A világ legélhetőbb városai – 2012

Idén is összemérte élhetőség szerint a világ nagyvárosait a Mercer nevű cég, a rangsor több változó alapján alakult ki, amelyek összességében a városi életminőségre fókuszálnak.

Nagyon nem lepődtünk meg, nem az első eset, hogy újzélandi városok előkelő helyen végeznek, Auckland jellemzően az első ötben játszik évek óta, Wellington általában az első tizenöt közé kerül. Mercer – Quality of Living Survey Report 2012

Az életminőség persze csak egy szempont, azért ott a városi infrastruktúra fejlettsége alapján felállított rangsor, amelyen viszont igen siralmas helyen szoktunk végezni, köszönhetően a szinte nem létező közösségi közlekedésnek, valamint a telekommunikációs drágaságnak.

A 2012-es felmérés eredménye:

  1. Bécs
  2. Zürich
  3. Auckland
  4. Munich
  5. Vancouver
  6. Düsseldorf
  7. Frankfurt
  8. Genf
  9. Koppenhága
  10. Bern
  11. Sydney
  12. Amsterdam
  13. Wellington
 Továbbra is érdekes, hogy mekkora a német nyelvterület képviselete, de azért jó tudni, hogy nem csak a szerkesztőség szerint jó hely Auckland. Akit érdekel, annak itt a 2009-es hasonló poszt, a világ legbékésebb országa felmérés, vagy korrupciós index.
A lista első tíz eleme egyébként nem nagyon változik, Auckland helyezése az elmúlt években:
  • 2007 : 5.
  • 2008 : 5.
  • 2009 : 4.
  • 2010 : 4.
  • 2011 : 3.
  • 2012 : 3.

Ha tisztességesen folytatni akarja a város a listát, akkor jövőre a második helyre kell  csusszannia. De már az is eredmény, hogy a jó is kicsit jobb lett az elmúlt években. Ausztrália két várost is adott az első húszba, Sydney a tizedik, Melbourne a tizenhetedik helyre került és Perth is csak eggyel maradt le, huszonegyedik a sorban.

4 hozzászólás “A világ legélhetőbb városai – 2012” bejegyzéshez

  1. Az, hogy létezik, hogy egy nagyváros elvan tömegközlekedés nélkül? Ennyire alacsony a népsűrűség, vagy ennyire szeretnek autóba ülni az emberek?

    1. hát ennek történeti és gazdasági hagyományai vannak. VOlt ám Aucklandban szerteágazó tömegközlekedés, troli a belvárosban, villamos mindenütt és buszjáratok a környező falvakba (amelyek már összeépültek Aucklanddal azóta)

      Ezek egy része ma is megvan, némileg változott nyomvonallal, de a troli és a villamos eltűnt (bár van vonat). A nyolcvanas évek közepéig irdatlan vám sújtotta a személyautókat, úgyhogy csak a leggazdagabbaknak volt ilyesmire pénzük, amikor viszont a vámot megszüntették, elkezdett beáramlani a páréves, használt japán személyautó, és az árak leestek a padlóra. Mára a használtautó nagyjából a valós értéke közelében van, lepukkant vackokat ezer dollártól kapsz, de 5+ezer dollárért teljesen korrekt használkocsik vannak, a benzin pedig nem túl drága.

      Autója mindenkinek van, plusz a városszerkezet is olyan, hogy nem könnyű kiszolgálni közösségi közlekedéssel, a belvárost leszámítva gyakorlatilag egy szellős kertváros az egész, Bp területének dupláján.

      2008 óta folyamatosan fejlődik a közösségi közlekedés, de az elején járunk, és persze az elején drága az ilyesmi, amig nem kezdi el elég ember használni, de persze addig nem kezdi el elég ember használni, amíg nem lesz elég kényelmes és elég olcsó az autózáshoz képest.

      Van közösségi közlekedés, de egyelőre csak kevés helyen képes kiváltani az autózást, gondolom ez később javulni fog. Én speciel amióta itt élünk, nem ültem buszon és vonaton, egyedül a ferry-t használtam 🙂

  2. 12 hetet tanulóként töltöttem Auckland Takapuna városrészében az elmúlt hónapokban. Autó hiányában csak busszal tudtam közlekedni, így megtapasztaltam előnyeit, hátrányait.
    A járatsűrűség mind horizontálisan, mind időben elmarad a budapestitől, de jól használható. Ha megnézed a MAXX honlapját (www.maxx.co.nz) láthatod a hálózatot és a menetrendet is. Én kis tervezéssel mindenhová el tudtam jutni átszállás nélkül, vagy egy átszállással. A reggeli és a délutáni időszakban 15-20 perces a járatsűrűség este-éjjel 30-60 perces és vannak éjjeli járatok hétközben és hétvégén is, jellemzően óránként és dupla díjjért.
    A buszokat jellemzően diákok, fiatalok használják, illetve akik gyorsan akarnak bejutni a centrumba, ugyanis a buszsávot ott valóban csak a buszok használják. Érdekesség, hogy a város keresztülszelő autópálya mellett is van buszsáv, amin az északi peremkerületből is fél órán belül a belvárosban lehetsz, mert a busz is az adott szakaszon engedélyezett maximálisan sebességgel megy (50-100 km/óra).
    A jegyvétel a sofőrnél történik, vagy a feltöltős chipkártyát (hop card http://www.myhop.co.nz) érinted az automatához, ami picit olcsóbb is. Díjzónás rendszer van. Zónán belül 1,9 NZD a teljesarú jegy. „Tertiary student” kártyával $1,62, második zóna $3,4, a harmadikba $4,5 volt nekem. Utóbbival a peremkerületekből a belvárosba lehet bejutni. Az autópálya mellett van express járat is, ami tényleg az, és nem drágább.
    A chipkártyás rendszerhez még nem mindegyik busztársaság csatlakozott, de ahogy olvastam, a városvezetés erősen forszírozza az egységes és általános busz-komp chipkártya rendszert.
    A főbb buszmegállókban kijelző tájékoztat az egyes buszok várható érkezéséről, amiből kiderül, hogy sokszor késnek, ritkán sietnek és akkor lekésed, bár a fő buszállomásokon bevárják a menetrend szerinti indulási időt.
    A buszoknak inteni kell, hogy megálljanak a megállóban.
    Gyorsak, ahogy a külvárosi forgalom is. Erősen gyorsítanak és fékeznek. Ezért az utasok miután jeleztek a szinte minden ülés közelében lévő egyik gombbal, vagy az oldalsó ablakok előtt végigfutó madzag megrántásával, kényelmesen ülve megvárják, míg a busz megáll és akkor állnak föl, indulnak az ajtóhoz és emiatt senki nem dohog. Nem tolakszanak és a fiatalok átadják a helyüket. Mindig, és nam csak akkor ha a jelzetten rászorulóknak fentartott helyen ülenk. Az ősz fejem miatt én ezt naponta megtapasztalatam.
    Felszálláskor az emberek köszönnek a sofőrnek, aki visszaköszön. Leszálláskor az utasok megköszönik az utazást, illetve a sofőr elköszön.
    Szerintem a rendszer korrekten működik.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.