2013

Január harmadikán korán reggel nekikezdtünk hatodik zátonyévünknek, szerencsére ebben az időjárás egyelőre aktívan támogat bennünket. Nyár van.

A helyi partok szorgos látogatása mellett egy ottalvósat kanyarodtunk Coromandelen, egészen pontosan Whangapouában, ami egy cukorfalat kis hely, kb. úgy néz ki, mint Szabadi-Sóstó 1979-ben, csak ott ugye nincs tenger, de azért a hangulat, részben a dekorációnak és az építészeti megoldásoknak köszönhetően ugyanaz.

Whangapoua partja is kellemes, bár nem túl gyerekbarát, a parthoz közel is vannak időnként nagy hullámok, oda kell figyelni alaposan. De ettől függetlenül nagyon szép hely, a helyiek szerint természetesen a legeslegszebb.

Ugyanezen helyiek szerint a világ húsz legszebb partjában benne van New Chums Beach (Wainuiototo Bay), amelyhez nem igazán vezet kiépített út, úgyhogy a parti köveken végigmászva lehet csak megközelíteni, ami kalandos egy gyereket cipelve, de aztán az ösvény átkúszik egy nyergen és az ember ott találja magát egy viszonylag elhagyatott, kilométer hosszú parton, amelyet hatalmas pohutukawa fák szegélyeznek.

Persze innen ki is kell vergődni, és dagály előtt és után két órával nem javasolják a ki/besétálást (vizes sétáló) de igen megéri, az ember egész nap heverne a fák árnyékában, hallgatva a partnak csapódó hullámok moraját és a homokot evő gyermekei csámcsogását. Azt nem tudom, hogy beleférne-e a világ húsz legszebb partja közé, de New Chums is rendelkezik azokkal a kötelező kellékekkel, amelyekkel a zátony valamirevaló partjai: nagy szikla a vízben, kis pataknyi édesvíz és hosszú, néptelen homoksáv.

Miután a partokat megunni nem könnyű, a következő hétvégéből is hosszút csináltunk egy péntek felhasználásával, és Waihi Beach-re látogattunk, ahol a nemzeti nyaralóbérlős oldalon már előre foglaltunk egy bazi nagy házat.

Waihin jártunk már korábban, még apósomékkal, most a falu egy másik pontján hédereztünk, nem olyan közel a vízhez, de így sem túl messze. A házban volt hat szoba meg konyha meg vagy három fürdőszoba, úgyhogy szükösködni nem kellett.

Waihi nagy előnye, közel van, mégsem olyan népszerű, mint lehetne, így tömeg sincs, parkolóhelyet is talál az ember könnyen és egy kiváló kávézó is üzemel partközelben. Nem volt igazi kánikula és a víz is hidegecske volt, de azért nem szenvedtünk nagyon.

Maga Waihi falu egyébként szinte teljesen jelentéktelen lenne, ha nem lenne a kellős közepén egy irdatlan nagy – ám festői – aranybánya külszíni fejtése, valamit rengeteg bányászati vonatkozású ipari műemlék.

A környék aranybányászatáról már korábbi kirándulásunk alkalmával értekeztem, uh. most nem fogok, de tényleg csak pár perc autózás Waihi Beach-Waihi-Karangahake Gorge, érdemes körbesétálni (lehet a bányában is), csuda dolgok vannak és persze a táj is észbontóan szép, vigyetek elemlámpát.