Tegnap Új-Zéland lett a tizenharmadik ország a világon, ahol az azonosnemű párok hivatalosan is házasságot köthetnek egymással.
Az ország hosszú utat tett meg, a homoszexualitás csak 1986-ban került ki a bűncselekmények közül. Azóta többször is voltak kezdeményezések, de ezek csekély érdeklődés mellett zajlottak, egészen addig, amíg egy Louisa Hareruia Wall nevű, Labour párti képviselőasszony be nem nyújtotta az azonosneműek házasságának elismeréséről szóló törvényjavaslatát.
A korábban sikeres sportolónő 2008-ban került a Labour listára, azóta folyamatosan jelen van a parlamentben, sport, egészségügy és közösségépítés területen tevékenykedik. Az 1955-ös, házasságról szóló törvény módosítását a képviselőasszony tavaly augusztusban nyújtotta be vitára a törvényhozásnak. Idén márciusban lezajlott a second reading, amely során a jelenlegi, végleges szavazáshoz közeli igen/nem arány keletkezett.
A végleges döntést tegnap este tízkor hozta meg a parlament, a szavazás során 77 igen és 44 nem szavazattal a módosítás átment és a Marriage (Definition of Marriage) Amendment Bill tartalma a törvénybe került:
The bill aims to ensure that all people, regardless of sex, sexual orientation, or gender identity will have the opportunity to marry if they so choose.
A szavazás eredményének kihirdetése után a karzaton állók elkezték énekelni a Pokarekare Ana-t, amely egy maori szerelmes dal, ehhez a képviselők egy része is csatlakozott. Bár a törvény mától hatályos, az első hivatalos meleg esküvőt leghamarabb augusztusban lehet megtartani. A vőlegény és menyasszony kifejezések megmaradnak, de a házasulandó pár kérésére a szavakat a partner szóra cserélhetik a ceremónián.
A törvény bizonyos korlátozásokat tartalmaz, hogy más jogok ne sérüljenek az azonos neműek házasságával, így pl. ha valaki vallási okoból nem kíván meleg esküvőt celebrálni, az nem kötelezhető vagy kényszeríthető ilyesmire. Az ellenkezőknek egy National képviselő, bizonyos Maurice Williamson mondott egy szuper beszédet, ami azonnal mémmé válva kezdett keringeni az interneten, érdemes meghallgatni.
Természetesen a törvény megszavazásánek ellenzői is vannak, a melegházasság intézménye a zátonyon is megosztó, az egyik konzervatív párti képviselő szerint a törvénymódosítás elfogadása a demokrácia bukása, szerinte ezt népszavazáson kellett volna eldönteni, illetve a jövőre tartott választások részeként a kampányban felvetni. Az újság szavazókája azért azt mutatja, hogy az olvasók nagyobb része ért egyet a módosítással, mint amennyi ellenzi.
Az egyik kormánypárti képviselő azon aggodalmaskodik, hogy azonosnemű párok most majd fogadhatnak örökbe gyereket, míg ez továbbra is nagyon nehéz egyedülállóak számára és ez milyen igazságtalan, a Family First nevű keresztény (politikai lobby)szervezet szerint a törvény „arrogáns kulturális vandalizmus”. Ugyanakkor pl. John Banks az ACT vezetője, aki 1986-ban még ellenezte a homoszexualitás dekriminalizálását, most igennel szavazott.
A meleg közösség az egész országban mindenfelé hatalmas ünnepléssel fogadta a törvény becikkelyezését, és a parlamenti döntés híre nem állt meg az országhatároknál. (CNN, Guardian, BBC, Reuters) Miután a Pacific térségben a zátony az egyetlen hely, ahol azonosneműek hivatalosan házasságot köthetnek, már most több, mint ezer pápr jelezte Ausztráliából, hogy átjönnek összeházasodni (bár az itt kötött házasságukat Ausztrália nem ismeri el (civil unionként kezeli) és ott jelenleg a parlament elutasítja a melegházasság intézményét) a kiwik pedig már most dörzsölik a kezüket a rózsaszín dollárra.
Akit mélyebben érdekel a szavazás, az itt végignézheti, hogy melyik képviselő hogyan szavazott. Ha megfigyeljük, akkor itt nem parlamenti frakciók, hanem parlmenti képviselők szavaznak, nem szín és központi utasítás alapján megy a dolog.
Akárhogy is, Új-Zéland mindig is élen járt a szabadságjogok terén, a brit nemzetközösségben először itt kaptak szavazati jogot a nők (1893, ha emlékszünk Kate Sheppardra) a kolónia 1852-ben kapott önkormányzati jogot (ami engedélyezte a saját parlament felállítását), 1867-ben már létrejöttek a maori választókerületek (Maori Representation Act) és 1868-ban az első maori képviselők be is kerültek a képviseletbe. Nézzétek meg a Pokarekare Ana-t úgy is, hogy nem a karzat énekli, hanem Hayley Westenra.
Pōkarekare ana
ngā wai o Waiapu,
Whiti atu koe hine
marino ana e.
E hine e
hoki mai ra.
Ka mate ahau
I te aroha e.
Tuhituhi taku reta
tuku atu taku rīngi,
Kia kite tō iwi
raru raru ana e.
Whati whati taku pene
ka pau aku pepa,
Ko taku aroha
mau tonu ana e.
E kore te aroha
e maroke i te rā,
Mākūkū tonu i
aku roimata e.
„A szavazás eredményének kihirdetése után a karzaton állók elkezték énekelni a Pokarekare Ana-t, amely egy maori szerelmes dal, ehhez a képviselők egy része is csatlakozott.”
nekem ez nagyon szimpatikus.
ez nekem is, de az elfogadó gondolkodás méginkább!
Nézem az első videót és az a szó jut az eszembe az egész jelenetről, hogy családias. Akár a tartalmától függetlenül is rendben van.
Mázlista ország, hogy már csak ez hiányzott.
még hiányzik elég sok minden, de valóban, eggyel kevesebb, ez is le van tudva.
Szerintem beteg aki a saját nemét szereti, mások szerint meg a homofóbia betegség. Túl toleráns társadalomban élünk, a négy fal között már nem elég lézerkardozni. Aki nem csípi a kolbászhuszárokat, az monnyon le’. A pedofília mikor lesz legális? 2012-ben még illegális volt. Oké befejeztem.
nem akarlak elkeseríteni, de a legtöbb civilizált országban már dekriminializálták a homoszexualitást. A házasság, jelzem, szexuális irányultságtól teljesen függetlenül – a négy fal között zajlik. Ahogy a hetero házasságokban zajló dolgokhoz nincs semmi közöd (kivéve a saját házasságod, ha van) úgy az azonosneműek magánéletéhez sincs.
Bár nem vagyok gyógypedagógus, azért igyekszem segíteni: a pedofília az egyik fél akarata ellenére történik, (gyerek elleni ERŐSZAK) így természetesen nem lesz legális soha, míg a melegházasság két fél kölcsönös megegyezése alapján, pont mint egy férfi és egy nő esetében. Szóval kéretik a hülyeségeket hanyagolni.
Ráadásul, a homoszexualitást hiába is akarod tiltani, egyidős az emberiséggel, pontosan olyan erősen megvan valakiben, mint a heteroszexualitás.
Most csak annyi történt, hogy a társadalom egy kis része is megkapja azokat a jogokat amelyek a többieknek járnak. Senki nem veszt se jogot se pénzt se lehetőséget, viszont a melegek nyernek hivatalos házasságot, a heterók meg boldogabb embertársakat.
Amennyiben neked bármiféle kifogásod van az azonosneműek házassága ellen, végy erőt magadon és ne házasodj azonos neművel.
Megértem az álláspontod és teljes mértékben igazat adok a kommentednek, nyilván én is belemerültem a cinikus hülyéskedésbe, csak szvsz mindkettő visszataszító dolog. Valószínűleg engem neveltek félre, de képtelen vagyok felfogni, hogy hogyan alakulhat ki szerelmi kötődés férfi és férfi valamint nő és nő között. Számomra ugyanannyira beteges, mint gyermekekkel hálni. A görögöknél a homoszexualitás mellett ez sem volt ritka, tehát köbö egyidős a „civilizációval”. Egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket az ember nem tud tolerálni, csak a melegek terén már lassan egyfajta nácinak számít intoleráns heteroként élni. Én tiszteletben tartom, hogy te támogatod a dolgot, sőt kicsit irigyellek, mert ennyi tolerancia és egyenlő szemlélet sajnos sosem fog belém férni, bár a bőrszínre én is vak vagyok, de ezt nem hogy nem támogatom, hanem kifejezetten ellenzem. Remélem a gyermekadoptáció lekerül a napirendi pontokról, mert az már túlzás.
„de képtelen vagyok felfogni, hogy hogyan alakulhat ki szerelmi kötődés férfi és férfi valamint nő és nő között”
látod ez nekem is tök homály, én ezt nem tudom értelmezni egyáltalán, de a melegeknek működik, ettől melegek. Én nem értem, hogy nekik miért ne lehetne jó, ha eközben engem SEMMILYEN hatás nem ér. Aki meleg az ezzel a lehetőséggel nyer. Aki nem meleg ezzel a lehetőséggel nem veszít semmit. Ez nekem nagyjából elég, tekintve, hogy vannak a dolognak rendes keretei (mint a hetero házasságnak is). Engem nem nagyon érdekelnek a melegek, de mondjuk nem érdekelnek a kutyatartók vagy bingózók házassági szokásaik sem.
Szóval ez leginkább nem a melegnek levésről, hanem az egyenlősdiről és az országról szól.
Régen a balkezeseket átkényszerítették a jobbkéz használatára (ezzel mindenféle egyébk károkat okozva) ma már tudjuk, hogy ez marhaság és kutyát nem érdekli melyik kezeddel írsz vagy kanalazod a levest. A homoszexualitás társadalmi elfogadása folyamatosan változott a történelem során, most éppen olyan korszakban vagyunk, amikor enyhe vagy semleges a megítélése.
Ettől függetlenül természetesen szíved joga ezt természetellenesnek vagy undorítónak vagy bárminek tartani, és ennek a véleményednek hangot adni.
ez a visszataszító dolog érdekes azért 🙂
én is egy csomó dolgot visszataszítónak gondolnék, ha csinálnom _kellene_. ráadásul sok olyan dolgot, amit még akár a vallások (alapvetően kereszténységre gondolok, de ez irreleváns) is elfogadnak, vagy legalábbis nem foglalkoznak vele.
szerintem sokkal egyszerűbb az élet, ha pl. a meleg kérdés hidegen hagy.
egyszerűen nem kell vele foglalkoznom, ami nem azt jelenti, hogy ignorálom és akkor nincs, hanem azt, amit írtam: az adott emberek megítélése szempontjából nem érdekes.
pappito már leírta a lényeget: „..két felnőtt ember..”
gondolom a melegeknek a hetero kapcsolat érthetetlen, de elfogadják. ez van.
Vegre lesz ido beszelni most az en javaslatomrol is. Egy mondatban talan ugy foglalhatam ossze, hogy „reggel hugom, este dugom”.
Legaltast a rokonokkal vegzett hetyempetyemnek!
Ha a két nagykorú fél közös akaratával történik, akkor a józan észen kívül tudtommal nem tiltja semmi a hetyempetyemet.
Persze nem ismerem a húgod… 🙂
de,de, BTK 203.
IJ:)
„Ha megfigyeljük, akkor itt nem parlamenti frakciók, hanem parlmenti képviselők szavaznak, nem szín és központi utasítás alapján megy a dolog.”
..ilyen orzág pedig nincs.
No mindegy, legkésőbb jövőre meglátom, hátha mégis 😉
Azt utálom az egészben a legjobban, hogy át kell írni miattuk az értelmező szótárat. A „meleg baráti viszony” számomra undorító értelmet nyert. Nevezzék magukat ahogy akarják, de ne használják el jobb sorsra érdemes szavainkat.
hát ezzel elkéstél vagy huszon évet…
amúgy hányszor használnád évente a „meleg baráti viszony”-t hogy ennyire bosszant, hogy „közeli barátságot” kell mondanod helyette? 🙂
kedves értetlenek,
ilyen esetekben szoktam javasolni egy egészen egyszerű módszert, amivel talán könnyebben megértitek, és esetleg kicsivel egyszerűbben fogadjátok el a problémát.
nem sok hozzávaló kell: minimális képzelőerő, csipetnyi empátia, gyerekszeretet (ha nincs saját gyerek, akkor később is kipróbálható, amikor már tudjátok, milyen az ha van)
képzeljétek el azt az esetet, amikor a szemetek fénye hosszú-hosszú hetek/hónapok/évek önmarcangolása, bizonytalansága, titkolózása, esetleges szégyene után leül veletek beszélgetni, és elmondja, hogy ő bizony meleg. nektek mondja, a szülőknek, mivel ti vagytok az egyetlenek, akikre igazán számíthatott/számíthat eddigi és jövőbeni életében. bízik bennetek, nem akar csalódást okozni, de nem tud megfelelni az esetleges hetero elvárásnak.
mit tesztek? mit gondoltok róla?
ti gondoztátok, neveltétek, irányítottátok lépéseit éveken keresztül, és lám, így alakult.
teendő?
megköszönném. (a többi /dev/null-ba)
..mellesleg rakhatnál bele egy edit funkciót 😉
done