Sajnos mára Aucklandból kipusztult az elektromos járműpark (se villamos se troli), azért a remény még él, hogy egyszer megint láthatunk ilyesmit menetrendszerinti forgalomban, mert volt ez régen másképpen is.
A főváros kicsit szerencsésebb helyzetben van, ott működik ugyanis egész Óceánia egyetelen jelenleg is üzemben levő trolibusz-hálózata, persze ma már modern járművekkel operál Go Wellington név alatt.
Wellington amúgy is úttörő a trolizmus tekintetében, az ország első villamos busza itt állt forgalomba 1924-ben és egészen 1932-ig közlekedett az egy szem AEC607-es kocsi Thorndon és Kaiwharawhara között. Igazából a kényszer szülte a trolibuszt a városba, a villamospálya bővítésekor nem várt akadályok merültek fel, úgyhogy a már meglevő elektromos vezetékre akasztották a síneket nem igénylő buszt.
’32-ben a kissé megroggyant járgányt egy dízelüzemű busz váltotta fel és Wellingtonnak egészen 1949-ig kellett várnia a következő trolira. Az örök kérdést, hogy troli legyen-e vagy villamos, állandó viták kísérték, de végül a trolik mellett szólt a jobb manőverezhetőség, a jobb kapaszkodóképesség (amire Wellingtonban bizony szükség is van), a csendesebb üzem és az, hogy a trolibusz valami modernségnek számított a jó öreg villingerrel szemben.
Az 1945-ben elfogadott és 1949-ben működésbe lépő vonalhálózat hossza elérte az ötven km-t és fénykorában 119 jármű közlekedett rajta, eleinte RETB1-ek mindenféle felszereltséggel és változatban, aztán jöttek a Volvo B58-ak, később a Volvo B10M elektromos változata. A helyi és brit buszépítő cégek igyekeztek a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó felépítményeket készíteni, mint a Scammell Lorries vagy a New Zealand Motorbodies.
Az évek során sokszor küzdött a trolihálózat anyagi gondokkal és nem egyszer a bezárás határára sodródott, de a környezettudatosság térnyerésével a tiszta közlekedési formák melletti kampányok csak életben tartották a rendszert. A kétezres évek elejére a járműpark állapota meglehetősen leromlott, ideje volt új kocsikat beszerezni. 1999-ben, a troliüzem ötvenedik születésnapján négy napos trolifesztivált rendeztek. (képek)
2003-ban indult el az alacsonypadlós DesignLine prototípus tesztelése a forgalomban, és a kiforrott példányok 2007-ben kezdtek forgalomba állni. A hatvan új busz utolsó darabja 2009-ben csatlakozott a flottához, így most ezek összesen 9 vonalon üzemelnek. A hatvan elektromos jármű azért nem eleg az egész napos üzemre, kiegészítésül dízel buszok is járnak mellettük.
A fővároson kívül több helyen is használtak trolibuszokat, Christchurchben 1931-től 1956-ig, New Plymouthban 1950-től 1967-ig, Dunedinben pedig 1950-től egészen 1982-ig utazhattak az emberek a szorgos kis elektronok által lökdösött járművekkel.
Auckland kicsit kilóg a sorból, mert az első trolijáratot nem tömegközlekedési céllal helyezték üzembe. Az 1909-ben alapított Farmers Trading Company, amely pályafutását mezőgazdasági munkákhoz szükséges termékek kereskedelmével kezdte (az akkor itt még ismeretlen amerikai módit, a katalógusból rendelést és postai kiszállítást vezette be, sikerrel) hatalmas, nagyvilági üzletházat épített a Hobson streeten. A cég 1938-ban indította meg ingyenes trolijáratát, amely egy kb. egy kilométeres hurkor jelentett, az üzletház-Victoria street-Queen street-Wyndham street-üzletház útvonalon. A zseniális ötlet tehát a legbelebb belvárosban szedte össze a népet és hordta viteldíj nélkül az áruházba. (29 yrs in service, not a single fare collected – pdf)
A járgányok egyébként importált Leyland alvázra helyben épített, harminchét személyes fa karosszériával készültek. Az ingyenes fuvar nagyon népszerű lett (különös tekintettel, hogy meg lehetett úszni a meredek Queen streeten gyalog felkaptatást), négy jármű járt folyamatosan, ezgészen 1967-ig, amikor az egyik kocsin kísérletképpen elvégzett nagygenerál költségei egyértelművé tették, hogy a többi jármű gazdaságosan nem újítható fel és a flotta tovább nem tartható fenn.
Az Auckland Transport Board 1949-ben kezdett trolijáratokat üzembe állítani, a villamosleváltási program keretében, amelynek következtében 1956 decemberében az utolsó villamost is kivonták a forgalomból. A trolihálózat még egészen 1960-ig terjeszkedett, végül már 86 kilométernyi vonalon 133 troli közlekedett.
A Farmers járatot (Queen street shuttle) átvette az Auckland Transport Board, a belvárosi vonalak megnövelt állóhelyszámmal jártak, szép piros csíkot hordtak az oldalukon, ami megkülönböztette őket a többi viszonylattól. A korábban ingyenes járat eleinte kalauzzal üzemelt, aztán átálltak a becsületkasszás díjfizetésre, a felszállók szépen bedobálták a viteldíjat egy kapaszkodóra szerelt dobozba, ezt a rendszert egészen 1972-ig megtartották.
Miután a belvárosi járatok célja a gyors utaspörgetés, hogy lecsökkentsék a megállóban töltött időt, engedélyezték az első és hátsó ajtón is a felszállást, így elég gyorsan letudták a megállókat. A shuttle a Beach Road-i vasútállomástól a Karagahape Road-i boltokig és vissza hordta az utasokat.
Sajnos a trolibuszjáratok jobbára a korábbi villamoshálózat meglevő elektromos- és felsővezeték rendszerét használták (így volt olcsó az átállás) amely nyolcvan éves kor körül járt, egyre súlyosabb műszaki problémák merültek fel, rendszeresek lettek a járatkimaradások, plusz a felsővezeték javítása miatti dugók, így a trolivonalakon megjelentek az első dízel járművek és 1977-ben megkezdődött a trolivonalak lekapcsolása.
Az utolsó menetrendszerinti trolibuszjárat 1980 szeptember 28-án gördült végig ünnepélyesen az útvonalán, amikor visszatért a remízbe, Aucklandban megszűnt a villamos buszközlekedés. Pár évre rá a város bejelentette egy új, modernizált trolihálózat beindítását, sőt, már az első húsz (Volvo-Ansaldo) járművet is megrendelték és némi felsővezetékeket is kiépítettek, amikor az Auckland Regionális Hatóság leállította és törölte az egész projektet. A már leszállított buszokat megvette Wellington, ahol a korábban említett modernizálásig üzemben voltak. (ez a húsz jármű ma már új gazdánál, dízelüzeművé alakítva dolgozik)
Időről időre felmerül az elektromos tömegközlekedés feltámasztása, jelenleg éppen folyik az aucklandi vasút villamosítása, de egyelőre csak a MOTATban találkozhatunk az elektromos közlekedés történetének tárgyi emlékeivel, (villamosozhatunk is!) és bár gyér érdeklődés mellett, azért még járogat a Wynyard Quarter villamosa is.
képjegyzék:
- jelenleg is futó Designline kocsi, Go Wellington festésben, (Bus NZ brand), Wellington
- Az első troli Új-Zélandon, Associated Equipment Company AEC 602, Wellington, 1924
- Balról jobbra, BUT 22, Scammell Lorries 57 és Scammell Lorries 113. Utóbbi SL alvázra épül, English Electric elektromos berendezésekkel és New Zealand Motorbodies karosszériával. Wellington, 1978
- A Wellington 23 trolibusz, 1954-ben állt forgalomba és 1983-ig dolgozott. British United Traction (BUT) alvázon Commonwealth Engineering (Australia) kocsiszekrény, Metropolitan Vickers elektromos berendezésekkel. Wellington,1978
- A Wellington 88 a régi, Courtenay Place-i depónál. Mellette a Volvo 255.
- Az alacsonypadlós DesignLine prototípus forgalmi teszten, 301-es járműszámmal, Wellington, 2003
- A Christchurch 210, 1930-ben épült 38 személyes busz, English Electric gyártmány Boon and Company kocsiszekrénnyel, a forgalomból 1956-ban vonták ki, 1970-ben restaurálta a Tramway Historical Society,
- Dunedin 43 BUT gyártmány, forgalomban 1954-1982-ig. Csakúgy, mint a Chch210-nek, ennek is van babakocsiszállító kampója.
- Auckland Shuttle 107 a Queen streeten 1978-ban. A busz 1958ban épült, a forglomból 1980-ban vonták ki. BUT alvázon Park Royal szekrény, British Thomson-Houston elektromos szerelvények. Jól látszik az egyedi shuttle festés, a kocsi teljes hosszában körbefutó,széles piros szalag. A fotó készültekor már az Auckland Regional Authority üzemeltette. Miután állandó retúr-útvonalon járt a végállomásokat egyszerűen felfestették az elejére és csak az irányt jelző táblát kellett cserélni a homlokán, attól függően, hogy a vasútállomás vagy a K-road felé közlekedett éppen.
- Auckland Shuttle 107
- Auckland Shuttle 101
- Auckland Shuttle 108
- Farmers nagyáruház hirdetése, trolival
- Farmers nagyáruház karácsonyi dekorációval, valamikor a nyolcvanas évek elején, már nincsenek ott a felsővezetékek az utca felett
- New Plymouth 3, Crossley Empire alváz, New Plymouth City Council saját gyártású kocsiszekrénnyel és Metropolitan Vickers elektromos szerelvényekkel. 1950-1976-ig állt forgalomban, New Plymouthban. Az utolsó Crossley, restaurálásra vár.
az a babakocsikampó, az kész! 🙂
nyaralsz? telelsz? 😉
nem, sajna egyiket sem, csak kicsit bizik vagyunk 🙂