Az élet túl rövid ahhoz, hogy vacak almákat együnk, ám túl hosszú ahhoz, hogy alma nélkül vészeljük át. Nézzük, hát miféle almákkal örvendezteti meg Új-Zéland a zátonylakókat.
Braeburn
Második legnagyobb tételben termelt fajta, helyi fejlesztés, az Aurora, Eve és a Mahana Red keresztezésével előállított változat. Kissé fanyar ízű, lédús alma, húsa fehér, héja vékony, narancsos-pirosas színű. Későn, március végén, áprilisban szüretelik, kiválóan eláll házi körülmények között is.
Cox’s Orange Pippin
Ez sem túl édes, kora szüretelésű (Február) fajta, régi változat egyike az első exportáltaknak, ma már kevésbé népszerű (UK-ben továbbra is nagyon szeretik) de nagyon szép alma, húsa világos, héja sárga, narancsvörös cirmossággal. Termete kicsi-közepes.
Envy
Nagy testű, sötétpiros, mármár bordós színű alma, húsa szinte fehér, lédús és édes. Helyi fejlesztés, a Royal Gala és a Braeburn hibridje, húsa levegőn alig barnul. Március végén, április elején szedik.
Fuji
A Fuji egy japán almafajta, termete köpcös, színe halványpiros, néha rózsaszínes cirmossággal. Kifejezetten édes változat, a szezon vége felé érik, húsa világos, sokáig eláll.
Granny Smith
Világoszöld gyümölcs, húsa kemény, fehér és fanyar, inkább savanyú, mint édes. Vilgászerte ismerik, általában főznek-sütnek vele, ekkor adja magából a legjobbat. Szezonzáráskor, néha egészen májusban szedik.
Jazz™
A Jazz a nyolcvanas években készül, a Gala és a Braeburn keresztezéséből. Húsa kemény, fehéres, édes, aromagazdag egy kis fanyarsággal, héja a sárga-piros átmenettől egészen a mélypirosig színes, termete nagy, hosszúkás. Védett fajtaváltozat, NZ, USA, Fr-ben vannak a fajtatulajdonos által ellenőrzött ültetvények.
Pacific Beauty™ (Sciearly)
Szintén helyi fejlesztés, a Gala és a Splendour keresztezésével állították elő. Közepes méretű, sápadt-piros, sárgás színű, lédús, gazdag, édes ízű verzió.
Pacific Queen™ (Sciearly)
A Royal Gala és a Splendour változatok hibridje, termete nagy, színe mélypiros, bordóba hajló, alakja gömbölyű. Nagyon édes (zöldséges-szlengben: mézédes), későn érő változat.
Pacific Rose™
A Pacific Beauty-hoz hasonlóan a Gala és a Splendour fajták keresztezésével előállított hibrid, színe egyedi, rózsaszínes árnyalatú, közepes-nagy termetű gyümölcs amely mézédes és fantasztikusan lédús. A tárolást remekül bírja, húsa nem puhul az állás során.
Pink Lady™ (Cripps Pink)
Ausztrál fejlesztés, a Golden Delicious és a Lady Wiliams hibridje. Szine halványrózsaszíntől a pirosasig változik. Termete közepes, húsa világos-sárgás, íze fanyar, inkább frissítő savanyú mint édes.
Red Delicious
Hosszúkás, sötétpiros változat, gyakran mélyvörös cirmokkal, alakja hosszúkás, termete közepes, íze édes. Délkelet Ázsiában és a Pacific régióban nagyon kedvelt.
Royal Gala
A legnagyobb tételben termesztett és exportált változat. Helyi fejlesztés, színe sárgás háttéren piros cirmosság, közepes termetű, édes, keményhúsú, lédús fajta.
Sonya
A Gala és a Red Delicious újzélandi keresztezése, mérete nagy, alakja általában nem szabályos, héja világos, sárgás-pirosas, nagyon édes.
Tentation
A Golden Delicous és a Grifer fajták házasításából született, erős sárga színe van, néha rózsaszín foltokkal, savanykás ízű, keményhúsú fajta, kiváló kompót és sütemény-alapanyag.
Ambrosia
Mézédes, alacsony savasságú, lédús változat, aromákban gazdag. Termete közepes-nagy, színe pirostól a mélyvörösig változik, néhol sárgás-rózsaszínes cirmossággal.
Divine
Ropogós, keményhúsú fajta, úgy néz ki, ahogy az ‘alma’ című stockfotón kell kinéznie a gyümölcsnek. Erős, édes íze van, még a Fujinál is finomabb. Színe sárgás alapon piros-narancs cirmosság.
Lemonade
Egy viszonylag új változat, alakja hosszúkás, színe élénksárga, néha rózsaszínes foltokkal, húsa kemény, íze édeskés-fanyar, mérete közepes-nagy.
Mahana Red
Közepes-nagy termetű alma, élénk, bordóba hajló mélypiros, színnel. Édes, némi fanyar mellkéízzel, húsa világos, kemény.
Kiku
Viszonylag új változat, a Fuji egy rokona, Olaszországban fejlesztették ki. Héja sötétvörös-sárgás cirmos, termete kicsi-közepes, a húsa világos, lédús, enyhén kásás, extra-szuperédes. Csak pár éve kezdték széles körben árulni főleg az USA-ban.
Fentieken kívül még kb. húsz másik változatot is termesztenek, de a fentiek a legjelentősebbek és a felsoroltakból több elérhető a zátonyon kívül is. A zöldségeseknél, élelmiszerboltokban általában 4-6 féle alma folyamatosan kapható, úgyhogy ki lehet kísérletezni mit mikor érdemes vásárolni. Az elmúlt években a szerkesztőség kifejezetten erős almafüggésbe került, köszönhetően az állandóan elérhető, kiváló gyümölcsöknek és azok változatosságának. Az almák mindennaposak az uzsidobozainkban, és rendszeresen esszük őket a szerkesztőségben is.
Az almával folytatott intim viszonyunk a Pacific Rose-al kezdődött évekkel ezelőtt, levett a lábunkról az édességével és lédússágával, amikor elfogyott a zöldségesnél, akkor álltunk neki végigpróbálni az összes elérhető variációt. Manapság leginkább a Jazz, Ambrosia és a Lemonade változatokat vásároljuk, meg ami éppen megtetszik, vagy jó az illata. Az Ambrosia, a szerkesztőség egyöntetű véleménye szerint a világ három legjobb almája között van.
Szia! Az előző almás posztban említetted, hogy a termőterület egy részén igyekeznek organikus módon termeszteni az almát. Ezt hogyan oldják meg, ha a talaj sovány, folyamatos tápanyag-utánpótlásra van szükség? Elég szerves trágyát adó állatot tartanak ott, vagy más módon csinálják? Esetleg a helyi öko-szabályozás megengedőbb az európainál?
A Braeburn-hoz: azt találtam róla, hogy véletlen magonc, feltehetően a Ladi Hamilton és a Cox narancs renet szerelemgyereke és 1952-óta termesztik Új-Zélandon. Egyébként Európában, Tirolban is nagyon sokat termesztenek belőle, gondolom a hasonlóan hűvös éghajlatot szereti.
az organikusságot nem zárja ki, hogy a talajba belejuttatják azt amire a növénynek szüksége van ahhoz, hogy egészséges legyen és egészséges gyümölcsöt teremjen. Szerencsésebb talajú országokban ez magától adott, és ott is pont úgy szipákolja fel a növény az ásványi anyagokat, mint itt. Az organikusság a vegyszermenteségről szól, nem permetezik agyba-főbe a motyót. Mondjuk szerves trágya is van annyi, mint a rohadás, és igazság szerint nem ismerem az öko-szabályozást. A temrelők biztos, mert különben nem csak az export 10%-a kapna organic matricát.
Braeburnt nem csak itt termesztenek, hanem sok országban Európában, az, hogy „véletlen” az simán lehet, rengeteg mindent kipróbálnak a nemesítők és gondolom csak a töredékből lehet kereskedelmi minőségű, nagy tételben telepíthető változatot csinálni.
Az szerencsés, hogy van elég szerves trágya, itthon pont ennek a hiánya teszi az ökológiai növénytermesztést nehézkessé. A vegyszermentességet ugyanis a teljes termesztési folyamatra kell érteni, tehát a tápanyag-utánpótlásra is. Itthon olyan gyönyörűen leépítették az állattartást, hogy külön gond trágyához jutni. Szerencsére lehet komposztálni is. A véletlen magonc alatt semmi negatívat nem értettem, a legismertebb hazai (bár amcsi származású) almafajta a Jonathan is véletlen magonc, de ilyen a Granny Smith és a Red Delicious is, amit a figyelmes termesztő, nemesítő észrevett, leszaporított és sok éves kemény munka után elfogadtatott mint új fajtát.
Egyébként szerintem a Braeburn szuper fajta és külön tetszik, hogy nem az a félkilós típus, amit két ember is nehezen eszik meg.
Nem rossz a braeburn, de nem az a kedvencünk, hanem a Jazz és az Ambrosia. Utóbbi eszméletlen jó.
Trágyaügyben gondolom nincs sok gond, tekintve a virágzó tejipar szükséges kellékét a tehénkéket 🙂
nem vagyok szakértője a témának (hiába van nekem is két valamilyen almafám:-D),de ha csak a képekre fókuszálok, akkor több típus is erősen ismerősnek tűnik.
az előző bejegyzés képeit nézegetve szvsz feltétlen érdemes megnézni majd helyben egy-két gazdaságot (gondolom beengednek érdeklődőket), nagyon kíváncsi vagyok.
biztos beengednek, pláne, ha dolgozol is kicsit 🙂 egyébként az egyetlen ismerős a golden (delicious) a többi, gyerekkoromból ismert almához hasonlók nem nagyon vannak. Jonatán meg Starking meg Jonagored, Jonagold nyomokban sem fellelhető.
hááát, ez a rész (gyümölcstermesztés) kicsit kimaradt az életemből. apám hiába magyarázta lelkesen még a fajták nevét sem jegyeztem meg. a jelenlegi két alma és egy sárgabarack fám is csak úgy van, ráadásul metszeni is csak ‘design’ metszést alkalmazok rajtuk, bár így is teremnek szépen 😀
Onnan tőletek Jazz a kedvenc, de ritkán kapni. Cox – azt bárhol, bármikor megveszem, de ez még ritkább, s ugye, inkább a szomszédból jön. Braeburn – szeretjük. Granny Smith-ből egy életre kiszerettem, amikor megismertem a Bramley cooking apple-t. Savanyú, mint a nyavalya, de igen finom. Az írek nem értik, hogyan vagyok képes megenni magában… Pedig…!
Az ausztrál Sundowner is remek, de gondolom, nem visznek hozzátok, mer’ minek.
A legjobban akkor szórakoztam, amikor olvastam egy Angliában, Kent-ben lévő csemetekertről, ahol a világ ritka, vagy eltűnőben lévő almafajtáit próbálják megmenteni. A legérdekesebb almák között ott volt a „savanyu tanyeralma” (sic). Örültem 🙂
Remek cikk, köszi!
Lesz harmadik rész az erjesztett változatokról is?
hát nem hiszem, nem nagyon ismerem a cidreket 🙂
Most jelent meg itt a boltokban az Envy,ami tőletek jön. Hanni véleménye: „Ez jó.”
Azt az Ambrosiát megkóstolnám…
jól sejtem gránátalma nincs a zátonyon, igaz?
vanni van, kapsz a boltban, de azt hiszem kereskedelmi léptékben nem termesztik, a tél túl hideg neki az év többi része meg túl párás 🙁
most körbegugliztam a kertbarátok között és csomóan játszanak vele otthon a kertben, szóval meg-megterem, de nem az igazi.
same here.. van, csak túl drága, 5-800HUF/db ami itt soknak számít. termeszteni pedig nem nagyon lehet, max hobbi, mint a zátonyon.