Iskolákról

Elsőszülöttünk maga mögött hagyja az oktatási bemelegítésre szolgáló intézményeket (áltisi és intermediate) és középiskolában folytatja jövőre. Körülnéztünk.

Három intézményt voltunk bátrak megtekinteni, és bár az első kettő vonzáskörzetébe sajnos nem esünk bele, azért jelentkezni ér, maximum nem jutunk be, ez helytől meg a csillagok állásától függ. Na nézzük sorban.

Westlake Girls

Részt vettünk az iskolai nyílt napon, amikor meg lehet nézni az egész iskolát és mindenki mindenféle szépeket mond az intézményről. Nekem mondjuk már az áltisi meg az intermediate is tetszett, meg ami a fő, a gyereknek is, ez meg ugyan csak lány iskola, de igen jó eredményei vannak és messze átlag fölötti a továbbtanulóik száma és mi szeretnénk, ha a gyerek egyetemre menne, ha majd nagy lesz.

Ez úgy megyen, hogy a menedzsment elmeséli a szép eredményeket, aztán a gyerekrabszolgák körülvezetnek mindenféle termekben és akkor meg lehet nézni, hogy mi mindennel tud a gyerek foglalkozni, ahelyett, hogy Kossuth dédanyjának a születési évét magolná be. Vannak kötelező elemek, meg ahogy haladnak, lehet felvenni mindenféle tárgyakat, nyelveket, hangszert, sportokat, stb. Az üzemlátogatás során mindenkitől lehet kérdezni, a kísérőgyerektől is meg a tanaraktól is.

A sulinak van 8 fedett netball pályája, 6 fedett teniszpályája, két focipályája, uszodája, automatán vizesedő olimpiai gyephoki pályája műfűvel, amit ki is lehet világítani az éccakai gyephokihoz (de a választható alapsportok között van a golf, lovaglás, windsurf, kosárlabda, stb.), négy kórusa, tucatnyi zenekara, (a templommi orgonán és a skótdudán kívül minden hangszer elérhető, tanulható) tánc, dráma, tudományos laborok (fizika, kémia, biosz), computer science+electronics, meg egy olyan asztalosműhely, hogy elsírod  magad, plusz a tech tartalmazz a 3D nyomtatástól a lézergravírozásig a mindent IS.

Ja, meg textil workshop vagy harminc varrógéppel meg interlock izékkel. Külön öt fős support csapat van, akihez fordulni lehet tanulási gondokkal, subject választással, házifeladattal (az iskola saját mobil appjában lehet ezt is intézni), a testnevelés tartalmazza a montenbájkingot meg az outdoor self reliance kurzusokat (kemping, bushcraft, tájékozódás, stb.) Plusz erős a matek, hat idegen nyelvet tanítanak, futtatnak egy külön programot a kilencedikeseknek, ami a későbbi pályaválasztásra alapoz, szuper  könyvtáruk van, a social studiesben meg olyan projektek futnak, mint a szíriai menekültek helyzete (előzmények, események, következmények), műanyagszennyezés az élővizekben (vö: Kossuth nagymamája), plusz van egy gazdasági részleg, ahol az accountingtól a bankrendszer működéséig mindenfélét tárgyalnak, ideértve a cryptocurrencyket is.

Van food science – két komplett ipari konyha rozsdamentes mindennel, nyersanyagokkal, most éppen a design your own streetfood projekt ment, ahol a kölyköknek nem csak a kaját kell kitalálniuk maguknak, hanem azt is, hogy hogy lehet ezt okosan az utcán árulni, betartva a food hygiene szabályokat. Ja, meg az egész iskolában, minden termet természetesen meg lehet közelíteni kerekesszékkel (liftek vannak mindehol ahol emelet van).

Ez NZ legnagyobb lányiskolája, kb. kétezer gyerek jár ide, ebből 250 fizetős külföldi diák. Sokat követelnek és sokat adnak. Nejjel csendben sírdogáltunk, visszagondolva az iskolákra, ahova mi jártunk, majdnem ott helyben beiratkoztunk, de nem lehetett. Szerintem Nóra néni, egykori ének-zene tanárom azonnal öngyilkos lenne, ha meglátná, hogy hogy megy errefelé a zenetanulás. És bár kicsit le van verve a lakk már az iskolai gitárokról, azért van belőlük vagy hatvan, a dobszerkókért mert fél karjukat odaadnák a kisbusszal hakniba járó, küszködő zenekarok. Itt nem lehet megmagyarázni, hogy valamit nem csinál a gyerek, mert nincs elég mikroszkóp vagy számítógép vagy kajak vagy zongora.

Takapuna Grammar

Ez a suli is nagyjából ugyanazt nyújtja, mint a másik, kisebb eltérésekkel, tekintve, hogy ez koedukált iskola, itt van pl. rögbi. Meg fiúk. A könyvtár itt is állatjó, kis puha-párnás sarokszobával meg kompóteres másik sarokkal, együttdolgozós asztalokkal meg hagyjatokolvasni elvonulós izékkel, a könyvtárosnéne szerint ez a social hub, ide járnak a kölykök bandázni.

Természetesen itt is van minden ami a másikban, hard tech (fúrás-faragás) meg textil meg konyha meg kajak meg vitorlás meg medence meg énekkar meg tánc meg dráma meg kórus meg big band meg nyelvoktatás meg elég alapos(nak tűnő) social studies.

A természettudományok külön épületben vannak, aminek a középső nagy csarnoka is terem, ott lehet a helyigényesebb mutatványokat csinálni, de van külön kémia meg biosz labor, utóbbiban éppen marhaszemet boncoltak nekünk.

Az art elég frankó, nem csak festegetnek, hanem mindenféle képzőművészettel lehet foglalkozni, a tanárnéni nagyon jópofa volt, de mondjuk az összes tanár jópofa volt.

Itt nem fotóztam le a varrógépeket, de itt is voltak, még olyan is amivel cipőt lehet varrni, az asztalosműhely itt is teljesen fel van szerelve (woodturning, lézervágó-gravírozó, mindenféle kéziszerszámok stb.)

Mindenhol van profi hangosítás, fények, ahol kell, még arra is figyeltek, hogy a fűrészmalomban meg az art izében nem meleg levegőt fújnak be, mint máshol, hanem infra fűtőelemek vannak a plafonon (nem az a pirosan izzó, hanem korszerű).

De ami mindent vitt az a hospitality konyha, ezt sok kis kifőzde megirigyelné, és tartozik hozzá egy felszolgálós gyakorlópálya, ha valaki a vendéglátásban akarna továbbmenni és meg akarja tanulni, hogy melyik a bouillon spoon.

De a lényeg a klassz dolgokon kívül (most földrengésállósítják az eredeti, majd’ száz éves iskolaépületet, befedik az uszit, hogy egész évben lehessen használni, a füves pályák egy részére jön az astroturf, stb.) megint szembesültünk azzal, hogy a tanulók akik körbevezetnek tök értelmesen beszélnek, felelnek a kérdésekre, magabiztosak, büszkén elmesélik, hogy ők melyik subjecteket vették fel és miért, teljesen otthonosan és kényelmesen mozognak a tanáraik meg az iskolatársaik között, öröm nézni, hogy milyen önállóak.

Glenfield College

A harmadik iskola, amit megnéztünk, ez a másik kettővel ellentétben közel van hozzánk, viszont kicsit másféle, mint az előző kettő. Ez is koedukált, mint a második volt, viszont sokkal kisebb, csak kb. ötszáz gyerek jár ide. Meg ez az iskola nem a szipiszupi decile 10, hanem csak decile 6 besorolású, úgyhogy a nyílt napon sokkal kevésbé volt reprezentálva a kézműves kávét kortyolgató, activewear-ban meg kiskosztümben grasszáló bmw-s anyuka.

Ez a suli nekünk a C terv, asszem körzetileg ide tartozunk (vagy nincs is körzete vagy mi), úgyhogy ide akkor is bekerül a gyerek, ha a másik kettő valamelyikébe nem sikerülne. Az iskola pár évvel ezelőtt új vezetést kapott, úgyhogy a közepes minősítésből felverekedte magát az ország legjobbjai közé (itt van, hogy miért meg hogy).

Ez a suli nem olyan erős az egyetemi továbbtanulásban, viszont nagyon komoly karriermenedzsment része van, és nagyon komoly felkészítő munkát végez, hogy szakmát tanulj és szakirányú középfokú végzettséggel menj ki az életbe, ha úgy döntesz, hogy ez a te utad. Plusz az iskolában van szakmai felnőttoktatás, ami minket speciel most nem érdekel, de van. A végzősök hatvan százaléka megy tovább a felsőoktatásba, ami lényegesen alacsonyabb, mint a másik két iskola számai (85-90%).

Ami erős az a performing arts és dráma (szép színháztermük van), itt is van hospitality ahonnan tovább lehet menni a pincnökség, chefség vagy az étteremvezetés felé vagy a szakirányú felsőoktatásba. A hard tech nagyon penge, az asztalos és fémmegmunkálós műhely mellett van egy boatbuilding tantárgy és van járműipari rész, garázzsal, ha az ember gépészetet vagy autószerelészetet akar tanulni.

Emellett erős a robotika, egy nagyon kedves és kissé megszállott alak csinálja, a gyerekek által tervezett és épített (programozott) robotokkal szép helyi és nemzetközi sikereket értek el és most is elég menő projektek mennek. Van jó matek és programozás, ezekhez is van mindenféle felszerelés.

Sajnos a zeneoktatás nem olyan erős, mint a másik kettőben, bár a kórusuk ezeknek is elég jó, viszont van nagyon szerteágazó sportprogram.

Kicsit olyan érzésem volt, hogy a gimi meg az általános műszaki szakközép lenne összegyúrva, az egészet egy tök lelkes tanári csapat tolja. Igazából azért mentünk el, hogy kiderüljön, hogy mekkora a baj, ha a gyerek nem kerül be a másik kettőbe, de úgy tűnik nem lenne vész akkor sem, ha ide járna, most sokkal nyugodtabbak vagyunk.

Mindhárom iskola állami középiskola, vannak eltérések az iskolák által elkölthető pénzek mennyiségében, de alapvetően mindhárom hely nagyon tetszett nekünk, az egyik ellen ennyit sikerült felhoznunk, hogy kényelmetlenebb lenne a közlekedést oda megoldani, de ezen is törni kellett a fejünket, hogy legyen mibe belekötni.

“Iskolákról” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Tetszettek mar hiányozni!

    Alighanem maskeppen alakul az eletem, ha lett volna a kozepsulimnak ilyen popec gyakorlo konyhaja. De legalabb kotni megtanultam, s toltott kiflit is csinalni, yay!

    1. lehet, hogy sokunknak másképp alakul az élete, ha ilyen középiskolákban töltöttük volna a tinédzserkorunk egy részét…

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.