Viaszkosvászon

Olvastam nemrég egy cikket valahol, hogy micsoda remek dolgokkal lehet kiváltani a rengeteg műanyagot amit az élet minden területén használunk és a sok hogyismondjam között volt egy abszolút csodálatos ötlet, amilyenről még sosem hallottunk: – méhviasszal itassunk át vásznat és abba csomagoljunk ételt! Őrület.

Na nem akarok én gúnyolódni a sok new age találmányon, de azért jót kuncogtam a viaszosvászon újrafelfedezésén (már a régi rómaiak is…), amíg eszembe nem jutott, hogy hát mije is van a hobbiméhésznek lepattanóból? Hát persze, hogy méhviasz, ami igen hasznos mellékterméke a kaptárnak, nosza, használjuk fel.

Amikor a méhész elveszi a mézet a méhektől, akkor keletkezik csomó viasz, ami a keretek tisztogatásakor meg a lépben lévő méz elérhetővé tevéséből keletkezik (meg évközben is gyűjti az ember a felesleges viaszt) ezt meg lehet olvasztani, formába önteni és mindenféle ügyes dolgot lehet belőle csinálni, gyertyát meg ajakírt meg szappant meg cipőkrémet meg bútorápolószert. Meg viaszosvásznat.

Errefelé szokás az elkötelezettebb méhészek körében építeni un. napenergiával működő viaszolvasztó berendezést, úgyhogy én is úgy gondoltam, hogy eljött az életemben az a pont amikor felhasználom a törött fülű hűtőládát valami értelmesre. Nem is beszélve arról, hogy a Nap ingyen és lassan elvégzi azt amit mi a rizsfőzőn pillanatok alatt, hát miért ne? A viaszolvasztó berendezés nem túl komplikált, egy olyan dobozról beszélgetünk amibe besüt a nap, viszont benn marad a meleg. (doboz üveg tetővel) Ilyen kis méretben persze a dolog hasznossága megkérdőjelezhető, de legalább nem került egy újabb kupac műanyag meg fém a szemétdombra.

Na faragtam én is egyet, lefújtam a belsejét feketére, tettem rá egy kis maradék plexit és bár nem idális a portré-formátum, azért így is 70+ fokot csinál benne a napocska. (hetven fokig mér a hőmérőm 🙂 A viasz 62-64 fokon kezd olvadni és 85 fok fölött elszíneződik, úgyhogy 60-80 fokig jók vagyunk. A viasz olvadása lassú folyamat, de legalább unalmas, ellenben ingyen van.

A viaszkosvászon készítésére három kiváló ötletem is volt, az egyik, hogy simán ráönti az ember a viaszt a rongyra (beszereztünk szép rongyokat direkt erre a célra!) az kihűl és meg is nyertük a feladványt. Második elmélet, hogy a sütőbe tesszük a rongyokat, rá viaszt és az elolvadó motyót a rongyok beszippantják – profit. A harmadik éca az volt hogy sajtreszelővel reszelek hideg viaszt a rongyra és vasalóval beleolvasztom. Hát nem mindegyik ötlet jó… Először is, ha ez az egy vasalód van, akkor okosabb az ilyesmit titokban csinálni, amikor nem figyel senki és a sajtreszelőből se lesz már semmi, a sütőbe rakott sütőformáról nem is beszélve. Az igazi megszállottak jojoba olajat és valamiféle fagyantát is kevernek a viaszhoz, de ilyen hülyeségeim nekem nincsenek, úgyhogy maradt a tiszta viasz.

Az első ötlet, hogy a viaszt csak úgy rálocsolja az ember, ecsettel elkeni (ja, az ecset is kuka) az sajnos nem működött jól, a viasz gyorsan kifagy szobahőmérsékleten, belefagy az ecsetbe, a textil bedig foltos lesz, amin a vasalás se segít később. A szárazon maradt foltokra újabb viaszdarabokat kell farigcsálni vagy öntögetni, aztán sütőpapír között vasalgatni, őrült macera. Gyerünk a sütőbe!

A sütőben már jobb volt a helyzet, csak nehéz megsaccolni mennyi viasz kell mennyi rongyhoz, úgyhogy végül minden darab kanavászt belehajtogattam a sütőformába, rátettem egy negyed kilós viasztömböt és betoltam a sütőbe. A viasz lassan olvad (nem szabad túl melegben csinálni, mert a viasz megrondul, rossz esetben felgyullad) órákig kellett várni mire bármi történt, bár ha előre megolvasztja az ember a viaszt és úgy önti rá a rongyokra és utána teszi bele a meleg sütőbe, akkor működhet a dolog. A szívás a végén van, mert a forró viaszfelesleg nem csöpög ki a textilből, hanem rádermed és levakarni lehetetlen, viszont ha túl sok a viasz, akkor használhatatlan a végeredmény. Megin marad a vasaló, amivel ki lehet kergetni a felesleges viaszmennyiséget a rongyokból, de ez újabb macera és rengeteg idő és minden viaszos lesz a konyhában.

A legjobb megoldásnak az un. pizza-módszer bizonyult: a sütőpapírra kiterített rongyra egyenletesen viaszt reszelünk, közben szórakoztató monológot hallgatunk nejünktől, aki kifejti, hogy mi a véleménye a sajtreszelő kivégzéséről valamint mi történik, ha a vasaló nem kerül vissza gyári állapotába de üstöllést, majd újabb réteg sütőpapír alatt belevasaljuk a viaszt az anyagba. Így jól látszik, ha hagytunk szárazon részt és nem pocsékolunk el egy csomó viaszt.

Mindeféle méretet lehet csinálni, de érdemes arra figyelni, hogy mekkora felületet tud levasalni az ember anélkül, hogy a viasz a padlóra (meg mindenhova) kerüljön, én alapból a szendvics méretre mentem rá, mert a környezettudatos lunchboxok lebegtek a szemem előtt, és az iskola úgysem szereti az egyszer használatos csomagolást.

Az elkészült termék szépen hajlítható, nem törik meg, nem ragad, csodafinom illatú, nagyjából párazáró módon lehet bele kaját csomagolni (ezobio-organik-freerange-ökofriendly!) és akkor nem kell folpakk meg alufólia, ami közismerten a sátán gonosz műve. Ha nagyon lelkesek vagyunk, a kaja bezárásakor a legutolsó hajtást megdörzsölhetjük és akkor oda is ragad az alatta levő réteghez.

Nem csak az uzsidobozban marad frissen a szendó meg nem barnul meg az alma, hanem a hűtőbe tett cuccok letakarására vagy beburkolására is kiváló megoldás a viaszkosvászon. Nem örök életű, a viasz egy idő után megkopik a felületen, olyankor vasalóval meg kis extra viasszal vissza lehet rántani a dolgot a mindennapi használatba, olyankor az illata is meg a vízlepergető képessége is visszajön. Ha piszok vagy kajafolt kerül rá, akkor enyhén mosószeres, langyos vízzel tisztítható.

Ha valami érthetetlen okból nem tartanál méheket, de szeretnél ilyet csinálni, akkor méhviaszt tudsz vásárolni a méhészektől, organikus szépségápolási kellékeket áruló boltokban és a nagy online áruházakban (ebay, amazon) is, tömb, lapok pellet vagy granulátum formában. Utóbbi a legjobb, ha a vasalós technikát akarod alkalmazni, mert akkor reszelgetni se kell.

5 Replies to “Viaszkosvászon”

  1. Nagyon pöpec lett! Vasalóból a végére maradt rendeltetésszerű használati tárgy vagy inkább rekviráltad a méhészcuccok közé?-)

    1. gondolom mindenre jó amit szeretnél nem kiszáradva találni később. régen viaszos papírba csomagolt a hentes is csak gondolom azóta a viasznál lettek olcsóbb termékek (mint a folpack)

      1. Juhu, happiness, az uj piaci tagunk ilyen darabokat fog gyartani, mutogattam neki a fotoidat, nagyon erdekelte – igy hamarosan lesz nekem is folpackot kivalto csomagolom a sutitesztahoz, anelkul, hogy valami webshopot gazdagitanek. Abszolut helyi termek lesz, a masik tag mehesz, a mellettunk levo varosreszben, tole jon a viasz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük