Motor – full speed ahead

Eleddig tanulójogsival közlekedtem, annak minden szigorú korlátozásával együtt, ám lejárt a kötelezően kimért türelmi idő, így elmehettem végre a következő jogosítvány-fokozatért vizsgázni. Meg volt kis barkács is.

Az úgy megy, hogy az ember a jogsiszerzés után szépen fogja magát és vagy motorozik, vagy nem, ha elmúlt 25 éves, akkor hat hónap múlva a learner jogosítványát un. restrictedre cserélheti, ha átmegy egy újabb vizsgán. Amikor lejárt a hat hónapom, akkor én is szépen elkocogtam az autóklubhoz és foglaltam egy vizsgaidőpontot Northcrossban (home of East Coast Bays AFC), ugyanott, ahol az autós jogsink vizsgái is voltak. A kellő pillanatban meg is jelentem, előnyös testtartásban bejelentkeztem a vizsgára és neki is láttunk.

Mivel ez egy komoly, forgalmi vizsga, a vizsgáztató bácsi adott egy walkie-talkiet fülessel, azt fel kellett venni és figyelni szépen, hogy mit beszél bele a jóember. Számos rémtörténet kering a sercegő rádiókról, a nem hallható instrukciókból eredő elbukott vizsgákról, de az igazat megvallva, a szett teljesen jól működött, bár időnként frászt kaptam, amikor a fülembe harsogott a szaki, hogy forduljak balra. Amúgy szépen jött mögöttem a kis autójával és instruált, hogy mikor mit csináljak, merre forduljak, hova sorojak be meg ilyesmik, és közben árgus szemekkel sasolta, hogy hibázok-e.

Hibáztam. Browns Bay környékén számos kis dimbesdombos kis utca van, ahova bezavart a szaki, jobbkéz, macisajt, stoptábla, kanyar, emelkedő, volt minden, (bár forgalom szinte semmi) és egy szép, sárga stopvonalon nem álltam meg és nem tettem mindkét lábam a földre, legalábbis később a nyomozás során ezt nehezményezte a szemtanú. Már akkor gyanús volt, amikor aszonta a fülesbe, hogy héló, ez stoptábla volt, de hát álltam, amíg néztem, gontoltam, hogy az elég egy „állj, elsőbbségadás kötelező” táblánál. Na gyorsan kirúgott, mondta, hogy jöjjek újból, még csak bunkó sem volt, úgyhogy bánatosan hazakullogtam és foglaltam egy új időpontot a neten.

Ma reggel, negyed kilenckor teljes életnagyságban megjelentem ugyanott, megint lecsekkolta, hogy a motor részt vehet-e a forgalomban (wof, rego, lámpák, indexek, duda), újra felvettem a fülest a sisak alá, újra elindultunk és nem volt semmi érdekes, leszámítva, hogy fel kellett hajtani az autópályára (amin mindennap járok, eh) majd 800 méter múlva gyorsan lehajtani. Aztán visszamentünk a parkolóba, ahonnan elindultunk, a koma elvette a jogsimat és adott egy sajtcetlit, amin a CLass 6L jogsim már Class 6R – vagyir restricted.

A restricted jogosítvány amúgy pusztán annyiban különbözik a tanulójogsitól, hogy mehetek 70km/h-t meghaladó sebességgel, de ugyanúgy hordanom kell a sárga L-táblát, nem vezethetek este 10 és reggel 5 között, nem vezethetek nagyobb 250ccm-nél nagyobb motort, valamint nem szállíthatok utast. Hat hónap múlva, ha az időjárás is engedi, mehetek teljesértékű jogsiért, amely már semmilyen korlátozással nem jár.

Vasárnap délelőtt, mintegy felkészülésképpen a vizsgára, megejtettem a második olajcserét is a masinán. Kevés híján 4000km-t motoroztam bele, megérdemelt egy új olajat, olajszűrőt és egy alapos légszűrőpucolást. Kissé antik motoromon olajos légszűrő van, ami azt jelenti, hogy egy hálós fémhengerre rá van húzva egy szivacs, ami át van itatva légszűrőolajjal, ami az egyik legocsmányabb anyag, amit valaha. Kimostam szépen, megszárítottam, majd befújkáltam azzal új guzmánnyal, ami kicsit büdös, ám rettenetesen ragacsos, pókhálószerű fonalakat húz és alig jön le az ember kezéről. Joci is áthozta a motorját, hogy mindenféle varázslatos dolgokat csináljon vele, úgyhogy kettecskén barkácsoltunk a garázsban, némi sörök mellett.

8 hozzászólás “Motor – full speed ahead” bejegyzéshez

  1. Fasza ez a fokozatos jogsiszerzés.
    Most pont nem tudom, hogy nálunk éppen milyen, de szerintem túl hamar föl lehet ülni a 125 cm3 fölötti gépekre.
    Legalábbis nagyon sok fiatal versenyzőt látok baszottnagy motoron.
    Az én motorjogsim idén lesz 33 éves, mondjuk előbb volt motorom, mint jogsim, basszameg, nagyon rég volt.

  2. Tudod ekker, manapság az az ember, aki ezres mocin, tükrös bukóban (ha van rajt’ egyáltalán bukó) huzatja az Oktogontól a Nyugatiig, egykeréken persze.

    Van a túrázós típus is, amelyik a Bp.-Siófokot bermudában, pólóban és strandpapuccsal teszi meg, erősen 130 feletti tempóban. Mert nekik nem mondja meg senki.

    Sosem fogom elfelejteni mentős barátom fényképét arról a köcsögről, amelyik megvette az új KTM-jét, s a boltból hazafelé az alsó rakparton vagánykodott, aztán nekiment egy lámpaoszlopnak és szabályosan kettétört a csávó. Mint a próbababa. A család szeme láttára, akik mögötte mentek kocsival, hogy lássák, apa milyen kemény…

    1. Hát, nagy az állatkert.
      Ha valahol, a motoron be kell tartani a fokozatosság elvét, senki nem születik nagymotorra.
      Ezek a modern gépek fényévekre vannak biztonság szempontjából a danuviáktól, emzéktől, amiken én tanultam, mégis megölik a képzetlen motorost, mert teljesítményben is sokkal többet tudnak.

  3. Zolcsi, hülye itt is van, valamelyik nap reggel, a 12 fokban láttam egy párocskát a hídon, anyun kosztümke, apu pantalló, ing, se kesztyű, se semmi. Nem hiszem el, hogy nem fáztak és, hogy apusnak nem kékült be a keze mire bárhova értek. Ha elesnek, az olyan lesz, mint disznóölés

  4. egyébként utánanéztem és nem kell hordanom az L-betűt, le is szedtem a gépről.

    A fokozatosság meg tényleg jó, 25 éves kor alatt másfél évet kell L-btűvel vezetni, max kettőötvenesen. Mondjuk valószínűleg én is fejreállnék egy 100+ pacis motorral most, még sokat kell gyakorolnom. Egy 400-ast viszont el tudnék képzelni, de most még azt se lehet, majd fél év múlva legközelebb.

    1. A japánok se véletlen maximálták 400 cm3 körül a motorok hengerűrtartalmát.
      Egy fasza, felülvezérelt sornégyes simán tud 50-60 Le körül, azért az már tol rendesen.
      Túrára is sokkal jobb lesz a mostani 250 cm3-nél, a fogyasztása viszont nem annyival több, mint a menetdinamikája.
      Viszont kinövöd egyszer, és még nagyobbra fogsz ülni.
      Nincs is ezzel semmi baj, fejlődik az ember, meg hát senki nem szereti, ha túrákon rá kell várni.
      De nálunk az a szemlélet, hogy egyből a lehető legnagyobbat veszik, aztán a többség el is hajintja.
      Van egy ismerősöm, alpok-adriát nyert, man-szigeten évekig indult, végül pályateszter lett a metzelernél.
      Van több motorja, legtöbbet egy 250 cm3 hondával gurul.

  5. Milyen igaz. Egy kedves barátom jó pár évvel ezelőtt (30 fölött) ült motorra. Amíg tanult, váltig mondogatta, hogy első motornak egy 400-ast vesz, azzal rutint szerez pár év alatt, utána jöhet nagyobb. Aztán az első gép valahogy mégis csak egy Hornet 600 lett. El is dobta párszor, végül rommá törte – ő sem volt jól egy darabig (ebben az esésben tényleg nem ő volt a hibás – bár ez a lényegen mit sem változtat -, földútról vágott elé egy terepjáró, elkapta a kocsit a bal első kereke környékén, majd ugrott egy fejest a motorháztető fölött az aszfaltba). Felépülése után tanulságként vett egy 750-es gépet, ha jól tudom Kawasakit. Ezzel még nem perecelt nagyobbat, de ahogy ismerem, fog. Menthetetlen. Téli időszakban snowboard pályákon töri a bordáit. Motorozás előtt siklóernyőzött, amíg le nem szállt egyszer egy erdőre…

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.