kiwi organised

A helyi munkafolyamatokról mindenféle rémhírek vannak, a kiwik sok szempontból nem túl szorgalmas népség, bár ha egyszer nekiállnak, akkor komolyan is gondolják és csinálják ahogy bírják.

Van itt egy cég ami mindenféle elektrikus ketyeréket árul, mobiltelefontól fotómasináig, öt dollár felárért házhoz is küldi futárral a cajgot. Nem átallottam venni egy telefont és elküldetni magamnak plusz öt dollárokért. Már van tapasztalatunk velük, a megrendelt cucc másnap meg is érkezett, sőt olyan cégről is hallottunk, ahol a hitelkártya számának telefonba diktálása után másfél órával megjelent egy alak a megvásárolt cuccal.

Ehhez képest én tegnap délelőtt megrendeltem a készüléket és kaptam is azonnal egy visszajelzést, hogy minden oké, a futárnál a cucc, aznap várhatom. Vártam, de nem jelentkezett senki. A cég akitől vásároltam visszajelzésében megadta a futárcég csomagkövető linkjét és a tracking numbert, legott meg is néztem a neten, hogy hol a cucc.

Elég érdekesen alakul, a szabadon kereshető tracking number követő szerint a szomszédos csomagszám amit 7 órával később vettek fel tegnap, már Hamiltonban van a címzettnél:
Date Time Service area Description
12 Mar 08 17:12 Auckland Goods picked up
12 Mar 08 19:26 Auckland Departed Auckland for Hamilton
13 Mar 08 01:59 Hamilton Arrived at Hamilton branch
13 Mar 08 08:48 HLZ Drivers Bay Arrived at HLZ Drivers Bay branch
13 Mar 08 12:01 Hamilton Goods with delivery courier
13 Mar 08 15:39 Hamilton Goods delivered to Stan Signed as received in good order and condition

Az enyém, ami Aucklandból Aucklandba jön, délután négykor:

Date Time Service area Description
12 Mar 08 11:52 Auckland Goods picked up
12 Mar 08 13:54 Auckland Goods with delivery courier
13 Mar 08 09:49 Driver Bay 76 Arrived at Driver Bay 76 branch

Vagyis még mindig nincs a futárnál aki errefelé tartana vele. Egy körül felhívtam a céget és megkérdeztem mi a helyzet, aszonták, hogy délután négy felé várhatom a csomagom. Hát csak várom.

Időközben azért legalább jól mulattunk, itt volt Gréti és Ábel anyukáikkal, úgyhogy babaúzsr tartottunk, még ha csak rövidet is, volt veszekedés a babakocsin meg a labdán meg amin csak lehetett, sok négykézlábazással.

Ja, még valami, a helyi imádott gyümölcsöt úgy hívják, hogy feijoa, sehol nincs ekkora felhajtás körülötte, mint itt újzélandon. Egy kistermetű fán terem, de ez nem is lenne izgalmas, az a faja, hogy a kistermetű fa itt van a kertünkben. Réka mondta meg, hogy ez a feijoa, fogalmunk sem volt 🙂 Állítólag nagyon finom, nekem még otthon volt szerencsém feijoa ízesítésű vodkához, az olyan volt, mint a körömlakklemosóba áztatott gabi fogkrém. A feijoáról képeket lelhettek itt.

Én, amíg nem tudtam mi ez, egyet leszedtem és elvágtam, tényleg olyan, mint a képeken, de se íze-se bűze nem volt, kemény, mint a rosseb. Viszont a fán szoktak bújkálni a madarak.

Akit részeltesebben érdekel, az olvasson utána a wikipedia szócikkében vagy tudományos igényességgel a California Rare Fruit Growers Inc. oldalán vagy az autentikusnak mondható NZ Feijoa Growers Association honlapján.

A kertben két másik gyümölcs is terem, az őszibarack, aminek most ért véget a szezonja a kertben, és valami citrusféle amit egyelőre nem tudunk micsoda. A gyümölcse most sötétzöld, a leve édeskés-savanyú, nagyon finom. Úgy néz ki, mint a zöldcitrom (lime) de nem az. Réka szerint (ő tudta a feijoát is!) tangerine, ami valami mandarinféle, de a wiki szerint a héja könnyel lejön, Réka szerint meg nehezen, szóval lehet, hogy mégiscsak valamiféle más jószág ez. Majd teszek fel képeket.

[update 22:12]
természetesen a cucc nem érkezett meg, írtam egy szívhezszóló emailt a futrinkacégnek. remélem ez nem azt okozza majd, hogy a reggeli műszak áthajt a csomagon a konténerszállítóval 🙂
[update 10:00 március 14]
10 perce hívott fel ugyanaz a srác a PBT-től, aki tegnap azt ígérte, hogy délutánra itt a cajg. Könnyek között kért elnézést, volt minden, új fiú a sofőr, rossz gombot nyomott meg minden, bocsbocs, egy órán belül itt a cucc. Meglátjuk.
[update 10:56 március 14]
sikerült. juhéj. morcos maori harcos megérkezett a cuccal. megy ez mint a karikacsapás. Remélem később majd a csomagkihorós rész eléri a CRM színvonalát 🙂

Szert tettem a világ legostobább telefonjára, bár fura, hogy egy kommunikációs eszközt ésszel próbálunk mérni. Inkább azt mondom egy minimalista-funkcionalista termékre tettem szert.

Motorola F3

Semmit sem tud az égegyadta világon, viszont alig fogyaszt villanyt, egy hétig simán elvan egy feltöltéssel, 69 gramm és lapos. Ja, ébresztő van benne 🙂 Zöld banán – piros banán, egyelőre ennyire van szükségem egy telefontól itt. Érdekes módon a magyar tesztek lehúzták, hogy nehézkes meg túl van ócsítva, hát szerintem ennyit kell tudni egy telefonnak. A kijelzője E-Ink technológiájú, tehát nincsenek pixelek, viszont napfényben is olvasható, úgy viselkedik, mint a papír. (a sony csinált is ilyen technológiával e-book olvasót)

Itt egy teszt, itt meg a gyártó hivatalos oldala.

életjel

Kedves olvasók, nincs semmi különös, nem is tűntünk el, megvagyunk és továbbra is állásra vadászunk. Kicsit háttérbe szorult a blogozás, de lesz ez még napi rutin, csak arról nem akartam írni, hogy mindennap felkelünk, állásra vadászunk, játszóterezünk meg főzöcskézünk.

Lányok is jól vannak, mind jól vagyunk.

Üstöllést posztolok, ha lesz megírásra érdemes.

Rotorman

Szombat este kilengeni indultunk a kikötőbe, hogy enyhe sörözéssel és beszélgetéssel üssük el az időt. A résztvevők, Hobe, Attila, Csanád, Márk meg én voltunk. Eleinte Hobe és Attila meg én, a csendes eső elől a söröző kerthelységében húztuk meg magunkat. A hely újra eljátszotta, hogy nem engedik be Csanádot, mert nincs rajta zárt cipő, ez itt kiwiföldön meglehetősen ritkaságszámba megy, sokmindennel vádolható ez a kis ország, de azzal, hogy lábbelifetisiszták, nem. Sebaj, átugrották a tujákat és leültek, így már nem volt gond, de nem szabad a kiwi logika felfejtésével fáradozni, csak bejönni nem lehet, de bent lenni lehet, hagyjuk is.

Elég későig sörözgettünk és beszélgettünk, miközben a szombat esti éjszakai élet lassan elfajult körülöttünk, a nappal elegáns étterem, este söröző, éjszaka diszkó intézmény eljutott a végső fázisba. Az utcán hordákban hömpölyogtek a különböző mértékben illuminált fiatalok, akik bárról bárra járva élvezték az életet. Vagy nem élvezték, de csinálták, ez a végeredmény szempontjából mindegy is. Érdekes volt látni, hogy az amúgy nem egy észbontóan pörgős helyből hétvégén micsoda nyüzsgő éjszakai mulatozás kerekedik.

Egy idő után Hobe szólt, hogy vannak itt barátai, akik hajóval jöttek Újzélandra, csatlakoznának, így megismertünk két nagyszerű embert, Évát és Gézát,akikre mély csudálattal bámultunk és ez azóta is tart. Hajós körökben nem ismeretlen ő (mi nem vagyunk hajós körök, nevét csak a Hátszél című vitorlás magazinból ismertem a nevét) és leesett állal gondoltunk bele, hogy micsoda kaland lehetett az adriáról újzélandig vitorlázni. Géza, akit a vízenjárók Rotormanként ismernek, még a hajójára is felengedett bennünket, ami egy 41 lábas vitorlás és nagyon klasszul néz ki. Mivel semmit nem értek a vitorlázáshoz ezért aki ilyenféle részletekre kíváncsi, az legyen szíves látogasson el Rotorman hajónaplójába és olvasson.

Gézáék most itt laknak a marinában a hajón, onnan járnak dolgozni, ráadásul – ha a hajó árát nem számolom, meg az ideérkezést ahogy van – olcsóbban is jönnek ki, mintha bérelnének.

Remélem még találkozunk velük, nagyon jó fejek, roppant szórakoztató sztorikkal, talán még azt is elmeséli, hogy hogy kell vitorlázni. Ugye, hogy érdemes kocsmába járni? 🙂

Sajnos a vasárnap délelőttünk elúszott, nagyon későn értünk haza, inkább korán és tizenegyig képtelen voltam magamhoz térni.

újra a pályán

no, végre lett internetünk, nem volt egyszerű, de legalább gyors. Erre nem számítottunk, úgyhogy örvendeztünk vala.

Mivel a telecom áthozta a vonalunkat az új házba, a szám megtartása mellett, legott írtam az orconnak, aki a net szolgáltatónk, hogy gyühet a soksok data meg a ződfény. Mondták jó, majd nem történt semmi érdekes.

A telefont vasárnap jelentettem be és hétfő estére működött is, ami azért nem egy rossz tempó, viszont a mélboxomban egy levél várt az orcontól, amely így kezdődött: “oh no, something went wrong”.

Legott felhíttam őket, hogy mi megy rosszul és kiderült, hogy a telecomnak nem tudják átadni az adsl kérelmünket, mert a vonalhoz tartozó áthelyezési ügy még nincs lezárva és lezáratlan üggyel bíró telefonszámra nem lehet adsl-t rakni. Azt javasolták, hogy hívjam fel a telecomot és zárassam le az ügyemet, hiszen működik a telefon, minden oké, és akkor ők is meg tudják oldani a dolgokat.

Felhívtam, kis egyeztetés és értetlenkedés után sikerült lezáratni a dolgot, visszahívtam az orcont és elmeséltem nekik, hogy mit végeztem, jöhetnek. Este kilenckor kaptam egy emailt tőlük, hogy minden oké, a bekötés várható ideje huszadika, vagyis másnap. Kicsit szkeptikusan fogadtam a dolgot, de hát tenni úgysem tudok semmit, sebaj.

Ma, huszadikán reggel a kis modemen már pislogott a lámpás és a feleségem azzal keltett, hogy van internet! Juhéj!

Közben megérkezett a srác is aki a fákat vágja le a kertben, hogy több fény érje a kis házikót, nagyon kedves fiú, egyenesen bulgáriából. Vannak kommunikációs nehézségei, de dolgozik, ahogy a főbérlő ígérte.

Nemsokára kész a kaja a sütőben, délután meg kajabevásárlás jön.

Ház

éjszaka

első kert

hátsó kertből

nappaliból

konyha

napali

bejárat

oldalról

gyerekszoba

háló

zsákutca

A költözés lényege a következő volt: a cirkuszkocsi nem rendelkezett a megfelelő papírokkal, hogy kiadható legyen. Ugyan a landlord állítása szerint a papírokat február közepére ígérte a helyi önkormányzat elintézni, ezután már lakhattunk volna legálisan kis vontatható házikónkban. Ámde a tanácstól kijöttek ellenőrizni és – nem meglepő módon – konstatálták, hogy hát ugye sehol egy fellépés, a cirkuszkocsiban mégis világosság van meg egészen bennelakásszerű tevékenység folyik. Ez pedig következményeket von maga uán, csakúgy, mint az érvényes műszaki vizsga nélküli autókázás.

Legott értesítették a landlordot, hogy mifolyikitt, kérem, aki találékonyan azt mondta a tanácsi embernek, hogy mi ugyebár csak barátok és nem pénzért, hanemsőthogy átmenetileg. Ezt a tanács le is nyelte, ámbár újra jött ellenőrizni, megint csak ott talált bennünket, ismételten nem örült, és megemlítette, hogy ilyesmiért szoktak bíróság elé kerülni az emberek. Ezután jött át hozzánk a főbérlő és közölte, hogy menni kell a lakásból, mert hatósági irgumburgum lóg a levegőben. Mivel már beköltözéskor mondta, hogy ez a helyzet, nagyon nem lepődtünk meg, viszont hirtelen lakást találni, ami jó is, nem könnyű, de erről majd később.

A jóembernek számos háza van még a kies Auckland városában, gondolta remek ötlet lesz bennünket elhelyezni egy három hálószobás (itt hálószobák számával jelölik az ingatlan méretét, hogy a három hálószoba mellé még egy bazi nagy nappalid is van, az nem érdekes) házban az Onewa roadon. Kényszrhelyzetben mit csinál az ember, megy és megnézni, hát megnéztük, az eredmény rettenetes. A ház le van lakva, de irgalmatlanul, emellett rémesen koszos is volt, a “ragad a kosztól” kifejezésnek is tudott új mögöttes tartalmat adni. Természetesen nem vagyunk svájciak, de azért ez nekünk is sok volt, pláne Esztert nem nagyon akartuk ilyen helyre vinni. A háznak számos más hátránya is volt, (hangos környék, forgalmas útra néző ablakokkal, feleslegesen irdatlan méret és heti bérleti díj, állapot) és az az egy előnye, hogy van benne fürdőkád, szóval eléggé elkeseredtünk, hogy szombaton a kis pokol vár ránk, meg egy heti masszív, 8 órás takarítás. A fürdőkádba szerintem be se mertem volna állni még vegyvédelmi ancúgban sem, hagyjuk is.

Az ember elkeseredésében kissé megterheli az újzélandi ingatlanos cégek honlapját kiszolgáló szervereket és enyhébb kompromisszumot keres. Mivel a cirkuszkocsinak nincs engedélye, így letétet sem lehet fizetni, ezt ugyanis az állam egy erre hivatott szerve foglalja le, és csak a tulajdonos és a bérlő jóváhagyásával utalja vissza, ezzel senki sem tud játszani, viszont nekünk azt jelentette, hogy nincs semmi kötöttségünk a cirkuszkocsi ügyében. Viszont találtunk egy házikót a neten, ami jó ötszáz méterre van korábbi lakhelyünktől, legott felhívtam az ügynököt, hogy mi a helyzet, találkoztunk a háznál, amelybe elsőre nem jutottunk be, mert kevés kulcs volt nála, a tulaj nem adott neki a biztonsági ajtóhoz kulcsokat. Kívülről körbenéztük, jópofa volt, bekukucskáltunk az abalakokon és rendezettnek látszott a hely. Megbeszéltünk egy másnapi találkát. Kata beleszeretett a házba.

Másnap, pénteken már volt kulcs, találkoztunk a megtermett kiwiemberrel, és belül is megnéztük a házat, több, mint elfogadható volt, úgyhogy nyaggatni kezdtem, hogy mikor lehetne költözni, mert mi már szombaton jönnénk. Kicsit aggodalmaskodott, meg kíváncsiskodott, hogy kik vagyunk, mit csinálunk itt, mindent megmondtam szépen, őszintén, itt az általában célravezető szokott lenni. Megbeszéltük az anyagi részleteket is, a beköltözés úgy néz ki, hogy 1 hét bérleti díj+3 hét letét a hivatalnak+(1 hét+áfa) az ügynök jutaléka. Itt az ügynök jutalékát a vevő fizeti, ami elég okos dolog, ha kicsit belegondolunk, az ügynökön sok múlik, ha ő azt javasolja a tulajnak, hogy nekünk ne adja ki a házat, akkor mehetünk a sóhivatalba. gyakorlatilag az ügynök értékítélete és a tulaj döntése kell ahhoz, hogy bérelhessen valaki a fentiek megfizetésével, ugyanis amíg ez nincs, addig kulcs sincs.

Nem teljesen szokványos, hogy egy nap alatt lezavarnak mindent, de az ügynökember nagyon rendes kiwi volt, és mókás is, még Eszter is mosolygott rá. (nem hiába tanítgatom, ugyebár) Úgyhogy pénteken kitöltöttem egy “bérelniakarok” nyomtatványt, az ügynök kiszámolta, hogy mennyi pénz kell a kalandhoz és azt mondta, hogy felhívja a tulajt, mit mond. Itt rizikó a bérlő, mert ha nem bérel hosszan, akkor megint új bérlőt kell keresni, az is idő, és 3-4 hétig nincs bérlő, akkor annyi időre a házon levő jelzálogot ugye zsebből kell fizetni a tulajnak, aki ennek nem örül, azért adja ki, hogy fedezve legyen a “morgács”.

Hazamentünk és vártuk, hogy telefonáljon, amit meg is tett és azt mondta, hogy mehet a buli, szombat reggel legyünk az irodájában kilenckor (ember az ilyen?) a pénzzel, meg mindennel, és akkor minden remek lesz. Szombat reggel átmentünk Takapunára, ahol az irodája van, mindent lerendeztünk, kifizettük és idejöttünk a házhoz, ahol itt találtuk a tulajt, szorgos munkában. Kijavította a falat, ahol akiköltözők összekarmolták a bútorokkal, kicserélt ez-azt, ő is nagyon kedves öregúr, viccelődött meg szólt, hogy jönni fog egy ember, aki levágja a ház körüli fák-bokrok egy részét, hogy több napocska jöjjön be, kicseréli a konyha fala melletti pálmafát egy kisebbre, meg majd egy másik, aki meghúzza a mosogató csapjának a mittoménmijét, mert az szerinte nem jól áll, mondtuk rendben. Erősen sajnálkozott, hogy nem tudja lecseréni a postaládát, pedig direkt vett egyet, meg is mutatta, de a régit csak valami villanyos szerszámmal tudja leszedni és a postaláda körüli házikókban senki sincs ébren, úgyhogy ne haragudjunk, de majd máskor kicseréli. Mondtuk jó. A réginek sincs semmi baja, teljesen postaládaszerű, de hát ő a tulaj, cserélgesse, ha akarja.

A ház egy két hálószobás lakás, egy ikerház fele, egy nappalival, aminek akkora ablakai vannak, mint a fene, ráadásul a kifelé néző falak szinte csak ablakok, van mosókonyhája, fürdőszobája káddal (ez itt ritkaság!) meg beépített szekrények a falban meg jó nagy konyha. Körben kert van, a cirkuszkocsi kertjében citromfánk volt, itt úgy látszik koktélozni szerettek, mert lime fa van az ablak előtt, szépen terem. Tartozik hozzá egy garázs is, amiben szépen elfér a zöld autócska. Az egész pofás belülről, nincs lelakva és jó az elosztása is (külön fürdő és wc), és ami a lényeg, tiszta és szép, ápolt kertje van. Tökéletesen értem, hogy Kata beleszeretett, minden szoba jó világos, az ablakok alacsonyan kezdődnek, nagyjából az ágy magasságában, úgyhogy ha reggel kinéz az ember, csupa zöldet meg virágokat lát. Az épület organikus kapcsolatban áll a bolygófelszínnel. Ami nagyon kellemes, hogy egy olyan utcában van, ami zsákutca, tehát nincs átmenő forgalom, és jó mélyen benn van a házikó, még két másik ház is van az utcáig, egy kis utacskán kell bejönni, annak a végében van a garazsunk. Nagyon csendes, kellemes, a fű süppedős és lágy, a madarak a szomszéd kerítésén átnövő szőlőt csipegetik, idilli. A szőlő meg édes. (és a mosókonyhából nyíló hátsókert ajtajából látszik a SkyTower 🙂

Miután a bácsinak megmutattam, hogy kifizettük a mindent, ideadta a kulcsokat, minden jót kívánt és elhúzott, mi pedig visszamentünk a cirkuszkocsihoz, kitettük a lányokat, majd mi fiúk Csanád kocsijával (azon van vonóhorog) elmentünk utánfutót bérelni, amit itt minden benzinkútnál lehet, 25 dollár egy fél napra. 3 fordulóból költöztünk el, kicsit meg is ijedtünk, hogy honnan lett ennyi mindenünk hirtelen, de végül mindent beszuszakoltunk a házikóba és örvendeztünk vala. Persze szét kellett szerelni megint az ágyat, de hát már rutinból ment.

A költözős kaland után Márk garanciális MacBook Proja nem akart elindulni, úgyhogy elmentünk Albanyba a rettenet plázába, ahol van Mac forgalmazó, hogy mi a frász legyen, de sajnos sehol sem volt bele való akku, úgyhogy visszatértünk Takapunára, ahol a masina megához tért, utána hosszas csevely után a telecommal oda jutottunk, hogy kijön hétfőn valami póznamászó csapat és kihesszöli, hogy megtarthatjuk-e régi telefonszámunkat, vagy sem. Majd hívnak. ha ez megvan, már csak az ADSL-t kell a másik céggel áthozatni, meg persze átjelentkezni villany és víz ügyben, hogy minden számla itt mérődjön és ide jöjjön.

Most pedig – ezt szombat este írom – elmegyek a foodtownba és veszek tejet meg sört. Vasárnap reggel Ellersly-be megyünk Márknak kocsit venni, délután pedig Hamiltonba Paliékhoz meg Imivel találkozni, akivel pénzt váltunk (neki forint kell, ami nekünk van otthon, nekünk meg dollár, ami neki van itt)

Igazi házban lakunk.

Mindeközben az autóba belekerült a 226ezredik km is, telik-múlik az idő.

USA elnökválasztás

Kedves olvasóim!

Kérlek benneteket, ha van véleményetek az USA elnökválasztási eredményének alakulásáról, ne legyet restek idelátogatni, hátha kiderül, hogy nem USA állampolgárok mit is gondolnak.

Befolyásolni nyilván nem lehet a szavazást, de érdekes lenne megtudni, hogy mire voksolna a nép.

Tehát mégegyszer: SUBDIMENSION

tücsök-bogár

A mindenféle népek örömködése nem szűnik, a waitangi nap után a kínai újév is betette a lábát, és apró léptekkel elért bennünket a patkány éve. Szombaton lesz is nagy örömködés, a helyi kínaiak fesztiválozni fognak, táncoló sárkányokkal, meg minden szokásos bizgentyűvel, legalábbis a szórólapjuk ezt állítja. Részletekért tessenek ellátogatni Zhaoman frissen költözött blogjába, megéri!

Mindenféle események zajlanak az egységsugarú bevándorló háta mögött, 15.-én ideosonkodik a Cunard társaság Queen Victoria nevű irdatlan luxushajója, először köt ki Aucklandban. A hajó vadi új, néhány adat:

1,007 kajüt (kabin, szoba)
90,000 tonna
294 méter hosszú
32.3 méter széles
2014 vendég fogadásánal lehetősége
12 vendégfedélzet

More interesting facts

* 86% of staterooms are outside
* 71% of staterooms feature balconies

Emellett, legnagyobb bánatunkra, megint nem sikerült az IKEA-nak megvetni a lábát, állítólag azért nem kap engedélyt, hogy bérelhessen a szép, nagy kék bádogcsarnokjának helyet, mert akkora forgalmat generálna, ami nem tenne jót a városnak. Ez, szerintem, makutyi duma, hatalmas bevásárlóparkok épültek fel itt a városban, akkora parkolókkal, mint az Őrs Vezér tér panelházastul, ezek vajon nem növelték a forgalmat? Finoman azt kapták a vásárolni vágyók a képükbe, hogy aki IKEAs cuccot akar, az húzzon Sydneybe. (ott van ikea)

A magyar és az ausztrál IKEA árakat összevetve, érdekes módon az derült ki, hogy otthon kevesebbe kerül ugyanaz a bútor, de távolabbról szemlélve jól látszik, hogy ami ausztráliában forintban több is, az mégis jóval olcsóbb, tekintve, hogy mennyi munkával keres meg egy IVAR garnitúrányi pénzt az OZ proletár.

Otthon tombol a torkos csütörtök, ami jópofának tűnik, ám érdemes végiggondolni egy más nézőpontból is, erre remek lehetőséget biztosít a Húsosfazék blog.

A helyi sajtó azt jövendöli, hogy 25 éven belül 5 óra alatt le lehet tudni repülőeszközzel az NZ-EU távot, a LAPCAT A2 nevű jószág hatszoros hangsebeséggel hasít majd, és közben nem termel üvegházhatást növelő gázokat. Folyékony hidrogén fogja hajtani, ami vízzé és nevetőgázzá (kéjgáz, dinitrogén-oxid) ég el. Kérdezem én, azt a sok folyékony hidrogént mi fogja csinálni, kezicsókolom? Mert ugyebár ha a viszbül vesszük ki az okszigént, akkor ottmarad a hidrogén, de hát azt kérem (nem is kevés) villany csinálja, és a villanyt is elő kell állítani valahogy. Na sebaj, ez nem a mai nap gondja, meg amúgy se lesznek rajta ablakok (nagyon felmelegszik a külső borítás) csak belül lapos kijelzők az ablakok helyén… Végigcsinálva az EU-NZ távot nagygéppel, vonzónak tűnik az öt órás út… (“reggeli Aucklandban, ebéd Brüsszelben” a szlogen)

blogreport

Egy kismérleg a blog állapotáról érdekes információkat nyújthat. Nem kell megijedni, nem lesz ilyen minden hónapban 🙂

Január harmadikán érkeztünk Újzélandra, az első blogbejegyzésemet ötödikén publikáltam, ez a jelenlegi lesz a 27. blogbejegyzés, ami azt jelenti, hogy majd’ minden nap írtam. Eleinte, mivel nem volt saját netünk itthon, vagy kávézóból vagy barátoknél neteztünk, úgyhogy nagyon nem volt időm a kontroll szkripteket bedrótozni, erre csak 21.-én került sor. Ez azt jelenti, hogy a látogatottságot január 21.-e óta mérem, tehát az alábbi adatok a jan.21-feb.6.-ig tartó időszakra vonatkoznak. (január 21.-én a Google Analytics szkriptjét, február elsején pedig az extremetracking szkriptjét tettem a rendszerbe, utóbbi publikus, bárki megtekintheti mi a helyzet)

Mennyien?

Ebben az időszakban 1515 látogatást regisztrált a blog, ami 3837 lapletöltést jelent, átlagosan egy látogató 2.53 lapot olvasott el, 6 perc 50 másodpercet töltve a blogon. A fenti számú látogatást 420 egyedi felhasználó generálta, bátran mondhatjuk, hogy ennyi ember olvassa amiket irkálok. Ez messze több, mint barátaink és rokonaink együttvéve.

Hogyan?

Az olvasók 55.64%-a más szájtokról talál ide, ahol minden bizonnyal linkekre kattint, vagy emailban kapja meg valakitől a blog url-jét. Közvetlenül, tehát a böngésző címmezőjébe a blog URL-jét bekapálva, direktben 39.8% érkezik, a fennmaradó 4.55% pedig keresőmotorok találati listájából kattint az UPSiDE DOWN-ra, vagy feedreederben követi az eseményeket.

Honnan?

Látogatóim változatos helyeken éldegélnek, az alábbi országokból olvastak már legalább egyszer:

Magyarország (innen legtöbben, no lám) Újzéland (ez főleg az én saját találataim, meg a blog piszkálása során létrejövő lapletöltések, de itteni magyarok is olvasnak) Anglia, Délkórea, Ausztrália, Ausztria, Románia, Olaszország, Írország, Ukrajna, Spanyolország, Németország, Szingapúr, USA, Hollandia, Malajzia, Tajvan, Svédország, Svájc, Izrael, Kanada, Szerbia és Montenegro

Mivel?

Az olvasók 85,87%-a windows rendszert használ, 12,61% Mac-et, és 1,52% valamiféle linuxot.
Böngésző ügyben az alábbi a megoszlás:

Firefox 47,13%
Internet Explorer 44,09%
Safari 4,69%
Opera 3,7%
Mozilla 0,33%
Mozilla alapú egyéb 0,07%

Hányszor:

Látogatóim 72%-a visszatérő vendég, és azok aránya akik csak egyszer jártak nálam, az öszes látogató 27%-a. A többiek mind visszatérnek.

Mivel blogügyben van némi tapasztalatom, úgy vélem hogy kiemelkedő érdeklődés kíséri a fejleményeinket, ami egyrészt nagyon jól esik, másrészt messze meghaladja az általam képzelt látogatási mennyiséget. Mivel csak a rokonság meg a barátok kíváncsiak igazán, hogy hogy vagyunk, mit eszük, egyelőre a blog kevésbé az országról,mint rólunk szól, mégis sokakat érdekel. Ezt annak tulajdonítom, hogy Újzéland érdekes hely, kevés info jut el hazáig, aki kicsit is kíváncsi, az blogokból tájékozódik. Emellett egyre divatosabb újzéland a hazaiak szemében, ezt alátámasztják azok az ímélek is, amelyeket ismeretlenektől kapok, benne változatos kérdésekkel. Mivel már van egyéb kapcsolattartási lehetőségünk is, később szándékozom a tartalmat kevésbé személyes irányba terelni, inkább az ország érdekes, van róla mit írni.

Magát a blogot első körben csak az NZ Relay hírlevelemben “reklámoztam” amit rokonok, barátok kaptak, később más bloggerek is belinkeltek, a Subdimension külön ajánlót is írt a blogról, szóval terjed a hír és jönnek az új kíváncsiak. (mindenkinek hertzlich wilkommen!)

Egy hónap alatt ennyi történt, ha minden úgy sikerül, ahogy szeretnénk, akkor majd a féléves mérleg lesz a következő ilyen report.

kalandos szülinap

Kata szülinapjára az Új Zélandi állam kellemetlen meglepetéssel készült, erősen megszigorodtak a bevándorlási feltételek. Egyeőre még nem látunk tisztán, az már biztos, hogy eddig sosem látott szakértelmek is belekerültek a hiányszakmák listájába, remélem a hétvégéig kiderül, hogy ez számunkra milyen következményekkel jár és ezeket hogyan lehet enyhíteni, ha szükséges.

Ugyanakkor további kaland, hogy az ajándékot amit vásároltam Katának, elejtette a boltosnéni és ezért eltürt, de ez sajna már csak akkor derült ki, mikor átadtam az ünnepeltnek. (nem a boltosnénit) Úgyhogy kénytelen voltam visszamenni a bótba a cuccal, ahol a néni legott siránkozásba kezdett, hogy hát ezt valószínűleg ő törte el és elnézést kér és hogy most mihez kezdjünk, mert ez az utolsó darab volt ebből. A bolt egyébként a fair trade hálózat tagja, szuper jó cuccok vannak, tulajdonképpen nem is szemtelen árakon. Miután a néni felajánlotta, hogy visszaadja a pénzt vagy vásároljam le, vagy hétfőre tud hozatni másik ilyent, felhívtam a bolt telefonjáról Katát, hogy minek örülne a legjobban, úgyhogy hétfőn megyek egy hibátlan darabért.

Miután örvendeztünk, hogy a nej egy évvel öregebb lett (ennek miért örülünk? na sebaj 🙂 kicsit húztam az időt, mert nagyon le akartak menni a lányok a tengerhez, végül megjelent a kertben egy rém kedves maori srác, kezében egy szépséges virágcsodával, (vázában!) átadta és lelépett. Igen, ezt a virágot a lányok küldték Katának, amivel nem is tudják mennyire meghatották az én nejecskémet, borzasztóan örvendezett neki(k). Nagyon hiányoztok neki lányok!

ezt küldtétek

Mindezek után lementünk a tengerpartra, ahol másfél órát hevertünk és úszkáltunk, az általunk eddigi legmelegebb tengerben, simán volt 25-26 fokos, hatalmas ringató hullámokkal, nagyot hancúroztunk a gyerekkel, akit alig lehetett kirángatni a habokból. Előttegondosan elolvastuk azt a papírt ami tegnap még nem volt kirakva, amely arról szólt, hogy medúzaveszély van és a mikroszkopikus kis medúzák belemennek a ruhába és ott csípnek és ha igen, akkor menjünk a patikába hidrokortizonért. Úgy tűnik, hogy se mi, se az a másik többszáz fürdőző nem jártunk pórul.

Itthon vacsiztunk, majd a szülinapos említette, hogy el kéne mennünk a spotlight-ba, kötőtűt vásárolni, meg fonalat, és akkor ő kötögetne itthon csendeskén, mire beállítottak Csanádék egy palack kiváló borral, egy tortával és szülinapi kötőtűkkel meg fonallal 🙂

Na itt tartunk, Csanáddal és Krisztivel elsörözgettünk-borozgattunk a verandán, közben Kriszti elvitte lefektetni Esztert és szépen el is altatta. Ennyi volt a szülinap, már csak háromnegyed óra van belőle, úgyhogy megyek is!

Boldog Szülinapot Katinka!