Import

Ha már az olasz melós feltüzelt, csak ráböktem az importálós varázsgombra és behúztam ide a komplett UPSiDE DOWN-t posztostul, kommentestül, képestül.

Úgyhogy egyszerűbb minden, ráadásul nagyjából jópofán jött át minden, maximum a képekkel lehet majd egy kis baj, de még ez sem biztos.

 

Egyre érdekesebb játék a saját blogtér.

minek ez az egész?

A theitalianjob.hu blogon olvastam ajánlást egy remek összefoglalóhoz a saját bloghely-saját blogmotor témájában, ami valami fura véletlennek köszönhetően pontosan akkor került a szemem elé, amikor már törtem a fejem ilyesmin. (koincidenciák!)

Eddig remekül elvoltam a különböző előre elkészített, ready-to-eat blogmotorokkal, különösen a blogspot mocija jó nagyon, kényelmes használni, gyors és mindig működik. Ellenben van sok bosszantó apróság, hogy csak egyet mondjak, a posztíró ablak amiben most pötyögök nem átméretezhető, és nagyon keveset lehet egyben látni a szövegből, folyamatosan szkrollozni kell fel és alá, pláne, ha az ember képeket is beszúr.

Választásom a worpress motorra esett, ami nagyon kényelmes és van magyarul is, bár én azt nem használom, de ki tudja mit hoz a jövő? Egyelőre úgy tűnik, hogy a WP 2.5.1 és a K2 kiegészítő nagyjából mindenre elég, még ha pár olyan kényelmi funkciót el is veszítek, ami a blogspoton pofonegyszerű volt. No, meg itt a CSS turkálás, amihez inkább nem értek, mint igen, de akárhogy is, ez legalább a saját placcom, saját kis hátsóudvar a gondolataimnak.

Maga a domain név kibérelése és a hosting megtalálása némi utánaolvasással nem volt gond, egyedül az vitt kicsit az erdőbe, hogy a godaddy-n (pontosabban a google checkouton) keresztül regisztráltam a domaint és a dreamhost adja a tárhelyet, szóval némi DNS rekord piszkálása után végül is megoldódott a dolog. A nálam okosabbak gondolom csak kivárják azt a 25 percet amíg a DNS rekord meg a routing táblák frissülnek és nem klikkol meg pingel esze nélkül… Na mindegy, a lényeg, hogy megvan és működik.

Ha minden jól megy, akkor még a fejléc is olyan lesz amilyenre szeretném, grafikai képességeim meglehetősen visszafogottak, de az ötlet már megvan, sőt a szakember is (grafikusművész), elvileg hétvégén, ha lesz idő, akkor összeüti nekem a képet a fejlécbe. Később meg majd fejlődik ahova akar magától. Már a dizájn, nem a művész.

Az UPSiDE DOWN blogot nagyjából befejezettnek tekintem, oda már csak egy poszt kerül ami ide vezet végül, meglátjuk, hogy hogyan fog alakulni, ha nem tematikus az egész és nem csak arról szól, hogy mit csinálunk újzélandon. A gasztró és a muzika részt biztosan meg akarom tartani, a többi meg majd kialakul.

Isten hozott mindannyiunkat!

Pappito

vasárnap templom

A vasárnap nem alakult fényesen, a zuhogó eső mindenkit eltántorított a tervezett kirándulástól. Mivel B tervünk nem volt, az időjárás meg szomorúan nézett ki, ezért átszaladtunk a takapunai piacra, hogy körülnézzünk, de nem jutottunk el oldáig, mert miközben a magas vízállásnál kájtozókat néztük, ránkszakadt az ég.

Kissé elázva menekültünk be egy szőnyegboltba, ahol csudaszép perzsák voltak, meglehetősen morcos árakon. Eddig nem tudtam, hogy akarok kézzel csomózott szőnyeget, de most már világos. Kis nézelődés után visszaültünk a kocsiba, hogy csavarogni menjünk az esőben. A gyeremek hamar elaludt az autóban, miközben összevissza krúzoltunk, úgyhogy abba a kellemetlen helyzetbe kerültünk, hogy nem akartunk hazajönni, hogy a gyerek pár perc alvás után felébredjen, viszont mi kiszálltunk volna szívesen.

A vallás sietett segítségünkre (még ha nem a miénk is), kifigyeltünk egy táblát, ami devonportban az anglikán, Holy Trinity templomban hirdetett book fair-t. Kis kóválygás után rátaláltunk az épületre, amelyben szét voltak tolva a padok, középen pedig több asztalsoron könyvek hevertek, téma szerint szétszedegetve.

Én antikvár-őrült vagyok, könyv az mindenféleképpen jöhet, Katának is elfogyott az olvasnivalója, úgyhogy erősen fellelkesedtünk, amikor kiderült, hogy a legdrágább könyv 5 dollár, a keményfedelesek 2, minden egyéb pedig 1 pénzekért vihető. Két nekifutásra zsákmányoltunk a nálunk lévő húszdolláros fedezetig, egy kartondoboznyi könyvet, főleg ponyvát (Ludlum, Forsyth) egy Ogilvy-t, James Clavell-t, Leon Urist, Tolkien örökbecsűjét, és gyerekkönyveket.

Az itteni könyvárak mellett 20 dollárért 18 könyvet venni igen szép teljesítmény, sőt ez az otthoni könyvárak mellett is klassz eredmény. Egészen megvidámodtunk a szerzeményinktől, úgyhogy hazaérve körbeszóltunk a szomszédságnak. (akinek nem, attól bocs)

Este megtekintettük az elmúlt időszak talán leggyengébb filmjét, cím szerint Beowulf-ot. Igen, azt amit 3D-ben újrarajzoltak, ki tudja miért, és ami enélkül a szánalmas grafikai megoldás nélkül is elég hitvány lett volna. Ezt ne nézze meg senki.

a mennyei firmámentum színeváltozása

Tegnap csendeskén üldögéltünk a bérleményben, amikor furcsán átszíneződött a szoba, az egész napos esős-szürke fellegek után teljesen váratlanul ért bennünket, hogy visszatértek a színek. Éles sárga fény öntötte el a házat, kissé tán természetellenesnek is mondhatnám, de azért nem volt az. A ház elé kiállva csak bámultam a nagy égi színjátékot (micsoda ecsetje van!).


Gyorsan beszaladtam a fotómasináért meg széles optikáért és elkezdtem fotózni a felhőket. A ház mögött egészen fura képződmények kóricáltak az égen, eltérő sebességű felhőrétegek hömpölyögtek, és egy hatalmas szivárvány íve töltötte be az eget.

Ahogy ment le a Nap és fújta a felhőket a szél, változatos formák és színek követték egymást, a lángvöröstől a türkizkékig. Hát így néz ki egy szépen megkomponált naplemente a zátonyon.

Ha esetleg valaki további ilyen képekre kíváncsi, akkor legyen kedves ide klikkolni.

Szülinap

Harmincharmadik szülinapom a lehető legjobban indult, ennél szebb nem is lehetett volna, amikor kikászálódtam az ágyból, a kislányom rám mosolygott és azt mondta: “szülinap apa”

Aztán felköszöntött Kata, aki tortát is sütött nekem, pedig nem is tudta, hogy tud. Gyümölcsös sütit csinált, tessék talpra ugrani, villával vert tojáshabot, ami egész egyszerűen hőstett. A süti nagyon finomra sikerült, volt benne alma, banán, mangó, áfonya és ananász, már sülés közben is csodálatos illata volt, de amikor kész lett és már a leégett nyelvem sem akadályozott, akkor az íze is méltónak bizonyult az illatához.

A szülinapban az a kis gap volt, amíg elvittem Csanádot egy fontos megbeszélésre, megvártam és hazahoztam, aztán újra kezdődött a kényeztetés. Mivel Márk kedvese is megérkezett, délután még lementünk Devonportba inni egy sört és sétálni a naplementében és nézegetni a vitorlásokat, akik összevissza rohangáltak az Auckland öbölben, miközben szerintem Adrienn nyitott szemmel aludt.

Másnap, azaz ma folytatódott a dolog, délután szülinapi barbekjút rendeztek a srácok nekem, amire elhívtuk Pukekóékat, meg Whatever Zsuzsiékat. Kaptam szépséges ajándékokat (kösz Csaba a bort, köszönöm a greenstone chief of chief nyakbavalót, a maces egeret és a kerámia pukekót!!!) és fenomenális társaságot Csanédék kertjében.

Mindenki nagyon aranyos volt és nagyon jól éreztem magam, köszönet mindenért!

kiwi organised

A helyi munkafolyamatokról mindenféle rémhírek vannak, a kiwik sok szempontból nem túl szorgalmas népség, bár ha egyszer nekiállnak, akkor komolyan is gondolják és csinálják ahogy bírják.

Van itt egy cég ami mindenféle elektrikus ketyeréket árul, mobiltelefontól fotómasináig, öt dollár felárért házhoz is küldi futárral a cajgot. Nem átallottam venni egy telefont és elküldetni magamnak plusz öt dollárokért. Már van tapasztalatunk velük, a megrendelt cucc másnap meg is érkezett, sőt olyan cégről is hallottunk, ahol a hitelkártya számának telefonba diktálása után másfél órával megjelent egy alak a megvásárolt cuccal.

Ehhez képest én tegnap délelőtt megrendeltem a készüléket és kaptam is azonnal egy visszajelzést, hogy minden oké, a futárnál a cucc, aznap várhatom. Vártam, de nem jelentkezett senki. A cég akitől vásároltam visszajelzésében megadta a futárcég csomagkövető linkjét és a tracking numbert, legott meg is néztem a neten, hogy hol a cucc.

Elég érdekesen alakul, a szabadon kereshető tracking number követő szerint a szomszédos csomagszám amit 7 órával később vettek fel tegnap, már Hamiltonban van a címzettnél:
Date Time Service area Description
12 Mar 08 17:12 Auckland Goods picked up
12 Mar 08 19:26 Auckland Departed Auckland for Hamilton
13 Mar 08 01:59 Hamilton Arrived at Hamilton branch
13 Mar 08 08:48 HLZ Drivers Bay Arrived at HLZ Drivers Bay branch
13 Mar 08 12:01 Hamilton Goods with delivery courier
13 Mar 08 15:39 Hamilton Goods delivered to Stan Signed as received in good order and condition

Az enyém, ami Aucklandból Aucklandba jön, délután négykor:

Date Time Service area Description
12 Mar 08 11:52 Auckland Goods picked up
12 Mar 08 13:54 Auckland Goods with delivery courier
13 Mar 08 09:49 Driver Bay 76 Arrived at Driver Bay 76 branch

Vagyis még mindig nincs a futárnál aki errefelé tartana vele. Egy körül felhívtam a céget és megkérdeztem mi a helyzet, aszonták, hogy délután négy felé várhatom a csomagom. Hát csak várom.

Időközben azért legalább jól mulattunk, itt volt Gréti és Ábel anyukáikkal, úgyhogy babaúzsr tartottunk, még ha csak rövidet is, volt veszekedés a babakocsin meg a labdán meg amin csak lehetett, sok négykézlábazással.

Ja, még valami, a helyi imádott gyümölcsöt úgy hívják, hogy feijoa, sehol nincs ekkora felhajtás körülötte, mint itt újzélandon. Egy kistermetű fán terem, de ez nem is lenne izgalmas, az a faja, hogy a kistermetű fa itt van a kertünkben. Réka mondta meg, hogy ez a feijoa, fogalmunk sem volt 🙂 Állítólag nagyon finom, nekem még otthon volt szerencsém feijoa ízesítésű vodkához, az olyan volt, mint a körömlakklemosóba áztatott gabi fogkrém. A feijoáról képeket lelhettek itt.

Én, amíg nem tudtam mi ez, egyet leszedtem és elvágtam, tényleg olyan, mint a képeken, de se íze-se bűze nem volt, kemény, mint a rosseb. Viszont a fán szoktak bújkálni a madarak.

Akit részeltesebben érdekel, az olvasson utána a wikipedia szócikkében vagy tudományos igényességgel a California Rare Fruit Growers Inc. oldalán vagy az autentikusnak mondható NZ Feijoa Growers Association honlapján.

A kertben két másik gyümölcs is terem, az őszibarack, aminek most ért véget a szezonja a kertben, és valami citrusféle amit egyelőre nem tudunk micsoda. A gyümölcse most sötétzöld, a leve édeskés-savanyú, nagyon finom. Úgy néz ki, mint a zöldcitrom (lime) de nem az. Réka szerint (ő tudta a feijoát is!) tangerine, ami valami mandarinféle, de a wiki szerint a héja könnyel lejön, Réka szerint meg nehezen, szóval lehet, hogy mégiscsak valamiféle más jószág ez. Majd teszek fel képeket.

[update 22:12]
természetesen a cucc nem érkezett meg, írtam egy szívhezszóló emailt a futrinkacégnek. remélem ez nem azt okozza majd, hogy a reggeli műszak áthajt a csomagon a konténerszállítóval 🙂
[update 10:00 március 14]
10 perce hívott fel ugyanaz a srác a PBT-től, aki tegnap azt ígérte, hogy délutánra itt a cajg. Könnyek között kért elnézést, volt minden, új fiú a sofőr, rossz gombot nyomott meg minden, bocsbocs, egy órán belül itt a cucc. Meglátjuk.
[update 10:56 március 14]
sikerült. juhéj. morcos maori harcos megérkezett a cuccal. megy ez mint a karikacsapás. Remélem később majd a csomagkihorós rész eléri a CRM színvonalát 🙂

Szert tettem a világ legostobább telefonjára, bár fura, hogy egy kommunikációs eszközt ésszel próbálunk mérni. Inkább azt mondom egy minimalista-funkcionalista termékre tettem szert.

Motorola F3

Semmit sem tud az égegyadta világon, viszont alig fogyaszt villanyt, egy hétig simán elvan egy feltöltéssel, 69 gramm és lapos. Ja, ébresztő van benne 🙂 Zöld banán – piros banán, egyelőre ennyire van szükségem egy telefontól itt. Érdekes módon a magyar tesztek lehúzták, hogy nehézkes meg túl van ócsítva, hát szerintem ennyit kell tudni egy telefonnak. A kijelzője E-Ink technológiájú, tehát nincsenek pixelek, viszont napfényben is olvasható, úgy viselkedik, mint a papír. (a sony csinált is ilyen technológiával e-book olvasót)

Itt egy teszt, itt meg a gyártó hivatalos oldala.

életjel

Kedves olvasók, nincs semmi különös, nem is tűntünk el, megvagyunk és továbbra is állásra vadászunk. Kicsit háttérbe szorult a blogozás, de lesz ez még napi rutin, csak arról nem akartam írni, hogy mindennap felkelünk, állásra vadászunk, játszóterezünk meg főzöcskézünk.

Lányok is jól vannak, mind jól vagyunk.

Üstöllést posztolok, ha lesz megírásra érdemes.