A desztilláció

A desztilláció (lepárlás) folyamata tulajdonképpen folyadékleválasztás párologtatás és lecsapás útján. Maga a desztilláció szó a latin de-stillare – lecsöpögtet szóból ered. A desztillációval mindenki találkozott már, a szoba melegétől elpárolgó, majd az ablakon lecsapódó nedvesség mindenkinek ismerős lehet. A folyamat elég sokmindenre jó, desztillálással ki lehet nyerni a folyadékot a szilárd halmazállapotű hordozóból, (gondoljunk a cefrére most) vagy szétválaszthatunk több folyadékot, eltérő forráspontjuk alapján (frakcionált desztilláció) ahogy a kőolajból lepárolják a különböző termékeket, a könnyűbenzinektől a kenőolajokig, de ezzel az eljárással lehet például a tengervizet is sótalanítani.

„A desztilláció” bővebben

közlekedünk

Új-Zéland autós társadalom, az autó a nagy töbségnek semmiféle státuszt nem jelez, hanem egy eszköz amivel jön-megy. A szabályozás se túl bonyolult, legalábbis személyautós szinten, most viszont komoly változásoknak nézünk elébe. A viták már most elég élénkek, meglátjuk mi sül ki belőlük.

„közlekedünk” bővebben

Társadalmi problémák – alkohol

Új-Zéland egyik legkomolyabb társadalmi problémája az alkoholfogyasztás és ennek járulékos következményei. A legális tudatmódosító szerekkel kapcsolatos örök állami dilemma, hogy egyrészt az alkoholfogyasztásnak van kultúrája, múltja és hagyománya, fontos gazdasági és turisztikai lehetőségeket rejt, ráadásul magas adóbefizetéseket  hoz, ugyanakkor az egészségügyi és közbiztonsági kockázatok nem alacsonyak. Valahogy egyensúlyban kell maradni, ezt pedig hatékonyan nem a tiltással lehet megoldani. Tanítani kell. De hogyan tanítgasson az állam egy fogyasztót úgy, hogy közben ösztönzi a fogyasztásra, csak a fogyasztás módszerét (mennyiségét) kritizálja?

Az alkoholfogyasztás káros hatásai az egész társadalmat érintik, az ittas vezetéstől kezdve az elhúzódó betegségek kezeléséig, a családon belüli erőszakon át, változatos egyéb bűncselekményekig. Ez irdatlan  terhet ró a társadalomra, rosszat tesz a családoknak és nem jó példa a gyerekeknek. Mivel az ország elismert bortermelő, ráadásul fellendülőben van a borturizmus is, az állami kampány egyik része azt hangsúlyozza, hogy nem az alkoholfogyasztás a sátán önmagában, hanem az esztelen vedelés a baj.

Az alkoholhoz köthető kampányok több aspektusból is vizsgálják a kérdést, igyekeznek vagy elrettenteni, vagy informálni, négy fő csapásirányon halad a társadalomjobbítás:

  1. alkohol és társadalom – felelős fogyasztás
  2. alkohol és erőszak kapcsolata kampány
  3. alkohol és közlekedés kampány
  4. józan sofőr kampány

Nézzünk pár száraz statisztikai adatot, hogy el tudjuk helyezni a problémát a sziget életében, ahol kicsit több, mint négymillió ember lakik.

  • 2004-ben Új-Zélandon a 15 éves és annál idősebb lakosság 28,69 millió liter alkoholt ivott meg
  • Ez Új-Zélandot ötven országot vizsgálva a 24. helyre teszi
  • a lakosság fele szerint nincs semmi baj azzal, ha néha berúg az ember
  • 635,000 felnőtt iszik legalább egyszer egy héten.  785,000 felnőtt iszik napi gyakorisággal
  • 1.2 millió alkoholfogyasztó szerint buliban inni normális, akár rendszeresen is
  • Az alkohol káros hatásai valahol 1 és 4 milliárd dollár kárt jelentenek évente
  • A közegészségügynek ez 655 millójába kerül
  • Az alkoholhoz kötehtő bűncselekmények 240 millió dollár költséget jelentenek a rendőrségnek
  • a népjóléti kiadások ezzel kapcsolatban elérik a 200 millió dollárt
  • a gazdaságból csak az alkohol miatt kiesik kb. 1.17 milliárd dollár
  • az alkohol felelős a balesetek és a sürgősségi kórházi ellátás 70%-áért
  • a „hétvégi” és alkalmi bűncselekmények 90%-a alkoholfogyasztáshoz köthető
  • öt nőből egy nem emlékszik, hogy mi történt vele amikor részeg volt

Azért ezek beszédes számok, az ALAC nem véletlenül fordul változatos kampánytechnikákhoz, hogy mérsékelje a kárt és megelőzze a még nagyobb bajt. A land transporttal és a rendőrséggel együttműködve vadul kampányolnak, kocsmákban, posztereken, citylighton, tévében és rádiókban.

Az alkohol és az erőszak kapcsolata feloldhatatlan, évezredek óta együtt jár a szittyó és a bunyó. Gondoljunk csak a „bátorra issza magát” kifejezésre, az sem véletlenül született. A kampány videóinak nagy része arról szól, hogy valaki iszik, egész este, aztán már részegen valami fatális baromság történik, aminek verés vagy sérülés a vége, megszégyenülés a családtagok előtt, megalázottság. A kampány hajtogatja is, hogy „nem az ivás a baj, hanem a vedelés”, a kulturált alkoholfogyasztás nem árt, nem baj és nem okoz károkat.

A szörnyű következmények változatosak, az egyik spotban a családi rendezvényen kitartóan vedelő barom, miután alaposan beivott, újra eljátssza valamelyik gyerekkel a repülőset és mivel be van rúgva, odavágja a gyereket véletlenül a szekrénybe, sérülés, család megvetése, magunk féregnek érzése. Aztán van az, amikor a fiatal csaj vedeli mozgásképtelenre magát, őt egy rosszarcú alak bevonszolja a sikátorba, sikoly és megtudjuk, hogy ha nem vagyunk magunknál, akkor akármi megtörténhet. A harmadik a magát „bátorra ivó” alak, aki pajtásaival iszogatni kezd, majd egy véletlen lökdösődés következtében bunyóba keveredik, ahol jól megabálják, majd otthon rányit a gyerek, hogy az összevérezett fürdőszoba padlóján agonizál aa jóember bevert arccal, gyerek fél, apus szégyelli magát. A mondanivaló alapvetően egyértelmű: ha berúgsz, lúzer leszel.

A spotok meglehetősen jól meg vannak csinálva és nem is szépítik a valóságot, szókimondóak és aki már látott részegen őrjöngőt, az tudja, hogy az „életből merített” példák tényleg ilyenek a valóságban is. Egyikünk sem szeretné, hogy ilyennel találkozzon a családjában vagy az utcán.

Az alkoholfogyasztás és a közlekedés együtt sosem vezet jóra, itt, ahol nincs zéró tolerancia az alkohollal kapcsolatban, az ittas vezetés komoly károkat, sérüléseket és halált okoz. A rendőrség igyekszik mindent megtenni, rendszeresek a városrészekre kiterjedő szondáztatások, elég komoly büntetéseket szedegetnek be ilyesmiből, ellenőrzik a szórakozóhelyek környékét és a közlekedőket, de ez persze csak mérsékli, de nem akadályozza meg, hogy részegen is kocsiba üljenek az emberek.

Az állami kampány természetesen a balesetre helyezi a hangsúlyt, a jól mulató baráti társaság kocsiba ül és hazafelé összetöri magát, egyikük meg is hal, majd hetekkel később a baráti társaság a kocsmában szemrehányóan néz egymásra és hiányzik a halott pajti. Beszédes és a BBDO kreatívjai nem sajnálták a drámai elemeket, van minden, vér, verejték és könnyek, és persze az egyik kedvenc szlogenem: „ha iszol és vezetsz, egy barom vagy”. Az állam nem fél a szavaktól.

Ennél egyértelműbben nem lehet közölni a dolgot, nem kell egy kampányban statisztikai elemzés az alkohol reflexekre és koncentrációképességre gakorolt hatásáról meg látlelet meg doktorbácsi magyarázata a torziós törésekről. Tintásan vezetsz – megdöglesz. End of story.


Az ittas vezetés elrettentése mellé egy másik kampány is felzárkózik, ez az igazán okos szerintem, szintén az ittas vezetéssel kapcsolatban mutat egy alternatívát. A lényeg, hogy menjetek el együtt kocsmázni, de egyikőtök ne igyon, ő lesz a sofőr (borzasztó eredeti ötlet ám, ugye?) de a tévéspot marha jól meg van csinálva. A baráti társaság kiszalad a kocsihoz, és aki utoljára ér oda, az lesz a száraz az este. Utána látjuk, hogy mulatoznak, a száraz ember limonádét iszik, majd hazavisz minden elázott pajtását, és mindenki megússza, sőt, még a száraz lesz a jófej.

Alapvetően tetszik, hogy a tiltás helyett nevelés/tájékoztatás, a következményekkel szembeállítás a koncepció, és mindez nagyon jól találja el a legveszélyeztetettebb célcsoportot, az ő nyelvükön beszél, és mond is valamit. Remekül kivitelezett megoldás, le a kalappal.

.

Zátony és a szesz

 

Izéland komoly problémákkal küzd, egyike ezeknek az alkohollal kapcsolatos mindenféle gond, ideértve a közvetett és közvetlen hatásokat, közbiztonságot, közlekedést és önkormányzati hatásköröket. Kicsit másképp isznek, mint ahogy mi az alkeszokat elképzeljük, de azért a probléma komoly.

Nem csak komoly, hanem többrétegű is a probléma, ugyanis a pia nem drága, a mindennapi, domesztikált alkoholizmus alapvető kelléke az olcsó bor (amely meglepő módon iható és nem is vakulsz meg tőle) szinte bárhol elérhető, ráadásul erős árverseny van, egy üveg minimál már 8 dollár körül vásárolható, a házibulik bázikus terméke a „kockabor” pedig már 15 dollárért elérhető (3 liter). A sör nem izgalmas, aki itt sörtől be tud rúgni, azzal valami baj van, aki pedig sörből össze tudja szedni az autóvezetést kizáró 8 ezreléket, az csal és a 12 sör előtt bevett egy fél üveg viszkit.

Az állam igyekszik mindent elkövetni, hogy az alkoholizmus visszaszoruljon, minden létező platformon dolgozik az ügyben. A közterületek nagy részén egyáltalán nem szabad alkoholt fogyasztani, ideértve a strandokat, játszótereket, közparkokat, az ilyen övezetekre tábla figyelmeztet és a rend éber őreinek mindenféle joguk van elszedni a piát a néptől.

Emellett folyamatosan megy a tévében több „hirdetés” amely igen szemléletesen ismerteti a különböző hátrányokat és következményeket, személyes kedvencem amely azzal a felirattal zárul, hogy „if you drink then drive you’re bloody idiot”, szabad fordításban: „ha ivás után vezetsz, k.aszott hülye vagy”. Az alkholhoz köthető sok bűncselekmény közül talán a legkomolyabb figyelmet a családon belüli erőszak kapja, ennek külön kampánya van, de ez majd külön posztot kap, sajnos.

Az állam nem csak meggyőzés és büntetés útján harcoz a szittyózás ellen, a kereskedelmi forgalomban kapható italok hozzáférését is igyekszik nehezíteni, átlagos trafikban nincs pia, a nagy szupermarketekben és a likőrboltokban juthat az ember piához, no meg a fura történetű convenience boltokban, amire még kitérek. 18 éves kor alatt nem vásárolhat az ember legálisan szeszt, de a szupermarketek odáig mennek, hogy ha szemre 25 éves kor alatt vagy, akkor megtagadhatják, hogy neked eladjanak piát (és/vagy cigit). Tőlem már kétszer is elkérték a jogsimat, hogy megnézzék, nem vagyok-e korghatár alatt, de ezt betudom különösen intelligens tekintetemnek és a babaarcomnak. Az a bolt, ahol megszegik a szabályt és mégis értékesítenek tiltott holmit a méreten aluliaknak, az súlyos büntire számíthat, ismétlődés esetén pedig simán megvonják az alkoholárusítási engedélyét.

A vendéglátóipari egységekben sincs mindenütt alkohol, illetve van ahol sör van, de rövid nincs, akinek teljeskörű árusítási engedélye van, az büszkén kiírja a bejáratra, hogy „fully licenced” de természetesen ott sem szolgálnak ki 18 éves kor alatt.

A kényelmi, vagy convenient boltok úgy jöttek létre, hogy a kisboltokban (dairy) nem lehetett piát kapni, ma sem lehet, viszont az emberek szívesen vettek volna egy pár sört hazafelé, anélkül, hogy egy likőrsztórba vagy egy szupermarketbe elmennek. Ígyaztán olyan kisboltok jelentek meg, ahol van is pia, meg mindenféle kényelmi dolog (csoki, ropi, csipsz, ücsi) mégse dairy-k, és mindenki boldog lett.

Egészen eleddig, mert a kisboltrablások emelkedő száma, és a múlt héten elkövetett fegyveres rablás, amely során mellbe lőttek egy derék boltost, aki meg is halt (Navtej Singhnek hívták és 30 éves volt), végre cselekvésre ösztönözte a kormányt. Előterjesztettek egy javaslatot, amely szerint (más egyebek mellett) a 150 négyzetméternél kisebb alapterületű boltok alkoholárusítási engedélyét megszüntetik, az alkohol elleni harc nevében. 

Ettől persze sokaknak ledobta az agya a szíjat, bár amolyan állami logikával nyilván követhető, hogy ha nem tud piát árulni a kényelmi bolt, akkor bezár, ha pedig bezár, mert tönkremegy, akkor ugye nem is fogják lelövöldözni a boltosokat. Nem szoktam mindenben egyetérteni Rudman úrral, akit rendszeresen olvasok, de most teljesen. 

A kisboltok megélhetésének java része a piából van, ergo a kereslet adott, most majd a nép elmegy a kisbolt helyett az eggyel nagyobb boltba és ott szerez be, a boltrabló is a nagyobb boltba megy és ott lő le majd nem egy, hanem három alkalmazottat. Aztán becsukják a 400 négyzetméteresnél kisebb boltokat, aztán meg a szigetet. Nekem picit okosabbnak tűnne, ha a bűnözőket kergetnék, nem a kisboltot, aki működik, adózik, kereskedik és békésen kiszolgálja azok igényeit, akik esetleg vennének egy üveg bolt a vacsihoz, anélkül, hogy autóba ülnének és elberregnének a szupermaketbe.

Maga az alkoholizmus elleni küzdelem szép és nemes harc, szó se róla, fontos is, de így ez lópikulát sem fog érni. (finom analógiaként jelzem, hogy a Bp.-en a IX. kerületben már futottak egy ilyen kört nem sok sikerrel) Természetesen hosszú távon mindenkinek jobb, ha nem vedel annyit a nép, mert kevesebbet kell költeni egészségügyi ellátásra, tovább marad egészséges az adózó, biztonságosabbak lesznek az utak, tán még a nap is melegebben süt majd. Az igazság az, hogy inni viszont mindig fognak és mindig lesz egy pár százalék aki vandamme-ra issza magát, aztán szétdobja a kocsmát vagy leesik az útról. Okosabb lenne ezt a kis százalékot kezelni, mint magyar módra általános rendelkezéseket életbe léptetni.

A most beterjesztett törvénjavallat egyébként tartalmaz még olyant is, hogy 

 

  • – Nagyobb beleszólás a helyi közösségeknek, hogy hol és hogyan lehessen alkoholt árulni
  • – 20 év alatti korban, korlátozott jogsival zéró alkohol tolerancia
  • – beszüntetni annak elfogadását a boltban, hogy „apunak viszem a sört”
  • – „három hiba és repülsz”, aki 3szor ad el kiskorúnak piát attól örökre megvonják az engedélyt
Az első pontot leszámítva mind okos húzás, sőt alapvetően az is az lenne, hogy a kisközösségek mondhassák meg, hogy akarnak-e alkoholt is árusító üzletet a közelükben. Itt majd megvívnak a nyugdíjasok a fiatalokkal, aztán győzzön a jobb.
Összességében nekem azt teszik, hogy foglalkoznak a problémával és látszólag gondolkodnak is, nem csak javasolnak, ellenben azt kemény érvnek látom, hogy nem a boltos a hülye, aki árulja a szeszt, hanem az aki bátorra issza magát és boltosokat lő le. Hülye analógiával mondhatnám a vasedényt is, ahol ugye késeket árulnak mindenféle méretben, sőt csecsszopók is vehetnek 40 centis csontozót, mégsincsenek korlátozva az ilyen boltok, annak ellenére, hogy a késelések közel 100%-át fényes nappal szabadon vásárolható eszközökkel követik el. Vagyis: nem a boltokat kell becsukni, hanem a bűnözőket.