Hollandok Új-Zélandon

A hollandok elválaszthatatlanok a sziget történetétől, az első európai, aki megpillantotta az ország partjait, holland volt, név szerint Abel Tasman. 1642-ben a Holland Kelet-Indiai Társaság jávai telepéről indulva, két hajóval vágott neki a déli tengerek felfedezésének, ahol további terjeszkedési lehetőség után kutatott a Társaság számára.

“Hollandok Új-Zélandon” bővebben

Zsidók Új-Zélandon

Új-Zéland zsidó népessége a XIX. század elejétől fejlődik, az első kereskedők az 1830-as években érkeztek Angliából és Ausztráliából, gyorsan neki is fogtak ipart és kereskedelmet csinálni. Fontos szerepet játszottak az ország fejlődésében, jellemzően ausztrál és brit kereskedelmi partnereikkel. 1840-ig, mielőtt a sziget brit gyarmattá vált volna a zsidók száma a harmincat sem érte el. Az első zsidó letelepülőt Joel Samuel Pollacknak hívták és 1831-ben érkezett.

1840-ben egy David Nathan nevű kereskedő, nagyjából egy tucat boltossal és kereskedővel megalapította az Auckland Jewish Community-t, az első szervezett zsidó hitéleti és hitszolgáltatási közösséget és Nathan segítségével jött létre az első zsidó temető is, Aucklandban. 1841 október 31.-én Nathan összeházasodott Rosette Aarons-al, ez lett az első zsidó esküvő Új-Zélandon.

A második nagyobb közösség Wellingtonban alakult, alapítói szintén kereskedők voltak, 1843-ban Abraham Hort érkezett a zátonyra, aki remélte, hogy lehet közösséget csinálni itt és tervezett kivándorlással gondolta enyhíteni az angliai szegény zsidók nehézségeit. Wellingtonban 1843 január hetedikén zajlott le az első zsidó szertartás, nem sokkal később megtörtént az első Brit Milach amelyhez már volt teljes Minjan. A gyapjúexport egy Nathaniel Levin nevű kereskedőhöz köthető, aki Wellingtonban alapította a Levin és Tsa. nevű cégét, amely elsőként küldött Új-Zélandi gyapjút angliába, később fia, William vezető tisztviselője lett a wellingtoni kereskedelemért felelős testületnek, róla kapta a nevét Levin városa.

Reefton, Westland, XIX.sz vége

Amikor az 1860-as évek elején aranylelőhelyekre bukkantak Otago és Westland területein, a zsidó közösség szétszóródott a déli szigeten is, bár többségük továbbra is Aucklandban és Wellingtonban maradt, újabb közösségek jöttek létre Dunedinben, Christchurchben, Hokitikán, Timaruban, Nelsonban és Hastingsban. 1861-ben a zsidó népesség 326-ra rúgott, 1867-re ez közel megnégyszereződött és az 1261 zsidó a népesség 0,6%–t tette ki. Ekkorra Ausztráliában már több, mint ötezer zsidó élt, Hobartban pedig 1845-óta működött zsinagóga.

Abraham Hort, 1865

A zátonyon hosszú évekig, zsinagóga híján otthon imádkoztak a zsidók, a közösség viszont rendes imaházat óhajtott, így szorgos munkával létrehozták az ország első zsinagógáját, a wellingtoni The Terrace-on, ez lett a Beth El zsinagóga, amely 1870-ben nyitotta meg kapuit. Aucklandban tizenöt évvel később, 1885-ben nyílt meg az Auckland Synagogue.

Christchurch 1901

A huszadik században a zsidó bevándorlók elsősorban a volt szovjet és délafrikai területekről érkeztek, az erősen korlátozott bevándorlási szabályozás miatt csak kevesen menekülhettek ide az üldöztetések elől, a második világháborút megelőzően és a háború idején a zátony nem nyújtott menedéket a náci Németországból menekülő zsidók számára, a brit gyarmati bevándorláspolitika nem csak a mandátumi palesztin területen működött furán.

Beth El zsinagóga, Christchurch, 1906

A zsidó közösségek együttműködésének eredménye, hogy ma számos zsidó szervezet működik, legjelentősebb a The New Zealand Jewish Council, aki a közösségeket képviseli a kormányzat felé, a tanácson belül működik egy The Community Security Group nevű izé, ami a rendőrséggel együttműködve hivatott garantálni a közösség védelmét az antiszemita támadások és jelenségek ellen. (szerintem nincs sok dolguk – szerk.) Az Australasian Union of Jewish Students (AUJS) szervezet gondoskodik arról, hogy ebben a régióban tanuló zsidó diákok megőrizhesék zsidó identitásukat, gyakorolhassák a vallást és megismerjék egymást. Aucklandban 1971-ben megnyitotta kapuit a zsidó iskola, a Kadimah College, amelybe nem csak zsidó gyerekek járnak.

Arthur Myers

A zsidók itt a zátonyon is képviseltették magukat a kultúra, irodalom, orvostudomány, újságírás és politika területein, a legismertebb zsidó talán Julius Vogel (1835-1899), aki 1861-ben érkezett a zátonyra, miután az ausztrál aranybányákban nem sikerült meggazdagodnia, sőt. Itteni ténykedése következtében 1873-ben Új-Zéland miniszterelnöke lett, 1875-ben lovaggá ütötték, energikus és meggyőző személyiségét gyakran hasonlítják Benjamin Disraelihez. Sir Arthur Myers miniszter volt az első világháború idején. Vogelt is beleértve számos újságírót adtak a zsidók az országnak, Fred Pirani-t, Mark Cohen-t, Phineas Selig-et, és Benjamin Farjeon-t, aki író és költő is volt. Az orvostudományban Sir Louis Barnett sebészt, Alfred Bernstein vagy Bernard Myers-t említhetjük meg. Egy wellingtoni  patikus, Joseph Nathan, 1904-ben céget  alapított, amelyet GLAXO-nak nevezett el és tápszergyártásból élt, később gyógyszerelőállítással foglalkozott. Ma egy hatalmas, multinacionális vállalat része. Az ország első zsidó havilapja 1920-ban jelent meg New Zealand Jewish Times néven, mára egy zsidó havilap maradt, a New Zealand Jewish Chronicle. 1980-ban megalakult az Új-Zélandi Zsidó Archívum, amely a 150 éves zsidó élet minden dokumentumát, judaikáját, fotókat, tárgyi emlékeket gyűjt és kezel, időnként kiállításokat szervez.

Julius Vogel

Új-Zéland régóta támogatja Izrael államot, sőt, már az állam megszületése előtt, 1947-ben támogatta a palesztinai felosztási tervet. A kiwi kormányzatok általában mind Izraelt támogató politikát folytattak és a dimplomáciai kapcsolatok 53 éve alatt zavartalan és baráti kapcsolat alakult ki az országok között. 2002-ben Izrael bezárta wellingtoni követségét, így most a canberra-i követség felelős az Új-Zélandi-Izraeli kapcsolatokért.

Beth El zsinagóga, Wellington

2004-ben a Jewish Agency két embere panaszt tett, hogy őrizetbe vették őket az aucklandi reptéren és ott a közeg úgy beszélt velük, mint a kapcaronggyal. Ez csak jele volt a két ország elhidegülésének, az igazi okok máig sem tisztázottak, a számos feltételezés közül legvalószínűbb, hogy a diplomáciai kapcsolatok meggyengülésének oka volt, hogy izéland egyre több arab országgal épített ki kereskedelmi kapcsolatokat és nyíltan kritizálta Izraelt a palesztinok házainak ledózerolása miatt, ezügyben a zátony vagy félmillió dollár segélyt is köldött hontalan palesztinoknak.

Auckland Jewish Congregation

Az igazi komoly botrány akkor tört ki, amikor két, gyaníthatóan moszad ügynököt füleltek le, hamisított kiwi útlevéllel manővereztek az országban. A diplomácia kapcsolatok azonnal lefagytak, a hivatalos látogatásokat lemondták és az akkori kormányfőt, Moshe Kacavot, nem akarták az országban látni, ő le is mondta tervezett  útját. Több, mint egy évvel ezután Izrael bocsánatot kért, Helen Clark miniszterelnök asszony pedig kijelentette, hogy itt az ideje, hogy az országok között helyreálljon a megszokott, jó kapcsolat.

Ma a zsidók száma megközelítőleg tízezer, ami a lakosságnak kicsit több, mint kéttized százalékát jelenti, többségük Auckland és Wellington területén él, mindkét városban két-két közösség múködik egy ortodox és egy liberális progresszív. Működnek még közösségek Dunedinben és Chirstchurchben is.

2000-ben az aucklandi Beth Shalom kapta a megbízást, hogy őrizze meg az 1930-ban Zitomir (Ukrajna) városban készült Tóratekercset. A szojfert szibériába deportálták a szovjet hatóságok, de sikerült a szomszédjánál elrejteni a kész Tórát, majd egészen a nyolcvanas évekig rejtegetni, amikor nyugatra csempészték. A progresszív közösség büszkén ünnepelt az utcán.

Az országnak két zsidó miniszterelnöke is volt, a nyolcadik miniszterelnök Vogel és a huszadik, Sir Francis Henry Dillon Bell, (1925-ben lett m.elnök) utóbbinak édesanyja volt zsidó, aki később kikeresztelkedett. Az idén novemberi választáson a felmérések szerint, a National Párt fog nyerni, ha ez így lesz, akkor Új-Zéland üdvözölheti harmadik zsidó miniszterelnökét John Key személyében. A róla és hátteréről készült Herald ismertető azt írja, hogy bár vallását nem gyakorolja, aktív tagja a zsidó közösségnek, anyukája Ausztriában született zsidó, amolyan igazi “jiddise máme”, aki el-el vitte kisfiát a zsinagógába. Itt egy cikk a Jerusalem Postból is.

John Key (szerző felvétele)

A zsidó közösséget az államok közötti feszültség nem nagyon érintette, az antiszemita jelenségek továbbra is elenyészőek maradtak. A gazdasági nehézségek idején szinte mindig fellángoló antiszemitizmus itt jelentéktelen, egyrészt mert a gazdasági helyzet eléggé stabil másrészt itt az emberek a “te is más vagy te sem vagy más” kampányok helyett megszokták, hogy együtt éljenek olyanokkal, akik nem olyan színűek vagy vallásúak, mint ők. A kicsi zsidó közösség integráns része a társadalomnak. Az európai antiszemitizmus itt gyakorlatilag nincs jelen. Nyugodtan lehet kipában közlekedni a városban, még a hostelben találkoztam két vallásos izraeli sráccal, elmondásuk szerint semmiféle ellenségességgel nem találkoztak, pedig az összes előírásos ruhadarabot hordták. Feltételezem, hogy egy olyan tásadalomban, amelynek egynegyede első generációs bevándorló, nem könnyű idegengyűlölőnek lenni, eléggé megnehezíti a napi rutint. A politikai csatározások és az aktív választási kampány ellenére Key zsidósága még csak fel sem merül, érdekes látni, hogy ez egész egyszerűen nem jelent támadási felületet, pedig itt is szeretnek hetet-havat összehordani egymásról a szereplők.

Helyi zsidó vonatkozású linkek:

Auckland Jewish Immigration
Kadimah College
Jewish Virtual Library
Zsidó szervezetek Új-Zélandon
Jewish New Zealand
New Zealand Jewish Archves
Jewish History in Australia
Australian Jewry
Kosher Kiwi Directory
Chabad in New Zealand
Temple Sinai
Beth Shalom
.