A kellemes, bár felhős idő nem zárt be minket a házba, nekivágtunk, hogy mindent beszerezzünk és felkészüljünk az ünnepekre. Mivel a nej az ingeimet vasalja, mint az ürdüng, előttem pedig egy fröccs fehérből, mondom mi volt. Hag szameach! Első nap van.
El és tovább
Vasárnap reggel sajnos elhagyták a zátonyt Pukekóék, hogy további változatos tortúráknak vesse alá őket a bevándorzási hivatal, így kora reggel gyönyörű napfelkeltét tekinthettem meg a 16 autópályáról, útban Te Atatu félszigete felé. Onnan a reptérre, gyors búcsú és haza. Remélem mielőbb visszajönnek, immár rezidensként.
Megejtettünk némi újabb húsfelhalmozást, mert kifutottunk az egyhavi adagból, az utolsó kiló darált marhából még gyorsan megcsináltam életem első lasagna-ját ami nagyon fonom lett, de a tésztalapokkal való zsonglőrködést és a megfelelő sütőedény kiválasztását még gyakorlonom kell.
Este a magyar klubban voltunk, ahol még sosem, sajnos elég későn értünk oda, így már szinte csak a fiatalok voltak a dán kultúra házában, de így is találkoztunk pár ismerőssel, meg mégtöbb ismeretlennel.
Reggel a nej gyalog ment dolgozni és 20 perc alatt odaért, ráadásul újra süt a napocska, szóval a hűvös éjszaka után megint pulcsis idő van. Kabát nélkül kerekedtünk fel a gyerekkel, hogy kérjünk nekem is adószámot, meg feladjunk egy levelet, vettünk a péknél minimite-ot és hazajöttünk ebédelni. Ha szép idő lesz, akkor megyünk sétálni és csinálok szép téli képeket.