M.V. Doulos

 

30.-áig horgonyoz az M.V.Doulos az Aucklandi Princess Wharfban, ami nem lenne akkora kaland, hiszen sok hajó horgonyol ott, de történetesen ez a világ legöregebb, még működő óceánjárója. Eredetileg, 1914-ben teherhajónak épült Newport News-ban, hogy az atlanti óceán habjait szelje, gőzhajtással. A második világháborúban a parti őrség használta. 

Építése után a Medina nevet kapta amit egészen 1948-ig viselt, ám ekkor megvásárolta egy panamai illetőségű hajózási vállalat, (Naviera San Miguel SA) átnevezte Roma-nak és átépítette utasszállítónak, 287 személy számára kabinokkal, és 694 férőhelyet alakítottak ki rajta hálótermekben. Gondolom ez amolyan „fedélközi” olcsó hely volt. 

 

 

1952-ben újra változott a tulajdonos, megvásárolta az olasz Linea Costa cég és az SS Roma nevet is megváltoztatta MV Franca C.-re, amikor átépítették a gőzhajtást robbanómotorra. 1959-ig Olaszország és Argentína között szállította az utasokat, utána pedig luxus óceánjáróként cipelte a hátán a gazdagokat, leginkább a Földközi-tengeren. 

 

 

1977-ben megszerezte az MV Franca C-t a Gute Bücher für Alle nevű jótékonysági szervezet, amely átnevezte M.V. Doulos-ra és azóta is üzemelteti a mai napig. A hajó gyakorlatilag úszó könyvesboltként működik, a fedélzeten egy komplett könyváruház kapott helyet, így jár kikötőről kikötőre, fedélzetén önkéntes személyzettel és – főleg de messze nem kizárólag – könyveket árul. Vettünk thomasos könyvet a gyereknek meg a Dorian Grey arcképét, amit még nem olvastam. Ebben az úszó könyvesboltban már több, mint húsz millió látogató járt!

 

 

 

A hajón volt lehetőség egy 45 perces vezetett túrára is, ami keresztül-kasul bejárja a hajót mindössze 10 dollár ellenében, de ezt nem vettük igénybe, inkább megtekintettük kívülről azt a francia illetőségű hadihajót ami valami okból az ellenkező oldalon legelészett, fedélzetén szorgosan nyüzsgő francia katonákkal. Hadihajókhoz már volt szerencsénk, (képek itt) az Aquatica ’08 kiállítás keretén belül, úgyhogy hadihajószakértőként csak annyit mondhatok, hogy ez is tud előrefelé lődözni, van a raktárjában egy helikopter és oldalt ráakasztva több kisebb hajó, gumicsónak mibánat, és arr a színre van mázolva, amit a pantone skála szerintem a „fancy navy vessel grey” névvel illet. Tudom, ha piros lenne, akkor tűzoltóhajó lenne, de akkor is, olyan egyenszürke rajta minden, hogy az borzasztó. Gondolom ha arra a célra használják amire készült, akkor ez számít.

 

 

Összefutottunk Rotormannal, utána beültünk egy happy hour négydolláros sörre a Doulos mellé a teraszra és beszélgettünk meg ettünk sültkrumplit (azért nem volt egy patatas bravas) majd hacakocogtunk szépen. Holnap rengeteg elintéznivaló vár ránk.

 

A Doulos paraméterei

 

The Edge – gyerekkönyv vásár

 

Az a jó abban, hogy az ember barátai között van mesekönyv illusztrátor, hogy egyrészt csuda dolgokat láthat, másrészt kap olyan könyvet a gyerek, amit a művésznő enkezével illusztrázott. Harmadrészt pedig azért, mert magunktól nem mentünk volna be a The Edge nevű művházba a cbd-be, de így igen.

 

 

Azt nem tudom megmondani, hogy szakmai szempontból milyen volt a rendezvény, de kicsit fura volt, hogy a sok kisgyerekes család, mint mi is, a lépcsőkön rángatták a sok babakocsit el és alá. Na de sebaj, egy kis edzés nem árt, és úgyse láttuk az épületet eddig csak kívülről. 

 

 

Volt bácsi, aki mesét olvasott a gyerekeknek, nagyon aranyos volt és a kis rövidlábúak lelkesek is voltak, kiabáltak meg tapsoltak meg minden. A mi lányunkat ez nem kötötte le, mert azt hiszem nem tud angolul, vagy tud, de a mese volt érdektelen, végül is nem számít, itt is voltunk.

 

 

Volt kalligráfus néniből egy adag, akik szépen leírták a gyerekek nevét egy papírra és aztán odaadták nekik, ez izgalmas volt és talán a nénik még jobban is érezték magukat, mint a gyerekek, akik tülekedtek a papírcetlikért.

 

 


 

No és persze volt zenés táncos előadás, a néni énekelt meg mesélt a gyerekeknek, a bácsi pedig egyszemélyes szélkiáltókként pengette meg kísérte az előadást. Jópofa volt. Aztán a gyerek kidőlt, meg nem is volt annyira érdekes az egész, úgyhogy hazajöttünk a délutáni szundira. Még visszamegyünk a városba egyszer mert itt van a legöregebb, még működő óceánjáró a Princess Wharfban, pár napja kötött ki és ilyet még nem láttunk. Most a hilton hotel egyik oldalán egy hadihajó, a másikon ez az öreg csotrogány parkol.