Persze nem arra gondolok, hogy a csirkék miről álmodoznak, azt azt hiszem jobb nem is tudni, ha egyáltalán. A gyémántiparban a nem szokványos csiszolást hívják fantáziacsiszolásnak (szív, körte, stb.) én pedig most ezt a nem szokványos öntet miatt adtam a kajának.
Egy felkockázott hagymát és három gerezd felszeletelt fokhagymát olívaolajon üvegesre pároltam, ekkor rádobtam egy kupac vörösbabot, kapott két evőkanál szójaszószt, rozmaringot, majorannát és korinadert. (felfrissítettük a fűszerkészleteinket a minap, mint a Dűnében)
Amíg párolódott a katyvasz, addig felkockáztam egy kisportolt csirkemell filét, besóborsoztam és hagytam állni kb. 10 percet. Miután felszipákolta a sót, a hagymás-babos cucc alól pedig elfőtt a lé, a húst bedobtam a serpenyőbe és kis lángon hagytam, hogy levet eresszen és beigya a fűszeres szaftot.
Eközben nekiálltam a szósznak, amibe került 3 ek. tejföl, egy ek. mustár, egy kiskanál szójaszósz, két ek. gyömbéres csiliszósz, egy csipet fehérbors. Alaposan elkevertem, amíg egyenletes halványbarna színt nem kapott, majd félretettem pihenni.
Amikor a csirke elkészült, akkor a szószostálba átszedtem pár fakanálnyit belőle, hogy ne hidegen küldjem be a kenőcsöt az edénybe, elkevertem és amikor langyos lett, akkor lassan, folyton kevergetve hozzáadtam a babos csirkéhez. Megvártam amíg minden átveszi a meleget, rottyan egyet és kész is lett.
Köret gyanánt rizstornyocskák, business as usual, díszítésnek metélőhagyma és korianderlevél szolgált. A mustáros-gyömbéres-csilis szósz nem lett csípős, inkább csak pikáns, de kellemesen átjárta a csibét és elfedte a főzés alatt egészen meglágyult fokhagyma aromát, amely így inkább csak másodlagos ízként jelentkezett.
Hozzávalók:
- egy csirkemell
- 20 deka vörösbab
- egy fej hagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- szójaszósz
- 3 ek tejföl
- 1 ek mustár (nem dijoni)
- 2 ek gyömbéres csiliszósz
- fűszerek (só, bors, fehérbors, rozmaring, koriander, majoranna)
- tányér
- evőeszköz
- száj
- elkészítési idő kb 50 perc