Guten Tag

Ez németül van.

Az történt, hogy itt a gyárban a lelkes kollégák szerveztek maguknak német tanfolyamot, amin majd jól megtanulnak németül. Ezt mondták. Gondoltam akkor én is megtanulok, abból nem lehet baj. Zum Beispiel fogok tudni beszélgetni majd Herr Weberrel és Frau Höberrel németül. Mert ők már tudnak, németek.

Tegnap volt az első okítás, amiről jól le is léptem egy óra után, hogy hazamenjek születésnapozni, de ma reggel már itt várt a házifeladatom, hogy mit kell gyakorolni (Guten Morgen, Herr Trautbach. Wie geht es Ihnen?). Nagyon érdekes volt, figyelembe véve, hogy remekül tudok németül vagy húsz szót, meg azt, hogy valamelyik szófajt nagybetűvel kell irni. Talán a főneveket?

Egy hónap után, ha tovább is folytatni akarjuk, akkor majd a szervezőnéni megpróbálja megpumpolni a céget, hogy válság ide vagy oda, szálljanak be egy szaktanár dijazásába. Két német munkatársunk meg majd segít mindenben, mert ilyen rendeskék ők.

Ha hirtelen megtanulok németül, akkor nem csak Herr Frauval tudok majd beszélni, hanem hasznát fogom venni a mindennapokban, amikor a német pékhez megyek, majd ügyesen elbeszélgetek a koreai alkalmazottaival, hehe.

Tschüs!

“Guten Tag” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. igen, a főneveket kell nagybetűvel írni 😀

    Németül több mint 140 millióan beszélnek világszerte. Azért nem olyan haszontalan azt tudni. Már ha valakinek van hozzá gusztusa. (nekem nincs)

  2. :)))) das ist sehr witzig. viel Spass! ha akarod és tudok, segítek én is szívesen. a házi megírásában meg ilyenek. igen, a főnév a nagybötű.

  3. Nem vagyok nagy németes, 9 év német tanulást sikerült lekoröznöm 3 év angol alatt. Németeknél is valahogy mindig agolul beszélek. De lehet hogy ha angol nyelvterületen élnék újra megpróbálkoznék vele.
    Ha meg német nyelvterületen akkor meg tuti 🙁

  4. uhhhh, egyetemista koromban volt egy németországi fiatal tanárunk, puliszka volt a szájában, és amikor el se tudta magyarázni rendesen a leckét, akkor elhatároztam, többet nem járok az óráira – meg is buktatott ezért szabályszerüen, amit később tudtam korrigálni, de sikerült tökéletetesen megutáltassa velem Goethe nyelvét.
    Német nyelvterületen olyan büszkék, ök csak németül tudnak, na de akkor nem értekezünk mert én ezt a nyelvet nem birom.

  5. “Sose lehessen aztat tudni”, ugye. Jól jött nekem az egy-két év német, amikor szállást kerestünk, vagy amikor nem találtuk a Nürburgring bejáratát :-)) Kitartást!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.