a bevándorlásról és az ingerszegénységről

Széles körben elterjedt gondolat, hogy a zátony unalmas, ingerszegény, innen csak elvágyni lehet, pláne egy európainak. Sok helyen találkoztam a neten (többek között az itteni kommentek között is) azzal a véleménnyel, hogy NZ ingerszegény. Természetesen nincsenek általános érvényű igazságok, amit én gondolok erről, az alant. Hosszú, filozofikus poszt.

Ide az elejére teszek egy szerintem-et, minden ami most jön, az a saját véleményem, a saját szempontomból, lesznek benne általánosítások, előre szólok. Tehát.

Előbeszély

Új-Zéland, mint minden más ország, közel sem tökéletes, számos hibáját fel lehet sorolni, az előnyei mellett, és mindenkinek egyedül el kell dönteni, hogy az előnyök-hátrányok aránya számára milyen arányban jelentkeznek. Mindenkinek mások a szempontjai és körülményei, érdeklődési köre, én nejjel-gyerekkel, családban gondolkozom, mert az én helyzetem, szerencsére ez, ennek megfelelő szempontokat veszek figyelembe.

Az biztos, hogy ez az ország rettenetesen messze van, tehát a napi kapcsolattartás kétdimenzióssá válik, cset, szkájp vagy egyéb IP alapú kommunikáció, levelek, csomag és kész. Szemben az európába költözőkkel, nekünk nincs meg a hazaugrunk az ünnepekre vagy egy hétvégére fíling, az időigény miatt, innen az őshazába utazni értelmetlen egy hétre, de tán még kettőre is, ezért sokkal hangsúlyosabb, hogy hogy érzi magát itt az ember.

Minden bevándorlónak, aki felnőtt fejjel érkezik ide, át kell esni a beilleszkedős szakaszon, itt óceániában ez értelemszerűen teljesen más, mint mondjuk kanadába vagy hollandiába költözvén, hiszen minden ország más. Az is tiszta sor, hogy aki felnőtt fejjel megy valahova, az sosem fog 100%-ban oda tartozni, de csak és kizárólag rajta múlik, hogy milyen messze akar lenni attól a 100%-tól.

Egyvalamit pedig semmilyen körülmények között nem lehet kihagyni a számításból – senki nem kényszerítette, hogy ide jöjjön, ő választott, ő döntött és ennek a döntésnek a felelősségét is viselnie kell. Aki ott megvette a repjegyét, ideutazott – nem hibáztathat ezért és ennek következményeiért senkit. Nem fog az ország alkalmazkodni a bevándorlóhoz, neki kell az országhoz.

A társaságról

Nyilván sok emberi kapcsolat nem viseli jól, hogy ennyire messze kerül az ember a Mo-i napi rutintól, nem fut össze véletlenül egy régnemlátottal a városban, az addigi környezet szereplői kiesnek a mindennapokból (a bevándorló pedig az ő mindennapjaikból), nincsenek meg a személyes találkozások, az ugorjunk el egy sörre, moziba, nincs eresszük össze a rövidlábúakat a játszón. Aki ezt nem látta előre és itt lepődik meg rajta, az szimplán hülye.

Amennyire nekem lejön az internetes fórumokból, (ez nem csak Nz-re igaz, de a déli féltekén hatványozottan jelentkezik) az egységsugarú panaszkodó egyszerűen képtelen mit kezdeni magával, ha nincsenek ott a megszokott pajtásai, akikkel együtt lehet, ettől pedig frusztráltan érzi magát. És unatkozik, ahelyett, hogy új környezetet építene magának ahelyett, amiről ő mondott le. (nem beszélve arról, hogy a fontosnak gondolt kapcsolatok próbaköve is a távolság)

Nekem szerencsém van az itteni magyarokkal, mert viszonylag jó társaság alakult ki, vannak közös programok, segítjük egymást, ha úgy adódik, de ez részben annak is köszönhető, hogy ebben a társaságban nem nagyon akad fogalmatlan ember, aki valamiféle álomországként gondolna a zátonyra, ahol majd minden könnyű lesz, ingyen a sör és örök az élet. Mind dolgozó ember, aki a munkjából megteremti a megélhetését, a nagyrésze családos, aki ide élni és nem lakni jött. Emellett, nem csak magyarok vannak akivel érdemes megismerekdni vagy közösen időt tölteni.

Van olyan is persze, aki sok hónap itt tartózkodás után is tökéletesen fogalmatlan az országot illetően, nem is érdekli, még felszínesen sem az, ami körülötte van, ideértve a politikát, a várost, amelyben lakik, nem olvas újságot, nem néz rá félszemmel a hírekre, még az ünnepnapokkal sincs tisztában (ilyet mellesleg kínaiból is ismerek) még csak meg sem próbálja megérteni, hogy miért van itt más okból ő, egy samoai vagy egy filippinó, soha egy szót nem beszélt a szomszédjával.

A kimaradt dolgokról

Alapvető bevándorlóhelyzet, hogy nekünk sincs meg egy csomó (háttér)info, nem itt nőttünk fel, nincsenek meg az eddigi életünk mindennapi mémjei, hogy mindenki tudja, hogy mi az a négyeshatos, a sportszelet,a vuk vagy a vizipók, hogy köp-e a tévémaci, tegye fel a kezét, aki nem tudja eldúdolni a delta zenéjét és nem tudja utánozni a síelőt. Az ilyesmi egy része nem is pótolható, de nagyon sokminden igen, csak utána kell menni, az ilyesmi felszedése rohadt nagy meló, komoly kulturális akadályokat kell megugrani, de nem lehetetlenség.

Sok mód kínálkozik a felzárkózásra, de a személyes erőfeszítés elengedhetetlen. Kezdetnek az is elég, ha nem kizárólag magyarkákkal tart kapcsolatot az ember. Ha egy szimpla rádióműsort meg akarunk érteni, már a tartalmát, akkor nem elég angolul tudni (ugye fel se tételezi az ember, hogy valaki ide elindul élni, valamiféle kézzelfogható angoltudás nélkül) és érteni a szöveget, jó tisztában lenni ki az a Campbell, ki Bollard, ki az a Harawira, mi az, hogy iwi, mi az a fonterra, ki a helyi győzike, miért fontos az ACC, szóval a helyi jellegzetességeket, ami az őshazában megvolt, gondolkodás nélkül, akárkivel tudott az ember dumálni pár szót szinte bármiről, mert mindenkivel közös fogalomkészlete volt. Itt ez nincs, a frissen érkező, vagy a régen itt élő érdektelen nem része ennek, és csak úgy, nem is válik részévé, csak ha megdolgozik érte. Elbújni is lehet. Ha akar, ha kinyitja a szemét, akkor szép lassan kirajzolódik neki is egy kép az országról, a társadalomról aminek ő akart a része lenni, sőt, ha ilyesmi érdekli, akkor meglátja az országról szóló sajtóhírek mögötti összefüggéseket, ráadásul egy tájékozott, nyitott elméjű valaki nem hívja a környezetét ingerszegénynek, csak akkor, ha lehúzott redőnyök mögött él. Ezt a nyitott elméjű, érdeklődő emberek általában nem is teszik.

Aminek a hiánya élesen érződik eleinte, az a kapcsolati háló, amit az ember otthon hosszú évek alatt épít ki, az itt nincs. Nulláról kell kezdeni, márpedig a kapcsolati tőke felhalmozása nem egyszerű és nem gyors. Mivel nincs aki besegítse a bevándorlót egy munkahelyre, azt kell tudni értékesíteni amire képesek vagyunk, ehhez sokan nincsenek szokva, oda kell tennie magát az embernek, kompromisszumokat kell tudni kötni, ebben sem a magyarok a legügyesebbek és mivel nincs “szólj már oda, hogy lenne itt valaki” meg nincs “ma te – holnap én” olyan új, kellemetlen helyzetek adódhatnak, amit az átlagos rugalmatlanságú bevándorló nem tud kezelni.

A mindennapokról

Ha az ember dolgozni jár, akkor ugyanúgy lesz napi rutinja, mint ahogy korábban volt, ugyanúgy lesznek munkahelyi problémák, jó fej és büdösgyökér kollgák, kellemetlen helyzetek, sikerek, nincs különbség, dolgozni kell a pénzért. Emellett kell közlekedni, bevásárolni, hivatalos dolgokat intézni, akinek van, annak elmenni az oviba/isibe a gyerekért. Ebben remélem nincs semmi meglepő, annak tükrében, meg pláne, hogy az ember igyekszik a szakmájában elhelyzkedni, úgyhogy a közvetlen munkakörnyezete sem fog nagyon eltérni a megszokottól (vannak kivételek, mondjuk aki új szakmát tanul itt) a különbségek java része kimerül a munkahelyre jellemző eltérésekben és abban, hogy mindenki angolul beszél.

Persze vannak mindig aprócseprő ügyek, elromlik az autó, elmegy az internet, esőben tereget a szomszéd, vagy ugatnak a  kutyák, le kell nyírni a füvet vagy ilyesmi – ez van mindenhol máshol is, ott is része az életnek, ahogy itt. A kicsiny, de lényegbevágó különbség, hogy a fentiek miatti sopánkodásból itt nem lehet megélni.

A néplélekről

A mindenben hiba keresése és a panaszkodás olyan magyar szokás, amelynek én sem vagyok teljesen híjával, bár az évek a zátonyon sokat változtattak rajtam. Panaszkodni is tudok órákon keresztül, sopánkodásból minden magyarnak katedrája lehetne, ha a sopánkodás bárkit érdekelne. A világ azon része amely nem beszéli a mi szép nyelvünket, általában nem nyitott erre a panaszalapú létre, sajnálatos módon (<– ott a panaszkodás, ni!) nem érzik át, hogy milyen jól is tud esni másoknak elsorolni a mi tökéletesen érdektelen problémáinkat, műtétjeinket, rosszulalvásainkat, a dolgokról és másokról formált véleményünket. Ellenben baromnak gondolnak minket, ezesetben joggal.

Másik jellemző kérdés a kaja, a magyar a hasán keresztül él, akárhova is veti az élet, vagy akárhova indul el. Ez rám is igaz, én sem vagyok el őrölt pirospaprika nélkül. Azonban itt egyrészt a világ összes konyhája autentikus formájában megvan, csak meg kell keresni (itt könnyű nem európaira butított kínait enni), nem beszélve arról a mérhetetlen változatosságról, amit az óceánból szednek össze, frissen. Annyi a kipróbálni, kóstolnivaló, hogy alig győzi az ember, ha hajlandó elmozdulni a húsleves-rántotthús-krumplipüré aranyháromszögből. Nincs gond, meg lehet ezeket csinálni itt is ugyanúgy, csak mellé még ezer másfélét. Gyümölcsök, zöldségek, fűszerek, megfizethető áron tisztességes nyersanyagok.

Szó sincs arról, hogy ne lehetne az embernek véleménye, csak egyrészt nem árt, ha a vélemény a saját, nem készen kaptuk, másrészt az sem árt, ha az a vélemény nem szimplán általánosító, unalmas, ostoba panelok, tévhitek szajkózása. Mondok példát: Időjárás. Házak minősége. A kiwik lustasága. A szigetiekkel szembeni előítéletek. A mindenféle más szinű emberekkel kapcsolatos előítéletek. Kiwi akcentus nélkül senki vagy. Hulladék a kenyér. Nincs rendes kaja. Orvosok általános járatlansága mindenben. Sorolhatnám órákig, feleslegesen, így is elég szánalmas a kép. Ha meg szar a ház, amiben laksz, akkor bérelj jobbat, vagy szereltess be heatpumpot, csinálj valamit. Nem tetszik a klíma? Semmi baj, mehetsz a karib világba, ott meleg van. Ez nem sültgalamb ország, mellesleg a bevándorlóktól a legtöbb ország többet vár el, mint amit a helyiektől.

Minden kérdésre ott van az adekvát: ‘te akartál idejönni , ha nem tetszik, húzz a francba’ válasz, (bár szélsőséges eseteken kívül ilyesmit helyitől hallani nem nagyon fogsz) másrészt csak az én blogomban mind tételesen cáfoltam már valahol. A kiwik lustasága a kedvencem, amikor erre egy bevándorló panaszkodik, aki foggal körömmel kapar, hogy egy 150 éves országban élhessen, amit azok a lusta kiwik csináltak a semmiből.

A szabadidőről és a szórakozásról

Az ingerszegénységről panaszkodók általában azt állítják, hogy itt nincs mit csinálni. Ezt így, kerek-perec kijelenteni erős bátorságra vall, no meg tájékozatlanságra is. Sokminden nincs a zátonyon, de a szórakozás szabadsága azért itt is megvan. Koncertek (komoly és könnyűzene egyaránt), színház, balett, éjszakai bulik a múzeumban, kocsmák, (művész)mozik, éttermek, könyvtárak, kiállítások, fesztiválok itt is vannak, legalábbis a nagyvárosokban biztos. Ahogy a Stomp vagy a U2 nem megy hagymázasdengelegre, úgy nem jön itt se háromszáz lelkes falvakba, de amit egy másfél milliós lélekszámú nagyváros nyújthat, azt Auckland is tudja (jön a Pearl Jam meg a Greenday, ha valaki szereti). Aki itt nem talál magának szórakozást, az nem akar találni.

Fentiek mellett pedig ott vannak azok a dolgok amelyekhez nem kell különösebb facilitás vagy komolyabb előzetes szervezés, ideértve a parkban olvasgatástól a barátokkal barbizásig, plusz a hobbik, peca, kagylók gyűjtése, festés, motorozás, terepjárózás, lovaglás, hajókázás, vadászat, lövészet, sportok, internetes közösségek, kertbarátok, madárbarátok, kebelbarátok, házibarátok, amit csak akar az ember. Eltekintve egy-két kivételtől, szinte semmihez se kell engedély, sportorvos, jogosítvány, klubtagság, regisztráció.

Külön téma a kirándulás, aki itt nem tud kirándulni és szép tájat látni, az életképtelen. A tájról kár is beszélni, nem véletlen, hogy NZ a világ egyik legkedveltebb turistacélpontja, annyi arca van, hogy egy élet se elég, hogy mindet megnézze az ember. Csak itt a környéken simán el lehet kirándulgatni egy évre való hétvégét és ez még csak nem is a legszebb része az országnak. Miután most intéztem a déli szigeti kirándulásunkat nagyjából képben vagyok, hogy mibe kerül elugrani oda egy hétvégére akár, és itt 30-100 dolláros repjegyekről beszélünk, nem sába kincseiről.

Nekem hiába is mondja bárki, hogy debezzeg ott(hon) van ez vagy az, de itt semmi. Ott nem kellett elmenni jegyet venni, vagy rendelni? Ott nem kellett menni a dolgokért? Dehogynem, de vagy ott se csinálja, vagy itt nem érdekli, spórol és inkább otthon unatkozik és sopánkodik. Többeket ismerek akik itt új hobbit találtak vagy folytatták a korábbit minden probléma nélkül. Aki képtelen egy másfél milliós városban szórakozást találni, annak nem az a baja, hogy az a város Új-Zélandon van. Annak az a baja, hogy unalmat akar és azt is gerjeszt maga köré. Hogy otthon is csak a tévé előtt ült? Az fel sem merül ugyebár, magától értetődik, hogy nyitáskor már dörömbölt a képtárak kapuján. (mellesleg az is van itt is) Itt ráadásul nem csak a kiwikkel találkozhat valaki, ha egy kicsit is érdeklődik aziránt, ami körülveszi, hanem itt van ázsia, kajákkal, művészetekkel, és persze egész óceánia, a maga sajátosságaival. Senki elől nem zárkóznak el, mindig lehet valami újat tanulni, megtapasztalni.

Summa

A fent felsorolt frusztrációkat megélve, sokan oda konkludálnak, hogy ez egy vacak ország, vidék, putri, gumicsimmás redneckekkel és ezt gondolkodás nélkül osztják meg a neten mindenkivel. Nekem nem tisztem megvédeni ezt az országot, nem is ezért írok, hanem a józan ész kedvéért. Ez is csupán egy ország, a maga sajátosságaival, mindenkinek tud adni valamit, csak legalább meg kell próbálni elfogadni, befogadni, ha már úgy döntött az ember, hogy idejön. Ez nem Magyarország, nem is lesz az soha, akinek az hiányzik az éljen ott a panaszkodás helyett. Új-Zélandot megváltoztatni úgysem tudja.

65 thoughts on “a bevándorlásról és az ingerszegénységről”

  1. De azért találok vidéki gumicsizmás putrit is, ugye!? Remélem, mert én azt imádom! A tehenek szagát, a gumicsizma klaffogását, a nyugalmat és a kiszámítható életet. Igen, azt hiszem parasztnak születtem! 🙂

  2. Nagyon jó, legszívesebben ellopnám. Ki bosszantott fel, amúgy? Némelyik mondatodban enyhe felháborodást érzek (jogosan), csak azért kérdem.

  3. jó poszt. én csak innen a szomszédból (Ausztrália) szólnék hozzá pár sorral. Amit leírtál, az nagyjából itt is érvényes (kivéve a kulturális referenciákat, azok értelemszerűen mások), és egyetértek, hogy akinek nem tetszik, annak nem kötelező maradni.

    A magam részéről egy éve jöttem ide, nem teljesen saját döntésből (nőstény volt a dologban, ugye), ami éppen a napokban végződött be, ennek eredményeképpen maga az ország nem kínál számomra annyit, hogy itt maradjak – aláírom, hogy szép és jó, csak nem nekem való. Én (egyelőre) nem azokat a dolgokat keresem mint te, de hát ez így van jól.

    Amúgy sok igazságot lelek soraidban, és a saját kapcsolatom is megszenvedte a kultúrális különbségeket. Mindegy. Irány máshová. 🙂

  4. Nagyon jó bejegyzés lett. Gratulálok hozzá!

    “négyeshatos, a sportszelet,a vuk vagy a vizipók, hogy köp-e a tévémaci, tegye fel a kezét, aki nem tudja eldúdolni a delta zenéjét és nem tudja utánozni a síelőt.”

    A “négyeshatos”-on gondolkodnom kellett, a deltára meg rá kellett keresnem. xD Pincelakó vagyok? 😀

  5. Ehhez annyi mindent hozza tudnek pofazni, de nem teszem.
    Csak annyit, hogy hat bazze ha Te eldudolod a Delta zenejet viszonylag felismerhetoen, akkor Szilveszter ejfelkor a hosokteren barmit.

  6. még az jutott eszembe, h ez mind igaz, amikor jó passzban van az ember. a baj a hullámvölgyekben kezdődik, olyankor éleződik ki jobban a bevándorlóság, az örökös erőfeszítés-kötelezettség, h szinte sosem lehet hátradőlni és megszusszanni. néha szükség van a farvizezésre, és az bevándorlóként nem nagyon adatik meg.

  7. herrbakos, persze, hogy találsz gumicsellós farmert, tehenestül, birkástul. az, hogy neki nyugalmas, pláne kiszámítható élete volna, azt nem nagyon hinném. Más.

  8. Moni, nem bosszantott fel senki, ezt a posztot már régóta fontolgatom, csak beleszaladtam nemrég valamibe, amiből lett a trigger.

  9. Ja, a “kimaradt dolgokról” részhez csak alátámasztásképp, biztos mással is megesett már, hogy belecsöppensz egy helyi társaságba, akik még örömmel is látnak maguk közt, aztán el kezdenek beszélgetni valami hétköznapi dologról, aminek hiába érted minden szavát, sőt, akár még a kontextuális utalások egy részét is, egyszerűen túl gyorsan folyik a beszélgetés ahhoz, hogy érdemben is bele tudj kapcsolódni. Ilyenkor marad az, hogy a társalgás fonalát egy fél méterrel hátrébb gombolyítod szép csöndben, és bár nem lettél kirekesztve, csak bízol benne, hogy tényleg nem.

    1. A “kimaradt dolgokhoz” hozzátenném, hogy ennek “egy” ellenszere van, mégpedig nyitottság, valódi érdeklődés, és nem utolsósorban az őszinteség!

  10. Ez nagyon ott van, az itteni panaszládáknak is (mert ugye ez a típus itt is ugyanúgy megvan) el kellene olvasni kötelezően…
    Ki is teszem ajánlóba, remélem nem gond!

  11. Mély indíttatást érezni a sorok között… és tényeket.
    Lényegre törő írás. 🙂
    ———————————–
    Tanulni jöttem. Egyedül. És még nem tudom meddig tudok maradni.
    Sok mindent megélek abból, amit írsz, azonban nekem tetszik itt, és még csak most megyek a déli szigetre. 🙂

    Hallom a 20(-25) alatti osztálytársaimat arról panaszkodni, hogy unalmas NZ, pedig ők már túl vannak túráikon, sky diving-on, stb; és még a közös pub látogatás is része az életüknek. Pedig egyik sem magyar…

    Igen, sokat számít az is, hogy ki melyik szakaszában van az életének, de az a döntő, hogy ki mit tesz (meg magáért).

  12. írtam egy baromi hosszút és nem tudom miért szállt el 🙁
    nem is tudom, mi volt a lényege, talán az, hogy potenciálisan kulturális aknamező a munkahelyem, törökök, thaiok, ausztrálok, angolok, amerikaiak, mégsincs olyan mértékű backstabbing, lökdösődés, nyalás-taposás, mint Magyarországon mindennapos szinten. mit ér a négyeshatos és az egyéb közös fogalomkészlet, ha nem hagyják az embert dolgozni, élni, futni a köreit? akkor már inkább ne értsek semmit a mindennapi utalásokból, csak hagyjanak élni.
    kegyetlen egy hullámvasút a kulturális tanulás, és nekem nagyon nagy motiváció benne, hogy ha törik ha szakad, muszáj együttélni a dolgokkal, mert belegebednék, ha vissza kellene menni Magyarországra.

  13. Érdekes volt számomra, hogy a cáfolni kívánt előítéletek jó részéről most hallottam először, pl. lusta Kiwik, semmi nem vagy ha nincs kiwi akcentusod, orvosok, stb. Ezeknek az égvilágon nincsen semmi alapja? Az ilyen dolgok azért általában nem a semmiből ugranak elő.

    Itt az USA-ban például a viccekben általános gyűlölet van a jogászokkal szemben. Valóságban az egyes személyeket nem gyűlölik, de az embereknek elegük van az ostoba perekből és például az ezek megelőzése miatt létrejövő baromságokból, pl. több oldalas jogi maszlagot kell leokézni mielőtt bármilyen szolgáltatást igénybe akarsz venni.

    Te havarjaiddal tényleg barbizni szoktál??? Katonázzatok inkább, az jobban fiúknak való! 🙂

    Ezt a barbi kifejezést véltlenül épp ismertem, ezen vicceltek a Flight of the Conchords NZ főszereplőkre ép1ítő HBO sorozatban. Na az a sorozat vetíthetetlen lenne NZ-ban, mert végtelenül ostoba (de szeretnivaló) kiwik NY-i szerencsétlenkedéséről szól.

  14. Időmilliomos Apuka: kapaszkodj meg, a Flight of The Conchords nagyonis vetíthető itt, sőt, viszik, mint a cukrot. A második évad még “kispályásabb”, de talán pont azért viszik. 🙂

  15. Ottó, a tévhitek nagyrésze magyar tévhit, amit a bevádorlók osztanak meg egymással. A legtöbb bevándorló úgy jön ide, (pláne mostanában) hogy ő fingotta a passzátszelet és nem kap munkát, pedig a kiwik kezéből ötkor kiesik a ceruza, bezzeg neki a bétéje meg az állása mellet volt kettő feketén, napi húsz órát dolgozott és különben is sokkal jobban ért bármihez, mint egy kiwi. Általánosságban elmondható, hogy a magyar viszonyokhoz képest alacsonyabb a workload, de súlyos kivételek is akadnak. A napi nettó munkavégzés megmérése érdekes eredményeket hozna.

    Ennél azért jóval összetettebb a kép, persze, de valahol le kell vezetni a frusztrációt.

    A kiwi akcentus – ami tényleg megér egy misét – pedig onnan van, hogy a kedves bevándorló nem tud angolul, nem tudja megértetni magát és ő sem ért senkit. A húsz évvel ezelőtti angol érettségi négyes ugyebár pont nullát ér Bp. közig. határán kívül. Ez pedig – hiszen azt belátni, hogy nem tud angolul, ciki – automatikusan az akcentusra keni a dolgot. Nem kell mondanom, hogy egyetlen itt dolgozó magyar ismerősömnek sincs kiwi akcentusa, nekem sincs, honnan a frászból lenne? Mégis felvették őket, mindenféle interjúk után.
    Nem beszélve a nemmagyarokról, akik a világ legelképesztőbb országaiból jönnek ide, na nekik sincs.

    Sokkal könnyebb másra kenni a sikertelenséget, mint szembenézni a saját hibákkal. Leszámítva pár kivételt (mert van), általában a bevándorlási sikertelenség az alany hibájából következik be. Tájékozatlanság, nyelvtudás hiánya, alkalmazkodni képtelenség. Pedig ez az ország elég sokat tolerál.

    a FotC pedig itt menő, mert a kiwik hajlamosak lazának lenni, nevetni magukon, elfogadják, hogy ők ilyenek, nincsen generális önértékelési zavaruk. Vannak hülye szavaik (bach, chillybin, mittomén) persze, ezeket meg kell tanulni, de azért, ha hadarva is, angolul beszélnek.

    (ez jobbára arra vonatkozik, aki turistavízummal jön ide és úgy keres állást, ami önmagában sem egyszerű kaland pár éve már. aki otthon szépen rákészül, elismerteti a szakmáját, összeszedi a pontjait és már rezidensként ér ide, arra általában a fentiek nem igazak)

  16. Kenyszer, nem kenyszer a kivandorlas, csak nezopont kerdese. Az ember nem jokedveben hagyja el a hazajat, inkabb muszajsagbol, ha nem tud megelni, nem tudja eltartani a csaladjat. De abban teljes mertekben egyetertek, hogy ne a befogado orszag alkalmazkodjon a bevandorlohoz!

  17. Szívemből szóltál, a kulturális részek átírása után ugyanez vonatkozhat bármely más országra. Pl. Kanadára, ahova az éppen NZ-on élő rokon azért nem jön, mert “ott nincs semmi”…. Hah!

  18. Mindez igaz biza itten az Úkába is. P, irigyelem a sok olvasó-rajongódat. 🙂 Kínai ünnepet nem tudnék most hirtelen mondani, amúgy én is egyetértek. (I understand one.)

  19. Szia, tegnap nem szóltam hozzá, mert túl hosszú lett volna, ma sem szólok, csak annyit, hogy elvittem a bejegyzés linkjét, ha nem baj…
    Szép hétvégét!

  20. Hehe,
    ilyen trigger mostanában velünk is megesett.
    Eléggé megdöbbentő, hogy milyen arcok keverednek ki.

  21. Szívemből szóltál :))))

    A kulturális tanulás kapcsán eszembe jutott, hogy éppen pár hete vettem részt egy születésnapi vacsorán, ahol, nem meglepő módon, elég vegyes társaság jött össze. Volt köztük angol, német, dél-afrikai, indiai, stb. És éppen azokról a vicces helyzetekről beszéltünk, amikor valaki nem érti még a helyi kifejezéseket.

    Egy angol egyetemista sráccal esett meg, hogy meghívták egy buliba és a megivón az állt, hogy “bring your plate”. A srác meg is jelent egy üres tányérral gondolván, hogy a házigazdának nincs elég 🙂

    Az első “morning tea” meghívásunkra én is kizárólag teát csomagoltam a gyerekeknek 🙂

    De itt ezek a sztorik aranyos, vicces történetként megültek fel és nem az volt a felhangja, hogy “anyám, de bunkó bevándorló”.

    Szerintem Magyarországon sokkal kevésbé toleránsak az emberek azzal, aki nem érti a helyi szlenget, vagy bármiben más, mint a többiek. Még az egyetemen is találkoztam olyannal, aki cikinek tartotta, hogy a csoporttársa tájszólással beszél….

  22. Ez nagyon jo leiras mindenkinek el kene kotelezoen olvasni mielott a repjegyet megvenne az biztos!!

    (ugye fel se tételezi az ember, hogy valaki ide elindul élni, valamiféle kézzelfogható angoltudás nélkül)

    Miert nem? ezzel az eggyel nem ertek egyet.
    Sokan vannak akik semmi angolal erkeztek ( EN is) es persze semmifele hattersegitseggel mint sokan masoknak megadatik .Az ut igen rogos az egyszer biztos de csaladdal meg meg jobban ,ott azert mar igen sok feleloseg van nem ugy mint akik egyedul erkeznek! DE NEM LEHETETLEN!!!Minden attol fugg mennyire kitaro valaki es hogy mennyire nyitott…

    Akik eleve mar angol nyelvtudassal jonnek ki es panszkodnak agyba fobe nem tudnak egyrol a kettore jutni azoknak ahogy irtad lehet hazamenni ( otthon ez jobb meg az jobb)!!miert is jottek el onnan?….

    VALAMIT VALAMIERT ingyen semmit sem adnak. A kerites itt sem kolbaszbol van!!! Meg kell kuzdeni itt is mindenert csak mondjuk nem 200 ev kell hozza mint otthon hanem eleg 10 ev is es akkor meg lehet tuloztam . Az hogy ki mit er el az csak is magunkon mulik es nem Jozska Pistan.

    Erdekes modon az meberek ezen a felteken hosszu nyugodt eletet elnek vajon miert is? valamit azert megis csak joban tudnak mint mi…..

    Timba Au -bol

  23. Timba, nem vagyunk egyformák.

    Nekem valahol az alapvetés, hogy ha én választok egy országot, ahol élni akarok, akkor nem úgy érkezem oda, hogy egy kukkot se tudok beszélni a nyelven.

    Nem arról beszélünk, aki nyelvet tanulni megy egy országba, az más eset. Hogy mész végig egy állásinterjú sorozaton?

  24. Pappito en is arrol beszelek akik kivandorolnak nem pedig a tanulokrol akik nyelvet jonnek tanulni.

    Logikus hogy aki ki akar ide jonni elni kell neki az angol nyelvizsga anelkul meg sem kapna a pr vizumot .De a csaladbol csak egy emberbek kell vizsgazni legalabb is anno igy volt, a kiscsomag a tars meg befizet suliba itt es probal felzarkozni.
    Persze mindekinek mas az esete en is jobban orultem volna ha mar eleve angolal erekzek de az elet ezt hozta .

    hat igen a gondok es panasz hegyek ott kezdodnek sokszor hogy egyeseknek leesne a gyuru az ujjarol ha nem olyan szinten kezdhetne itt az eletet mint amit otthon hagyott.

    Sokaknak igen a takaritasnal kell kezdeni (nem megfelelo angol miatt nem pedig azert mert sotet)hogy kesobb aztan szarnyalhasson…

  25. Egyébként meg nincs mindenben igazad.

    Nálunk (kb 60 fős IT cég) csak Kiwi managerek vannak. A mérnökök között (nem lebecsülendő része egy IT-s cégnek), egyetlenegy sincs. Nekem szakács végzettségű a főnököm.

    Rita dolgozott fejvadász cégnél, ahol elég közvetlen tapaszatalatot szerzett, hogy a helyi cégek milyen típusú munkaerőt keresnek. Elég sok esetben megadják, hogy csak citizen, esetleg resident jöhet számításba.
    Viszont ez nem teljesen előítélet.
    Szinte minden normális állásban közvetlen kapcsolatod van ügyfelekkel.
    Elvárják hogy képes legyél jó kapcsolatokat kialakítani.
    Persze az is elég, ha nagyon-nagyon tudsz.

    Egy olyan országból jöttünk, ami tökéletes példája egy nem működő modellnek. Még részeiben is gáz.
    Semmi sem megfeleltethető az itteni dolgokkal.
    Ezek a minták bennünk vannak és valamilyen szinten hiszünk is bennük, még ha tagadjuk is.
    Nehéz belátni, hogy régebbi életünk része volt annak a fenntartásában.
    (Mert az ember csak a szépre szeret emlékezni)
    Mert pl ki nem vásárolt-fizetett számla nélkül, kinek nem volt adó-vámcsalásból élő ismerőse,
    vagy politikus (a jogászok dobogósok még?)? Ki nem fizetett rendörnek helyszínen?
    Ez sajnos a kultúránk része, ahogy a panaszkodás is.

    A házak tényleg gázak.
    Én azért néha alszom 5*-os hotelekben is és zavar, hogy meg lehet fagyni ha +5 fok van odakinn.
    Látott már valaki dupla üveges luxusvillát, vagy bármit? Én Dunedinben egy fürdőszobán láttam egyedül.
    Ez az energiapazarlás egy elég értelmetlen formája.

    Egyik főnököm háza kb 1 millió körüli, annyira nagy üvegfalakkal (nyáron gyönyörű lehet), hogy lehetetlen felfűteni. telente 14 fok alatt van a nappaliuk. Kiwiként is fáznak.
    Szerinte 10.000$ túl nagy ár a komfortért (1%-a a ház értékének)

    És ne mondja senki, hogy egy szimpla ablakot nem lehet megcsinálni olyanra, hogy normálisan nyitható legyen, vagy képes egy szunyogháló fogadására.
    A Kiwi engineering azért tud produkálni védhetetlen dolgokat is.

    Szerintem jó itt nagyon.

  26. Timba, mint mondom, másképp látjuk a dolgokat. Svájcban is biztos remek életet lehet élni, de nem tudok svájciul, fel sem merült, hogy oda menjünk, pedig szép ország. Nem beszéljük a nyelvet. Szerintem amúgy is hátrányból indul egy bevándorló, ezt nyelvnemtudással súlyosbítani szerintem átgondolatlanság. Vagy vakmerőség.

  27. Zsolt, nem igazság kérdése. Véleményt mondtam, ez az enyém és kész.
    Azon nem tudok segiteni, hogy a főnököd fázik otthon, nem is érdekel, mindenki úgy hülye/igénytelen, ahogy bir. Sopánkodástól nem lesz meleg 🙂

    Viszont most már kötelező a dufla üveg, úgy tudom.

    Mérnök ügyben meg khm, van ottan egy korábbi lakatos is, ugye? Mégis elhelyezkedett. A managerek kb fele nálunk is kiwi, a másik fele meg mindenféle, kinaitől srilankaiig, még szigeti is volt.

  28. Mar 47-nel tart a szamlalo es meg hozza sem szoltam?

    Meg szerencse, hogy nem kell nyelvvizsga a PR-hez, a vegen elvennek az utlevelemet is:-)

    Nem kell nyelvtudas svajcba (sem feltetlenul), en 2 evet siman kihuztam a csigazabaloknal angollal.

    Nalunk van magyar manager is, aki siman mernokkent kezdte, en nem latom semmilyen nyomat, hogy a kiwit elonyben reszesitenek. Equal opportunity 🙂

    Ismeros a hetvegen visszajott Magyarorszagrol: itt semmi nincs a boltokban!:-)

    Szerintem is jo itt nagyon!

  29. Aztaa hobe, mostanra talaltad el a napot, vagy eddig nem mukodott a remek? :))
    Azert ezt igy ne irjuk mar le, hogy szerencse hogy a PR-hez/hoz nem kell nyelvvizsga, mert az emberek hajlamosak felreerteni. Tehat neked nem kellett, maradhat az utleveled, na. :))

  30. Baaz, ilyet meg nem lattam! Annyi komment van, hogy kulon kattintassal kell megnyitnom, hogy lassam!

    W. Zs. Egyetlen egy kollegamnak sem kellett a nyelvizsga a PR-hez. Ha valami jo nevu munkaltato ir egy szivhez szolo levelet a csodalatos angol irasbeli es szobeli tudasunkrol, akkor meguszhato a dolog.
    Igy jo lesz? 🙂

  31. Köszi a magyarázatot, érthető, logikus, érdekes.

    A FotC-al olvastam 1-2 éve egy interjút, azt kérdezték tőlük, hogy NZ-on is sztárok-e. Azt válaszolták, hogy remélik nem fog a műsor ott is menni, mert idiótának állítják be a kiwiket. Örülök, hogy ez csak vicc volt, és valójában nem a kiwiket állítják be idiótának, hanem az ebben a műsorban felbukkanó összes szereplőt!

    Én nagyon szeretem a humorukat, és már elég jól értem is az akcentusukat. Az elején felirattal kellett néznem őket! 🙂

  32. Jó irás, szinte teljesen egyetértek, gratula! 🙂
    Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy az igénytelen épitkezés (farostlemezből összeütünk egy “házat” két hét alatt) nem kizárólagos kiwi botorság, szerintem inkább angolszász hagyomány lehet a gyarmatokon, mivel a zusa közepén is ilyeneket gyártanak, dacára a minusz 20 C-os hidegnek. Az erkélyajtó belsejére szokott ráfagyni a szoba párája telente. És süvit a szél az ablakokon és az ajtókon keresztül. Szóval emiatt sem lehet bántani őket, ezt kapták..

  33. Tényleg nagyon jó a poszt 🙂 .
    Elég sok Magyar azért megy ki valahova, mert ott jobb az életszinvonal…na igen, csak azt el is kellene érni. 0 nyelvtudás, nem piacképes tapasztalattal nagyon nehéz, még hatalmas lelkesedés/kitartás mellett. Gondolom. Nem próbáltam, nem is fogom ilyen formában. Mi is nézelődünk kb 1,5 éve hova kellene menni, ahol “család centrikus” életet lehet élni, nornálisan. Ez ugye nagyon tág fogalom, és mindenkinek mást jelent általában. NZ elég igéretesnek látszik.
    iu.: nincs valakinek gyógyszerész ismerőse NZ-n érdekelnének a tapasztalatok.

      1. Sziasztok!
        A feleségem gyógyszerész, és az érdekelne, hogy a kinti gyógyszertárak mennyire térnek el az itthoniaktól. A kamara, regisztráció az ok, ugye az le van írva, de a “hétköznapokról” nem találtam semmit . Ebben kérném a segítségeteket.
        email: szilard_biro@hotmail.com
        Előre is köszönöm

  34. Kedves Posztoló!

    Nagyon jókat írtál. Külföldön ilyen hozzáállással kell élni, én is próbálok minden egyes napot így megélni külföldön. Egy dolog amiben kicsit vitatkoznék veled:
    a válság óta sok magyar nem feltétlenül szabad elhatározásból költözik külföldre, hanem azért, mert olyan lehetetlen anyagi helyzetbe kerül, hogy más választása nincs.
    Ennyi.
    Szép hétvégét!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.