Új-Zéland – tévhitek, kiskáté

Mielőtt ide érkeztünk volna, nekem is volt számos, azóta pedig további tévhitekkel futottam össze a zátonnyal kapcsolatosan.

hedgehog3

Arra külön most nem térnék ki, hogy a kerítések és a füstölt/lángolt húsipari termékek összefüggései mennyire állanak távol a valóságtól, mert a “külföldön minden jobb” elméletnek nagyjából tízmillió híve van biztosan, ebből legalább hétmillió (saját becslés) tökéletesen fogalom nélkül való. Valamit, minden külön vita helyett, nem, a maorik nem olyanok, mint a cigányok. Na, hosszú lesz és nincsenek képek.

Tévhit – Éghajlat

Az első és nem csak magyarok által mélyen elhitt dolog, hogy Új-Zéland mediterrán éghajlatú ország. Rejtély, hogy ezt miért gondolják a népek Európában, de valamiért gondolják. Antropoetimológiai (na ha ez nem új szó…) kutatásaim szerint, főleg a keleteurópaiak képzelik az országot a karib világ égöve alá, de nem mentesek ettől a téveszmétől a németek sem, sőt, brit születésű versenyzővel is összefutottam már, aki felháborodva magyarázta, hogy ő azért jött ide, mert otthon nem bírta a sok esőt. (az ugyan igaz, hogy az egyenlítőtől kb. annyira van, mint Olaszország, csak itt nincs Földközi-tenger, ellenben van sarki szél, délről meg óceáni éghajlat, lásd áltisis tankönyvek) Az időjárás okozta – mellesleg nem túl erős – kényelmetlenségeket fokozzák a számunkra szokatlanul hitvány lakóépületek és a magas páratartalom. Mindezek mellett itt északon még hó sincs. Meleg nyár, hűvös tél.

K: Kellemes, délolasz/kubai időjárás van itten?

V: NEM


Tévhit – Új-Zélandon nincsenek vírusok, ragadozók, veszélyes állatok.

Részben igaz, ha leszámítjuk a vírusokat, ragadozókat és a veszélyes állatokat. NZ nincs elszigetelve, még ha nagyon is sokat törődik a védekezéssel, de simán ideért például a sertésinfluenza, a behurcolt rágcsálók adtak a madárvilágnak és tömegpusztító fegyverrel kell irtani az oposszumot. Veszélyes állat lehet a cápa, (na jó medve tényleg nincs) de a halakban gazdag vizek miatt a nagyszámú cápa nem igazán támadja meg a büdöslábú embereket. A vérbirkák valójában nem léteznek. Olyan mértékű veszélyes jószág felhozatal, mint a szomszéd OZban, tényleg nincs, a cápán, egy dühös pókon és influenzavíruson (meg a szokásos gyermekbetegségeken, mint a lustaság, szelektív hallás) kívül nem kell aggódnunk. Fentieknél jóval veszélyesebbek és több áldozatot szednek az ázsiai autóvezetők.

K: Vannak Új-Zélandon veszélyes fenevadak?

V: Igen, nem jellemző


Tévhit – Új-Zéland lassú és tahó redneckek szigete

Az ország mérete és a lakosság száma úgynevezett népsűrűséget okoz. Ez Nz-n alacsony, hatalmas lakatlan területek vannak, a települések mérete kicsi, lélekszámuk alacsony, a nagyvárosok (van vagy öt) kivételével tényleg nem laknak az emberek egymás szájában, és mivel piaci viszonyok vannak, egy 300 lelkes faluban nem épül 20 termes gigamozi és külön színház. A nép – európai szemmel – valóban sokszor tűnik büdösgyökérnek, de a papucsban/gumicsimmában járás csak részben az igénytelenségre vezethető vissza, inkább praktikus okai vannak, csakúgy, mint a terepjáróhasználatnak. Az alacsony népsűrűség és a nagy távolságok miatt az alacsonyabb rendű utak szinte kivétel nélkül mentesek az aszfalttól, ellenben sokat esik, a sárban gázolásra pedig két dolgot fejlesztett ki az emberiség, a gumicsimmát és a terepjárót. A mezőgazdaság, amely ugyan a GDP-nek csak 4-5%-át termeli meg, a munkaképes lakosság 10%-át foglalkoztatja és része a kiwi hagyománynak. Úgy általában nem ciki parasztnak lenni vagy borjú premixet reklámozni a tévében. A parasztnak levés rohadt nehéz meló, és itt nem divat a nadrágszíj parcella, hatalmas területeken termelnek, legeltetnek, és 80-100 ezer birka mellett repül az idő. Ugyanakkor a városlakók között messze többen tudták elhelyezni a térképen Budapestet, mint számítottam rá, bár a helyi magyarok szerint ez nem az itteni oktatási rendszertől van, annak ellenére, hogy az itteni egyetemek nagyja a világban szépen elismert végzettséget ad. A vidéktől el nem távolodás amúgy bájosan jelen van a városban is, ahol dolgozom, az autópálya egyik oldalán az ország legnagyobb bevásárlóközpontja van, a másik oldalán tehenek legelnek, de a Cornwall park 200 hektárján a város kellős közepén is birkák és tehénkék laknak.

K: Új-Zéland lassú és tahó redneckek szigete?

V: Nem


Tévhit – Új-Zéland unalmas és ingerszegény, minden ötkor bezár, nincs itt semmi, mindenki szétunja magát

Valóban, az ország ha nem is mindenben, de szinte teljes egészében eltér a nyugati aluljárótól. A nagyvárosi élet is sokkal lassabban zajlik, mint egyes középeurópai városokban, ugyanakkor aki akarja, itt is megtalálja a számára mgefelelő szórakozási lehetőségeket. Van színház, mozi (imax is), felnőtt bárok, éjszakai lokálok, sörözők, sörözők meccsnézéssel, éjjelnappali golfpályák, uszoda, kupleráj, az utasellátó színvonalától az überexlkuzív éttermekig minden.  A szokásos gyorsétteremláncok és a szokásos márkák nagyjából itt is fellelhetőek, sőt kiegészülnek az ázsiai piacokra szánt holmikkal is.

Ezen felül persze a természeti környezet végtelen lehetőségei, ahol nagyjából mindenki azt csinál amit akar, na mondjuk a sífutást leszámítva, mert ahhoz délebbre kell menni. Ha vadászni akarsz, (akár étkezési célból) pofonegyszerűen juthatsz vadászfegyverhez, ha pecázni akarsz, csinálhatod, a normál korlátozásoktól eltekintve (faj/mérethatár/szezon) azt csinálsz amit akarsz. Az outdoor sportok leghülyébbjeit is gyakorolhatod, akkor sem szól rád senki, ha súlyzót lengetve hátrafelé sétálsz a tengerparton, vagy ha napi 20km-t gyalogolsz 100 kiló súllyal, vagy viharban mész kajakozni a tengerre vagy minden csütörtökön tüntetsz a monociklizve-hegedülés olimpiai számmá nyilvánításáért. Ezekhez minden felszerelés beszerezhető minden sportboltban (a hegedű természetesen a hangszerboltban)  az interneten pedig a futók, kutyávalfutók, többkutyávalfutók, babakocsittolvatöbbkutyávalfutók, babakocsittolvatöbbkutyávalfutókatmonociklinhegedülvekísérők közösségi portáljait is megleled.

Emellett a helyi lapokban – a megnyerő mosolyú temetkezési vállalkozók képei között – remek dolgokba futhat az ember a “nézzünk együtt madarakat” mellett a “szedjünk szemetet lakatlan kis szigeten együtt az öbölben”, “nézzünk meg együtt egymás szép kertjeit ésk közben teázzunk” programok általánosan elérhetőek. Az emberek szórakoztatják magukat, no meg egymást, és amilyen felszínesnek tűnnek is néha, odafigyelnek egymásra, a szomszédokra, anélkül, hogy ZIL-tükröt szerelnének az ablakkeretre. A kis helyi közösségek, mint a kerületi zenekarok, rotary-klubok, festeni, túrázni, rádióamatőrködni, búvárkodni, táncolni, ezotériáról beszélni, vitorlázni szeretők, sportegyesületek száma végtelen, ezekhez simán csatlakozhatunk, örömmel fogadnak, ahogy a gyerek-játszóházak vagy a természetvédők is. Rengeteg múzeum, galéria, koncert zajlik, ahogy egy rendes nagyvároshoz illik. Az ünnepeken az utcai felvonulások nagyon népszerűek, az ANZAC napi katonás parádétól a mikulások felvonulásáig, e nyári hétvégéken a belváros amúgy is mozgalmas estéket kínál a szórakozni vágyóknak. Persze a pici településeken fentiek csak korlátozottan igazak, de ez minden más országban is így van.

A természeti szépségek felfedezése pedig egy egész életre ellát időtöltéssel, látnivalóval, utazni könnyű és nem is túl drága, a belföldi turizmus erős és jól működő iparág. Aki itt unatkozik, az unatkozni akar.

K: Unalmas és ingerszegény ez az ország?

V: Nem

Tévhit – Új-Zéland érintetlen ősvadon, végeérhetetlen erdőségekkel, paradicsomi állapotokkal

Majdnem. Az ember megjelenése alapvetően átformálta a sziget élővilágát, már a Moavadászok is az erdő felgyújtásával terelték a hatalmas madarakat, a fehér ember megjelenése viszont a maradék erdők kb. 90%-ának kiirtását is jelentette, amellett, hogy a védtelen és ellenségektől mentes madárvilágra szabadította a kutyát, macskát, sünöket, patkányt, oposszumot, a kiirtott erdőket pedig eltüzelte és/vagy házat épített belőlük. Helyükön szarvasmarha és juhlegeltetésbe, gabona és egyéb haszonnyövény termesztésébe kezdett, utakat, kikötőt épített, szóval a szokásos módon bánt el a környezettel.

A modern Új-Zéland már sokkal tudatosabban igyekszik visszaformálni az élővilágot, hatalmas természetvédelmi területeket hoz létre, hal, madár, növényrezervátumokat, ahol az 1-2 ezer évvel ezelőtti, természetes állapotokat igyekszik megteremteni, vagyis hagyni, hogy a természet megteremtse magának ezeket. A jól átgondolt “zöld” imidzs és ennek minden platformon való sulykolása nem véletlen, a tiszta levegő, tiszta vizek, tiszta birkák komoly profitot hoznak az élelmiszeri exporton és az idecsábított turistákon keresztül. Az állam igyekszik ezeket a területeket nem elzárni a látogatók elől, hanem sőt, ösztönöz, hogy menjél, lássál, neked építi ki a sétautakat, vécéket, parkolókat, információs táblákat. (és mondjuk tényleg, Tawharanuiban a semmin túl is volt vécépapír a budiban)

Nagyon sok teendő van még, amibe beletartozik szerintem az is, hogy az embereket le kéne szoktatni a szemetelésről, mert azzal együtt, hogy pucolják az utcákat, sokan eldobják a szemetet. Az viszont igaz, hogy a természetvédelmi területeken lerakott lukasfürdőkád-szétrohadtautógumi-fáradtolajoskanna triász nem jellemző, sőt.

K: Érintetlen ősvadon-e Új-Zéland?

V: Nem ( de igyekszik )


Tévhit – (ez a kedvencem) kiwi akcentus nélkül nem megy

Persze ez csak annak érdekes, aki huzamosabb ideig kíván a zátonyon tartózkodni, turistáknál fel sem merül a kérdés, valamint kiváló, sokhetes túrákat is tettek itt olyanok, akik egyáltalán nem beszélnek angolul. Szóval ez a sokszor és sok helyen visszaköszönő fantazmagória, hogy a kiwi akcentus szükségeltetik ahhoz, hogy itt elhelyezkedhess. A dolog nyilvánvaló hülyesége ellen nem csak az szól, hogy magamon kívül hirtelen fel tudnék sorolni vagy 10 magyart a közvetlen közelemből, akik mind itt élnek és dolgoznak, az akcentusuk pedig leginkább keleteurópai, hanem az is, hogy a kollegáim, akik 38 kölönböző anyanyelvvel rendelkeznek, is simán élik világukat, végzik a munkájukat, függetlenül attól, hogy lengyelország, zimbabve, korea, vagy sri lanka a szülőföldjük. Aki hallott már indiait vagy kinait angolul beszélni, az tudja mire gondolok, amikor azt mondom, hogy minden fish+chipses kínai vagy koreai, viszont minden trafikos indiai vagy paki. Tény, hogy a kiwi akcentus meglehetősen jellegzetes (az “í” hang indokolatlan használata olyan szavakban, mint “pen” ejtsd: pin, “seven” ejtsd: szivn, “better” ejtsd: bitr) ráadásul gyakran hadarnak is, de alapvetően ez azért az angol nyelv. Ha tudsz angolul, akkor tudsz. Ha az éneklős indiaiak kiejtése megfelel, a tiéd is meg fog.

K: Szükséges a kiwi akcentus az érvényesüléshez?

V: Nem

Tévhit – itt mindenki egészségesen él, sportol, radiátorhasa van és 100 évig él

Minden az arányokon múlik. Köszönhetően a telepes, uttörő, nem túl távoli múltba visszavezető életvitelnek, a mozgás és a falakon kívül levés tényleg roppant népszerű errefelé. (egyes rosszmájú vélemények szerint ez azért van, mert a falak olyanok amilyenek) Az egészséges élet mánia és a fitneszfasizmus természetesen ide is elért, és itt bizony zsíros televénybe hullt a magja. A mármár beteges sportolásmánia általánosan elterjedt és öngerjesztő folyamattá vált. Ez a dolog jó része, a lakosság nagyja csinál valamit, még ha csak sétál egy kicsit a parton, az is több a semminél. Ezt egyébként nagyon jó látni, a postás is bringával hordja a leveleket, rajta kivül is számos kerékpáros, futó, kocogó, súlyzóvalsétáló, kajakozó látható szerteszét, még télen is. Az, hogy a sporolási lehetőség tényleg csak egy lépésre van a kaputól, meg is látszik.

Az organikus termesztésű vagy bio-feliratú kaják igen kelendőek, stramm piacot teremtettek maguknak, sőt, mit több, itt sok esetben tényleg műtrágyát, vegyszert sosem látott területeken növesztgetik az alapanyagokat. Népszerűek a gabonapelyhek, a cukormentes cuccok, fat-free vagy low-fat felirattal talán még zoknit is lehet kapni.

Van viszont egy másik réteg, aki nehogy nem csinál semmit, hanem a nemzetközi versenyszabályoknak megfelelően, a legszemetebb kaját eszi, és ezt azonnal zsírrá alakítja. Annyi hombárméretű, bojlertesű alakot, mint itt, még nem láttam sehol. Annyi szemét kaját, mint itt, nem láttam sehol. Azon se csodálkoznék, ha valaki piacradobna olyan csipszet amely csokiba forgatott hokey-pokey ízű marshmellow izű lenne. És megvennék. Rengeteg csokit esznek, rengeteg fagyit esznek, rengeteg cukros-szénsavas szart isznak, és ezekért mind kocsival mennek, nehogy egy kalória is elvesztegetődjön. A kövérség (elhízottság?) országos probléma, de ez az oldala nyilván kevésbé látszik az országnak. A legdurvább esetek a gyerekek között lelhetőek fel, szerintem nincs szánalmasabb látvány és gondatlanabb szülő, mint aki hagyja a gyerekét mozgásképtelenre dagadni. A maori és szigeti elzsírosodottaknak legalább annyi mentségük van, hogy náluk az elmúlt párezer évben a kövérség a jólét és a termékenység jele (v.ö: Willendorfi vénusz) ugyanakkor ez ma már nem feltétlenül igaz, viszont a mértéktelen elhízás egyszerűen a legolcsóbb, leghitványabb kaják mértéktelen fogyasztásától van.

A kóros elhízás mellett jókora probléma az alkoholizmus, a dohányzás (amit nagyjából már mindenhonnan kitiltottak) és egyre erősebb a kábítószerfogyasztás. Pont ma hallottam a rádióban, hogy az ország az elsők között van a termesztett és elszívott fűmennyiség tekintetében és ha ilyesmire vágyik az ember, akkor különösebb kockázat nélkül szerezhet, sőt termeszthet a kertben, úgyse veszi észre senki.

K: Mindenki sportol és egészségesen él Új-Zélandon?

V: Nem

Tévhit – Új-Zélandon nincsenek jó nők.

Több helyről is hallottam fenti tévhitet, amelyet pár heti turistáskodás után, saját tapasztalatként hangoztatnak. Az bizony igaz, hogy annyi jó nő, mint Magyarországon, na annyi nincsen. Ellenben a nyitott szemmel járók bizony felfedezhetnek maguknak csuda példányokat, és itt nem csak a – Jocó szavával élve – white trash van (akiken 5 generáció után is látszik a csőmellű brit eredet), hanem mindenféle szín és méret képviselteti magát, a pacifik szigetlakótól (danger! sok báty!) a legváltozatosabb ázsiai eredetig, a mokaccsinó-halványbarnától a csizmapác-fekete bőrig minden van, amit a pantone színskála csak lehetővé tesz. Nagy merítés, az összes kontinensről jöttek és jönnek ide emberkék, gyönyörű nőkkel. A legszebbeket persze nem látni, ha csak ülsz a Loaded Hog előtt péntek este, de azért kis agymunkával fellelhető a java.

K: Igaz, hogy Új-Zélandon nincsenek jó nők?

V: Nem

Ha neked is van tévhited, vezesd elő, ha van megcáfolt tévhited, azt is, kéretik civilizált ember módjára érvelni. Köszönöm!

“Új-Zéland – tévhitek, kiskáté” bejegyzéshez 23 hozzászólás

  1. Tetszik, különösen a “kerítések és a füstölt/lángolt húsipari termékek összefüggései mennyire állanak távol a valóságtól” nyitás 🙂

  2. 😀
    …és szökőkútból fröcsköl a sör…

    PS: A Gyűrűk Ura csillagtúrával még adós vagy! 😉

  3. Hátizé, én meg voltam róla győződve, hogy nincs sün…. aztán kaptam képet… s azt hittem, több maorit látok majd az utcán…

    1. Szia, Pappito! Néhány év múlva (2-3) szeretnék Új-Zélandra költözni, s már most keresek magamnak barátokat. A facebookon megtalálsz, elég sok minden fenn van. Kérlek, ha időd és kedved engedi, ajánld barátaidnak, hogy akinek rokonszenves vagyok, írjon nekem! Boldoggá fog tenni.

      Szép napot, Kata

  4. Ecsém, hát mér nem ti írtok? Persze, hogy a Willendorfira gondoltam 🙁

    megyek javítom ezt is… köszönöm!

    kétezer szóban lehet pár hiba 🙂

  5. “brit születésű versenyzővel is összefutottam már, aki felháborodva magyarázta, hogy ő azért jött ide, mert otthon nem bírta a sok esőt. (az ugyan igaz, hogy az egyenlítőtől kb. annyira van, mint Olaszország, csak itt nincs Földközi-tenger, ellenben van sarki szél, délről meg óceáni éghajlat, lásd áltisis tankönyvek)”

    neki nincs ilyen a tankonyveben, hat honnan tudna szegeny? Britorszagban tanulni tanitanak, mast nem.

    Skot kiejtessel barhol lehet munkat talalni, mert mindenki szerint annyira helyes, aranyos vagy eppen egzotikus meg vadregenyes. 🙂

  6. Feketeöves blogolvasó lévén már nem volt sok prekoncepcióm, de a bejegyzés tényleg nagyon jó. És csak még inkább megerősítette, hogy de jó lenne ott… 🙁

  7. Viszont utálom a local time-ot, reggel nyolckor értelemszerűen pénteket írok a “Milyen nap van most?” kérdésre, ami viszont izélandban még csütörtök, és ezzel a hozzászólásom bezzeg el is tűnt a nagy virtuális ürességbe, írhatom meg még egyszer, kivonatolva.

  8. Robi, félreértesz valamit 🙂

    Egyrészt nincs olyan, hogy ott már péntek, de itt csütörtök, mi vagyunk előrébb 🙂
    a trükk ott van, hogy a lokál tájm az nem NZ lokál, hanem a szerver lokál tájmja, a szerver viszont kalifornyában lakik…

  9. Nem téveszme, csak hozzászólás a veszélyes állatokhoz: bár nem esznek embert, a behurcolt tűzhangya állítólag egyre jobban terjed és egyre több helyen okoz kellemetlenségeket. Továbbá van valami helyi őshangya-faj, aminek a csípésétől veszélyesen leesik a vérnyomás, ami gyerekeknél, legyengült szervezetűeknél sokkot is okozhat (ennek a nevét nem tudtam kideríteni).

  10. Jatényleg, izéland előbb van. Mindegy, a lokáltájmot akkoris utálom reggel nyolckor, akárhol is van, és kész.

  11. nekem azt mondja, hogy mivel egyszer már megfejtettem, milyen nap van, többször nem kell ezen elgondolkozni.

  12. az csak ozzi tévhit, hogy új-zélandon mindig rossz idő van? (aucklandben legalábbis) akármelyik ausztrállal beszéltem, mindenki azt mondta, hogy ja, ott mindig esik az eső és fúj a szél. aztán tavaly télen megcáfoltam őket 😀

    1. tényleg nincsenek negyven fokok, mint ozziban, de mondjuk Tasmánia Chch-val van egy magasságban, szóval az se a karib világ. Meg az ozzik sose beszélnek a télről 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.