Az árról, az értékről és a minőségről

Nagy a szomorúság, ma tragikomikus körülmények között levált a bakancsom talpa. Ez önmagában nem lenne túl izgalmas történet, előfordul ez lábbelikkel, de jelen esetben úgy ipartörténeti, mint személyes vonatkozások is képbe kerültek.

A bakancsom ugyanis egy Hanwag volt, ami, bátran mondhatjuk, hogy bakancsország királya, sőt cárja, a régi, békebeli tartósságú cipőkről legendákat zengenek, nem is véletlenül. Az öreg Hans Wagner 1921-ben kezdett önállóan cipőket készíteni, miután soksok évig volt iparitanuló atyjánál, Johannál. Nem mgelepő, hogy testvérei is mind cipőkészítéssel kezdtek foglalkozni és ők is sikeresek lettek, ám Hans valami olyasmit teremtett, ami eladdig nem igazán volt.

A ravasz trükkje, az akkor még szinte ismeretlen dupla varrásban leledzett, amelytől az általa készített cipők jóval tartósabbak voltak, mint versenytársai, ne feledjük, hogy akkoriban még nem hordták be a kínai, fröccsöntött holmikat konténerszámra más országokba, a cipőgyárak sem gyárak, inkább manufaktúrák voltak, vagy méginkább soksok cipész egy helyen, akik kézzel dolgoztak. A duplavarrás hamar népszerűvé tette a nevéből képzett márkanevet – a Hanwag minőséget és tartósságot kezdett jelenteni. Az öreg Hans egyébként meglehetősen komolyan gondolta a cipészetet, 2004-ig vezette a boltot, személyesen felügyelve mindenre.

A tartósságról szóló mendemondákat csak megerősíteni tudom, az elmúlt húsz évben csak Hanwag bakancsaim voltak, egész pontosan kettő pár. Az elsőt a kilencvenes évek hajnalán vásárolta nekem anyukám, horribilis összegért, az még csak egy szimpla (mint a szimpla Rolls) bőrbakancs volt, de nagyon kényelmes. Gyakorlatilag minden strapa-körülmények  között azt használtam, túrázni, kirándulni, plusz télen a városban is. Nagyon szerettem, de sajnos 9 év alatt erősen megkopott a minta a talpán, a szorgos ápolás és vízhatlanítás ellenére kirepedezett itt-ott, és átminősítettem gyepálható cipőnek, ami a kertbe jó lesz. Egy önmagában is sztorit érő (de nem mesélem el) tetőkátrányozás után vontam ki végleg a forgalomból.

9 év Hanwag használat után miért is vettem volna mást, mág horrorisztikusabb áron beszereztem a második párat, ami már egy új kor gyermeke volt, goretex bélés, vibram talp, nyelvelfordulásgátló varrás, varázskomfort-talpbetét, magasított szár, meg amit bakancsügyben csak ki lehet találni. A régi után olyan volt benne mászkálni, mintha egy Hindustan Ambassadorból ülne át az ember egy Maybachba (pedig az előző is jobb volt, mint a bakancsuniverzum 99.9%-a). Ez a pár is elkísért minden kirándulásra, az elmúlt 11 (tizenegy) év alatt lovagoltam, autóztam, túráztam, horgásztam benne, plusz a városi telek, plusz másfél évig ezt hordtam robogózáshoz és fél éve ebben motorozom. Kapott patakvizet, havat, több tenger vizét, rengeteg esőt, sarat, homokot, de sosem ázott be, sosem hagyott cserben,  velem volt Donovalytól a Ruapehuig, Tibidabotól a Déli-Alpokig.

Ma viszont, amikor hazaértem a munkahelyemről, egész egyszerűen levált a talpa. Valahogy a talp anyaga maga öregedett el, vagy mi, lejött egyben az egész. Voltak ennek jelei, kb. egy hónapja jöttem haza zuhogó esőben és itthon meglepve konstatáltam, hogy bizony beázott szegényke, akkor már látszott, hogy a talp nem úgy illeszkedik, ahogy kellene neki. 11 év után egy kis beázással kiegyezik az ember, úgyhogy nem törődtem vele, most viszont nincs tovább, sajnos nem viselhető ilyen állapotában. Érdekes, hogy nem csak a bakancs maga tartós, mindkettő a gyári cipőfűzőjével érkezett oda, ahova a bakancsok érkeznek, miután nem bakancsok többé.

Ha belegondolok, hogy micsoda pénzt kértek el értük anno, de meddig szolgáltak, akkor tulajdonképpen nem is voltak olyan drágák. Bele se merek gondolni, hogy hány bakancsot nem vettem meg, abban a biztos nyugalomban, hogy egyrészt jobbat úgyse kapok, másrészt meg minek, amikor ott az én kis Hanwagom. Mindig is értékeltem a tartós holmikat, nagyon régóta azt gondolom, hogy inkább legyen valami drágább, de érdemes megfizetni a minőséget, és ugye nem is állunk olyan jól, hogy megengedhessük magunknak azt, hogy hitvány holmikat vegyünk, ha van rendes alternatíva.

Most itt állok bakancstalanul, és azon dühöngve, hogy maga a felsőrész teljesen ép, még éveket bírna. Itt esélyem se nagyon van újabb Hanwagot vásárolni, gyors guglizással nem találtam helyi forgalmazót, csak egy bánatos pár kelt el a trademe-n régebben. Pedig a kínálat elég klassz, még mindíg készítik a tradicionális, duplán varrott verziókat, vannak jakbőr modellek, ha valaki komolyan gondolja, akkor bátran válasszon közülük, ha az örökkévalóságig nem is, de nagyon sokáig bírják majd. Ahogy a német árakat nézegettem, nem is annyira súlyosan drágák, ha nem ragaszkodunk a hágóvas-kompatibilitáshoz, akkor 150-250 euró között nagyon frankó modelleket lehet markolni.

“Az árról, az értékről és a minőségről” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. A Meindl bakancsommal éppen ugyanígy jártam tavaly. 10 év után szétporladt a talp belseje, a felső rész viszont (szinte) hibátlan volt még. Sajnos elkövettem azt a rettenetes tévedést, hogy egy helyi cipészhez vittem el, aki persze nem tudott mit kezdeni vele, és rábeszélt, hogy ezt bizony ki kell dobni. Aztán pár nappal később, amikor megvettem a következő 10 évre szánt ugyanolyan bakancsot, akkor derült ki, hogy vissza lehet küldeni a magyarországi gyárba az ilyen bakancsokat, és ott egy új cipő árának töredékéért tesznek rá új talpat.
    Persze ez a világ másik feléről nem biztos, hogy járható megoldás, de esetleg érdemes rágoogolni, hátha 🙂

    1. Kedves bnc,

      meg tudod adni a magyarországi gyár koordinátáit, ahová vissza lehet küldeni javításra a Meindl bakancsokat?

      HN

  2. Impresszív valóban. Nekem még tart a Merrellem, igaz még csak 8 éves. 🙂 De azt nem javaslom hogy ilyenféle bakancsokban motorozz. Nem akadályozza meg, hogy visszafele törjön a bokád, felhajtva a sarkad bőrét is. :S

    Mindenképp érdemes a protektorokba beruházni, egy csúszás után bárki megmondja – a legvastagabb hagyományos cuccot is pár méter után megeszi az aszfalt.

    1. igazad van, nem is farmerben motorozom. egyelőre nem volt budget tudományos-fantasztikus csimmácskára, és a magas szárú bakancs is több, mint a félcipő
      majd hétévégn megyek csimmanézőbe a motorosboltba.

  3. amúgy írtam a Hanwagnak, majd kiderül mit válaszolnak, ha válaszolnak. hátha ezt is vissza lehet küldeni és tesznek rá új talpat vagy valamit.

  4. Én a Coleman Suzukinál vettem, a kéjród környékén vannak. 200 dolcsi volt (de lehetett alkudni, mert többmindent vettem egyszerre), ami nem annyira olcsó, de próbáltam sok más helyen is, mégis ez volt a legkényelmesebb. Persze lehet, hogy nem a Hozzád/motorodhoz illő stílus.
    Még érdemes a 1tonne-t megnézni, jó cuccaik vannak (dzsekim-nacim tőlük való, teljesen elégedett vagyok most velük), jövő héten is mék Taranakiba kocsival, ha találsz jót a webboltjukban, elhozom Neked szívesen.

  5. Semmire nem tucc vigyázni… 🙂 Azért az érdekes, hogy a talp egyben lejött, ez valami ragasztási hiba lesz, nem?

  6. Szia Pappito!

    Miért nem ragasztod/ragasztatod meg?
    Nem nagyon részletesek a képek, amiket feltettél, de Zolcsiszterrel egyetértve azt gondolom, ez ragasztási hiba.
    Ha magad ragasztod ügyelj arra, hogy speciális, cipőkhöz kapható ragasztót használj, az ugyanis rugalmas ragasztási felületet ad, ha betartod, ami a tubusra írva vagyon, még tartós is lesz. Ha cipészhez viszed, akkor ő úgyis ilyet használ.
    Mint ez, pl:
    http://www.hyper.co.nz/ride/footwear/accessories/shoo-goo-CLEAR/id/8446/product
    Ez még waterproof is:
    http://bullseye.co.nz/Products/StormSure_Repair_Glue.aspx
    Itt meg van egy kis howto is.
    http://www.ehow.com/how_5470771_glue-shoe-sole.html
    Hasszan

  7. kösz a tippet, sajnos nem ragasztási probléma, hanem a talp anyaga öregedett el és vált ketté.

    A gyár válaszolt, azt mondták, hogy a talp nem menthető, de a lábbeli újratalpaltatható náluk, ha elküldöm a bakit és megadok egy németországi címet, ahova elküldhetik a kész cipőt.

    ez van.

  8. Visszajelzés: Vadászunk « pappito.com

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.