Matakana

A hétvégét Omahán töltöttük, ahonnan csak pár kilométer Matakana, ahol minden szombaton van piac, mindenféle helyi érdekességgel és különlegességgel. Miután az összes kiwi azt mondta, hogy ezt nem hagyhatjuk ki, meg is néztük milyen.

Matakana sosem volt álmos kisváros, már száz éve is pörgött itt az élet, köszönhetően annak, hogy út keresztezi itt egymást, plusz ott a folyó, ami régen nem rekreációs, hanem szállítmányozós funkcióval bírt. Leginkább kertészkedés és gyümölcstermesztés zajlott a környéken, a terményeket jobbára helyben értékesítették, de beszállítgattak Aucklandba is, a város csak hatvanpár km-re van. A környéken van Wellsford, Warkworth, Tawharanui, Whangaripo, ma már a legeltetés és tejmarhatartás felzárkózott a gyümölcs- és zöldségtermesztés mellé, és még ott vannak a birkák is. Azok mindenhol vannak.

A városka egyébként meglehetősen régi (a helyi viszonyok között) 1862-ben nyílt meg az első iskolája, ám a gyökeres változásokra még sok évet kellett várni. 1992-ben találta ki egy helyi jómódú, hogy kéne csinálni egy amolyan Historic Village-et, ahova be lehetne terelni a környék kistermelőit kézműves termékeikkel együtt, és arra már lehet csalogatni a vásárlókat mindenhonnan, plusz ha a vendégek találnak okot az ittmaradásra, akkor alszanak is egyet és másnap újra kezdik a pénzszórást. Igy született meg a Matakana Village ötlete, ami mára egészen frankón kinőtte magát, a kis helyi piac mellett ma már mindenféle egyéb szolgáltatások is megjelentek, bárok, étterem, kávézók, szálloda, mozi (!), ráadásul Omaha nyaralófalu közönségének java a magas jövedelműekből áll, szóval a gasztrokülönlegességeket ki is tudják fizetni.

A kényelmes fekvése miatt elég régóta van piac a településen, az eredeti piacépület ma már inkább átmenet a bolhapiac és a régiségbolt között, csudálatos holmikat lehet ott kapni, a kilincstől a képeslapig, az épület körül pedig a kicsit földhözragadtabb, kisebb léptékű vállalkozások települnek ki. A kevésbé elegáns sátrak között változatos üzleti modellekkel találkozhatunk, van aki ingeket és szendvicset árult, van aki csak thai kaját, de akad aki whitebait frittert és festményeket, sose lehet tudni, érdemes több lábon állni. Amúgy mindenki nagyon kedves, ember van bőven, de lökdösődni azért nem kell, mindenki elfér. A régi piacépületben kiváló kávét szippanthatunk. (a whitebait fritter isteni!)

Az átgondoltan kialakított másik piac már egy ligával feljebb játszik, itt már a komolyabb termelők, kézműves különlegességek készítői álldogálnak a pavilonokban és árulják a javakat minden szombaton reggel nyolctól délután egyig. Van mindenféle ami vagy túl drága, vagy keveseknek érdekes vagy egyszerűen túl kicsiben készül ahhoz, hogy nagy láncokba bekerülhessen. Van itt kis szalámikészítő, aki rendes, levegőn szárított szalámit készít több félét is, érdemes megkóstolni és betárazni belőle, nagyon finom és ilyesmi errefelé nincs a boltokban. A piac másik nagy dobása a Whangaripo Buffalo Cheese Co. standja, ahol mindenféle vizibivalytejből készült sajtokat vásárolhatunk, a mellette levő standnál pedig bivalyburgert ehetünk (bivalysajtokkal és házi majonézzel).

Nehéz lenne mindent felsorolni, mert a piac szépen kinőtte magát, a kis folyó partján terjeszkedik és elég klassz dolog venni valami finomságot és kiülni vele a partra nézegetni a kacsákat. Ott a Lothlorien borászat, a makadámiát áruló Nuts About NZ (aminek az egyik legklasszabb logója van amit valaha láttam), van helyi olívaolaj készítő, mustárkészítő, a közeli Leigh-ben működősörmanufaktúraMassimo az elképesztő olasz sajtjaival, egy másik olasz származék a kolbászkákkal (az ő termékei kaphatóak a Farroban is). Ritkaságnak számít a rendes füstölés a zátonyon, de a Matakana Smokehouse füstöl hidegen is, érdemes megkóstolni a cuccaikat, széles seafood választék de igazi hússal is foglalkoznak. A Puriri Flat egy kis, családi borászat, főleg ecetkészítéssel foglalkoznak, jópofa kis standjuk van, olívaolajat is árulnak.

A városban nyitott boltot a Nosh is, de van mindenféle más facilitás, hentes, masszőr, szépségszalon, kocsma, amit csak akar az ember. A hentes amúgy is kedélyes úr, szerényen kirakta a tábláját, hogy nála kapható világ legjobb kolbásza, amúgy pedig egy erősítőre kötött ipoddal zenét szolgáltatott a sétálóknak. A piac területén vannak asztalok és padok, leülhetünk és amíg csócsálunk valami kellemest, hallgathatjuk a helyi bandát, amely lelkesen gyilkolta a steelgitárt miközben távoli városokról énekelt. A helyi sajátosságokon nem szabad meglepődni, van aki Rolls-Royce-al érkezett, az egyik asztalon békésen aludt egy macska, a vendégek pedig lelkesen szórták a pénzt, az egésznek elég jó hangulata van, nem mesterkélt, az árusok és sok vevő is ismeri egymást, köszönget, beszélget, jól érzi magát.

Akinek van affinitása az ilyen félig gasztro-félig szociális eseményekhez, vagy csak vágyik valami különleges kajára, annak mindenképpen ajánlom, hogy látogasson el Matakanába szombat reggel, mi nagyon jól éreztük magunkat és nem is tart sokáig odajutni. Ha már kisétálta magát az ember, akkor pár km Omaha beach, ahol fehér homokos part várja a csobbanni vágyókat. Most jöjjön csomó kép, remélem átjön a hangulat. A legalsó képen a Whangaripo Bivaly Labneh látható, egy bivalyjoghurtból készített, savanykás lágysajt, amely fűszerekben van meghengergetve és olajban csücsül, a három legjobb sajt között van, amit valaha a zátonyon kóstoltunk.

Egy hozzászólás “Matakana” bejegyzéshez

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.