Peter Bethune és a bálnavadászok

Peter Bethune volt az, aki felmászott egy japán bálnavadászhajóra, ahol el is kapták, elvitték japánba és bíróság elé állították, most született ítélet is. A japánok elég okosak voltak ahhoz, hogy ne csináljanak mártírt belőle azzal, hogy becsukják, kapott öt évet, két évre felfüggesztve és hazazavarták. Nézzünk egy kicsit az ítélet mögé.

Mindenekelőtt túl kell esnünk a kötelező, szomorú körön : Japán nem illegálisan halászik a déli vizeken, sajnálatos módon a nemzetközi közösség úgy döntött, hogy kutatási céllal bányászható bálnahús a tengerekből, és ezt Japán ki is használja, évente többszáz állatot mészárolnak le, kutatási céllal. Természetesen a kutatás végeredménye az, hogy a bálnahús a piacokon végzi, és nem igazán látszik az a hatalmas kutatási anyag, amelyet a japán tudósok halmoztak fel, évi sokszáz bálna feldolgozása közben.

A Sea Sheperd Conservation Group már évek óta igyekszik fizikailag akadályozni a japán bálnavadászhajókat (és erősen gyanítható, hogy korábban elsüllyesztett egy norvégot) mindenféle módszerekkel. Leginkább füst és bűzbombákkal, lézerekkel, vízbedobált hálókkal és kötelekkel, amelyek a bálnavadászhajók hajócsavarjait hivatottak megakasztani.

A SSCG rengeteg pénzt szedett már össze a nemes célra hivatkozva, és futtat egy filmsorozatot is Whale Wars címmel az Animal Planet csatornán, elég magas nézőszámot elérve, hiszen az erőszakos reality-műsorok mindig is sokakat érdekeltek. Erőszakból pedig nincs hiány, csendben szólok, hogy a Steve Irvin is halálfejes lobogóval szeli a vizeket.

Peter Bethune 2008-ban körbehajózta a Földet, akkor még Earthrace-nek nevezett hajóján, majd eladta a holmit egy Ady Gil nevű amerikai producernek, akiről későbbi nevét kapta. A hajóban két, egyenként 540 lóerős Cummins dízel ketyeg, nem egy vetyerok, a hajótest pedig speciálisan a nagy sebességre tervezett formájú trimarán. Gil hagyta Petert kapitánykodni, és csatlakozni az SSCG-hez, hogy segítsen megakadályozni a japán bálnászatot a déli vizeken. Az SSCG nem csinált titkot abból, hogy mire kell nekik a rettentően gyors hajó:

“Due to its speed capabilities, up to 50 knots, Captain Paul Watson (Sea Shepherd President and Founder) intends to use the Ady Gil to intercept and physically block the harpoon ships from illegally slaughtering whales.”

Ez az előre bejelentett feltartóztatás és akadályozás azért jogilag nem is  kicsit aggályos, ezt ugyanis nem teheti semmiféle vizijármű egy másikkal, nemzetközi vizeken, amelyek nem háborús zónában vannak, mint ahogy nekimenni sem szabad a másiknak. A tengerjog elég szigorú valami, és nem tyúklopásról van szó.

2010 január hatodikán, az Ady Gil összeütközött a japán Shonan Maru 2 nevű bálnászhajóval. Az összeütközést több napos hergelés előzte meg, amelynek során az aktivisták mindent bevetettek, amijük csak volt, (lézerek, kötél, hang és fénygránátok, füstbombák) és folyamatosan kitérésre kényszerítették a japán hajót, egészen addig, amíg meg nem unta a kitérést, így az Ady Gil orrésze leszakadt, a legénységet pedig a Sea Sheperdék záslóshajója, a Steve Irving kimentette. Az Ady Gil-t nem lehetett megmenteni, pár nappal később elsüllyedt. Mindez a déli sarki vizeken törént, amely egy 1994-es elvi megállapodás szerint a Déltengeri Bálnamenedék övezete, ahol az IWC szerint tilos bálnászni. Az International Whaling Commission egy nagyon hasznos gittegylet, majdnem olyan klasszul múködik, mint klímáknál az IPCC, tulajdonképpen akárki lehet a tagja és természetesen még a tagság sem kötelez senkit semmire, még a bálnamenedék is inkább ajánlás.

(Olyannyira, hogy pl. Magyarország is tagja, meg Mongolia, Szlovákia, meg Mali meg Benin, és most csak azokat soroltam, akiknek nincs egy négyzetcentiméternyi felségvize a tengereken. Emellett például tagja Izland, Japán, Norvégia, Oroszország is, akik masszívan vadásszák a bálnákat és évente bevallják, hogy mennyit szedtek ki a vizekből. Az már régen kiderült, hogy az önbevallós módszer nem működik, a szovjetek ’73-ig kiszedtek közel ötvenezer állatot és bevallottak kétezret, röhögve.)

A két hajó összeütközése elég zavaros, még ha van is az egészről video, mindkét fél a másikat hibáztatta, az ausztrál tengerbiztonsági hatóság pedig képtelen volt egyértelműen megállapítani, hogy ki a felelős, aki keresztbeáll egy ekkora dög előtt, vagy az aki ráfordul… (A SSCG hajók Ausztráliából indulnak, az Ady Gil újzélandi zászló alatt hajózott)

2010 február tizenötödikén Peter Bethune megközelítette a Shonan Maru 2-t egy jetskin, elvagdosta az illetéktelen behatolókat megakadályozi hivatott anti-boarding hálókat és engedély nélkül a fedélzetre lépett, hogy benyújtsa a számlát az elsüllyesztett Ady Gil-ért. A japánok nem voltak túl lelkesek ezért az ötletért (a tengerjog pedig eléggé khm, konzervatív, ha kéretlen vendégekről van szó) úgyhogy fogták Petert, bezárták és hazavitték Tokioba, ahol öt különböző bűncselekménnyel vádolták meg, birtokháborítással, támadással, illegális késbirtoklással (a kéretlen látogatóknál csak a kéretlen és fegyveres látogatók járnak rosszabbul a tengerjogban), szándékos károkozással és az üzletmenet akadályozásával.

Az SSCG – állításuk szerint – jogi okokból azonnal kitiltotta a további ügymenetükből Petert, hogy az eljárás alatt ne okozzanak neki kellemetlenséget, de azért nem egyeztettek mindent, az akkor rádióinterjúkban először támogatták Petert, később, amikor kiderült, hogy fegyveresen lépett japán fedélzetre, akkor elutasították a további együttműködést, végül pedig, most, az ítélet után azt mondják, hogy az enyhe ítélet az ő félmillió dollárjukon múlott., ugyanakkor Bethune nem lesz ott a SSCG következő útján. Az SSCG szerint többszáz bálnát mentettek meg azzal, hogy akadályozzák a japán kutatóhajók működését, a japánok finoman éreztették, hogy amíg a Shonan Maru 2-t kergették az aktivisták, addig a japán bálnászflotta gőzerővel dolgozott – máshol.

Az ítélet utáni rádióinterjúban Peter eléggé szánalmasan szerepelt, az összes kényes kérdésre (mire számtott, amikor fegyverrel felment egy másik hajóra? Mi történt az Ady Gil ütközése előtt? stb.) mindenféle maszatolós válaszokat adott, részben az Új-zélandi tengerészeti hivatalt hibáztatva (miért nem vizsgálódtak addig amíg a japánokra lehet kenni az ütközést) részben pedig a bálnamentésre való hivatkozva, érdemi információk közlése nélkül.

A kormány meglehetősen visszafogottan reagált az egész balhéra, nem felülve a bálnamentészek hisztijének, kivárta amíg valami vizsgálati eredmény születik, majd utána is, diplomatikusan csak annyit mondott, hogy a zátony abszolút ellenzője mindenfajta bálnavadászatnak (felségvizeken nem is tűri). Az ítélet után a miniszterelnök – igen okosan – annyit volt hajlandó nyilatkozni, hogy Peter elengedése biztosan nagy öröm a családjának.

A zöld párt feje, Russell Norman azt fejtegette, hogy a déltengeri vizekben azonnal meg kell tiltani a bálnavadászatot (amiben igaza is van) bár ezt a hagyományos újzélandi bálnavadászellenességgel akarta alátámasztani, ami azért fals kissé, itt 1792 óta vadásszák a bálnákat,  ahol a bálnavadászatot népszerűsítő filmeket készítettek (megtekinthető a Maritime Museumban) még a hatvanas évek elején és a kereskedelmi bálnavadászatot csak 1964-ben zárták be és akkor sem igazán a bálnák megóvása miatt, hanem mert 1960-ban összeomlott a tőzsdén a hosszúszárnyú bálna árfolyama.

Az egész történet jól példázza, hogy egy egetverő baromságot hogyan nem lehet megakadályozni egy másik egetverő baromsággal, viszont tele lehet írni az internetet meg az ojságokat mindenfélével, lehet hőst faragni Bethunéból és sátánnak ábrázolni a japánokat, ugyanakkor a bálnaállomány fogy, vészesen fogy, Izland és Norvégia pedig tovább enyhítené a jelenlegi bálnászati korlátozásokat, ami, figyelembe véve a jelenlegi kitermelést, ezek a hatalmas emlősök, amelyek semmit nem esznek el az emberek elől – kihalnak.

UPDATE 09072010

Kis kiegészítés David Farrar Kiwiblogjából:

The Sea Shepherd group says banning Pete Bethune from its Antarctic anti-whaling missions was just a legal strategy during his trial, and the New Zealand activist is welcome to join them on future trips.

This confirms that Sea Shepherd are liars, and are happy to lie to further their aims. This should be remembered the next time they claim they did not do something.