újabb jogsi

Miután vasárnap már hivatalos tanúk előtt bebizonyítottam, hogy képes vagyok uralni a motorizált kétkerekűeket, jogomban állt az elméleti tudásról is számot adni. Remélhetőleg ez a földrengés-motor-földrengés-motor sorozat utolsó posztja.

Eredeti szándékom az volt, hogy majd szombaton elmegyek Takapunára az AA-ba, mert az van a legközelebb és jól levizsgázok. Ehhez azonban bookolni kell egy időpontot, mert ez nem úgy megy ám, hogy cask beesünk az ajtón, komolyság van. Legott fel is hívtam egy igen undok hangú hölgyet a Takapunai bázison, hogy mennék, mikor van hely? Aszondja nekem a némber, hogy telefonon nem lehet foglalni, be kell fáradjak. Befáradni sajnos nem annyira tudok (nyócharminc és öt között), tekintve, hogy reggel hét és este hat között alacsony valószínűséggel vagyok fellelhető a Shore-on. (ellenben ismert a spinem!)

Lemondtam a Takapunai szolgáltatásokról és elkezdtem hivogatni a munkahelyem környéki hasonló létesítményeket, amíg el nem jutottam a Glen Innes-i fióküzletükig, ahol a néni a telefonban megnyugtatott, hogy sima ügy, csak menjek oda és minden rendben lesz. Odamentem, mondom mit akarok, erre kérdezi a clerkina kerek szemekkel, hogy és ma szeretnék tesztet írni??? Igen, drága, ezt kérdeztem a telefonban – sebaj, akkor jöjjek vissza két óra múlva, akkorra berajzolják a nevem a listába. Ok. Fizettem (drágább ám a móka, mint az előző posztban linkelt oldal írja, július elsejétől orvul megemelték a fizetnivalókat) 91 dollárt és 90 centet (ez hogy jött ki?) és kaptam egy pecsétes papírt, hogy búkoltam. Mivel itt a társadalom nem látta még be a címeres, lila körbélyegzők által működtetett társadalom szórakoztató előnyeit (P.H., kiadmány hiteléül: olvashatatlanné), én csak olyan pecsétet kaptam, amiről kiderül, hogy hanyadika van, Glen Innesben.

Két óra múlva visszafáradtam a legsúlyosabb szockó időket idéző műszaki vizsga-állomásra, ahol várakoznom kellett úgy 10 percet, mert a tesztet csak „negyedkor adja a gép”, volt  időm megfigyelni, ahogy az öreg szakik professzionálisan csóválják a fejüket minden járműre, tekintet nélkül annak korára/állapotára. Időnként adekvát ciccegéssel adtak hangot egy félrehordó fényszórónak vagy egy gumikéder hibának, és sóhajtozva néztek a tulajdonsora, hogy ezt mégis hogy képzelte? Aki járt már valaha a Mozaik utca környékén vagy az Afitnál régen, az pontosan el tudja képzelni, hogy milyen volt. Egyébként nem rossz állomás, egyszerre három autón tudnak dolgozni és pörögtek is a mukik, de azért ott a levegőben az érzés, hogy itt Samatha Fox plakátoknak és totós kártyanaptároknak kell lappanganiuk valahol. Sajnos nem vittem a fotómasinámat, pedig.

Negyedkor megelevenedett a flatscreen a shedben, be kellett irnom a szupertitkos pinemet amit a néni odakiabált nekem, majd elindult a teszt, amit kompóterizáltak az elmúlt két évben. 35 kérdés van, három hibával még átmegy az ember (én egyet hibáztam) úgyhogy 8 perccel a teszt kezdete után a néne már töltötte kifele az ideiglenes jogsimat, ami egy csinos sajtpapír, rá van írva, hogy vezethetek autót meg motort, utóbbit Learner kondíciókkal. Mostantól törvényesen szelhetem az utat motorral is, magától értetődően egész nap szakadt az eső és napokig hulladék idő lesz.

A tesztre egyébként a könyvből és az AA saját ingyenes tesztjéből készültem, ami a hivatalos tesztkérdéseket tartalmazza. Használtam még ezt a linket is, itt egyben van 75 motoros kérdés és a végén megtudjuk, hogy mit miért rontottunk el. 25 tízkérdéses AA teszt kitöltése után meguntam a klikkolást és elmentem vizsgázni. Most még kell vásárolnom egy L-betűt, hogy lássák rajtam a tanulóvezetést a közlekedők és nekiállhatok megtanulni motorozni.

Csak érdekességképpen, van ez a Ride Forever (hajcsámindég) nevű oldal, ahol mindenféle hasznos tanácsokat lehet olvasni a motorzásról, felszerelésről, technikákról, veszélyekről, eseményekről, amolyan ismeretterjesztő-féleség, én kiolvastam ától cettig (annak ellenére, hogy fekete alapon fehérrel van írva, amiért fejlövés jár civilizáltabb domainnevek alatt) és nem átallottam megrendelni a DVD-jüket (ingyenes) amit tegnap meg is hozott a posta. A DVD-n egy film van, három, különböző tapasztalatú motorost felkameráztak és kizavarták őket a városi forgalomba, az útra és a versenypályára. Ez már önmagában is látványos lenne, de a lényeg, hogy 3 tapasztalt szaki (motorosrendőr kiképző, a kreszt gondozó alak meg egy motoros ojságíró) elemzi azt, amit a képen látunk, mondják, hogy hol vannak a hibák, hol a jó megoldások, igen tanulságos kivülről látni a motrozót, miközben motroz és közben hallani, hogy mit csinál rosszul. Aki motrozásra adja a fejét, annak szerintem megér egy formkitöltést.

http://www.aa.co.nz/motoring/licensingandtraining/drivertraining/learning-the-road-code/Pages/Road-Code-quiz.aspx

13 hozzászólás “újabb jogsi” bejegyzéshez

  1. Gratulálok, vigyázz magadra. „Sál, sapka, biztonsági öv.”

  2. Nem a spined a kérdés, hanem a sebességed, nach Heisenberg 🙂 Ez a motorra is igaz: minél pontosabban tudjuk, hogy hol vagy, annál kevésbbé tudjuk, hogy mennyivel mész és fordítva.

    Remélem, vigyászkolócc.

  3. Gratula a jogsihoz és sok örömöt kívánok a motorhoz!
    ’98-óta tervezem, hogy az A1-ből csinálok egy A-t, de még nem volt rá időm 🙂

  4. NZ-n vajon mikor nem esik az eső?? 🙂 Ott mindig esik. Az év 365 napjából kb. 68549927874861-szer ered el az eső…

    1. Amikor én csináltam, akkor 150 ccm volt a felső határ amit vezethetek. Azóta változott, most 125 ccm, vagy max 11 kW teljesítmény.

      1. Igen, de a változástól neked továbbra is a 150 az érvényes, hiszen te arra vizsgáztál, nem?

        1. gondolom igen, nem néztem utána. jövő tavasszal tényleg megcsinálom már az „A”-t, aztán veszek valamit 🙂

  5. Jocó, most csak a motorozás miatt pont rossz az évszak, ilyenkor eshet, tél vége az ilyen. Egyébként annyira nem vészes, szerintem. Ráadásul az idei tél igen barátságos volt, szavunk se lehet.

  6. Motor és földrengés közös halmaza nálam Jugoszlávia, 5.2 földrengés volt vagy harminc éve, első önálló motoros túrámon.
    Jöttem már hazafelé, és a Moraca kanyon környékén tűnt fel először, hogy nem jön szembe senki.
    Aztán itt-ott elveszett az út, lecsúszott a hegyről, félméteres szintkülönbségben gyűrődött össze a beton.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.