az a büdös telefon

Nomost éppen folytatódik kálváriánk a telefonnal, amelyet ugyan megrendeltünk a neten és minden rendben is zajlik, de… telefonügyben mindig van egy de. Most az a de, hogy azt írta az üffélszolgálatos lonya, hogy pénteken 8-12 között legyünk itthon, mert jön a póznamászó és beköt minket a világ kommunikációs mátrixába. Emellett azt is írta, hogy a legalább két fényképes igazolványom képét küldjem el nekik mélben, mert új üffél, ugyebár akárki lehet, tegyem pedig ezt 5 munkanapon belül. Számomra ez azt jelentette, hogy beköt az ember, beküldöm 5 napon belül a dokument és boldogság. ( kezdő kivándorlóknak, mint mi,  jelzem, hogy az összes igazolványunk, anyakönyvi kivonatunk, de még az áltisis bizink is be van szkennelve és itt lapul  a notebookon, bár az is igaz, hogy elsősorban arra számítottam, hogy valamiért egy honi hivatal lesz kíváncsi az adókártyám hátoldalára…)
Na emberünk nem jött, elcseszve a rotoruai túránkat, ám átfáradtam loncsos kis személygépjárművünkön Csanádékhoz, ahol is legott emileztem az útlevelem és a jogsim képét, majd megkérdeztük matávéktól, hogy mi van. Az van, hogy arra vártak, hogy emilezzek. Igen, csókolom, de akkor miért írnak öt napot? Na mindegy, legalább közölték, hogy ma már nem jön a póznamászó, hanem mehetünk, amerre látunk. Kisebb kitérőkkel el is csoszogtunk Long Bay-re, ami valami nemzetipark-féleség, ellenben tengerpart meg BBQ hely meg jól érzik magukat arrafelé az emberek. Szép időt autópályáztunk meg dimbdomboztunk, mire megérkeztünk, ellenben a hely még mindig auckland, tulajdonképpen lehet, hogy az egész sziget auckland, csak a turistáknak nem merik bevallani. Ha sikerül lebonyolítani az infrastrukturális fejlesztéseket, akkor istenbizony kimegyünk a városból, tart, ameddig tart.
Mielőtt elindultunk volna, még vettünk fürdőgatyát meg kalapot, pont a próbafülkében voltam, amikor felhívott a matáv, hogy feldolgozták az emilemet (egy órával az elküldése után, khm) és hétfőn jó-e nekem a déltől ötig? Mondtam jó, bár ki se jöjjenek, mert helyszíni szemle se kell, az előző bérlő beköttette a madzagot meg minden. Aszonta emberünk, hogy de nekik muszáj, hát mondtam, akkor jöjjenek. Elvben ez azt jelenti, hogy hétfőn lesz telefonunk (minden helyi hívás ingyenes) és még azt is jelenti, hogy megrendelehetem az adsl-t. Mivel itt nincs naked adsl, amúgy is kellene hozzá telefon. Az adsl is lesz vagy 4-5 nap, talán több is, ez itt elgé balfaszul van megoldva, a rémesen elterjedt internetnek itt még csak az elején járnak. Drága is, meg olyan hülye csomagok vannak, hogy az ész megáll, pl. lehet választani, hogy ha túllépi az ember a valamennyi giga forgalmat, akkor ne pluszt kelljen fizetni, hanem a sávszélessége csökken, nagyjából modemes elérés szintjére… biztos vagyok benne, hogy gyorsan megoldják a dolgot, szerintem egy éven belül rendeződik a helyzet, de most még nagyon amatőr a magyar viszonyokhoz képest. Pedig szinte mindent el lehet intézni a neten keresztül, az adószámtól az elmüs szerződésig.
Long Bay nagyon helyes volt, szép, olyan fűvel, ami besüpped az ember lába alatt, egyszerűen jólesik járni rajta, meg egy jó hosszú tengerpart jó sok tengerrel. Auckland méretei akkor sokkoltak igazán, amikor Csanád megmutatta a Rangitoto-t (vulkanikus kúp a vízben, jó nagy, tessék kiguglizni) aminek most a másik oldalát láttuk. Takapuna beachról már megcsodáltam, meg a sky towerből is, de azt hittem rém messze vagyunk már, de még mindig csak egy külvárosfélében voltunk, ami mondjuk pont olyan, mint a belsőbb részek, leszámítva a downtown-t, ami meg 5 utca erre, 8 arra…
A parton irdatlan szél volt, egységsugarú pesti gyerekként ez nekem kicsit sok, bár szokott ennél enyhébb is lenni, de ma nem. A Kite-osok örültek, hordákban vonultak a vízhez, ahol órákig siklottak az ernyőikbe kapaszkodva. Hülye fejemmel nem vittem el a fotómasinámat, úgyhogy bemondásra el kell higyjétek, hogy a nép sütöget, krikettezik, rugbyzik, hever, szaladgál és jól érzi magát.
Hazafelé megálltunk a foodtownban, a takapunai nyitva van 7/24, és kiegészítettem a felszerelésünket. Többek között sikerült találnom kétliteres napraforgó olajat, tehát lehetnek otthoni ízek, a tapasztalt helyiek szerint minden más az olivát leszámítva fertelmes ízélményt okoz a hurkakolbászon  és vénuszon nevelkedett magyarnak. Főleg repce és szójaolaj van. Valamint félkilós vaj, ami érdekes módon pont passzol az itteni gyártású hűtő vajrekeszébe, no és a szenzáció, hogy van olyan tej, ami olyan mint az otthoni. Finom nagyon, sőt, leltem nescafé klasszikot, úgyhogy végre ittunk „hazai” kávét 🙂

5 hozzászólás “az a büdös telefon” bejegyzéshez

  1. Isten hozott Pappito!

    Csanad blogjat szoktam olvasgatni – bar ot sem ismerem -, igy akadtam Rad.

    Ket dolgot fuznek hozzad:

    1. En mar 3.4 eve vagyok itt, ma jartam eloszor Long Bay-en es menekultem el onnan. Ugy erezrtem magam mint Mateszalkan. Ha erdekelnek jobb helyek, irj es javaslok majd parat.

    2. Az internet evekota oruletesen fos, es ugy nez ki igy is marad.

  2. szia Tibor!

    örülök, hogy olvasol 🙂

    Mi volt a baj Long Bay-jel? Mi jó éreztük magunkat, ellenben tán sosem jártunk Mátészalkán…

    minden tippet szívesen fogadunk, ismerkedünk a hellyel!

    pappito

  3. Long Bay: iszonyu sokan voltak es pont a rosszulkinezos-mostanabanegymastkeselos-delaucklandi fajta emberbol. Nem is alltunk meg, tovabb mentunk.
    Javaslat: mifelenk kicsit eszakabbra csodalatos beachek vannak, osszehasonlithatatlanul kevesebb emberrel. Hibiscus Coast a hely neve. Jartal Albanyban, na onnan csak 10 perc. Orewa a legnagyobb, de legbusybb is. Viszont van meg Red Beach, Stanmore Bay (hetkoznap zero (!) emberrel), Manly, Army Bay. Shakespeare Regional Park. Meg 10 percre eszakabbra Wenderholm Regional Park.
    Meg eszakabbra (de meg mindig csak kb 40-50 percre Toled) Mahurangi.
    Jo szorakozast!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.