company buzzword flood

Szokásomtól eltérően két munkahelyi eseményről is beszámolok, mert mind a kettő szórakoztató volt a maga módján. Tegnap öttől hatig telefonkonferencia volt, ma meg csapatépítés személyiségfejlesztéssel. Hát.A telefonkonferencia tulajdonképpen még hasznos is volt a maga módján, a főnökömmel ketten vettünk részt a mi oldalunkon, az elenfél pedig a főnököm főnöke volt a regionális űbergizda, aki másfél hete járt is itt. Minden kéthétben van vele telefonodzás, hogy a szomszéd szogeten is jólértesült legyen.

A szokásos melóügyeken kívül az idei tervezett és éppen zajló projekteket is ismertette, és titkárnője, hogy lássuk mi is van, átküldött egy csomó erőpötty fájlt meg olyan exceleket amikből tudjuk, hogy melyik erőpötty miről szól. Mondanom se kell, borzasztó érdekes, szerintem minden multi tart valahol egy kietlen szigeten, egy csótányoktól hemzsegő épületben, a kazánház mellett a pinyóban, a radiátorhoz bilincselt embereket, akik csak akkor kapnak enni (vagy csak akkor nem kap a velük dolgozó) ha csinálnak borzalmas erőpöttyöket. Nekünk is van ilyenből egy falka, kell lennie, mert a szlájdokból én gyakorlatilag semmit az égvilágon, a főnököm úgy 10% értett.

Az magától értetődő, hogy a céges utazások költségcsökkentését valami hangzatos néven kell bevezetni (ezt nem értem, ha megvágják a büdzsét, akkor azt nem lehet díszíteni, a végén a dollárjel után áll egy szám a pozitív egészek halmazából, úgyis) és persze a hangzatos nevet rövidíteni kell. Emellett persze vannak saját névvel bíró céges rendszerek, amelyeket érint a beszélgetés, így a három és négybetűs rövidítések közé már csak a kötőszavak férnek, néha azok sem. Ez eleinte érdekes, mert megpróbáltuk megfejteni, hogy a góré úr mi a frászról karattyol, de negyed óra után szóltunk, hogy minden rendben, csak elakadtunk, hogy most a J2E az része-e a Gfor10-nek, vagy párhuzamosan zajló dolgok ezek? Taktikusan nem kérdeztük meg, hogy mik ezek, majd átnézzük a fájlokat mégegyszer, hátha.

Az ötvenöt perces beszélgetésből harminc azzal telt, hogy a főnök megpróbálta megmagyarázni nekünk, hogy melyik rövidítést nem érti ő sem, a többi pedig vagy arról szólt amiről tudtuk micsoda, vagy a krikettről, mert azt ők ketten legalább értik, én pedig rajzoltam egy Tök Jó Mozdonyt. Gőz. Bagoly vezeti.

Miután letettük a telefont, ott ültünk a főnökömmel, hogy hát ez igen tartalmas kaland volt (kéthetente kell!), előttünk fejenként kb. tíz értelmetlen rövidítésekkel telefirkált, magyar, angol és szingaléz nyelvű jegyzetlapok, természetesen macskakaparással, ami szabályos kísérőjelensége az írásközben figyelvegondolkodásnak (új szó!), amikor az ember igyekszik beleszúrni egy látszólag értelmesnek vagy relevánsnak tűnő kérdést. A legviccesebb persze, hogy a sok betűszóról, amiről hosszan hallgattuk micsoda, jobbára mindig kiderült, hogy minket nem érint, mert kicsi piac vagyunk. Brávó.

Kicsit aggódom, hogy mi lesz, ha nekem egyedül kell elvinnem a balhét, márpedig még egy ilyesmi lesz, amin csak én leszek meg az ozzi alak. Sebaj, kaland az élet.

A mai csapatépítősdinek volt némi előzménye, egyszer csak kaptam egy mélt a háer nénitől, hogy legott töltsek ki valamiféle kérdőívet, adott egy linket meg belépős adatokat. Kitöltöttem, az egész valami szokásos zöldség volt, amit irodistákkal szoktak kitölteni, hogy kiderüljön, hogy hány cukorral isszák a kávét, ha nincs benn a főnök, meg, hogy kiderüljön mit is csinál a HR osztály, egy átlagos hétköznap.

Ez vagy két hónapja volt, most meg jött a csapatépítős szakembernő és adott nekem egy dossziét, saját magamról, amelyben le van írva, hogy hány cukorral szeretem a kávét. Mondjuk ezt amúgy is tudtam, de hát valamiből neki is élni kell, hagytam beszélni. Az ijesztő az, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos preferenciáimat igen erősen eltalálták, a személyiségem elemzése is majdnem tök pontos lett. Fura. Egyébként a néne azt mondta, hogy az enyémhez nagyon hasonló eredményt az újságírók szoktak produkálni.

Ez a cég ilyen céges kiképzéssel foglalkozik, van neki kifejlesztve valami színes-szagos metódus, amiről órákig tudnak beszélni, minden munkavállalót berendeznek a diagramjukba és jöhet a mindent elárasztó jellemfejlődés. Általában én az ilyesmit masszív bullshitnek tartom, szerintem a legjobb csapatépítés, ha valahol vidéken az ember drága italokat vedel a cég költségére, de hát nem vagyunk egyformák.

Déltől úgy háromig ilyen helyzetgyakorlatos időtöltés volt, ahol olyanoknak kellett együtt dolgozniuk, akik egyébként együtt dolgoznak (wtf?) úgyhogy nem meglepő, hogy kiváló eredmények születtek. Ja, és kiderült, hogy az admin részlegen senkinek nincs fantáziája. A végén hosszan beszéltünk olyan világmegváltó újdonságokról, hogy a kommunikáció fontos, például meg lehet beszélni dolgokat és mindenkinek sokkal jobb, ha örömmel megy be dolgozni reggel. Ki sejthette?

Na miután így jellemfejlődtünk, mind beültünk egy buszba és elmentünk Mission Bay-be, ahol van egy olasz étterem. Itt részt vettünk egy kedves olasz úr által tartott interaktív foglalkozáson, csináltunk tésztát meg abból gnocchit, raviolit meg pizzát, és amit megtanultunk csinálni azt legyártottuk, a másik olasz úr pedig elvitte hátra a boszorkánykonyhába és megsütötte vagy megfőzte, visszahozta és megettük. A két olasz arany pofa volt, az egyik roppant erősen eltúlzott olasz akcentussal beszélt, gyakorlatilag levegővétel nélkül, a másik pedig szemmel láthatóan roppantul unta az egészet, de azért szorgoskodott.

Az egész balhé egyébként nagyon ügyesen úgy van kitalálva, hogy a munkafázisok fel vannak osztva, tehát mindenkinek jut csinálnivaló, a végén meg mégis közös eredmény a kaja, rém tudományos az egész. Közben nagyokat nevettünk, import olasz fehéret ittunk (verdikt: közepes) és végül is a kaját is feletették velünk, szóval ennél jobb biznic talán nincs is olaszéknak.

Három dolgot tanultam, az egyik, hogy a tojásos tésztába ők 10 tojást tolnak egy kiló liszthez (jó is lesz a tészta), a másik pedig ami engem meglepett, hogy a gnocchi nem krumplival készül, hanem őrölt édesköményt raknak a lisztbe, sót, borsot és egy nagy férfimarok liszthez egy tojást. Lehet, hogy ez a kruplitlanság valami tájjellegű mutatvány, én gyors közvéleménykutatást tartottam és mindenki fejében a krumplis biznisz a nyokki, majd talán a TIJ eligazít. A harmadik az, hogy örülök, hogy nem születtem tradicionális olasz nagymamának, mert az a mérhetetlen baszmogás (új szó, megnéztem a gugliban!) amit a tésztával kell csinálni, az kiborító, még így manufakturális keretek között, nyújtógéppel is, hátmég. Mondjuk a bajszom sincs meg hozzá.

Na ennyit a tudomány és technika világából mára.