Kert – cukkini és konzekvenciák

Vasárnap reggel bezúztam a dzsungelba amit a kertben generáltam, mert a helyzet kezdett kétségbeejtővé válni. A szüret gazdag és eredményes lett, ámde.

Kislányom segítségével láttunk neki, ő pedig kifejezetten nagy segítség,  mert egyrészt könnyű vele beszélgetni, másrészt oda tudja hozni az ásót. A beszélgetés azért könnyű, mert szerinte minden növény paprika, függelenül attól hogy néz ki, vagy attól, hogy apa kivágja-e vagy dédelgeti. Emellett pedig a hatalmas levelek alatt megbújó kerámia pukekó felfedezése csilingelő kacajt csalt cseresznye ajkaira, harminckettedszer is. (vö.: apaa, pukekó elbút, apaa, megtaláltam!)

Miután betakarítottam a könnyen elérhető dolgokat, mint a paradicsomok közül a piros, a retkek közül pedig az összes maradék, nekiláttam kidolgozni valami szisztémát, hogy a cukkinikkal elbánjak, mert elég fenyegetővé váltak (szárnyak támadóállásba, arany vezér, fedezz!) és kezdtek ön-, és közpusztítóvá válni.

cukkinik

Mivel hatalmas leveleket növesztettek, mindenki elől – ideértve saját magukat is – elfogták a fényt, viszont kellemes rohadásszagot rekesztettek az aljnövényzetbe, ugyanakkor az ég felé törekedtek, ugyanezen okokból. Úgyhogy további ritkítást helyeztem kilátásba, és kb. egy órányi munkával az ellenséges csapatok számát 4 tőre mérsékeltem. Mivel a cél nem a teljes megsemmisítő csapás volt, nem voltam rest foglyokat is ejteni a hadművelet során.

Az eredmény kicsit lehangoló lett, viszont kiderült, hogy egy átlagos cukkiniharcos akciórádiusza megközelítőleg kettő négyzetméter, és jaj annak, aki belelép a privát szférájába. Mivel az uborka is elkezdett virágozni, sőt a tv paprikám is jövőbemutató dolgokon töri a fejét, ha nem rohad ki a francba az egész kert a téli esőkben, akkor még akármi is lehet belőle.

Miután széthekkeltem a kertet, a kitépett dolgokat ásóval feldaraboltam és komposztálóba helyeztem (reszkessetek a „komposztposzttól”, amelyről halkan mondom, új szó!) a zsákmányt pedig elrekkentettem, a következőket vagyok kénytelen megállapítani:

  • egy cukkininek is kevés a 3×1,5m-es kert, az anyja szentségit, bár sikerélményben gazdag növény ez
  • rendes paradicsom kell a koktélparadicsom helyett, ami bár finom, pszichésen nem ugyanaz
  • uborkával szopakolódjon akinek gőzgép volt az apukája
  • jó lenne egy melegház, amiben esőben is lehet babrálni
  • a kertemről senki sem tudott, csak a főbérlőm és ti, a kurva levéltetvek meg hernyók mégis idetaláltak, szóval valaki köpött, mint a tévémaci…

Szóval a tanulási fázis még nem ért véget (finoman szólva), bár szerintem simán tudnék háromoldalas cikkeket írni a Royal Horticultural Society által kiadott The Plantsmanba, szinte bármilyen témáról. No worries, nem írok. Ellenben a kert jó móka, még ha csak elevált is, bár ahhoz, hogy a saját kajánkat megtermeljük (ami nem kifejezetten célunk) el se merem képzelni mekkora hely kellene. Tán egy hektár?

paradicsom-retek

Átgondoltabban kell ezt csinálni, pedig szorgosan olvasom a szakirodalmat, és persze szuper élmény azt enni ami a kertben kinőtt a földből. (kéne csirkét is ültetni meg füstölt kolbászt…) Egyrészt csodálatos látvány, hogy egy picike kis magból egy olyan szörnyezet fejlődik ki, mint a harcicukkini (új szó!) másrészt izgalmas kivárni, hogy megérjenek a dolgok és azt megehessük. Meg locsolgassunk.

A legjobb mégis az a side effect, hogy órákat töltsünk szakáruházak kertészeti osztályain, megosztva tapasztalatainkat másokkal (that isn’t the perfect fertilizer for you, mate, trust me) és hömmögve, ciccegve próbálgassunk ásónyeleket, kertészkesztyűt és mindenféle egyéb marhaságot, miközben hitvesünk és leszármazottunk furán néz ránk.

7 hozzászólás “Kert – cukkini és konzekvenciák” bejegyzéshez

  1. Gratulálok a szép terményekhez! Várom a „kom-poszt”-ot! Hernyókról, kukacokról annyit: nem lehet, hogy interneteznek, és rátaláltak a blogodra?
    Nálam a kertben újhagyma van, ami nagyon fincsi! Ezen kívül növöget a sóska meg a saláta. Májusban ültetem a paradicsompalántát. Úgyhogy a paradicsomot nagyon irígylem ám!

    Kinga

  2. Kinga, nincs is a paradicsommal semmi baj, meg látod, van belőle szép termés és még finom is. De azért nem ugyanaz, mint a nagy 🙂

    az újhagyma is jó ötlet!

  3. zolcsister, khaki színű, összecsukható gyalásóm van, csak nem a terepjáróban tartom. kis kert-kis ásó 🙂

  4. A komposzt nálunk szép siker (ha leszámítjuk a rezidens patkányt, amit az csábított ide), éppen most gondolkodom azon, hogy átszitálva, bezacskózva fogom osztogatni a piacon.

  5. A kolbásszal vigyázz, mert még kinő és kerítés lesz belőle, onnantól meg senki nem állítja meg a szerencsevadászok seregét…

  6. Ha nem bírnál a terméssel mit kezdeni:

    Kefíres cukkinisaláta

    2 nagyobb cukkini
    1 nagy pohár (valaha fél literes volt) kefír
    fél pohár tejföl
    só, bors, kapor, metélőhagyma

    A cukkinit hámozd meg és gyaluld le karikára. Nekem olyan gyalum van, ami egy betéttel ezeket a karikákat kb. 3 mm-es csíkokra is aprítja egyúttal, én azon szoktam.
    Sózd le és legalább fél órát hagyd állni. Közben a joghurtot és a tejfölt keverd össze, sózd, fűszerezd.
    A cukkini a kb. fél óra alatt kicsit megtottyad és levet ereszt. Nyomkodd ki, borítsd a fűszeres kefírbe és keverd össze, aztán mehet a hűtőbe.
    Ennyi volt az eredeti recept. Mivel én fokhagymafétisiszta (új szó!) vagyok, mérettől függően 1-2 gerezd fokhagymát még bele szoktam zúzni.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.