Kiwi ikonok – Gustav Ferdinand von Tempsky

von Tempsky nem csak zátonyikon, végtelenül tehetséges festő, grafikus, költő, aranybányász, kalandor, utazó és legfőképpen vezetésre született, tehetséges katona volt.

forest_rangers_emblem

A jóember 1828-ban született Sziléziában, a porosz hadsereg magasrangú tisztjének fiaként. Mit az többgenerációs katonacsaládokban szokásos volt, ő is szépen elment a katonaiskolába, amit gyorsan elvégzett és már 16 évesen a porosz lövészekhez zupált. A kor gazdasági és politikai eseményei, no meg az újvilágból érkező izgalmas történetek jobban érdekelték a srácot, mint az unalmas alakizgatás békeidőben, legott vágyni is kezdett más tájak, vad kalandok után.

fr_von_tempsky

Kezében egy ajánlólevéllel amely a brit hatóság figyelmébe ajánlotta a fiút, elhúzott középamerikába, hogy telepet hozzon létre pár hasonszőrűvel. A benszülöttek nem voltak túl lelkesek ettől a telep dologtól, és ennek bizony hangot is adtak, úgyhogy a folyamatos csetepaték, súlyosbítva a roppant megterhelő klímával, hamar a telep feladására kényszerítették a próbálkozókat. Tapasztalatszerzésre viszont kiváló terepnem bizonyult, így már kapitányi rangban vezetett gerillacsapatokat Nikaraguába 1848-ban, majd az ott szerzett helyismeretét a brit haditengerészet egységeinél kamatoztatta.

Ekkor érkeztek az első hírek a kaliforniai aranyról, amely mindenféle érdekes lehetőség ígéretével csábította hősünket, nem is volt rest odamenni és személyesen résztvenni, ha a meggazdagodásban nem is, de a sűrű balhéban mindenképp. Az 1850-es évet San Franciscóban ütötte el, majd kapva az első lehetőségen Mexikóba hajózott, ahol csatlakozott egy expedícióhoz, amely mélyen az ország belsejébe indult, nem kihagyva Guatemalát és Salvadort.

Két év eseménydús kirándulás után visszatért a partra és elvett feleségül egy Emilia nevű, brit eredetű hölgyet, akivel nem sokkal később visszatértek Skóciába. Skócia csodálatos hely, ám mégsem nyújtotta ugyanazokat a lehetőségeket, mint középamerika, úgyhogy ideje nagyrészében a Mitla című könyvén dolgozott, amely újvilági kalandjait tárgyalja. Az írást csak néha szakította meg, ezekben a szünetekben pedig akvarelleket kezdett festeni, amely képességét később kiváló illusztrációk készítésére használta fel.

gustavus-von-tempsky

1856-ban vándoroltak ki Victoriába, ahol gazdaságot működtettek, de ez nem kötötte le hősünket, finoman szólva is unta az egészet, úgyhogy amikor a kormányzat expedíciós tervéről hallott, azonnal ugrott, hogy jelentkezzen a parancsnoki tisztért. Sajnos azonban a hivatal szeretett volna inkább brit eredetű irányítót, a beosztott szerepe viszont nem konveniált hősünknek, megsértődött és a Tasmán tengeren áthajózva, Új-Zélandba jött, 1859-ben már Coromandelen bányászta az aranyat.

Ez a munka sem volt túl gyümölcsöző, úgyhogy amikor a Waikato maori háború kitört, felvágott farokkal rohant, hogy részt vegyen benne, meg is bízták, hogy legyen kedves, hozza létre és vezesse a Colonial Defence Force nevű fegyveres alakulatot. 1863-ban már látszott, hogy elhivatottsága és főleg harci tapasztalata sokat fog érni a gyakorlatban, ráadásul, mivel türelme nem volt kivárni, hogy minden elrendeződjön, a saját zsebből szerelte fel az első Rangers csapatot, amely röviddel ezután már harcba is keveredett. Néhány hónap alatt, roppant hatékonyan ötvözve a katonaiskolában tanultakat az amerikában elsajátított, „üsd-ahol-éred” stratégiával, kivívva ezzel a brit tisztviselők csodálatát, előléptették kaptiánnyá. Személyes bátorsága és roppant hatékony katonai akciói a Mangapiko Rivernél és Rangiaowhianál lenyűgözték a brit katonai vezetést is.

vontempsky_portrait1963

Áprilisban az Orakau csatában a maorikat alaposan elverték, jobbára a von Tempsky által vezetett Rangereknek köszönhetően, ahol von Tempsky egész egyszerűen nem volt hajlandó visszavonulni, hanem újabb és újabb támadásokat vezetett a maori egységek ellen, amelyek végül kitörtek, de a kapitány emberei hatalmas mészárlást csaptak (részben mintegy bosszúként a veszteségeikért), ám von Tempsky fixálta pozícióját a CDF-ben.

Néhány héttel ezután már a west coaston van a harcok sűrűjében, csapata volt a támadó ék Kakarameánál, Nukumarunál és Weraoránál, számos újabb babért szerezve. 1865 közepére a harcok színtere már az east coast, ahova hősünk önkéntesként jelentkezik, remélve, hogy Rangerei majd követik lelkesen. Mindenféle félreérthető okokból a Rangerek mégis Whanganuiban voltak kénytelenek maradni, úgyhogy von Tempsky Wellingtonba ment, hogy panaszt tegyen a katonai hatóságoknál és a koronánál is, ha kell, ennek eredményeképpen a katonáit visszarendelték a parancsnoksága alá.

vont-paint

Sajnálatos módon arra utasították, hogy helyezze magát Fraser őrnagy irányítása alá, ettől viszont kiborult,  mert ő lett volna a rangidős tiszt. Jellemző porosz csökönyösségével nem hagyta magát alárendelni, és többször is megtagadta az engedelmességet a kijelölt felettesének, benyújtotta lemondását, majd amikor a miniszterrel is összekapott, letartóztatták.

Sir George Grey, a kormányzó megengedte neki (ejtsd: utasította) hogy visszavonja lemondását és ígéretet tett, hogy Fraser őrnagy nem ugorja át őt a rangidősségben, úgyhogy a Rangerek hamar újra a harcokban találták magukat. A harcok után, miután a New Zealand Gazette is említést tett hősünkről, az egység feloszlik, von Tempsky pedig visszatér a családjához Coromandelre, pihenni.

1868-ban újra a harctéren találja magát, most éppen a Fegyveres Csendőrség kiképzőjeként, amely szervezet önkéntesekkel, Rangerekkel és néhány maori harcossal együtt súlyos helyzetbe került, a talán legádázabb maori törzsi vezetők által fenyegetve. A Hauhauk, Titokowaru vezetése alatt összecsaptak von Tempsky csapataival és erős veszteségeket szenvedtek. Mindkét fél. Hősünk már javasolta, hogy kíséreljenek meg egy nagy támadást, de felettese, egy McDonnell nevű tiszt, némi bénázás után a visszavonulás mellett döntött. Hősünk próbálta tartani helyzetét, de ez csak hatalmas áldozatok árán sikerült neki, de végül egy mesterlövész meglőtte és halálosan megsebesült.

von Tempsky halála (Kennett Watkins munkája)
von Tempsky halála (Kennett Watkins munkája)

Innen kicsit homályos a történet, sok verzió van, hogy mi történt hősünk földi maradányaival, van aki szerint Hauhau szertartás szerint máglyán elégették, mások szerint megették a manája miatt, egyebekben pedig annyi tudható, hogy a holtteste nem került elő.

von_tempsky_bowie_knife

Legendás harcos volt, középamerikában elsajátított, kedvelt közelharc technikája komoly félelmet ébresztett a maorikban, akik érezték, hogy semmi jó nem fog abból származni, ha valaki váratlanul rájuk veti magát, egyik kezében egy revolverrel, a másikban egy bazi nagy késsel. Akést még mexikóból hozta magával, és annyira hasznosnak bizonyult a harcokban és a mindennapokban, hogy a Rangereket is felszerelte ilyenekkel. (ennek a remake-jét ma is gyártja egy kovács „von Tempsky bowie” néven) Bár ő negyven évesen meghalt, leszármazottai ma is élnek Új-Zélandon.

bowie-orig