Tannin – Villa Maria Sauvignon Blanc, Marlborough 2008

A Sauvignon Blanc egy nagyon hálás kóstolnivaló, és bátran mondhatom, hogy a zátony erős mezőnnyel rendelkezik belőle. A Stoneleigh után különösen érdekes megízlelni ezt a példányt.

VMLogoMivel ez is a huszonegykét dolláros kategória, elvben nem lehetne nagy különbség, de persze tudjuk, hogy bor és bor között mekkora differenciák lehetnek. Ez a könnyű fehér is méltó terméke a Marlborough régiónak, ami gyakorlatilag bortermelésre lett teremtve. Hűvös esték, rengeteg napsütés, kellemes csapadékmennyiség. Napsütésből annyira sok van, hogy egész Új-Zéland legnaposabb területe a déli sziget északi része. A hűvös esték, hosszú, langyos nyári naplementék és a száraz őszök egészen sajátságosan érlelik meg itt a szőlőt. Sauvignon Blanc, Chardonnay, Rizling, Pinot Noir a fő csapásirány.

A borászatot 1961-ben alapította a jelenlegi ügyvezető, George Fistonich és egyike az ország vezető borászatainak. A számos nemzetközi és helyi díj mellett, érdekes, hogy ez a borászat volt a világon az első, aki száműzte a dugót, ahogy van. Annyira, hogy a kilencvenes évek óta a borászat “dugómentes övezetnek” számít, minden palackot Stelvin csavaros kupakkal zárnak le. A csavaros kupaktól persze az európai fej kicsit idegesen ráng eleinte, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy akár 150 dolláros, válogatott borokat is ilyesmivel zárnak le és nincs vele semmi baj, ráadásul piknikezéskor könnyű nyitni és vissza lehet zárni, ha nem fogyna el. Ráadásul a dugó nem tud megsérülni, kiszáradni, morzsolódni, szóval csuda praktikus az egész. Aki még ennél is többet óhajt tudni a csavaros borkupakról, az látogasson el ide.

Picture 13

Ehhez a Sauvignon Blanchoz két helyről is szüreteltek szőlőt, Awatere (A) és a Wairau Walley (B) környékéről. A borászat több különböző kategóriában is készít borokat, témánk tárgya a ‘Cellar Selection’ név alatt fut. A szüret az éjszakában zajlott, hogy a szemek minél többet tartsanak meg a felhalmozott jóságból. Az egész borkészítés viszonylag gyorsan, és kellő hűvösön történt, hogy minél zamatosabb, gyümölcsösebb végeredmény kerüljön a palackokba.

villamaria-sauv-blanc

Tényleg gyümölcsös, élénk és kellemes ízű bor, sőt, azt kell mondjam, hogy a Stoneleighet meg is lépi, annál jobb, ha nem is sokkal. Érdekes módon jót tesz neki, ha pár percet kap a pohárban, szabad levegőn, akkor nem harsányan, hanem udvariasan, tisztelettudóan köszön, amolyan csendes, eminens diákként, akiben sosem csalódik a tantestület. Köszönés után, azonban csak kiderül, hogy a filozófia és modellezőszakkör mellett jár ám a kis huncut társastáncra és a lányok után is, friss, egészséges aromák bújnak elő, élénkek, csibészesen kacsintók, mégis könnyednek maradni tudók. Kicsi egres, talán kis érett citrom, de nagyon halványan. Nincs talán annyiféle zamat benne, mint a másik borban, de a kevesebből többet hoz ki, tisztább, egyértelműbb ízekkel.

Amióta csak kitekertem a nyakát, nem tudok szabadulni két gondolattól, az egyik az, hogy nem jó évszakban vagyunk (ezt a nejem is gyakran mondja, így télvíz idején). Ez a bor a napos tavaszok, az éles fényű, kicsit még hűvöske, de ragyogó kék egű  délelőttök bora, amikor az árnyékban még meg-meg borzongunk, a napon viszont pompásan érezzük magunkat, és az asztalon ott áll ez a palack, harmatosan gyöngyözve, ahogy a hűtőből kivettük. A mostani esők, párás avarillat inkább valami vöröset indokolna, de a gyerek választott, én pedig hiszek benne.

Másik gondolat, mely nem hagy nyugton, a kis, piros héjú, fehér húsú rákocskák gondolata, ahogy megkapják az egy-másfél percüket a grillen, pont annyi időt, amennyit a bornak kell a szabad levegőn állni, ahogy lehántja az ember a piros burkolatot és ragacsos kézzel fogdossa össze a poharat, ahogy kortyolgat az enyhén borsozott rákocskák után.

Vagy lehet ez a bor a nyáresti beszélgetések (blogposztok írásának) könnyű kísérője, nem zavarja a világmegváltást, a Tényleg Komoly Dolgok megvitatását, csak kezesen szolgál, ott van, amikor kell, adja az újabb éreveket és ellenérveket, mint egy régóta velünk élő komornyik. Én nagyon szeretem a fröccsöt fehérből, de ebből a borból nem csinálnék. Persze, ha ezen múlna a bolygó megmentése, akkor összeszorított foggal egy hosszúlépést nem éreznék nagy árnak belőle, de ahogy a Stoneleighnek partner a szóda, ennek nem az, vagy nem magától értetődően az.

A bor elérhető egész európában, ideértve Magyarországot is, bár a nyolcezer forintot is meghaladó ár egy kicsit meredeknek látszik, nem ér ennyit, pláne, hogy a briteknél is utánad vágják kilenc és fél fontért, itt pedig – ha jókor van az ember jó helyen – 15 pénzekért megszerezhető, bár a 22 dolláros ár teljesen klappol. Megbízható felsőközép.

  • szőlészet: Villa Maria Estate
  • Marlborough, NZ
  • évjárat: 2008
  • fajta: Sauvignon Blanc
  • web

verdikt:

ízlik

“Tannin – Villa Maria Sauvignon Blanc, Marlborough 2008” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Köszönöm, megjegyzem és alkalomadtán ráfordulok, élénk kívácsisággal. De lehet, hogy kivárom a tavaszt vele. Te arrafelé laksz?

  2. Szerintem a CFoldi az müzli barátunk lesz:)

    úgyhogy csak szájkaratés.

    Viszont bátran merészeld levenni a WhiteCliff nevűt, mostanában 18-20-ról 12 körülre leárazva countdown/foodtown, itatja magát, kellemetes, savanykás, enyhén gyümölcsös, olyan alföldi bor fajta.

  3. Moni, ez se ivott még macskát 🙂
    Egyébként pedig a private bin az ennek a cégnek egy másik minőségi kategóriája, a cellár szeekció alatt. sajnos fölötte is van ám, de az 55 dollárz körüli kaland.

  4. Valóban müzli.
    És ez a bor volt az egyik vizsga tételünk sommelier ügyileg.
    Azért mertem bátran ajánlani.

  5. Ez is jelzi a hozzáértésemet… van még mit tanulni.

    Te Anau-ban volt szerencsénk a Cat’s Piss on a Gooseberry Bush nevű borhoz egy menün, de nem mertük kipróbálni… Azt mondják, színt/illatot jellemzett valaki emígyen egy sauvignon blanc kapcsán 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.