Kert – resurrection

Eljött a tavasz eleje is, kitartóbb olvasók még tán emlékeznek, hogy blogisztikusan belekarcoltunk az agráriumba kissé, de szezonális okokból részleges vereséget szenvedtünk. Ám, fel nem adjuk, újrakezdjük.

A mezőgazdaság, a maga szépségében igen vonzó, még ha gyakorlatban részben szociális foglalkoztató, részben hobbicélokat valósít meg. Ugyanakkor csak megesszük amit megtermel. Mi ugyebár a hobbirészre fókuszálunk, egyelőre, amíg nem lesz saját pálinkafőzőnk. A hobbikert, avagy elevated garden gyakorlatilag teljesen leamortizálódott a télen.

Annak ellenére, hogy feltételeztem, hogy – mivel itt nincs fagy – majd jól kibírják a növénykék a telet, ez finoman szólva sem jött be. A hideget valószínűleg jól kibírták volna, ámde ennyi esőt-párát sajnos nem. Picit leegyszerűsítve a hosszú történetet, gyakorlatilag minden kirohadt lábon, úgyhogy kidobáltam őket a kertből, kivéve a rejtélyes növényt, ami egyre inkább kelbimbónak tűnik. Na az majd kicsattan, él, mint Márton a megyeszékhelyen.

Ellenben, felkészültem a következő etappra, amelyben már alkalmazni tudom a korábban tanultakat. Idén nem termelek tököt, mert alacsony a területhatékonysága, a kiskert oldalról, a területe felülről korlátos, nem engedhetjük meg magunknak, hogy csataromboló méretű cukkinik vegyék el a helyet a szapora kicsiktől, így nem lesz tökféle. A tavaly gyűjtött tapasztalatok legfontosabbika, hogy a napsütés hogyan éri a placcot, ezt akkor nem kalkuláltam bele, a paradicsom árnyékában senyvedtek a retkek, idén fordított tornasorban kapnak helyet a plantátumok.

Ami biztosan lesz, az a retek, nagy kedvencem, amatőröknek is komoly sikerélményt okozó karrirerívvel. Emellé kerül még sárgarépa, amely egészséges, vitamindús, béta-karotinban gazdag és finom is. Tudományos értekezések szerint (igen, akadémiai székfoglalókat olvasok répaügyben is) ezek ketten roppant jól mutatnak felváltva vetett sorokban, hát majd kiderül.A répa-retek mellé nem mogyorót, hanem újhagymát tervezek, de egyelőre az újhagymapeték aggasztóan passzívak az inkubátorban.

Idén a koktélparadicsom helyett igazit ültetek, nem is akrámilyet, a tasakon szereplő fantázianév : moneymaker. Hát. Remélem szépen fejlődik és mondhatom a „hát nálatok a pénz a fán terem?” kérdésre, hogy súrmájt. A paradicsomok idén a kerítés felőli oldalra kerülnek, és a lábuk előtt fognak sorakozni a katonás rendben elültetett egyebek. Igy a pari megkapja a kerítésről visszaverődő hőt is (gondokoztam egy alufóliás reflexiós ökoszisztéma-támogató megoldáson is, pending) ellenben nem vet árnyékot.

Az év kísérlete két új fajjal történik, a frissen érkezők az uborka és a borsó. Uborka volt már tavaly, de az kígyóubi volt (lett volna) és a cukkinival vívott testvérháborúban csúf vereséget szenvedett. Ezévben hagyjuk a salátánakvalót, rendes uborkamagot találtam a boltban, (pickled gherkins) amin, ha kifejlődik, kovászolást fogok elkövetni. (nem fogunk kétségbe esni akkor sem, ha nem terem, a közelkeleti boltban elrekkentettem egy ötkilós, vödrös kovászost) A borsó végképp idegen terület, már a magja is fura, remélem lesz belőle valami, mert a friss borsó az atomjó.

Idén sokkal tudományosabban készülök a szezonra, és persze sokkal előbb is. A tudomány része, hogy nej akasztott valami céges bulin egy ilyen csíráztatókészletet, ami nagyon helyeske, praktikusnak tűnik, már beüzemeltem. Ehhez tartoznak kis, földbe szúrható táblácskák, amelyekre rá tudom majd írni, hogy hova mit szórtam, a táblácskák pedig műanyagból vannak, nem fognak elrohadni, mint az evőpálcikák tavaly, majd mutatom. Ez a préselt papír tök jó és később komposztálható is, de mondjuk külön hülyeség rá pénzt kiadni, amikor egy tojástartó tálca pont ugyanezt tudja.

Vásároltam egy kis adag friss földkeveréket, abban csíráztatok, egyelőre a paradicsom, az uborka, a retek és az újhagyma processzálódik, a retek a legaktívabb, másnap már kibújtak az első kis levélkék a föld alól. Egyelőre laborkörülmények között zajlanak az események. Hétvégén tervezem átmozgatni egy kicsit a kertben lévő földet és tápanyagokat juttatni bele, mielőtt beletolom a jószágokat. Meg kell nézzem a komposzt is, az alján már érettnek kell lennie, ha alkalmas, akkor azt is akcióba küldöm.

Egy komoly probléma maradt, mégpedig az, hogy egy hatalmas, lombos fa vet árnyékot a kertre a reggeli órákban. Ez még nem lenne akkora baj, de a konyha is árnyékos így, úgyhogy súlyos dolgokat tervezek a dög ellen. Nem totális megsemmisítésre törekszem, mert a kis silvereye-ok aranyosan ugrándoznak a lombban, de némi határozott fazonírozás már időszerű.