kert – new beginning

Kihasználva a szép, hétvégi időjárást, határozott beavatkozások történtek terményvonalon. A jó száhántóvehetőőő.

kert-gumicsimmak

Miután a kicsiny retek vannabík kidagadtak a részükre kiutalt anyaföldmennyiségből, kénytelen voltam őket éles bevetésen (vetés, nudge-nudge) is kipróbálni. Ráadásul számos magv azt igényelte, hogy a későbbi termőterületére vessem direktbe, nem maradt más hátra, mint a kert újraértelmezése.

Lenyírtam a füvet, tehát, feltöltöttem a komposztládikót, majd a férfias, khaki színű (összecsukható!) gyalásómmal beszántottam a kertet. Itt jegyezném meg, hogy meglepő mennyiségű pók lakozik a kertben, csak úgy szaladtak szerteszét, mint a herripotterben, pedig itt nincs is a csatornában a guláta. Miután a talajt átmozgattam, szembesülve azzal, hogy mi szemetet eladnak az embereknek itt komposztként (a fadarabok és a csontok mind feljöttek a talaj tetejére valamiért) megnyugvással gondoltam arra, hogy hát van nekem saját készlet komposztom, úgyhogy nóvöriz.

Hosszas matekozás és tervezgetés után sikerült az egész birtokot felosztani, figyelembe véve a geopoitikai viszonyokat. Miután a paradicsomot tavaly rossz helyre ültettem, idén már nem hibázok (ezzel) hanem széles spektrumú természettudományos ismereteimet vadul használva döntöttem az egyes fajok elhelyezéséről. Picit tűnődtem, hogy ha ennyi zöldségünk lesz akkor mit csinálunk vele, pillanatra jó ötletnek tűnt, hogy vessek nyulat is, mert a zöldséges nyúl nagyon finom, de végül letettem erről.

kert-terulet

Idei résztvevőink : borsó, kistermetű uborka, paradicsom, sárgarépa, retek és mizuna. A mizuna nem volt tudatos, véletlenül került hozzánk a sok mizunamag, majd meglátjuk. Nekem minden ilyen salátába való izé az rukkola, úgyhogy ez olyan rukkola, hogy más a neve. (japán mustárnak is híjják, brassica japonica) Kapott egy negyed négyzetmétert. A nagy túlélő kelbimbóval még nem tudom mi lesz, egyelőre nem túl nagyok a bimbók, meglátjuk.

Miután a retekcsírákat eldugványoztam, szétszórtam a mizunát, megcsináltam a répák helyét és bevetettem répákkal, csatlakozott hozzám egyetlenszülött gyermekem és legott segíteni kezdett. A kárenyhítés miatt, de a lelkesedést értékelve, átfáradtunk a kert másik végébe, ahol a használati utasítás értelmében elvetettük a borsót. Én csináltam likakat egy külön erre a célra szolgáló szerszámmal, amelyen még skála is van incsben és centiben, az ártatlan gyermek pedig borsót juttatott beléjük.

Két sor borsót is installáltunk, úgyhogy ha csak a fele fog működni, akkor se leszünk bajban. Vagy ha bajban is leszünk, legalább lesz borsónk. A vetés után természetesen némi utókezelés is történt, a magvak előírásos betakarása, majd a talaj utólagos előkészítése, vagyis a tápanyag visszapótlás. Erre a célra egy ritka ronda, barna löttyöt alkalmazok, amiből egy fél kupak kell minden liter vízbe, amit egy pumpás permetezőből lehet a célterületre juttatni. Ezt a gyerek kivette a kezemből, azzal a felkiáltással, hogy majd ő, úgyhogy a fertilizálást a rövidlábú végezte, hangosan szuszogva, mert ugye tartani is kell azt a locsolót, ami nehéz.(vegyük észre, hogy a kerti melóhoz musthave a rózsaszín szett és a kordbársony bölcsésznaci a gumicsimma fölé)

kert-eszterlocsol

Mivel a paradicsom és az ubi még csírázódik (remélem, elég passzívnak tűnnek) ezek a területek üresek, itt egy másik módszert alkalmaztam. Van nekem egy ilyen nélkülözhetetlen tápkeverékem, amely nélkül a sikeres kertész el nem képzelhető. Ez egy büdös por, amit vízben kell feloldani, négy és fél liter vízben egy mérőkanállal. Ezzel nem is lenne baj, ellenben a por oldhatósága nagyjából a tört porcelán és a gumidara között van, egy órát kevergettem a nyavajást a vederben, de nem tűnt úgy, hogy oldódna. Mindemellett a célbajuttatása sem könnyű, sajnos nem úszom meg egy klasszikus locsolókanna vásárlását, mert a vederből szórás nem kielégítő.

Side-projectként most dolgozom a kiegészítő virágmegoldáson, a tavaly elültetett, mára hatalmas bokorrá duzzadt levendulából szeretnék a zöldségeskert mellé telepíteni, hogy vidám színeivel odavonzza a sok érdeklődő ízeltlábút meg lepkéket meg gnúkat. A vetés napján csudaszép idő volt, aztán éjjel meg másnap kis eső, szóval minden rendben, most már csak a magvakon múlik, hogy lesz-e belőlük valami. Végezetül itt egy kép az elemekkel dacoló, a telet hibátlanul átvészelő egyetlen kertlakóról, akinek nem árt semmi.

kert-pukeko

“kert – new beginning” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Meglepően szívós fajta ez a kelbimbó. De volt neki bármilyen természetes ellensége? (gondolok itt pl. a dermesztő fagyokra és a rá nehezedő soktonnás havakra)
    Lássuk be a kelbimbó a jég hátán is, de legalábbis pappito-ék kertjében is megél!

  2. Ez a sok mezőgazálkodás ismét előhozta rejtői vénádat! Biztos a sok mozgás, meg a friss levegő teszi. 🙂

  3. gollum, persze, hogy előhozta a Rejtői vénám, a magvakat is el kellett rejteni…

    (húderosszvolt, bocs 🙂

  4. Tekintettel a kelbimbo izere, van egy kartevo, ami veglegesen elpusztitja: balta!

  5. Tibor, de hát mi a baj azzal? Attól változatos a brit konyha! szar lenne, ha nem tudnál választani, hogy borsó vagy kel, amikor eléd rakják a vesepudingot 🙂

  6. Ez nagyon kedvcsináló volt, megyek is, elültetem a tavaszra szánt tőzikéket és mini nárciszokat. (Illetve csak mennék, mert már megint szakad :-O )

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.