kert – maszaka

Vége a nyárnak, itt a hűvös idő, vége van a termelésnek is a birtokon, úgyhogy fájó szívvel bár, de megtettem, amit meg kellett tennem.

Az állomány eléggé megfáradt mostanra, a paradicsomok egyre kisebb és egyre halványabb gyümölcsöket termettek és nem nagyon viselték jól a szeles időjárást, dőltek jobbra-balra, meglehetősen szánalmasan néztek ki. Igyhát kegyeleti okokból kihuzgáltam őket, velük pedig a bambuszkarókat is. Neve ellenére ez a fajta azért nem moneymaker, de hozott emésztési célokra megfelelő mennyiségű termést, amit fel is faltunk, számos salátánkat tették színesebbé. Az utolsó lepattanók még belekerültek a húslevesbe.

Az uborka is leállt a termeléssel, a levelein pedig megjelentek valami fehér foltok meg sárga-fekete pöttyös kis nyüvek, akiket nem szeretek, úgyhogy kiszedtem azt is, a készlet ment a komposztba, a kártevők lesznek kedvesek boldogulni a meglehetősen sűrűn lakott komposztláda lényei között, vagy beilleszkednek, vagy komposzt, ugyebár. A természet nem kegyelmez. A szép, zöld uborkákból még mindig van egy fél üveg kovászos a hűtőben, uborka biztosan lesz jövőre is, bár akkor előre kell nekik rácsot építenem, amin szaladgálhatnak fel és alá.

A retkeket egy ponton túl nem telepítettem vissza, azokkal most nem kellett bajlódni, egy gonddal kevesebb, ugyanakkor a két stramm avokádót kiültettem cserépbe, hogy könnyen mozgathatóak legyenek, ha esetleg végleges helyre kerülnek, akkor is nyerünk két nagy cserepet. A féltve őrzött levendula is kikerült a kert védett akolmelegéből a zord természetbe, ott kell helytállnia, ahogy tud. Anno a takapunai piacon vásároltam ezt a csenevész, egyszál levendulát, amiből a ház előtt most egy hatalmas bokor nőtt, erről választottam le egy ágacskát és az fejlődött fel szépen, remélem nem pusztul el, de azért a kertben nincs helye a kaják között.

Az egyedüli maradó, a nagy túlélő, a trükkös paprika, akiből ugyan – megmagyarázhatatlan módon – nem lett TV paprika, ellenben kiváló ízű, méregerős, piros macskapöcse igen, most ennek a konzerválására keresek tippeket. (egyet már kaptam) Sajnos a szárítás nem megoldható, valami más kell, ami sokáig eláll, mert itthon csak én eszem az ilyesmit. Azért ezt is kipróbáltam a húslevesbe és igen hatékonyan tisztítja a légutakat. Lassan leszedem az összeset és feldolgozom, a kert pedig végre teljesen kész lesz a télre. Szegény pukekót inkáb átrakom az avokádó mellé, ne álljon magányosan az esőben egy egész évszakot.

Következő tavasszal (ha még mindig itt lakunk) feljavítom a földet egy kis házikompossztal, kap egy kis átmozgatást, és megint jönnek a finomságok meg a belőlük készülő posztok.

11 Replies to “kert – maszaka”

  1. jamie oliver sóval összeturmixolja késes turmixgépben….(több só mint paprita)

    én paprikát úgy teszek el, hogy ledarálom, és soksok sót teszek bele like erőspista/édesanna, és úgy üvegezem be.

  2. Az ilyen erőspista típusú cuccokkal az a baj, hogy hiába erős, ha az iszonyú sómennyiség minden más ízt elnyom az ételben.
    Bár édesanyám is készít ilyet, az övé nem olyan sós (1 kg paprikához szűk 15 dkg sót tesz), cserébe a sóval bekevert darált paprikát lezárás előtt egy napig állni hagyja, közben többször jól átforgatja és lezárás előtt tesz rá egy késhegynyi nátrium-benzoátot (ha jól emlékszem a tartósítószer nevére).
    Én ennek nem vagyok híve.
    Nem lehet azt a paprikát valami gyorsított módszerrel mégis úgy kiszárítani, hogy ne penészedjen?

  3. jól megmosva, leszárítva, kicsumázva, feldarabolva, ledarálva a paprika
    1 kg paprikához 20 dkg sót számolj
    alaposan össze kell keverni, majd mehet a tiszta üvegekbe

  4. a gond az, hogy hiába szárítod ki hajszárítóval 🙂 vagy sütőben, az ottani klimatikus viszonyok közt szerintem simán megpenészedik majd, mert megszívja magát nedvességgel
    mivel csípőspaprikáról van szó, nem olyan drámai a sok só, mert úgyis kevés kell a paprikából, a benne lévő sót meg be kell számítani a kaja ízesítésekor

  5. egyébként hajrá papa, ha egy hónapig minden második nap lesz poszt, akkor utoléred magad! 😀

  6. Mi az, hogy minden második nap? Minden_nap_hétvégén_is. Uff. 🙂

  7. jut eszembe! alapos mosás, szárítás után vágd őket félbe, ha túl erős, akkor csumázd ki, majd szépen rakd tiszta üvegbe és mehet rá az olívaolaj
    arra kell figyelni, hogy ne maradjon benne levegő sehol, óvatosan ütögetni kell az üveget, hogy kijöjjenek a buborékok
    lehet mellé rakni pár gerezd fokhagymát, néhány ág fűszert
    egy bajom volt vele, amikor szedi ki az ember a paprikát, a maradéknak olaj alatt kell maradnia, ez elég necces
    ha jó csípős a paprika, a visszamaradó olaj a vízkövet is viszi! 😀

  8. Ezt az olajos dolgot én is nagyon szeretem, a megoldás az, hogy olyan kicsi üvegekbe kell eltenni, ami felbontás után pár nap alatt elfogy.

  9. mivel nincs kilószám a paprikából, ezért az olajos, fokhagymával barátkozós eltevést fogom preferálni. köszönöm szépen a tippeket!

  10. Szerintem fagyasztani is lehet az ilyesmit… én legalábbis mindenfélét szoktam, és általában nem árt nagyon.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.