gastro – zabkása

Vannak furcsa étlek az ember életében, amelyek fogyasztására nincs igazi magyarázat, még ha utólag a tudósok meg is próbálják mindenféle vitaminokkal vakítani a népet. A családomban mindig is előfordultak szélsőséges elvek mentén táplálkozók, most viszont én este bele egy más kultúra hagyományába.

A reggelizés, mint olyan számomra új dolog, az elmúlt húsz évben ez kimaradt az életemből, de mostanában kezdek rászokni a dologra. A „mi a rossebet együnk reggelire” kérdésnek nem olyan egyszerű a megoldása, egyrészt mert kifogások találásában profi vagyok, másrészt meg mert reggel nem nagyon tudok enni. Illetve tudtam, már tudok.

A zabkásának nagyon csúnya neve van (ha a címből nem esett volna le) és igazából soha életemben nem láttam zabkását élőben, pedig egész kultúrákat alapozott meg a vízben-tejbben főzött gabona fogyasztása. Az egész kása dolgot nem tudtam hova tenni, bár ennek részben oka az is, hogy a kásáról való ismereteimet a hetedikes orosztankönyv vonatkozó rövid elbeszéléséből* szereztem.

Ugyanakkor a zabkása nem a gonosz erők által behálózott emberek mannája, ez egy teljesen értelmes kaja, csak én nem tudtam. Ráadásul annyira nem új, hogy ötezer éves leletekben is előkerült már némi főtt gabona. A zabkásaevés fellegvára természetesen skótország (óvakodjunk, ha ott élő barátunk van, én is hogy jártam, már reggelizek!) ahol a zabkásafogyasztás adta a lakosság javarészének az energia és rostszükségletét, bátran mondhatjuk, hogy évszázadokon keresztül. Annyira táplálónak tartották, hogy mai napig ezt etetik a lábadozókkal.

A zabkása (porridge, oatmeal) nem túl bonyolult kaja, az összetört vagy megőrölt gabonaszemeket vízben és/vagy tejben megfőzik, majd – esetenként tejszínnel dúsítva – megeszik. A klasszikus megoldás során éjszakára vízbe áztatják, hogy gyorsabban megpuhuljanak a szemek főzés során, de készülhet zablisztből is.

A zabot – tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy ezt a világ számos helyén a lovaknak adják – különböző módokon dolgozzák fel, mielőtt zabkását csinálnak belőle, hengerlik a szemeket (rolled), feldarabolják (steel-cut), megőrlik (ground) vagy összetörik (crushed).

steel-cut

A főtt gabona fogyasztása egyébként egész európában népszerű volt, a brit szigetektől, skandinávián keresztül egészen olaszországig, mindenhol igazodva az ott jól megélő gabonafajtákhoz. Ilyen a kukoricából készülő polenta, mamaliga, vagy a búzából, árpából, rizsből, rozsból készült változatok. Itt jelezném, hogy a tejbedara, tejberizs is ugyanez a műfaj, csak talán nem reggeli eledelként népszerűsödött el. Ha nem főzzük meg a holmit, hanem csak beáztatjuk tejbe, joghurtba vagy gyümölcslébe, akkor műzlinek hívják.

Az persze gyorsan kiderült, már a kásatörténelem hajnalán, hogy a kása bár jó dolog, azért a harmadik napon már bevennénk egy mézes kenyeret vagy egy pár debrecenit helyette, de aki az ötödik napon nem vágja oda a kulimászt, az megérdemli, hogy egy életen át csak ezt egye. A kása íze ugyanis nem túl goromba, sőt, mondjuk ki, unalmas, érdemes ízesíteni valamivel.

A legegyszerűb megoldás a cukor hozzáadása, egyrészt a cukorból lesz a leggyorsabban energia, másrészt meg édes, úgyhogy a gyerekek is megeszik. A variációk száma persze végtelen, már egy kis tejszín is csodákat művel, de menő a cukor+fahéj, a juharszirup, a méz, a szerecsendiós, a diós-mandulás változat és persze sósan is elkészíthetjük sajttal, ha pedig bárányvérrel, sóval és borssal csináljuk, akkor kapjuk az un. Black pudding nevű érdekességet, ami mellesleg finom. Ha nem kevergetjük, csak hagyjuk, hogy a magvak beszívják a tejet, akkor, kis pihentetés és szárítás után megmarad a formája, fel lehet szeletelni és zabtortát vagy kekszeket kapunk. (müzliszelet megvan?)

Miután az USÁban a reggelizőpelyhek, cereáliák elharapóztak, a nagy gyárak mind elkezdtek mindenféle variációkat előhúzni a kalapból, amelykben az aszalt gyümölcsöktől a csokoládéig minden megjelent, amit csak el merünk képzelni. A gabonaevés olyan népszerű lett, hogy elkezdték az egészségügyi hatóságok komolyan vizsgálgatni azt, amit a skótok már ötszáz éve tudtak, miszerint a zabkása jó. Könnyen emészthető, rostokban gazdag, csökkenti a koleszterinszintet és a szívinfarktus veszélyét, komplex szénhidrátokat tartalmaz amelyek segítenek a vércukorszint egyensúlyban tartásában és tele van B-vitaminnal.

rolled

De kinek van ideje reggelente zabot hegyezni a konyhában, pláne úgy, hogy folyton kevergetni kell amíg fő? Senkinek, úgyhogy az okos gyártók szépen zacskókba töltik a gyorszabot, amihez csak tejet kell locsolni és mehet a mikróba másfél percre. Ugyanaz a tápérték, a szenvedés nélkül, ráadásul, ha elfelejtjük kimosni a tálkánkat, akkor csak a tálkát kell kidobni, nem az egész lábost.

Én egy nestlé terméket eszegetek, amely itt az Uncle Toby néven fut, ebből mindenféle ízű van, a szimplát azért megcukrozom vagy összekeverem valamilyen más izűvel, egészen finom és kora reggel meleg takarmány. Sőt, azt kell mondjam, hogy sokkal jobb, mint vártam, finom. Mindez sokkal értelmesebb indok a zabkásaevés mellett, mint a sok tudomány, amiből kiderül, hogy ha zabkását eszel, akkor hosszabb lesz a cerka és növeli az esélyt a lottónyerésre is.

*= каша – a sztorival nem untatnám azokat akik nem nyitottak a folyamatos mozgást jelentő igék lelkivilágára, a végén a kiscsávó kiejti a kását az ablakon, rá egy arrajáró fejére. Izgalmas fordulatokban bővelkedő irodalmi alkotás

20 Replies to “gastro – zabkása”

  1. Ja, spagetti helyett meg szena! Nyihaha!
    Maximum szalonnas kasa. De azt is csak nyers hagymaval.
    Ez felhaborito.

  2. És az a durva, hogy a britek, a többi angolos reggelizővel ellentétben, bár megtévesztően ugyanúgy poridzsnak ejtik, mint a többiek, de mire leírják, már porage lesz belőle.

    Persze ettől még pont ugyanolyan fincsi, ha ott van készen a tűzhelyen 🙂

  3. Itt jegyezném meg, hogy a mozgást jelentő orosz igéknek nemcsak folyamatos, de befelyezett alakja is van, hogy a nagy szláv szellem helyezze belé ősgyikvesszejét.

    Nekem az volt a kedvencem, amikor a gyerek megborsozta a kását, majd megkóstolta… hát, mit mondjak, mán akkor sem értettem, hogy miért nincs a pali a vigyorgóban.

  4. What a coincidence.
    Én nem tudom, mi van a levegőben, de a nejem a múlt héten – halvány gőzöm sincs, milyen indíttatásból, talán azért, mert valami mesében előfordult és a kisebbik ded meg akarta kóstolni – főzött zabkását (mézzel, cukorral, vajjal feljavítva), és ezt a tevékenységét ma is megismételte, pedig a kölkek 120 km távolságban tartózkodnak.

    Nekem nem jött annyira be, de Tibor szalonnás, hagymás változatának talán adnék még egy sanszot a bizonyításra.

    Az All Whites pedig cudálatosz, minden elismerésem.

  5. Pukke, porage?! Biztos? Nem elírták? Az életben nem láttam még így leírva…

    Télen még megeszem reggelire, de nyáron… valahogy nem.

    Porridge nálunk amúgy menő kaja volt a kávézóban, ahol dolgoztam, jöttek a népek és reggelizték, mézzel, banánnal, kicsi tejszínnel néha. Vagy jó leveses gyümölcssalátával.

    S borzalom, de volt, aki csak egy kis sót kért rá…

  6. ha a hagymás szalonnás változatból kihagyjuk a zabkását és helyettesítjük tojással, emberi fogyasztásra is alkalmas étekhez jutunk 😀

    mondom én, aki a grízgaluskát hosszú ideje már zabkorpából csinálja

  7. Baky 🙂

    Egyébként biztos jó nemédesen is, csak egy baconos-fokhagymás verzió nem irodakompatibilis 🙂

    1. most meséljem, hogy van egy fejlesztő kollégánk, aki ebédhez tegnap is megpucolt egy fej fokhagymát, aztán megtámasztotta két fej lilahagymával a gerezdeket, hogy szét ne guruljanak? ezek után a baconos-fokhagymás verzió légfrissítő 😀

      félreértés ne essék, én is is nagyon szeretem a hagymát, fokhagymát, de úgy tűnik a szociális érzékenységem magasabb fokú 🙂

  8. Nálunk a férjemuram nem előregyártottból főzi és időnként grízzel és/vagy pudinggal is felüti. És nagyon finom bír lenni. Én meg egy csomó mazsolát teszek bele és mézet. Először mi is a tasakossal próbálkoztunk, de a “főzd magad” verziónak nagyobb a sikere a gyerekeknél…

  9. Pukke, jé… tényleg… Mindjárt dobok egy hátast, kásafőző bajnokság is van, Skóciában! S a skótok esik sóval… hm, talán skót volt a kedves vendég.

  10. noháp, már itt is a porridge :)) fújjjj – mondtam először, majd úgy negyedik alkalommal meg is mertem kóstolni és egy very sűrű változattal már elégedett is lettem. bár a szerelem nem és nem akar eljönni, a brit konyha e remeke kizárólag a túlélőkaják listáján szerepel – mondom ezt most, amikor a reggelről megmaradt lekváros porridge maradványai fölött körmölök… ehh, hát így megy ez 🙂
    köszönöm a tippet, meg fogom kóstolni sós változatban is.

  11. Mink is szeretjük itt az óhazában. A nagyobbik lányom egyenesen mézeszabkása-függő, folyton nyaggat, hogy főzzek neki. 🙂

  12. Csúnyán rászoktam én is, pedig először a bolond egészségmániások eledelének tartottam. Bár valójában azzá váltam 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.