Gastro – silverside

A körülmények fura összjátékának köszönhetően, vásároltam egy nagy darab húst, ami csak ott hevert a boltban és senki se piszkálta. Hát, gondoltam magamban, a neve legalább szép, úgyhogy hzavittem.

A silverside a marhának az a része, amelyiken ülne, ha nem állna egész nap. Csak tippelem, hogy ezt magyarul fartőnek hívják, biztos nem vagyok benne, ugyanakkor meglepetéssel figyeltem meg, hogy ez a színhús feleannyiba kerül, mint a csirke (nincs hat dollár egy kiló), amit nem igazán látok megmagyarázhatónak. Legott nekiláttam mindenféle recepteket keresni a neten, hogy hogy lesz ebből a legjobb kaja, és  ameglelt receptek eléggé egy vonalon mozogtak, majd’ mindenhol ugyanazok a fűszerek és ízesítés, plusz a lassú, nagyon lassú, főzés. Ezek a receptek tele vannak szegfűszeggel, narancsokkal meg mézzel, cukorral, na ezeket én kihagytam.

Mivel mindennel nem rendelkeztünk otthon, ami ezekhez a varázsreceptekhez kell, fogtam az összez zöldséget, amit találtam otthon (krumpli, brokkoli, karfiol, sárgarépa, hagyma, fokhagyma) és azokkal dolgoztam. Mivel abban nemzetközi konszenzus van, hogy a húst le kell mosni mielőtt, ezért én is alaposan lemostam az egész, másfél kilós cuccot, majd beledobtam hidegvízbe és rátoltam az ampert. A mosás ellenére lett egy kis szürke habja, azt leszedtem, mellédobáltam az összes zöldséget, minimumra tekertem a tűzhelyet és otthagytam, ahogy volt.

A hús maga sós valamitől gyárilag, úgyhogy sót nem is tettem, csak kis feketeborsot, majd eljátszottam a tűzhellyel, hogy annyi meleget kapjon, hogy már fő, de még nem gyöngyözik a víz. Úgy jó 7-8 órát csücsült a hús a lében, mire teljesen puha lett, viszont közben nem kell vele foglalkozni, elvetemült háziasszonyok reggel odatolják a tűzre a holmit, mielőtt elmennek a gyárba, estére meg kész lesz. Tény, hogy nem egy kifinomult gasztronómiai megoldás, hiszen a lélek is kifő mindenből ami csak a környéken van (vitaminok, helló) viszont a hús elképesztő állagot szerez, a létyó meg gazdag ízű, sötét levessé változik.

A húst ki is vehetjük és ehetjük hidegen, de még melegen is finom, tormával vagy komolyabb mustárokkal, szétesik szálaira, úgyhogy jó éles késsel kell szeletkelni. Mi ettük melegen is meg hidegen is, a másnapi szendvicsekbe is került pár szelet. Az elkészítéséhez semmiféle tudomány nem szükségeltetik, csak idő, a végeredmény pedig sokkal jobb, mint amit a hús ára indokolna.

12 hozzászólás “Gastro – silverside” bejegyzéshez

  1. Valószínű, pácolva van valami nitrites pác(só)val, másként az életben nem lenne ilyen színe a levesben főtt húsnak. Valószínű, ezért volt sós.
    Viszont innen már csak tovább gondoltam egy kis füsttel, pácolva már van 😀
    A forint/Nz $ árfolyamot most úgyse vágom, de itthon drágább, mintha USD-vel számolnám.

    Jó bolt volt!

  2. Én is többnyire elszúrom, de a nagy szakácsok szerint a zöldséget csak a főzés utolsó szakaszában kellene hozzáadni, így marad benne vitamin is, meg ízesíti a levest is.

    1. hogyhogy elszúrod?? nincs itt semmi elszúrva, tök jó lett, a zöldségcsak íznek kell, úgyis péppé főtt 🙂

      a levet eltettem alaplének, a fagyasztóban csücsül

      1. Hát ez az. Ha csak utolsó fél órában raktad volna bele (hazaérkezvén a gyárból), akkor is pont olyan finom lenne a leves és nem esne szét a zöldség, ha hozzáérsz, hanem kellemesen ress és még a vitamin java is benne lenne. Azon pedig ne csodálkozz, hogy a megmosott hús habzik. Mindig habos lesz, amikor felfőtt, akár meg van mosva, akár nincs.

        1. vasárnap nem dolgozom 🙂

          a zöldségek nem nagyon érdekelnek, ha van kéznél másfél kiló hús. (a hőre bomló vitaminok úgyis javarészt lelépnek a főzéstől mindegy, hogy már az elején, vagy a végén)

  3. Nagyon guszta!
    Hidegen, főtt tojással, tormával, friss zöldséggel pl újhagyma, rátek, némi genyér, or zsömle… mmmh!

  4. nemaztmondtad, h corned silverside-ot vettél? azér sós 🙂 csodaszép, ahogy lehet én is megcsinálom.

  5. Csurog a nyálam!!
    Pláne olyan Vityás tálalással jól ellenék.
    (a répának meg mindegy: jó az nyersen, főve, vagy akár pépesen is:))

  6. Hűtőbe vele, aztán ujjnyi szeletek, aztán lila hagyma, mustár, vaj, kenyér és be a szervezetbe! A hideg marhasülttel állatias dolgokat művel ez a kombináció.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.