Fegyverhasználat a gyakorlatban – CSI

Azon már túlvagyunk, hogy hogy szerezzünk fegyvertartási engedélyt, és azon is, hogy szerezzünk fegyvert, most jön az, hogy fogjuk a fegyverünket és jőjünk vele, azért van. Puskaporszag.

Végre elszántam magam, hogy elkocogjak a lőtérre, van egy helyre kis egylet a városban, nem túl messze tőlünk, és nem csak lőterük van, hanem nyílt napjaik is, úgyhogy ilyen civilek is bemehetnek és gyakorolhatnak. A CSI lőtere egyébként kiskaliberű puskák és bizonyos kaliberű rövid lőfegyverek használatára van kiépítve. Sajnálatos módon a  magnum kaliber (.44 és .357) ki van tiltva, túl hangos, amit nem szeret a szabadidőközpont aminek az alagsora a lőtér.

Elméletben minden csütörtökön este héttől kilencig lehet menni nem klubtagoknak és lőni ádázul, úgyhogy fogtam magam, bepakoltam a fegyvert meg a lőszert a nejem kocsijába (mégiscsak más a babakocsi alól előhúzni a flintát, hát nem?) és elkocogtam CSI-iránt. Valami rejtélyes okból nem szabad a youthtown parkolójába beállni, úgyhogy a környéken kell találni helyet az autónak. (nem kell fizetni hat után) Na hátamra akasztottam a fegyvertáskát és nekivágtam, a YT épületét hamar megtaláltam, ám a lőtér bejáratát nem. Gyakorlatilag az összes nyílászáróval megpróbálkoztam, plusz a YT recepciójára is bementem, de ott azt mondta a koma, hogy hát ott van az alagsorban, ahol korábban már nem találtam. Kezdett a helyzet egyre furcsább lenni, mert néhány egyéb arra kószáló csendben elkezdett követni engem, ahogy későbbi beszélgetés során kiderült, azért, mert látták a fegyvertáskát, tehát feltételezték, hogy én tudom, hova kell menni, és igaz, ami igaz, azt nem tudhatták, hogy én is akkor vagyok először. Nem sokkal később felfedeztünk egy láthatatlan ajtót, ami mögül puskalövések hangja szűrődött ki, úgyhogy odamentünk dörömbölni, és sikersen be is jutottunk az előtérbe, ahol konstatáltuk, hogy lemaradtunk az első turnusról, ami hétkor elkezdődött, úgyhogy várnunk kell egy órácskát.

A tényleges lőtér rész el van választva a váróteremtől és le van zárva a lövöldözés idejére, úgyhogy sebeseki, csak egy ablakon lehet bekukucskálni és nézni, ahogy mások gyakorolnak. Ez amúgy okos ötlet, amúgy is van mindenféle biztonsági rendszabály, amit be kell tartani, különben az ember nem sportolhat állva, de ezek legtöbbje érthető, mégiscsak lőfegyverek vannak mindenfelé, senki sem óhajt baleseteket. No, amíg várakoztunk és meglepő mértékben gyűlt a nép, addig volt időnk beírni a nevünket a speciális, hi-tec látogatási naplóba (spirálfüzet) és számos fegyvervonatkozású kiadványt áttanulmányozni, leginkább vadászati tárgyúakat, de a Bullshooter (a Pistol NZ kiadványa) is képviseltette magát.

Na, mikor már nagyon sokan lettünk, akkor véget ért az első turnus lövöldözése és mehettünk mi. Alapvetően a rendszer úgy működik, hogy adsz huszonöt dollárt a CSI embernek, ezért kapsz egy puskát, lőszert és igény szerinti lőlapot, megmondják hova állj és hogy ne nyúlj semmihez és fogadj szót a Range Officernek. Mikor mondta a néni, hogy adjak huszonöt dolcsit, mondtam, hogy de nekem pl. puskám már van, erre mondta, hogy akkor adjak huszat, mire mondtam, hogy lőszerem is van, erre odakiabált a sarokban pénzt számoló kollégájának, hogy “lőszere is van, mennyit kérjek?” az meg mondta, hogy akkor tizenötöt. Adtam tizenötöt, mire megnézték a fegyvertartási engedélyem, kijelöltek nekem egy lőállást, letehettem a fegyverem és a többi cuccot. Aztán végighallgattuk a további biztonsági előírásokat, meg vetettek velem egy kis zászlócskát, amit be lehet dugni a puskába, az jelzi, hogy a fegyver nincs töltve. Ilyenkor macera a félautomata, a sima tolózárasnál elég nyitva hagyni a zárat és mehet bele a kis piros zászló a csőbe, nekem minden alkalommal ki kellett akasztani a zárat. (csak, hogy sopánkodjak kicsit)

Na, az eligazítás után raktunk fel lőlapokat magunknak, felvettük a fülvédőket, és mindenki nekiállt tárazni amíg a lőlapok elvitorláztak az alagsor távoli mélyébe, ahol már alig látszottak. Na ezeket kell eltalálni, ez a dolog lényege, ezért jöttünk, tulajdonképpen, bár én leginkább azért, hogy összeigazítsam az optikát a fegyverrel. Eleinte alaposan félrehordott a fegyver, ha követtem a célkeresztet, de aztán, szorgos próbalövésekkel sikerült egészen közel hozni a szálkeresztet a valós találatokhoz. Nem lett tökéletes, van még mit csiszolni, de sokkal előrébb vagyunk, mint voltunk, ezután már értlmezhető találatokat tudtam elhelyezni a lapon.

A félautomata előnye egyben a hátránya is, bár nem kell kézzel intézni a kilőtt hüvely ürítését és az új lőszer belöltését, a dolgunk csak annyi, hogy célozzunk és húzzuk a ravaszt. A tárba fér tíz lőszer, két táram van, ha elég elszánt az ember, akkor tárazni jóval tovább tart, mint ellőni egy tárat. Van normál (Standard Velocity) és subsonic lőszerem is, próbálgattam mindkettőt, de sok különbség nem volt, nyilván szupresszorral lenne, de nekem olyanom nincs és a subsonic el is fogyott. A fegyver nagyon szépen működik, a kétszázötven lövés alatt (ennyi lőszer volt nálam) egyetlen hiba sem volt, bár nagyon nem is számítottam ilyesmire, hogy őszinte legyek. Most már csak pontosan össze kell hangolni az irányzékot a puskával és lehet vidáman lövöldözni.

A klubba egyébként akár belépni is érdemes lenne, ehhez ha jól emlékszem akkor háromszor el kell jönni lövöldözni, aztán lehet jelentkezni, évi kétszáz rénes dollárok a tagdíj, viszont ezért gyakorlatilag akkor jöhetünk lőni, amikor csak akarunk, reggel kilenc és este kilenc között, kivéve csütörtök és ha van csoportos bookolás. Kapunk egy egyszerű swipecardot, ami nyitja az ajtót és kész. Egyelőre ilyesmiben nem töröm a fejem, de hetente-kéthetente azért valószínűleg lenézek, különben nem fejlődik az ember, meg ha véletlenül mégis úgy döntenék, hogy a rövid lőfegyverek is érdekelnek (IPSC ügyben elég nyitott vagyok és azt helyben is lelkesen művelik) viszont az lényegesen komolyabb költségű mulatság (B-endorsement, drágább lőszer, drágább fegyver, drágább széf) de elég izgalmasnak látszik. Amúgy az IPSC Shotgun Championship Debrecenben lesz idén. (IPSC nem csak rövid lőfegyverrel, hanem shotgunnal és puskával is űzhető). Állítólag van egy másik zárt (smallbore) lőtér Birkenheadben, az még közelebb lenne nekem (bár a CSI sincs messze), ha még megvan, akkor vetek arra is egy pillantást.

4 hozzászólás “Fegyverhasználat a gyakorlatban – CSI” bejegyzéshez

  1. Szia!
    Megnéztem a Youthtown oldalát, de nem találtam arra útmutatót, hogy melyikben van lőtér. Szeretek célbalőni, jó lenne már kicsit gyakorolni. Leginkább a 0.22 kaliber érdekel, abban van gyakorlatom. Tudnál segíteni, hová érdemes menni Takapuna környékén? Vagy ez a lőtér a belvárosi épületben van?

    Köszönöm!

  2. Köszönöm, még ha rossz hír is.
    Igen a centralshooters lapján láttam a bezárás hírét, főleg ezért is kértem tanácsot, van-e elérhető más hely. Akkor ez nem jött össze.
    Még egyszer, köszi.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.