Auckland Könyvtárai

Auckland város korábbi közigazgatási szervezeti reformja néhány nagyon hasznos változást is hozott. Ezek egyike, hogy a kerületi könyvtárakat összevonták egy városi könyvtárhálózattá.

Az Auckland Városi Könyvtár 1880-ban jött létre, amikor Sir Greorge Gray a városnak adományozta saját könyvtárát. Azóta a fejlődés töretlen, mára a városi könyvtár Ausztrálázsia legnagyobb könyvtárhálózatává nőtte ki magát, 55 könyvtárral városszerte valamit négy mozgókönyvtárral.

Az Auckland Supercity-t a kerületi tanácsok összevonásával alakították ki, korábban minden kerület üzemeltette a maga könyvtárait a maga szakállára. Működött a  könyvtárközi kölcsönzés valamelyest, de koránt sem volt ideális a helyzet. 2010 novemberében azonban, hosszas előkészítés után, a hét kerületi könyvtár (Auckland City, Franklin, Manukau, North Shore, Papakura, Rodney, Waitakere) egy közös intézménnyé olvadt, amely sokkal jobban ki tudja szolgálni az aucklandiakat.

A legfontosabb haszna az összeolvadásnak talán az, hogy a hét kerület könyvtárainak most már egy, közös katalógusa van, nincs már hét különböző könyvtári tagsági kártya, hanem egy, közös, amely  lehetővé teszi, hogy a tag bármely könyvtárból kölcsönözzön és a kölcsönzött holmit bárhol leadja. A közös katalógus tartalmazza mind a három és fél millió kölcsönözhető tételt, és elérhető az interneten is.

A könyvtári tagság aucklandiaknak ingyenes, taggá válni percek kérdése, az embernek csak igazolnia kell tudni a lakcímét, és kell egy fényképes igazolvány bemutatása hozzá, de jogsi úgyis mindig mindenkinél van. A könyvtáros néni/bácsi beiratkozáskor ad egy vonalkódos kártyát és innentől kezdve kedvünk szerint élhetünk a könyvtárak minden lehetőségével.

A könyvtárak szolgáltatásai nem merülnek ki  könyvkölcsönzésben és olvasótermi felhasználással, zenéket, filmeket, konzoljátékokat, folyóiratokat is kölcsönözhetünk és helytörténeti gyűjteményekhez is hozzáférhetünk. A könyvtárakban lehetőségünk van használni az internetet, sok helyen pedig akár a saját számítógépünket is vihetjük és szabadon csatlakozhatunk a wifi hálózathoz. Létrejött egy digitális könyvtár is,amelyben cikkgyűjteményekhez, audio- és elektronikus könyvekhez, újságarchívumhoz férhetünk hozzá, de online kiállításokat és fotógyűjteményeket is látogathatunk.

A digitalizált könyvtárban egészen fantasztikus dolgok is vannak, csak példaképpen álljon itt a British Newspapers 1600-1900 vagy a Times Digital Archive gyűjtemények. A PressDisplay részen a világ rengeteg újságjához és periodikájához juthatunk hozzá, ideértve a Petőfi Népe vagy a Világgazdaság friss példányait (20 magyar nyelvű újság érhető el), amelyek pdf-jellegű webes felületen olvasgathatóak, de miénk lehet a friss kenyai Daily Nation a török Hürriyet – Kelebek, az argentin La Razon vagy a libanoni As Safir, összesn ezerhétszáz újság és magazin papírváltozatának digitalizált verziói, tehát nem a webes kiadások.

Ezek mellett az Auckland Libraries három kutatóközpontot is üzemeltet (Central City, Waitakere Central és Manukau), ahol speciálisan képzett személyzet segít nekünk, akár maori témájú, akár családfakutatós, akár helytörténeti kutatásokat szeretnénk végezni, de minden egyéb kutatásban szívesen segítenek. A weben is elérhető katalógus könnyű keresést biztosít, könnyű használni és szinte minden könyvről van borítófotó is.

A kölcsönözhető állományban komoly hangsúlyt helyeztek a maori és idegennyelvű tartalomra, sőt, a beiratkozáskor megkérdik, hogy milyen nyelven szeretnél olvasni, mert ezt figyelembe veszik a könyvek, kiadványok vásárlásakor. Ennek köszönhetően például komoly tétel könyv hozzáférhető mindenféle ázsiai nyelveken, maori gyerekkönyvekkel pedig Manukau öblöt lehet rekeszteni.

A kölcsönzés nem túl szigorú, egyszerre harmincöt (35) tétel lehet nálunk, ezeket folyamatosan ellenőrizhetjük a könyvtár weboldalán a saját accountunk alatt. Ugyanitt (egyszer) meghosszabbíthatjuk a kölcsönzést is, ha valaki más nem jegyezte elő a könyvet amíg nálunk volt. Mi is jegyezhetünk elő mindenféle kiadványt, amely, az általunk választott könyvtárban átvehető, emailban értesítenek, ha megérkezett. Ha megadjuk az email címünket, akkor a könyvtár 3 nappal a kölcsönzés lejárata előtt figyelmeztet minket, hogy hosszabbítsunk, vagy vigyük vissza a holmit.

A könyv, hangoskönyv, nyelvtanulós hangzóanyag és kotta kölcsönzési ideje 28 nap, kölcsönzési díjuk nincsen. Magazinok, zenei cd-k, konzoljátékok és bestseller könyvek 14 napra jöhetnek, ezekért 5 dollárt kell fizetni (audio CD-ért kettőt), DVD-t 7 napra kapunk 5 dollárért. Zenekari kottakészletet és partitúrát 90 napra kölcsönözhetünk, díjmentesen. A legtöbb könyvtár kínál valami postaláda szerű dobozt, amelybe munkaidő után visszadobálhatjuk a könyveket, nem kell nyitvatartási időben odaérnünk, sőt Birkenheadben a könyvtár mélygarázsában még drive-by ablak is van, a kocsiból sem kell kiszállni, hogy visszavigyük a könyveket.

A kölcsönzés alapvetően ingyenes (nem helyiek évi 160 dollár átalány ellenében vehetnek részt), ugyanakkor a késedelmes visszavitelért pótdíjat számolnak fel nekünk, fél és egy dollár között könyvenként és naponta, nem érdemes túl sokat várni, ha nem akarunk jó sok pénzt fizetni. A gyermek és ifjúsági kiadványoknak nincs pótdíja. Ha tartozunk, azt gyorsan megtudjuk, egyrészt a könyvtár emailban értesít bennünket erről, másrészt a weboldalon a My Info szekcióban megjelenik egy pótdíjfizetős gomb. A fizetést rendezhetjük a könyvtárban, vagy a weboldalon keresztül hitelkártyával is.

A könyvtárépületek elég változatosak, némelyik lepattantabb, de van egészen klassz, hipermodern is, viszont a kölcsönzés mindenhol egyforma. A könyvtáregységesítés során a  3M egy könyvtári megoldását választották, ez vonalkóddal dolgozik, a kártya lehúzása után a vonalkódolvasó alá dugdossuk a kölcsönözni vágyott holmit, az beolvassa mit viszünk és hozzárendeli a kártyánkhoz, plusz deaktiválja a lopásgátlót, hogy kifelé menet ne sípoljon a kapu. A személyzet így nem azzal foglalkozik, hogy olvasójegyre pecsételget, a nép maga intézi a dolgot, ami annyira bonyolult, hogy a lányom hónapok óta egyedül kölcsönöz, amikor hazamenti a tündéres és princesszes kiadványokat.

Minden könyvtárban van külön gyereksarok, társasjátékokkal és gyerekkönyvekkel, és mindenhol van fotel, kanapé, hogy kényelmesen tudjunk olvasgatni. Devonportban pl. sakk és kártyaasztalok vannak, Birkenheadben lefoglalhatunk egy pici kis tárgyalót, ha teljes nyugira vagy valakivel közös munkára vágyunk, a könyvtár nem csak könyvtár, de közösségi helyszín is, nyelvtanfolyamok, felolvasások, gyerekeknek mesemondás is van, sőt mi magunk is szervezhetünk ilyet, ha egyeztetünk a helyi könyvtárral.

Az egész könyvtárrendszer bazijól működik, rengeteg tök érdekes dolog elérhető és az egész semmibe vagy fillérekbe kerül csupán. Tanulásra, játékra, időtöltésre is remek hely a könyvtár és van mindenfelé a városban, az, pedig, hogy ennyire felhasználóbarát és egyszerű a rendszer, csak még jobbá teszi. Nem véletlen, hogy az országosan évi ötven millió könyvtári kölcsönzésből tizenhatmilliót az Auckland Libraires bonyolít.

10 hozzászólás “Auckland Könyvtárai” bejegyzéshez

  1. Annyit tennek hozza, hogy a konyvtar azert nem teljesen ingyenes. Az eves council rates tartalmaz valahany % konyvtar finanszirozos reszt. Ebbol latszik, hogy a konyvarakert mindnyajan fizetunk, fuggetlenul, hogy tudunk-e olvasni vagy nem.
    (sajnos a tanacs honlapja baratsagtalanul csak a rates fizetes modjarol tajekoztat, arrol hogy micsinyanak a penzzel, arrol nem)

  2. Semmi nincs ingyen. A felhasználása ingyenes az auckland residenteknek és a ratepayereknek. Én előbbi vagyok, te meg utóbbi.

  3. Hát ez kurva jó cikk volt, köszi! Küldöm is tovább. 🙂
    Mondjuk azt hittem, hogy RFI technológiával dolgoznak, ha már van zárás utáni gyűjtőjük. Azzal sokkal kényelmesebben és gyorsabban meg lehet oldani, mint a vonalkódos módszerrel. Elvégre ez utóbbi kicsit sérülékeny.
    Az viszont szimpatikus, hogy az olvasó „pecsételi be” magának a köteteket. Ez egyrészt tehermentesíti a könyvtárost, másrészt látszik, hogy a megbízható a nép. Nálunk ez nem divat. Az olvasószolgálatot, mint munkakört még tanítják is. Feldolgozni meg jobb esetben nem is tudnak, az ETO komolyabb ismeretéről meg nem is beszélve.
    Nagyon szimpatikus ez a megoldás az intézmények egységesítette katalógusával meg azzal, hogy bárhol leadható. Az ár meg több, mint baráti.
    De nem írok ide kisregényt. 🙂

    1. van rfid is, amikor betolod a könyvet a vonalkódolvasó alá, akkor az is dolgozik, a bejáratnál meg áruvédelmi kapu van, ha úgy akarsz kivinni valamit, hogy nem olvastad le a vonalkódját, akkor sípol

      1. A DEENK-ban is hasonló a rendszer, csak ott az olvasószolgálatos dolga ez, ha szabadpolcos rendszerből kölcsönzöl, ha raktárból hozzák ki. Néha elég szép sorok tudnak felgyűlni emiatt. Habár érthető a dolog, hiszen mégiscsak az ország második számú könyvtáráról van szó.

  4. Nagykanizsán 10 éve már, hogy ugyane rendszer működik. Itt is létrehoztak egy saját adatbázist, a kölcsönzés ugyanugy működik, mint nálatok, tehát kártyaleolvasó, lopásgátló stb.. Szintén szerveznek rengeteg programot (kiállítások, író-olvasó találka, filmvetítések stb), saját klubjuk, sőt klubjaik vannak (korosztálynak megfelelően), és van egy nagyon szimpatikus szolgáltatásuk, mégpedig a Kanizsa környéki falvakba un mobilkönyvtárat szerveztek. Ezáltal a vidékieknek nem kell autózni, vagy buszra szállni, ha kölcsönözni szeretnének, hanem csak elsétál a mobil kisbuszhoz, ami minden héten körutat tesz, és az adatbázis alapján bárki előre megrendelheti magának a következő kölcsönözni kívánt kiadványt, könyvet.
    Íme – http://www.halisnagykanizsa.bibl.hu

    (Ha az egész államszervezetünk olyannyira fejlett lenne, mint ez a könyvtár, akkor Magyarország egész élhető hely lenne…)

  5. Ez a honlap bűnronda, de a katalógusa nagyon szép. Bárcsak nálunk is hasonlóképpen menne… Mondjuk az is igaz, hogy Kanizsa 3x nagyobb, mint ez a porfészek, ahol én élek. Meg úgy látom ott már 10 éve volt hajlandóság a vezetésben a modernizációra és ez is nagyon lényeges.

  6. Nem állítom, hogy szép a honlap, de azt igen, hogy az egyik legjobb könyvtár az országban. Néhányban már megfordultam eddigi pályafutásom során, úgy gondolom van összehasonlítási alapom.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.