Fish and Chips – Új-Zéland nemzeti eledele

Na jó, maga a nemzet is csak sajátos formában értelmezhető egy kis szigeten, ahol jobbára angolul beszélnek, az angol királynő szülinapját ünneplik és az egész balhé alig 150 éve működik. Ellenben a kiwi népség magára, mint nemzetre gondol és mivel ehhez minden joga megvan, hát tegyünk mi is így.

A nemzeti jelleg nehezen felfedhető, leginkább talán a szomszéd ausztrálok rovására elkövetett tréfák formájában jelenik meg, mindazonáltal a kiwik a maguk nem túl hivalkodó, gumicsizmás-tangapapucsos módján, igenis büszke banda.

Sokmindenre lehetnek is büszkék, ám ebbe a sokmindenbe nem tartozik bele a – az ehhez szükséges idő hiányában ki sem alakult – nemzeti konyha. Mivel a konyhaművészet remekeihez való hozzáférést jobbára az ázsiai bevándorlók biztosítják, akik hozták magukkal a saját konyhájukat, ez a helyzet valószínűleg a jövőben sem fog változni érdemben.

Mivel a mentaszószos birkahús kívülesik az élelmiszer, mint olyan, értelmezési tartományán, a maradék helyi takarmány gyakorlatilag vagy a brit konyha itteni verziója (a híres brit gasztronómia, ach!) vagy mindenféle déleurópai és ázsiai behatás, vagy fish and chips. Ez utóbbi, bátran mondhatjuk, hogy izéland nemzeti eledele.

A sült hal krumplival nem idegen tőlünk, erről a dunakeszi rév és persze a római part hekksütői tudnának mesélni, az ő életszínvonalukat már hatalmas összegekkel támogattuk, nem panaszkodhatnak. Itt, a zátonyon a hal pláne nem valami ritka dolog, van friss és nem is túl drága, (már amelyik) és elvben értenek is hozzá. A fisencsipsz – amit itt, jelezve a brit oroszlántól való khm, függetlenséget – sóval és borssal esznek, nem pedig ecettel, mint a dilis britek, mindennapos táplálék. Valószínűleg semmi egészséges nincs benne, ami esetleg a halban volt is, az az olajban sütéstől elmúlik, az eredmény pedig olajos, sült halfilé  (prézlimentes bundában) és sültkrumpli.

Alapvetően finom, mert a sült ha és a sült kolompér is jó kaja, de amikor ebből ikonszerű étek lesz, amelyet iparszerűen állítanak elő, akkor szenved bizonyos, hogyismondjam, indusztriális behatásokat. Mint ahogy minden magyar ért (pontosabban: jobban ért) a focihoz, úgy minden kiwi tud egy „jó” fisencsipszest. Ez nagy szó és sok esetben érdemes is hallgatni a helyi erőkre, mert soksok fisencsipszes bódéban már ázsiai a személyzet, ami általában nem tesz jót a minőségnek. (kivéve a „22-es csapdája” nevű helyet Devonportban, mondjuk) A közelünkben levő fisencsipszes pl. koreai, ami alapból nem lenne baj, csak kissé ehetetlen a panír és félkész a krumpli…

Amit most próbáltunk, az teljesen jó volt, ez a halas bolt átellenben, ahol van tékövéj, úgyhogy mi is tékeltünk övéj, itthon pedig tobzódtunk a friss sülthal és a sültkrumpli élvezetében. Most tarakihit ettünk, minden tekintetben megfelelt az elvárásoknak, de ehettünk volna vagy 6 másikféle halat is, azt sütik, amire rábök az ember.


Maga a fisencsipszevés jó móka, ahhoz tudnám hasonlítani, mikor az ember kora reggel, vaksi szemekkel bekapaszkodik a metro (korábban szikra, mégkorábban iszkra, legkorábban metro) mozi melletti henteshez és ráfordul egy pár debrecenire, friss kenyérrel és tormával. Olcsó, papírtálcás, friss, ráadásul evés közben annyi élményanyag gyűlik fel az ott velünk étkező vasutasok, mentősök, rendőrök, korai alkeszok nézegetése és hallgatása során, amiből egy szociológus lediplomázhat. Itt is hasonló a helyzet, ha nem ilyen elegáncsos helyen fisencsipsz az ember, akkor neki lehet támaszkodni a bódénak, vagy leülni egy padra és a tegnapelőtti Heraldból falatozni. Nyilván ez nem haute cuisine, a gasztronómia csúcsa, sosem lesz a fisencsipsz a bűvös szakácsban, hálistennek, ez csak egész egyszerűen jó kaja.

Ha tengerparton esszük, lépjünk át azon, hogy mi vagyunk a tápláléklánc csúcsa, dobjunk krumplit a lábunknál verekedő sirályoknak.

.

Kiwi ikonok II – buzzy bee

 

A kiwik büszke népség, ráadásul nem betegesen, hanem magától értetődően az, komoly dilemma, hogy hogyan is viszonyuljanak a brit koronához, mert az alattvalóság még rendben is volna, de a brit származásra már hisztisek lesznek, hiszen ők ugye nem britek, hanem újzélandiak… No a lényeg, hogy van mire büszkék legyenek, ilyen például az a játék, ami az elmúlt évtizedekben bázikus elemmé vált minden kiwi gyerekkorában, ez pedi a Buzzy Bee névre hallgató fajáték.

 

Ez nem más, mint az otthon is jól ismert, csattogós falepke zátonyverziója, madzagon lehet húzni és akkor berreg és pörgeti a szárnyát az antenna csápjai pedig rezegnek. Édibédi. Gyakorlatilag minden olyan tulajdonsággal fel van ruházva, amit a gyerekek és a nagyszülők érthetetlen módon imádnak,  a szülők meg gyűlölnek, úgyismint rikító színek, idegrecegtető hang, valamit a széthagyott kerekes játékra lépés váratlan izgalma. Az egyetlen előnye, hogy még a leghülyébb gyerek sem képes lenyelni, vagy bármely testnyílásába gyömködni. Nyilván nekünk is van, nejem húgáék ezt ajándékozták a gyereknek, aki nagyon szereti is, a legváratlanabb pillanatokban hangzik fel a kkrkrkrkrkrkrrkkr a lakásban. 

 

Magát a jószágot egy aucklandi tesvérpár, Hec and John Ramsey eszelte ki, amikor a fakanalak és fa kilincsek gyártásáról átnyergeltek a játékgyártásra a negyvenes években. Ekkor még a szárny is fából készült, mára ez műanyaggá változott, állítólag a balesetveszély csökkentése érdekében. 

 

A háború utáni gyermekszületések emelkedő száma és az importkorlátozások, kedvezően befolyásolták Buzzy Bee eladási statisztikáit, a játék országszerte roppant népszerű lett. A késő hetvenes években egy komoly tűz pusztított a New Lynn-i üzemben, ezután a gyártási jogok sok kézen átmentek, mire a jelenlegi tulajhoz a Lion Rock Ventures Limited-hez kerültek. 

 

Azóta a Buzzy Bee minden lokális gyermek készletében ott van, messze megelőzve a testvérpár által kieszelt többi figurát, Ricsi Nyulat, Osztriga Oszkárt, és Kukac Katie-t. A méhecske figurája mára brand lett, szinte mindent lehet kapni bázibís nyomattal, kulacstól kispárnáig, gumicsizmától uzsidobozig és természetesen létezik belőle mindenféle méretű plüss változat is. Feltűnik festményeken, szobrokon, bélyegen (nem olyanon!) és szerepelt már televíziós reklámban, magazinok borítóján, iskolák falára festve és fesztiválokon. Nekem van egy újzélandos ikonszettem, abban is szerepel természetesen, a páfránylevél és a pickup platóján utazó kutya mellett, használom is.

 

Annyira büszkék rá a kiwik, (nem lehet haragudni rájuk, ahogy nem lehet nemszereti a méhecskét se) hogy az idelátogató mindenféle híres-neves embereknek készített nemzeti ajándékcsomagnak is része, kapott már Anglia leendő királya, Vilmos herceg, a japán Aiko hercegnő és a spanyol királyi család is. Reneszánszát éli a kis kattogó rovar, a jogtulajdonos mindent meg is tesz a népszerűsítése érdekében, csináltak neki tévésorozatot meg színdarabot, de soksok reklámtárgyon és PR eseményen is részt vesz. Ahhoz képest, hogy az újzélandi méhecskepopuláció súlyos válságon ment kersztül, a kis farovar világuralomra tör. Nem lennék meglepve,ha idén vagy jövőre Buzzy Bee lenne az év embere a zátonyon.

 

Kiwi ikonok – sistema „klip-it”

 

Ugyan itt nincs komenizmus, mégis háromhatvan a kenyér, és a háromhatvanas kenyér mellé jár némi országos méretű ikon, amihez hazafias büszkeséggel ragaszkodni lehet. Mivel itt nincs szot üdülő meg alföldi papucs meg trapper farmer, másokat választott a nép, ilyen például a modern háztartás elengedhetetlen kelléke, a műanyag doboz. Már csak azért is elengedhetetlen kellék mert ilyenkor télvíz idején nem lehet elöl hagyni semmit, mert penészes lesz, nyáron meg megrohad. Jobb légmentesen zárni amit lehet.

 

 

No, persze nem holmi vacak kínait kell elképzelni, ami szelel meg ereszt meg a kézmelegben elolvad, stramm, viharálló kiwi felszerelésre gondoljunk. A konyhai tárolás eme formája nem ismeretlen a térkép közepén lakók számára sem, mindenkinek van „kurver” szemetese vagy hűtőládikója (amit itt úgy hívnak, hogy csilibin 🙂 a tupperverről nem is beszélve.

 

 

A zátonylakók viszont ragaszkodnak a sajáthoz ebben is, gyártanak maguknak plasztikdobozt, nem is akármilyet. A vormák és űrtartalmak végtelen változatosságában tobzódhatunk, ha nekiállunk felszerelni a lakást ilyesmivel, száraztésztatároló, húscsepegtető, kirándulásravaló, leveses doboz, cereáliáknak, gyümölcsleveknek? Csak tessék tessék, jut mindenkinek, pompás termék, tényleg.

 

Van pár trükk amit a sistema klip-it fedőnevű készlete tud, ilyen például, hogy a folyadékok tárolására szolgáló edényből nem folyik ki a lé. Tényleg. Ezt nem a triál gyártotta… Nem jön ki belőle a szag. Percben, ahogy gépelek, egy kis sistema dobozban egy cca. 10 dekányi kékmsajt szerintem már a cserépszavazásnál tart, de ha ott nem, az csak azért van, mert a filozófusaik összeverekedtek. Mégsincs kéksajtszag a hűtőben.

Az edények hőállóak, fagytárőek és mikrózhatóak meg elmoshatóak mosogatógépben, de mindezen bájos tulajdonságaikat is übereli, hogy rájuk van írva, hogy „NZ made”. A méretük is okosan van kitalálva, egymásra pakolhatóak meg két kicsi ráfér pont egy nagyobbra, szóval valaki nem átallott gondolkodni, mielőtt lement a gyártásra a rajzokkal. Mondjuk a gyártás meg elolvasta a rajzokat, mert a szokásos kissé nagyvonalúan viselkedő gyártással ellentétben ezek a műanyagok rohadt pontosak, tehát a szerszám is pontos és nem is használják tovább, mint kéne. És nincs sorja meg hibás darab.

Mi itthon ilyenben tartjuk a felvágott, sajt, megmaradt kaját holnapig, a legkisebbet a gyerek hátizsákban hordja arrowroot kekszekkel megtömve, de ilyenbe kerül a fél hagyma másnapig, szalonna, ilyenbe öntöttem a májaszsírt, szóval napi üzemben van teljes megelégedettségünkre. Ráadásul valahogy ezek az edények vonzzák egymást, mi havonta veszünk párat és mindig kevésnek bizonyul. remélem nem éri el a sok edény a felhalmozás során a kritikus tömeget és szökik vissza a gyárba.

 

Természtesen, mivel ez is csak műanyag doboz, nem tart a végtelenségig, gondolom ki van számolva, hogy mennyi lezárás-kinyitás ciklust kell kibírjon, egy idő után megkopik a fül és a doboztető illeszkedő része és meglazul a kapcsolat, a felek elhidegülnek egymástól, ilyenkor a doboz másodlagos felhasználásra kerül (garázs!) a ház úrnője pedig újat vásárol és újra mosolyba szaladnak a legörbül szájacskák, magasan lobog az All Blacks zászlaja és tömpe ujjacskák számolják a hátralevő napokat a következő piknikig, ahova majd ezekkel a dobozokkal települ ki a család.

 

Ps: a képeket szemrebbenés nélkül elloptam a gyártó oldaláról

Ps2: valójában nem minden kenyér 3,60 van 1.80-ért is de azt nem tudom miből lehet. 3,60-ért szárított paradicsom van a tésztájában és sajt ráolvasztva…