hétvége – utolsó előtti lépés az internet felé
autók és gazdáik
az a büdös telefon
szecsüpé
csütörtökre végleg elegünk lett a hostelből és meg is beszéltük leendő főbérlőnkkel, hogy jövünk csütörtökön, így is lett. Délelőtt kicuccoltunk a hostelből, amely azon kívül, hogy auckland tán leghangosabb helyén van, teljesen normális és tiszta volt, bár a vendégek elég változatosak voltak.
Mivel a bérlemény northcote kerületben van, ami észak auckland, közel a harbour bridge-hez, kis utókirándulás után ideértünk, megkaptuk a kulcsokat, bepakoltuk a cuccunkat a meglehetősen piszkos kéglibe, majd elmentünk további beszerző körutakra. Itt a bérlés a normális, vagy gyakoribb, viszont a házikók mind bútorozatlanok, szinte mindenhol csak a tűzhely van benn. Áram nem volt a házban, úgyhogy telefont is meg villanyt is igényeltünk a neten, villanyügyben még lesznek bonyodalmak. Amíg ezt írom épp a telefonemberre várunk, Kata meg elsétált a northcote centerbe, ami a negyed városközpontja, itt van egy köpésre.
Itt egy telekre több ház is épül, mert drága az ingatlan, ezért minden telek eléggé zsúfolt, a népek egymás szájában élnek, a mi házunk is két méterre van egy másiktól. A házunk egy bádog cirkuszkocsi, két és fél szoba (nappali meg másfél háló) kis fürdőszoba vécével, meg a nappali egy része a konyha. Tetején tető, oldalt meg ablakok, ennyi az egész, természtesen sem fűtés, sem semmiféle hőszigetelés nincs, napközben dög meleg, este viszont gyorsan lehűl. A kertben előtte áll a kocsink, idilli. A kertben egy citromfa, a szomszédéban meg egy hatalmas leanderfa áll, telisteli rózsaszín virággal. A kertünkben nő az a papagájvirág is amit aranyért vesztegetnek otthon a virágboltosok.
Szükségünk volt ágyra meg hűtőre, kajára meg konyhafelszerelésre, úgyhogy Csanád elvitt minket Albanyba, ahol van egy csomó nagy áruház egy helyen, csak pénzzel győzze az ember. Felszereltük a konyhát némi alapokkal meg a „bevándorlók álma” étkészlettel, ami 4 személyes, viszont NZD 9.90 🙂 Némi tisztítószerek, mert hónapokig üresen állt a ház, serpenyők meg ágynemű meg ilyesmi.
Eztuán hazacuccoltunk, és elhúztunk az ágyboltba (beds „R” us) ahol vásároltunk egy queen size matracot magunknak és egy komplett szimpla ágyat a gyereknek, jó sokért, viszont még itt is engedtek 200 dollárt az árból és ingyen kiszállították (ami még kb. 150 dollár lett volna) Takarítottunk sokat, meg felhúztuk az ágyakat, elkezdtünk berendezkedni, de villany még mindig nem volt, pedgi az ilyesmi gyorsan megy errefelé állítólag. A főbérlő pont itt járt, hogy elvigye a leszakadt, rozsdaette subaruját a ház elől, úgyhogy megkéredztem, hogy mit tud az ügyről, erre felhívta a Mercury nevű elmüt, akiknél előfizettünk a villanyosságra a neten. higanyék aszonták, hogy minden rendben van, viszont 7 (hét!) nap mire átfut rajtuk meg a kábel tulajdonosán a papírmunka, legyünk türelemmel. Itt a villanyos szolgáltatást csinálhatja bárki, nem csak egy elmü van, hanem sok, pont, mint a kis telefonszolgáltatók otthon, akik a drót tulajától bérlik a drót és továbbértékesítik a szolgáltatásukat.
Kicsit nyűgös lettem, a hét nap villany nélkül lehetőségétől, mert itt minden villannyal megyen, a főzéstől a melegvízig. A főbérelő felhívta a drót tulajdonosát, a genesis nevű szolgáltatót, hogy nem-e lehetne-e é szerződni most gyorsan és csinázni villanyt? Közben sötétedni kezdett. Jól jött, hogy elhoztam a kis ledes petzl fejlámpámat, most hasznát vettük. A genesis mondta, hogy semmi akadálya, a főbérlő ideadta a telefont és telefonon leszerződtem a genesissel, ami ugyan drágább lesz a jövőben és 150 dollár bondot is kell fizetni, viszont elkértek 30 dollárt, hogy 4-6 órán belül bekapcsoljanak. Örvendeztünk egymásnak kicsit, majd letettem a telefont, a főbérlő elvitte a leszakadt subarut, kezdtünk nyugovóra térni, amikor is fényárba borult az egész ház, kiszaladva pedig ott találtam a villanyórában könyékig turkálva egy maori harcost egy akkora elemlámpával, mint az Eiffel-torony. Mondta, hogy bekapcsolt – mintha nem vettük volna észre – és jóccakát kívánva beleült a terepjárójába és elment.
Később kiderült, hogy a problémát az okozta, hogy a főbérlő lemondta a villanyos előfizetést, mert nem volt lakója, így nyertük meg mi a 7 napos bekötés vs. másik szolgáltató kalandot.
Közben, még a villany előtt megérkezett a hűtőszekrény is, egy szépséges Fisher and Paykel jószág, alul fagyasztóval, használtan a szerbtől. Ezt kipucoltuk alaposan, majd mindent félretéve elmentünk aludni. Közben Kata kockásra aggódta magát, hogy a gyerek le fog esni az ágyról (külön szobája van és saját ágya!!!) de nem, bár egyszer lemászott és félálomban pityeregve óborolt egy kicsit a lakásban, de hamar elaludt és most is éppen alszik.
péntek reggeltől várjuk a telefonembert, aki nem jön, rohadjon meg, pedig ha bekötötte volna reggel a kanóct, akkor elmehettünk volna rotoruára kicsit körbenézni, de így sajna valószínűleg kifutunk az időből a matáv miatt. Kata visszaért a NC-ből kávékkal! Juhéj. Meg most láttam s szomszéd utcában a postást, bringával jár és bukósisakban 🙂
Kávét elfelejtettünk venni, meg tejünk sincs, pontosabban kávénk van, az az indonézeknek tervezett nescafé, ami szinte ihatatlan, az itteni tejjel pedig katasztrófikus.
Az ágyra meg a hűtőre meg kajára meg felszerelésre meg mindenre elcsaptunk csomó pénzt, lassan csekkolni kell az egyenlegünket, hogy hogy állunk, mert most jön majd a főzős (olcsóbb kajás) de lakbérfizetős-számlafizetős korszak, szóval óvatoskodni kell a pénzzel, amíg nincs munka.
kedd
Blogged with Flock
hétfő
Vasárnap
Hobe nagyon aranyos volt, hazahozott bennünket 4 sarokról, dumcsiztunk és remélem nem késte le a fürdetést és nem kapott ki nagyon!
A hostelben csináltunk kaját, meg beüzemeltük a a háromdolláros mosógépet, ami rémesen néz ki, de legalább hangos ellenben rendesen mos. Utána még két dollárért megvettük a szárítógépet, ami nem nagyon szárított, most lógnak a szekrényben a vállfákon a nyirkos holmik. Majd megszáradnak.
Ester nagyon nyugtalan volt, alig akart elaludni és pityergett, de már megnyugodott, most békésen szuszog az ágyikóban. Holnap korán kelés, megyünk az autópiacra körülnézni, de Hobe szerint az nem a mi pályánk, inkább trademe-zzünk magunknak autót. Meglátjuk, mindenesetre kiszedtem a falból 700 dollárt, mert csak napi 800-at lehet, holnap megint kiveszek valamennyit, az autópiacon meg nem divat a kártya 🙂 na majd meglátjuk, 1000-1200 dollárnál nem szánnék többet a dologra, ha nem muszáj. Majd ha kiderül hogyan állunk munkaügyben, akkor nézünk másmilyet.
Vasárnapra sokszor ébredtünk, mert a saturday night fever elöntötte az utcát, olyan hangzavart csináltak a bulizók, hogy azt se tudtuk mi a helyzet. Hajnali négykor már csak annak bírtunk örülni – alvás helyett – hogy nem valami technodiszkó van a keresztutcában, hanem mégis valamiféle zeneféle ordított, nem rózsaszín zaj és négyszögjel.
Szinte semmit sem aludtunk, de az álmos vasárnap reggelben lesétáltunk a Myers parkhoz vezető lépcsőnál levő kávézóba és megreggeliztünk, közben beszéltünk Csanáddal, hogy el kéne menni Ellerslie-be az autópiacra. Hobe ugyan mondta, hogy az nem az az árkategória amit mi keresünk, de egy kanyart megér a dolog, gondoltuk. MIre visszasétáltunk a hostelbe és beértek Csanádék értünk, Eszter már kidőlt, úgyhogy a hostelben hagytuk a lányokat és elindultunk autópiaciránt.
Az autópiac nagyon kedves hely, egy nagy placcon mindenki kiállítja a kocsiját, aztán igyekszik mindenféle szépeket mondani róla. Itt az autó mindennapos dolog, nem egy etvasz semmi aminek köze van a kocsikhoz. Itt nincs forgalmi engedély, hanem un. registration van, ezt hónapokra kell megvenni, nem komoly pénz. Emellett van WOF (warranty of fitness) ami amolyan műszaki-féle dolog, ezt hathavonta kell csinálni, ha nincs semmi gond, akkor 20-30 dollár. Ennyi. Némi sétálgatás után nem leletünk semmi használhatót és semmit ami olyan áron lett volna, mint amit rászántam volna, (bár láttam egy hollófekete kilences volvo kombinátort, csodaszép volt, csak elijesztett a 350 kiló maori amivel töltve volt) már jöttünk volna el, amikor egy autó hazakészülődött éppen, ablakában az 1300 dolláros ajánlattal. Megofgtuk, megnézegettük, ajánlottunk érte egy ezrest, erre bólintott emberünk (túl gyorsan is talán, lehet, hogy 800at kellett volna mondani és 900ért elhozni) úgyhogy elkocogtunk egy bevásárlóközpontba, ott bementünk a postára, kitöltöttem egy nyomtatványt (hogy hínak, hol lakom, jogsim száma), kifizettem 9,20 dollárt, felmutattam a magyar jogsimat és autótulajdonos lettem. Utána kicsengettem a lóvét a délafrikainak, aki köddé vált, kezembe nyomva a kulcsokat.
A 9 dollár 20 cent amit az államnak fizettem a postán, azt eredményezte, hogy birtokomba került (registered ownership has been transferred) egy 1990-es évjáratú Nissan Bluebird, kétliteres benzinges motorral, automata váltóval, tempomattal, klímával. (utóbbi persze nem megyen, de sebaj) Szép halványzöld metál volt valamikor Bem apó idején, de még most is szép, meg a miénk.
Folytatódott a kultúrsokk amit az itteni ügyintézés okoz nekem, gyakorlatilag tovább tartott elmenni Ellerslieből Glenfieldig a postára, mint átiratni a kocsit.
Ezután elmentünk a partra, ahol Ilapék pecáztak családilag, meg a gyerekei ugráltak a tengerbe. Eddigre már nagyon szépen sütött a napocska, finom nyáridő lett. Ezután hazakonvojoztunk, csak mentem Csanád után a blúbörddel, mert elég fura a másik oldalon vezetni, főleg a balra kanyarodás nem triviális, meg figyelni kell a kocsi bal oldalát, hogy hol jár éppen, szóval lesz még pár érdekes pillanat azt hiszem 🙂 (tele is tankoltam, érezze a törődést, pedig most irtó drága a benya, kicsit több, mint 220 forint literje. Itt szinte csak 91-es van meg dízel)
Miután a lányok is megcsodálták az autót, Eszter bele is csücsült, elkocogtunk a Myers parkba, ahol van egy remek játszótér, ott elvoltunk vagy egy órát, igazi vasárnap délutáni gyerekes program volt, mindnféle gyerekekkel játszottak a szüleik. Utána kaja, hazakocogtunk, most meg épp mesél Kata a gyereknek, aztán alszunk, reménykedve, hogy vasárnp már nem buliznak a büdösgyökerek, hanem csendben leisszák magukat otthon, holnap meg termelnek egy kis GDP-t.
Az első hét összefoglalója:
január 3: érkezés, hostelbe beköltözés, telefonszám szerzés
január 4: bankszámla megnyitása, bankkártyák, pénz
január 5: találkozás és megállapodás a főbérlővel, ház lefixálása
január 6: autóvásárlás
Ez mind nem ment volna ilyen flottul és tempósan, ha nem kapunk rengeteg segítséget az itteniektől.
Most nagyon gondolkodunk, hogy előbb itthagyjuk a hostelt és beköltözünk a házikóba előbb, mert oda még kell intézni villanyt, vizet, telefont, netet, és ráadásul nem bírunk ki ép ésszel még egy ilyen partihétvégét itt a belváros bulizóutcájában. Igy ugyan elbukunk pár nap kifizetett hostel éjszakát, de valószínűleg nem ez az utolsó tanulópénz amit kifzetünk. Ha megvan a beköltözés, a közművek, akkor viszont
indulhat a munkakeresés vadul. Még egy komolyabb tétel van hátra, ez a mosógép-hűtőgép, de ilyet igyekszünk találni a trademe-n, vagy rászánjuk a magasabb árat és hazaszállítattjuk a szerbbel.
Ezen még törpölünk egy sort, azért nagyon vonzó nem bőröndből élni és 5 dollárért mosni-szárítani, hanem csak úgy kiteregetni a teraszra…
Na végre összeraktam az address bookomba egy New Zealand Relay nevű csoportot, ebben mindenki benne aki számít és akit nem felejtettem el vagy hiányzik az email címe.