Itt a zátonyon csuda dolgokat lehet enni, de a jól megszokott mindennapi, otthonos kaják egy része bizony hiányzik. Ez önmagában nem is baj, része a kompromisszumnak, de a komfort fokozása érdekében nem tehetetlen az egyszeri de lelkes blogozó. Sőt blgozók. Az alapvető probléma a feldolgozott sertésalkatrészek hiánya, ideértve a kolbász, füstölt kolbász, füstölt szalonna, szalámi, egyáltalán a paprikás és a rendesen füstölt holmikat. Magunknak kell gyártanunk ilyesmit.
Némi előkészületeket és huzamos tervezést követően a mai viharos, esős-szeles nap volt, amelyet kiválasztottunk a nagy esemény lebonyolításához. Az előkészületek nagy részét Tibor vállalta, ő biztosította a helyet és a felszerelést is, mi pedig Csanáddal a gyakorlati segéderők munkájára készültünk fel. A vihar miatt az eredendően outdoor mulatság fedettpályára szorult.
Taktikusan reggel még beugrottunk a német pékhez, ahol két nagyon kedves ázsiai néni szolgált ki, itt jutottunk hozzá egész eddigi ittartózkodásunk legjobb kenyeréhez, pár igazi kroasszonhoz, hogy kellemesen bereggelizzünk mielőtt nekiállunk a feldolgozásnak. A reggeli Tibor korábbi gyártású kolbásza-szalámija volt, némi házilag füstölt sajttal.
A projekt elemei :
- – füstölt kolbász
- – sütni való kolbász
- – szalámi
- – abált szalonna
- – házimájas
- – disznósajt
- – füstölt rumpsteak
- – füstölt sajt
- – füstölt lazac
Az utolsó három tételt Tibor már korábban megcsinálta, mert ezeket csak füstölni kellett, a sajt és a rumpsteak kiváló lett, ha megérik, akkor világbajnok, a lazac pedig kicsit sótlan, de jóizű. Úgyhogy ránk csak a további tételek elkészítése maradt. A kolbászhús bekeverését tudományos alapon végeztük, kb 1 kiló őrölt pirospaprika felhasználásával, (igazi hazai) és egy erre a célra is kiváló szerszámmal, amivel mások a diszperzitet kavarják a vederben. Jó az kolbászhusira is, ha bírja a fúró…
Első körben a szalámi töltésének láttunk neki, ebből készült kb 15 kg, egy eléggé bázikus, kínai hurkatöltő és plasztik bél segítségével. Amíg én Csanáddal töltöttem, a kolbászhoz való birkabél ázott, addig Tibor nekilátott a szalonnák főzésének és a disznósajt alkatrészeinek, ezzel el is babráltunk egy darabig. Közben természetesen – hiszen disznóvágás szimulátorról van szó – pálinkázgattunk, (szilva, cseresznye) és unikumoztunk, és persze folyamatosan kísértük mindezt forralt borral, végül is tél van, ugyebár.
Amikor a szalámigyártást befejeztük, gyorsan csináltunk egy ebédnyi kolbászt, megsütöttük és megebédeztünk, majd folytattuk a kolbásztöltést. A másik 15 kiló hús ide került, a komótos folyamatot csak pálinka- és áramszünetek tarkították. Aztán a villany végleg elment, az időjárás úgylátszik szétverte Aucklandban több helyen a villanyt, ami nem lett volna baj, csak az utolsó tíz kiló hús még nem volt bekeverve, amit kézzel kellett megcsinálni a babafürdetőkádban. Készült még erősen fokhagymás abált szalonna, az most hűtőnkben várja a holnap reggeli bevetést, de lehet, hogy mindjárt ráfordulok egy karéj kenyérrel…
Az egész kaland kábé reggel fél tíztől este fél hétig zajlott, a gyerek délutáni alvása után befutottak a lányok is. A tervezett termékpalettából csak a májas elkészítése nem sikerült, mert nem volt elég disznózsírunk a kivitelezéshez és Orewa határában ennek beszerzése végül is reménytelennek bizonyult. ((a mad butchert most nagyon nem szeretjük)) Ezt a későbbiekben pótoljuk. Az elkészült holmik felkerültek a füstre, ahol megfelelő időt fognak tölgyfaforgács füstjén eltölteni, ki-ki nemök szerint, majd eztán mennek a hűtőbe, fagyasztóba, nemök szerint.
