Gasztro – fedettpályás sertésfeldolgozás

Itt a zátonyon csuda dolgokat lehet enni, de a jól megszokott mindennapi, otthonos kaják egy része bizony hiányzik. Ez önmagában nem is baj, része a kompromisszumnak, de a komfort fokozása érdekében nem tehetetlen az egyszeri de lelkes blogozó. Sőt blgozók. Az alapvető probléma a feldolgozott sertésalkatrészek hiánya, ideértve a kolbász, füstölt kolbász, füstölt szalonna, szalámi, egyáltalán a paprikás és a rendesen füstölt holmikat. Magunknak kell gyártanunk ilyesmit.

Némi előkészületeket és huzamos tervezést követően a mai viharos, esős-szeles nap volt, amelyet kiválasztottunk a nagy esemény lebonyolításához. Az előkészületek nagy részét Tibor vállalta, ő biztosította  a helyet és a felszerelést is, mi pedig Csanáddal a gyakorlati segéderők munkájára készültünk fel. A vihar miatt az eredendően outdoor mulatság fedettpályára szorult.

Taktikusan reggel még beugrottunk a német pékhez, ahol két nagyon kedves ázsiai néni szolgált ki, itt jutottunk hozzá egész eddigi ittartózkodásunk legjobb kenyeréhez, pár igazi kroasszonhoz, hogy kellemesen bereggelizzünk mielőtt nekiállunk a feldolgozásnak. A reggeli Tibor korábbi gyártású kolbásza-szalámija volt, némi házilag füstölt sajttal.

A projekt elemei :

  • – füstölt kolbász
  • – sütni való kolbász
  • – szalámi
  • – abált szalonna
  • – házimájas
  • – disznósajt
  • – füstölt rumpsteak
  • – füstölt sajt
  • – füstölt lazac
Az utolsó három tételt Tibor már korábban megcsinálta, mert ezeket csak füstölni kellett, a sajt és a rumpsteak kiváló lett, ha megérik, akkor világbajnok, a lazac pedig kicsit sótlan, de jóizű. Úgyhogy ránk csak a további tételek elkészítése maradt. A kolbászhús bekeverését tudományos alapon végeztük, kb 1 kiló őrölt pirospaprika felhasználásával, (igazi hazai) és egy erre a célra is kiváló szerszámmal, amivel mások a diszperzitet kavarják a vederben. Jó az kolbászhusira is, ha bírja a fúró…
Első körben a szalámi töltésének láttunk neki, ebből készült kb 15 kg, egy eléggé bázikus, kínai hurkatöltő és plasztik bél segítségével. Amíg én Csanáddal töltöttem, a kolbászhoz való birkabél ázott, addig Tibor nekilátott a szalonnák főzésének és a disznósajt alkatrészeinek, ezzel el is babráltunk egy darabig. Közben természetesen – hiszen disznóvágás szimulátorról van szó – pálinkázgattunk, (szilva, cseresznye) és unikumoztunk, és persze folyamatosan kísértük mindezt forralt borral, végül is tél van, ugyebár.
Amikor a szalámigyártást befejeztük, gyorsan csináltunk egy ebédnyi kolbászt, megsütöttük és megebédeztünk, majd folytattuk a kolbásztöltést. A másik 15 kiló hús ide került, a komótos folyamatot csak pálinka- és áramszünetek tarkították. Aztán a villany végleg elment, az időjárás úgylátszik szétverte Aucklandban több helyen a villanyt, ami nem lett volna baj, csak az utolsó tíz kiló hús még nem volt bekeverve, amit kézzel kellett megcsinálni a babafürdetőkádban. Készült még erősen fokhagymás abált szalonna, az most  hűtőnkben várja a holnap reggeli bevetést, de lehet, hogy mindjárt ráfordulok egy karéj kenyérrel…
Az egész kaland kábé reggel fél tíztől este fél hétig zajlott, a gyerek délutáni alvása után befutottak a lányok is. A tervezett termékpalettából csak a májas elkészítése nem sikerült, mert nem volt elég disznózsírunk a kivitelezéshez és Orewa határában ennek beszerzése végül is reménytelennek bizonyult. ((a mad butchert most nagyon nem szeretjük)) Ezt a későbbiekben pótoljuk. Az elkészült holmik felkerültek a füstre, ahol megfelelő időt fognak tölgyfaforgács füstjén eltölteni, ki-ki nemök szerint, majd eztán mennek a hűtőbe, fagyasztóba, nemök szerint.

22 hozzászólás “Gasztro – fedettpályás sertésfeldolgozás” bejegyzéshez

  1. Mea maxima gratula 🙂 – rendben vannak az anyagok nagyon. Feltekertétek a gyomorsav triggert, lehet, hogy én is megindulok a kazánlemez irányába egy adak csevappal…

  2. Jó étvágyat hozzá 🙂 Mi is nagyon izgulunk, hogy a füstölés és pihentetés után mikor lesz harckész a húsáru 🙂

    (ráadásul neked Tibor nem is ismeretlen, ha jól tudom)

  3. Erre nincsenek szavak…! Marha jól néznek ki. (Most megyünk felfedezni egy http://www.gulyascorner.com nevu helyet, állítólag finom magyar húsokat tartanak…)

    Ja, és bocs az intimpista kérdéseimért, ignore me.

  4. az általad belinkelt oldal szörnyűséges, nem értem, hogy miért nem lehet tisztességesen kinézőt csinálni. Arról nem beszélve, hogy itt sem ment az áru-árú különbség értelmezése 🙁

    A kaják viszont jónak tűnnek. Remélem találtok mindenféle finomságot!

    (intimpista kérdést most nem tudom mire gondolsz, ha van ilyesmid, akkor mélezd nekem)

  5. halo,

    eleg nyalcsorgato volt olvasni is, latni is (foleg, mivel talan ot eve voltam utoljara igazi disznovagason). annyit arulj el, hogy kulfoldon hol sikerult beszerezni sutnivalo kolbaszhoz belet vagy barmit, amiben meg lehet sutni 😉

  6. Nos, nem valami fényes a lap, a hely sem, az igaz, de ma akkorát vacsoráztunk az ott kapott finomságokból, hogy csuda. Csípős kolbász, kovászos uborka… S legalább nem tegezett le élből az ember, amikor beléptünk. A másik bolt talán jobban fogsz tetszeni: http://www.paprikastores.ie

    Megmutatom az uramnak is a képeket.

    Az intimpista kérdés ment mailben.

  7. Tamás a bél nem gond, itt számos birka van és fejlett szoszidzsgyártás. Szóval a birkabelet sok helyen lehet kapni, szárítva, kb 40 dollár 100 méter.

  8. Moni, a kaja a lényeg, pláne, hogy kimondtad a koviubi szót 🙂
    Olyat majd csinálok nyáron, az biztos… egészségetekre!

  9. Hettie!

    Neki kell állni, biztos van ott még magyarka aki benne lenne 🙂

  10. Ugye nem felejtkezel meg régi gyerekkori barátaidról, amikor elkészülnek? :))))

  11. Az ugye attól függ :))) Ugyebár nem engedhetem meg magamnak (bazilika, kéregetés, szegény gyerek veséjére van vevő,stb) a nagyvonalúságot _csak_úgy_ :))))))

  12. Tudtam, tudtam. Tibor, csalódtam volna, ha nem írsz pár sort a pigcsízről. :))

  13. Jajj úgy aggódtam, de látom kóser lett a kolbász 🙂

  14. Mivel most láttam a disznósajtot, hogy mibű van, most meg fogom kóstolni, ha Tibb hagy belőle egy falást. Nem volt olyan rémijesztő, mint amiket eddig láttam. Meg még hátra van a májas megcsinázása is…

  15. zolcsi, persze, hogy kóser, egyrészt kósertésből van, másrészt a rabbi receptje, ami generációról generációra száll a stetlben 🙂

  16. Pigcsíz, mint kifejezés odaver 🙂 Pappito egyed, mintha muszáj lenne – a disznósajt a röfik legnagyobb ajándéka!

  17. pigcsíz az pigcsíz, ez itt angol nyelvterület kérem 🙂

    Tibb folyton nyaggat vele, na majd megnézem magamnak alaposabban. Nem Tibort 🙂

  18. a képek/leírás hatására (is ;)) én innen egy adag jóféle sertéspörkölt+koviubi mellől kívánok jóétvágyat 🙂

  19. pappito, koszi a tippet. sose gondoltam volna, hogy a fejlett vilag is igazi belbe tolti a szoszidzs-lajk cuccokat (nota bene, sose voltam a zatonyon, az usaban nem ettem szoszidzsot, es nemetorszag is kimaradt, itthon meg csak arra emlekszem, ahogy nagymamam pucolja a bel-toolkitet).

    koviubit nagyszeruen lehet barhol csinalni, sok sikert hozza 🙂

  20. Minden tiszteletem az összes kolbásztöltőnek! 🙂 Nagyon jól néznek ki a cuccok! 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.