Gasztro – marha gombaszósszal

A sok bevándorlós izgalom után nézzünk valami finomat! Tegnap jártak nálunk Whatever Zsuzsiék, de persze nem mondom el, hogy 20ml szójaszószért jöttek, viszont beszélgettünk és valami gombás kajáról is esett szó, nekem meg előjött az ízmemóriámból nagymamám legendás gombaszósza, amely részben feledhetetlen, részben nem tudom hogy kell csinálni. Úgyhogy délelőtt elsétáltunk a gyerekkel a zödlségeshez és beszerztünk némi friss gomákat, hátha sikerül.

Kis kitérő, hogy a zöldségesnél mindenféle fűszerszámot is lehet kapni (vettem is rendes köménymagot), meg még sárgaborsót és vörös lencsét is, de ami a legklasszabb volt, hogy láttam paprika őrleményt. Hát a színét az is kiröhögné, aki sose járt szegeden, ellenben a címkéjét kiolvastam és teljesen korrekten ott áll, hogy ez hungarian speciality, ebből van a gulyás meg a pöci, és a magyarok nem átallják kolbászba is tenni. Sajnos az is rajta volt, hogy capsicum-ból van, ami itt a zátonyon kaliforniai paprikát jelent, semmiképpen sem azt a pirospaprikát, amit mi megszoktunk. Lehet, hogy kalandvágyból kipróbálom, de eléggé reménytelen, mivel úgyis csak díszítésre használják, a helyi erők sokkot kapnának, ha meglátnának egy magyar szakácsot, ahogy evőkanállal nyomja hat fejnyi hagymára a pörköltalaphoz.

No, de vissza az iparhoz, kaptam egy böszögény nagy kést Zsuzsitól, (kutyád leszek a másvilágon, Effendi!) ami egy igazi chef kés, és nem lehet sokkal hosszabb, mint amit Piszkos Fred használt. Egy szúrással ki lehetne végezni vele egy fél birkanyájat. Életnagyságnál egy kicsit nagyobb, összesen 39 centiméter hosszú, ebből 26 centiméter a penge. Svejci. Csak keresztben fér be a fiókba. A képen alatta van az a kés amit eddig használtam, ami majdnem ugyanilyen nehéz, viszont gyorsan elveszti az élét és rövid. A naggyal prímán lehet szeletelni, ahogy a nagyon csinálják, hogy leteszik a kés hegyét és csak a nyelet emelgetik, ahogy tolják alá ballal az aprítanivalót.

Remek alkalom volt a sok gombácskán kipróbálni, roppant haladósan lehet vele ügyködni, csak az a szokatlan, hogy mekkora hely kell neki. Mindenesetre ha valaki nagyon nem bírja visszafogni magát, akkor nyugodtan ajándékozzon nekem egy fiskars santokut-t, duzzogva el fogom fogadni!

Naszóval a cél az, hogy elérjük a sült marhát gombaszósszal (lelövöm a poént, sikerült), ehhez az alábbiakat cselekedtem: Fogtam jó fél kiló gombát, megmostam és felvágtam apró darabokra, olajon egy fej apróra vágott hagymát üvegesre pároltam, aztán beledobtam a gombákat, hogy levet eresszenek. Ezalatt felvágtam hártyavékonyra 4 gerezd fokhagymát és azt is beküldtem a többiekhez.

Amíg a cucc hőkezelődött (vagy ahogy apám mondaná, kapta a hiccet) egy doboz tejfölt, két evőkanál mustárt, sót, fehérborsot és 3 evőkanál krémsajtot összekevertem alaposan. Amikor a gomba megfonnyadt és lett egy kis leve, akkor ráöntöttem óvatosan a masszát, szórtam bele kicsi rozmaringot és összeforraltam.

Ezalatt elővettem 4 szelet szép marhahúst és besóborsoztam, vékonyan olajozott tepszibe fektettem, mindegyikre raktam egy babérlevelet amit letakartam egy paradicsomkarikával, a maradék paradicsomot mellészórtam, fóliával letakartam az egészet és be a sütőbe. Kb. egy óra, egy és egy negyed kell neki, attól függ milyen vastag a marha, a sok paradicsomtól nem is sül, hanem inkább párolódik, szépen megpuhul.

Aki kitalálja, hogy mi volt a köret, az indulhat Pukekó blogjátékán 🙂