Majd nemsokára megírom, hogy miért, most legyen elég annyi, hogy kedden négy alkalommal is átszeltem a Waitemata harbourt komppal, és szép idő is volt úgyhogy fotóztam hajókat.
vasárnap délelőtt
Az idő és az előrejelzések alaposan megtréfáltak bennünket, de szerencsére most kellemesen csalódtunk, hiszen már kora reggel ki-ki sütött a Nap, úgyhogy az előző esti pókercsata és az órák visszaállítása által keltett zavar az erőben sem akadályozott meg bennünket, hogy bekocogjunk a városba és hajóra szálljunk.
A helyi magyar anyák (unite!) létrehoztak egy magyar játszóházat ahol a magyar lurkók tudnak játszani meg mindenféle remek rendezvényeken részt venni. A játszóházat gründolók ehhez mindenféle támogatást is szereztek, amiből most hajókirándulást finanszíroztak a rövidlábúaknak meg a szülőknek. (illetve fordítva, mert csak a szülőkért kell fizetni 🙂 Szép számú magyar jött össze, és az idő véglelg napsütésesre váltott, úgyhogy lelkesen szálltunk fel a Fullers aucklandi öböl-túrájára.
A Fullers kompjáratokat üzemeltet az öbölben és a környék pár szigetére, jellegzetes katamaránjaik mára az öböl vizének jelegzetes színfoltjai. A hajó, amivel mentünk jó nagy és piszok gyors, maximális sebessége 27 csomó, ami kb. 50 km/h és volt szerencsénk megtapasztalni ezt a tempót a vizen.
A túra útvonala: a belvárosból, a quay streetről induló hajó elballag teherkikötő mellett a Rangitoto nevű vulkánhoz, ott kiteszi a turistákat, ha vannak, majd Devonport, hadikikötő, elmegy a Harbour Bridge-ig, hogy azt jól megnézhessük alulról, onnan be a marinába, ahol a soksok hajó parkol, utána elhúz a hatalmas üzemanyagtartályok mellett és visszatér a belvárosba. Ez nagyjából másfél óra, ami alatt egy kedves úriember folyamatosan mindenféle érdekességeket mond a látottakról.
Mi nagyon jól szórakoztunk, a gyerekek és az anyukák pillanatok alatt játszóházat csináltak a felső fedélzetből, az apukák pedig hol a gyerekeket, hol egymást szórakoztatták és persze csillió fotót készítettek mindenről. Az különösen mókás volt, hogy a Rangitoton kikötöttünk, kiszálltak a túrázók, eljöttünk, majd szépen visszafordultunk, mert valaki elfelejtett kiszállni, úgyhogy kitettük őt is és újra eljöttünk, immáron végleg.
Az egész kirándulás alatt folyamatosan élénk vizi életet láttunk magunk körül, a legváltozatosabb járművek jöttekmentek a hullámok hátán, az egyszeri kajaktól a százéves lélekvesztőkön át a legmodernebb luxusjachtokig minden kóricál az öbölben, plusz itt van a nemzeti hajósválogatott edzése, optimistek versenye és persze az aucklandi öböl meghatározó képi eleme, a pecás. Na főleg a pecálósok tudnak varázslatos készítményeken kimenni a vízre, de szórakoztató látni, ahogy két alak gubbaszt pecabotot markolva az öböl közepén, mellettük pedig épp elrobog egy halászhajó.
Köszönjük a szervezést és a meghívást a magyar játszóháznak, nagyon klassz volt a hajókázás!