Muzik – július

 

Már pár napja halogattam a muzsikák levadászását, és sajnos pont az a régóta magamnak megjósolt helyzet állt elő, hogy megint kevés a havi 50 szám, de ahogy nézem a duflája is kevés lenne. Lassan ot tartok, hogy a “save for later” szekcióm nagyobb, mint a donload history. Nyilván meg lehetne ezt oldani torrentből, de hát…

Na, ha már kifizettem, lemulatom, Az egész hónap most Benny Goodman, különösebb cizella nélkül csak felsorolásszerűen:

Live in Basel 1959

Don’t be that way 

és a színes, szélesvásznú, egész estét betöltő nagy BG gyűjteményes családi album második korongja a

Sing, Sing, Sing

Ennyi no, ezzel ki is merítettem a keretet, úgyhogy különösebb varázslat nélkül, csak itt Benny Goodmanról egy kései kép meg egy régebbről, orkeszterrel:

Benny Goodman

 

Benny Goodman and his orchestra

 

És, mint a tornaversenyen: felkészül Artie Show!

Muzik – június

Megint eljött a napja, hogy a központi zeneellátó odaengedjen a havi járandóságomhoz. A fókuszban ma Art Blakey és a Jazz Messengers áll, akiről már volt szó a múlt hónapban, most 2 albummal gazdagodott a gyűjtemény, amelyek közül az egyik dupla. A szokott színvonal, néha már kissé performanszba hajló elemekkel, de nagyon masszív végeredménnyel. 

Nincs a véletlenre bízva semmi, Art teszi a dolgát, ahogy kell. A másik album, amelyik szimpla, az a Caravan c. munka, a címadó szám már az elejétől elrabol bennünket, az intróba beköszönő zongora önmagában eladná az egész albumot. A Jazz Messengershez kell némi türelem, de nagyon megéri rászánni az időt, a jazz egy különös világába merülhetünk el vele. Ha kicsit latinosabb lenne, akkor nagyon közel járna ahhoz amit Pepécske játszik az 1985-ös Vámpírok Havannában című műremekben. (¡Vampiros en La Habana!)

Negyedig szerzeményem egy újabb Coleman Hawkins korong, (na jó, bitfolyam), jelesül a Soul c. album, ami maradéktalanul hozza az elvártakat, illetve amire számítottam az ugyanettől az előadótól korábban vásárolt albumok után. Ez olyanféle jazz, amire a kanapén kötögető feleség is felkapja fejét és azt mondja: “mi ez, nagyon jó!” Tőle még biztosan vásárolok műveket, szerencsére nem tétlenkedett, van miből válogatni.

In cauda venenum, utolsónak hagytam a fantasztikus Benny Goodman-t, akitől egy The Intsrumental Hits című albumot vettem meg, és nagyon jól tettem. Amit a bigband műfajról el lehet mesélni azt Benny Goodman el tudja mesélni és nem csak képes rá, hanem megis teszi.

Sajnos csupán ennyire volt elegendő az az 50 track, amit havonta veszek, ezek most pont takkra kiadták az öt lemezt. Amikor marad 3-5 lövésem a komplett albumok letöltése után, akkor egy nagyon sok trackból álló albumot egészítgetek kifelé, ez szintén Goodman, ráadásul az 1938-as Carnegie Hall koncertfelvétele, kiegészülve némi ’44-’47-ig elkövetett kalandokkal. Szuper darab, de nagyon lassan haladok vele. No de nem rohanunk és a jazz világa olyan mint a lógyógyszer, hatalmas és nem lehet egyben bevenni. No, meg ugye hallgatni is kell amit az ember összevásárol.

vegyes

Miután nem sok minden történik, most összeszedtem az elmúlt kb. egy hét minden tücsökbogarát, hátha árnyal valamilyen képet.

Először is az idő kezd vacak lenni, bár pár órára kisüt a napocska, ma különösen kedves tőle, hogy miután elhoztuk amosodából a vizes ruhát és kiteregette Kata, a felhők eltűntek és a gúnyák lelkes száradásba lezdtek. Időnként elered az eső, összevizezi a kertet, de semmi komoly. Este már időnként hűvös van, a gyereknek is elkezdett folyni az orra, hát erre én számítottam, nem is a hideg miatt, hanem inkább azért, mert este gyorsan lehűl a levegő, napközben meg 18 fokok vannak.

Tegnap éjszaka megszűnt a telefonvonalunk, így lehajtottunk az indormációs szupersztrádáról is. Hajnali egykor ez nem nagyon érdekelt, de reggel felhívtam a telekomot, hogy legyenek szívesek megoldani a gondunkat. Kicsit döcögősen bár, de elhitték, hogy nem a készülék hibája (azt ugye bárki mondhatja, hogy ért hozzá) és kb. 5 telefonváltásból kiderült, hogy jön egy alak három és hét között, aki majd megcsinálja. Időközben a bejövő hívásainkat átirányították a mobilomra, de nem hívott senki, úgyhogy végül is mindegy volt. Kettő körül megjelent egy kedves szerecsen a kertben és a házat stírölte, úgyhogy kiballagtam, hogy mi van, és – itt jön kérlelhetetlen erejű vaslogikám eltéphetetlen lánca – kifigyeltem, hogy a telecom előírásos színeiben van. Kicsit találgattuk, hogy hol jöhet be a kanóc a házba, mert szerinte az utcán a trönk stimmel. Kicsit bukfenceztünk a bokrok között és emberünk meglelte a dobozt, kicsit varázsolt a drótokkal, majd lecsekkoltam a vonalat és minden működött. A jóember, a hiba okát firtató kérdésemre a “corroded wires snail in the box” választ adta. Hát, igen, sose volt kertünk.

Az idő előrehaladtával életem párja csendesen kiépített egy kötöttsapka maffiát, terjesztőkkel, fix árakkal, Al Capone kutyagumi ehhez képest. Az összeesküvés még nem nemzetközi, de érzem, hogy OZ-ig ki fog nyújtózni. Hozott fonalból köti a sapkákat meg a fejpántokat lurkóméretben, irdatlan tempóban, egy csendes estén a lakásban csak a szikrákat hányó kötőtüvek csettegése hallik. Ha majd eléri a napi két sapka kapacitást, akkor nyitok egy boltot a trademe-n. Itt ennek a DIY és házikészítésű dolgoknak nagy respektje van, és észbontó mennyiségű biszbaszt lehet kapni az elszántaknak. Fonal, gyöngy, flitter, horgolótű, keresztszemes vajákolás, hímezés-hámozás, mind mind ki van szolgálva, a közeli ilyen boltban kb. 200 féle szalagot lehet kapni meg mindenféle textíliákat és kellékeket. Röltex Rózsi egy olcsó ribanc 🙂

A villanyművek továbbra is szerencsétlenkedik, most küldött egy letétnyi számlát, hogy azt fizessük be, annak ellenére, hogy korábban azt mondták, hogy az ne fizessük be. Súlyos harcok után, miután mereven állást foglaltam egy általam ismeretlen helyen levő ingatlan villanyfogyasztásának kifizetésével szemben, most ott tartunk, hogy fizessem be a letétet (ezt mindenképpen be kell) és ők majd leolvassák az órát és küldenek számlát. Itt több elektromos szolgáltató is van, akik részben a saját tulajdonukban álló vezetékeken szolgáltatnak villanyosságot, részben más szolgáltatók vezetékein. Hogy az őrületes kavarodás ne okozzon forradalmat, minden fogyasztási helynek van egy egyedi azonosítója (nem, kis buták, nem a villanyóra gyári száma, az senkit sem érdekel) amit IPC (Installation Control Point) számnak hívnak és ettől minden egyszerű és átlátható. Amíg attól veszed a villanyt, akié a drót a házikódig. Minden más esetben egymással kéne egyeztessenek a szolgáltatók, de biztos, ami biztos, neked küldözgetnek leveleket, hogy mindjárt kikapcsolnak. Szerencsére mindnek van ingyenes telefonszáma, ahol lehet magyarázgatni az ide-oda kapcsolgató emberkéknek, hogy mi van. Ez a töketlenkedés ismerős otthonról, csak otthon ki is kapcsolnak. Nu, majd meglátjuk mi lesz.

Megint átestünk egy hónapfordulón, tehát új albumokkal gazdagodott a muzsikatár, Chick Corea, újabb Dizzy, Maynard Ferguson, és még egy Wes Montgomery album érkezett. Jazz és swing vizeken evezünk, mindenkinek csak javallani tudom, ráadásul fenti előadóktól mindegy mit lel az ember, csak jól járhat.

A macupdate megint kiadott egy kupac szoftvert egyben, végzetesen nyomott áron, így már a második ilyen szoftvercsomagot vettem meg, ócsóér (USD 64.99). A jelenlegi pakkot a Parallels húzza, ami egymagában is többe kerülne, mint az egész csomag, így viszont tömeges kedvezménnyel hozzájuthat a dolgozó a szerintem leggyrsabb virtualizációs alkalmazáshoz a macjához. Rövid ismeretető a csomag tartalmáról:

  • Hazel (rendszerkarbantartó alkalmazás)
  • Art Text (csinos szövegeket hozhatunk létre, fejlécbe, weblapra, akárhova)
  • MenuCalendarClock (az iCal rugalmasságát a menüsorra, kúl)
  • Leap (spotlightot megszégyenítő rugalmasságú és tempójú, metaadat alapú kereső)
  • StoryMill (regényírás-támogató szoftver)
  • typinator (szabadon konfigurálható rövidszöveg-kiegészítő, minden alkalmazásban megy)
  • DVDremasterPro (kétrétegű dvd-ket transzkódol vagy rekódol egy diszk méretre)
  • Sound Studio (félprofi hangszerkesztő)
  • BannerZest (saját képekből flash animációt csinálhatunk vele)
  • Parallels (virtualizációs alkalmazás, inteles mac-on ablakban futtathatunk vele Linuxot vagy windowst vagy bármit ami elmegy intel platformon)

zeneajánlat

Immár közel egy éve vásárolok online zenét, eddig beszerzéseim jobbára komolyzene, jazz, swing, és bigband műfajúak. Az eMusic muzsikabolt inkább bizonyos rétegzenére kíváncsi vásárlókra szakosodott, sok kis eldugott kiadó lemezeit is meg lehet vásárolni itt, a popkultúra és a kommerciális mainstram kicsit visszafogottabban képviselteti magát. Vannak albumok, amelyek csak itt és csak digitális formában jelennek meg. Néhány magyar is fellelhető Pege Aladártól az Emil Rulez!-ig. A letöltött zenék DRM mentesek, az albumokhoz jár a borító, a számok rendesen el vannak látva tag-ekkel, és a letöltőkliens együttműködik az iTunes lejátszóval. A szolgáltatás havidíjas, átalányban lehet zenét venni:

30 track letöltése havi USD 9.90, vagy €12.99
50 track letöltése USD 14.99 vagy €16.99

50 track az 4-6 komplett album is lehet, ha így nézzük, akkor 170 forintos dollár mellett 2500 forintért lehet ennyi muzsikához jutni. Euróban is lehet fizetni, az is hasonló ár, bár az árfolyamok miatt az drágább. Nem mellékes, hogy ha egyszer megvásároltunk egy számot, akkor azt újra le lehet tölteni a saját accountunk alatt, tehát ha elveszik a vinyónkról minden adat és LGT-sen szólva “csak a zene kell”, akkor sem kell újra megvennünk a már megvásárolt zenéinket. A letöltött zeneszámok korlátlan számban másolhatóak saját felhasználásunkra, tehát még jogsértőek sem vagyunk, ha a kocsiban CD-n, a hordozható MP3 lejátszónkon és a számítógépünkön egyszerre megvannak.

Szíves figyelmetekbe ajánlok pár albumot, amelyek szerintem kiválóak, a borítókra vagy a linkekre klikkelve bele is tudtok hallgatni a számokba 30 másodperc erejéig.

Ray Charles & The Count Basie Orchestra
Ray sings, Basie swings

2006ban jelent meg a Concorde Jazz gondozásában az alábbi tracklistával:
1. Oh, What A Beautiful Morning 4:35

2. Let The Good Times Roll

2:57
3. How Long Has This Been Goin’ On

6:19
4. Saturday Night

4:05
5. I’m Busted

2:35
6. Cryin’ Time

3:53
7. I Can’t Stop Lovin’ You

4:02
8. Come Live With Me

4:10
9. Feel So Bad

4:10
10. The Long And Winding Road

4:04
11. Look What They’ve Done

2:51
12. Georgia 4:40

A következő album már elevez a jazz vonaltól, inkább az acidjazz irányába, de mindenképpen érdemes vele eltölteni kicsit több, mint egy órát, izgalmas szaxofonjáték, mozgalmas alapokkal.
2001-es kiadás,

Grover Washington Jr.

Discovery
No Way 7:20
Between The Sheets 5:32
Sunshine Alley 7:12
Our Love Will Never Die 10:21
I Feel The Earth Move 6:17
L & J 4:43
Inside Job 6:16
Fadin’ 6:53
Killer Joe 14:37

A kicsit könnyebb műfaj kedvelőinek is van tippem, elég friss a dolog, de megéri az időt és a pénzt, (Vica/Hugi/Jordi!) nagyon kellemes elektronikus válogatás, remixek a Jalapeno Recordstól, 72 perc ami elektronikus, de nem szimpla tufciri-tucirifiri:

Jalapeno Sound System
1. Delta Dawn 5:11
2. Money in the Bag (Ian Pooley Remix) 7:09
3. Let’s Have Scratch for Breakfast 5:34
4. She’s Gone 6:26
5. Cornered 6:38
6. Ya Lookin’ Tight 5:25
7. No Sun in The Sky (Henrik Schwarz Remix) 8:21
8. Little Spot of Soul 4:02
9. Funk up my Day 7:35
10. Signs (Jody Wisternoff Remix) 6:41
11. Swing Down 5:27
12. Bump Bump (feat. Young MC) 4:19

Térjünk át a komolyabb elképzelésekre, egy Beethoven szimfónia sorozatra, a London Symphonic Orchestrát Bernard Haitink vezényli. Ehhez nem teszek borítót, de a linken mindet megtaláljátok, nagyon-nagyon jó.

Visszakanyarodva a jazz világához, a Monterey Jazz Festival a hatvanas években elképesztő előadókat kínált, Stan Getz, Thelonius Monk, Miles Davis és még sorolhatnám. Az ott készült koncertfelvételek mai napig kihagyhatatlanok, két személyes kedvencem:

Miles Davis
Live at the 1963 Monterey Jazz Festival

100% (cien porciento) nettó Miles Davis, csak hátra kell dőlni és halgatni. 52 perc repülés.


A másik, és ehhez már nincs mit hozzátenni, az egy évvel későbbi, az 1964-es Monterey Jazz Festivalon készült felvétel:

Thelonius Monk
Monterey Jazz Festival Live 1964