Soha életemben nem sütöttem még bárányt, eddig csak darálva használtam vegyes fasírtba, és ott jó is volt nagyon. Ma viszont, mivel elvittük Zsoltot az olcsóhúsboltba (nem is híg a leve) én is vettem még pár apróságot, hogy feltöltsük a készleteket rendesen. Miközben a kis cérnahangú kínai jóember pakolta a husikat, jól nézett ki a bárányláb, gondoltam egy kísérletet megér, max maradunk az ismerős cuccoknál, ha nem jó. Eddig ugye a hagyományos, csípős, csontszilánkköpködős birkapöci volt a birkaélmény (mit mondjak, egyesek szerint a pacal is étel) ami pörköltnek jó, de azért nem osztják rá a michelin csillagokat.
Szóval 3 emberes szelet bárányt csontostul besóztam-borsoztam, bedörzsöltem fokhagymával. A tepszi aljára hagymakarikákat tettem, hogy azon heverjen a jószág, majd vágtam rá frissen szedett oreganót és koriandert. A hússzeletek közé irdatlan mennyiségű fokhagymát szórtam, 4-5 nagy babérlevelet, a maradék helyekre pedig magtalan szőlőt és madnulát dobáltam, hogy legyen leve meg zamata az egésznek.
180 fokon sült majd’ egy órát, de akkor még nem volt klassz, úgyhogy megemeltem a hőfokot és kapott még 40 percet, ezalatt a fokhagymák halványbarnára és krémesre olvadtak, a szőlő pedig elveszítette a leve nagy részét. Ebben a lében úszkált a sok babérlevél.
A végeredmény nagyon kellemes lett, főleg első próbálkozásnak, ha van valami trükkje a báránynak, akkor tessenek elárulni bátran (tudom, a rozmaring jót tesz neki), én két hibát követtem el, az egyik az volt, hogy nem kapott még 20 percet az egész cucc, a másik pedig az, hogy kelbimbóval ettük. A kelbimbó nagyon kedves ződség, a kelbimbó az ember barátja, mi nagyon kedveljük őt, de ehhez a kajához jobban passzolt volna némi tepsis-, vagy petrezselymes krumpli.
A végeredmény így is kielégítő lett, a lányoknak is ízlett, és a krémesre sült fokhagyma a szőlővel nagyon kellemes kísérőízt adott a báránykának.
hozzávalók:
- bárány
- másfél fej fokhagyma
- jó nagy marék szőlő
- kisebb marék mandula
- oregano, koriander, lehetőleg frissen felaprítva
- sóbors
- olaj