Címke: közlekedés

Valójában semmi érdekes nem történik, hehe, csak élünk, éldegélünk és állásokra vadászunk. Közben azért némi említésre méltó esemény fenforgott, nevesül az én drága nejem, életem értelme megkockáztatta az autóvezetést, sikerrel. Először takapunára mentünk, mert arra ugye már látásból ismeri az utat, ellenben egyszer csak jobbra fordult, majd megkérdezte hol vagyunk és merre menjen 🙂 Aki még nem próbálta, annak mondom, a jobboldalra helyzett kormányú személygépjárművek pont olyanok, mint az általunk korábban már megszokottak, csak a legfontosabb dolog nem működik, a rutin. (legalábbis az elején) Kata remekül abszolválta az első alkalmat, pedig automatát se vezetett még, pláne nem jobbkormányost, de hirtelen csavarogni kezdtünk és kb egy órát krúzoltunk itt a környékbeli negyedekben, a legnagyobb csúcsforgalomban, szóval ezt kipipáljhatjuk. Mondjuk nagyon nem aggódtam, otthon is jól vezetett, legalább hasznát vette az FMCGnek valamiben.

Az alapvető viszonyítási pontok, amelyek bevésődtek a soksok otthon megtett kilométer alatt, most nem jelentenek semmit sem, sőt. Az első kaland az, hogy ha itt 30 fokban, szügyigérő napsütésben szárazon ablaktörlőző embert látsz, akkor biztos lehetsz, hogy friss bevándorló valahonnan, ahol az autókba bal oldalon száll be a sofőr. Az index a jobb kéznél van, a helyzet annyival érdekesebb, hogy ez nem minden autóra igaz. Tekintsünk el az apróságoktól, mert a mi járgányunkban jobb kéznél az index és balnál az ablaktörlő bajuszkapcsolója, természetesen balkéznél a váltó, amire viszont nincs nagy szükség, szinte minden autó automata.

Második kaland, hogy a kocsi bal első sarka még csak nem is gyanítható, hogy merre kujtorog, a bal szélen, tehát a mi sávunkban parkoló autókhoz mért távolság legbiztosabban a bal tükörből állapítható meg, utólag. Ez elegendő is lenne, csak az ember számol fejben a tetovált arcú maori harcossal, aki majd kirohan a házból a csörömpölésre és ugye csak bemondásra úgy tudjuk, hogy 50 éve nem esznek embert, na de annyi mindent mondanak, ugyebár. Ezért az egyszeri europid a felezővonalra húzza a kocsit, néha minden határon túl, hogy minél távolabb legyen az út szélétől és az emberevéstől. Ettől persze a szembejövők lesznek nyugtalanok, de hát izgalom, kockázat, no pain, no gain!

Tükör. A két szélső ugye elég könnyen értelmezhető még a szokatlan (vagy partikuláris) nézőpontból is, ámde a középső tükör gyakorlatilag feldolgozhatatlan képet ad, ezért én speciel nem is használom, csak ha a pirosnál állok, mert valahogy nem áll rá a szemem az ott látható dolgokra, fogalmazzunk úgy, hogy kívül esik az én értelmezési tartományomon. Enélkül egyébként el lehet lenni, hátul úgysem történik semmi érdekes, ha pedig a teljesen felfoghatatlan (jobbkormányos ÉS szedán, ugyebár) helyen levő holttérben közlekedőre húzzuk a kormányt, akkor sincs nagy gond, a körülöttünk közlekedni kényszerülők, jól megszokott akusztikus visszacsatolással figyelmeztetnek hibánkra.

Mindezektől az ember mindent kicsit lassabban csinál, lassan vált sávot, háromszor meggyőződik róla, hogy a lámpa tényleg zöld és neki zöld és, hogy abban a sávban állunk, akinek zöld. Komoly gondot nem okoz, ez nem Tokió, sem Bp, itt a forgalom elvan 50-60km/h között, (állítólag hatvanig nem büntetnek, ötven a limit) és mivel minden egyértelműen ki van táblázva, útburkolati jelekkel ellátva, a fordulósávokon külön hangsúly, a közlekedés viszonylag egyszerű és békés. Még az autópályán is, ahol az őrületes 100km/h a felső limit, és úgy túnik, hogy ezzel meg is vannak elégedve. Az egész országban egyébként csak itt a városban van autópálya, a helyközi közlekedésben pont elvannak a kétszer egy sávos úttal, igaz, hogy az rendes minőségű, azon kolbászolnak hencidától boncidáig, szintén százzal. A gyorshajtás itt nagyon keményen büntetve van, ráadásul a város jól be van kamerázva, plusz időnként a rendőrök ki-ki szednek a forgalomból pár autót, szóval nagy baromságokat nem csinálnak, bár a napokban valaikinek sikerül beleesnie az öbölbe a pályáról, de még csak elképzelésem sincs, hogy hogy csinálta.

Az autópálya egyébként egészen jó, széles meg szép (amennyire egy autópálya szép lehet ami keresztülmegy a városon) és amikor a forgalom úgy kívánja, akkor korlátozzák a felhajtást. Tehát nem úgy, mint otthon, hogy délután már a móriczon dugóban állsz, hogy feljuss a pályára, hanem itt a felhajtóknál lámpa van, egyszerre csak egy autó hajthat át a zöldön, és 1-3 másodpercig piros a lámpa, hogy ne egyszerre zúduljon rá a terhelés az útra.

Ez nekem nagyon tetszett, ellenben mégis van dugó délután 🙂
Forgalmasabb helyeken meg kereszteződés előtt a szaggatott vonal nem festve ban, hanem pici buckákból van kirakva, úgyhogy mindenképpen észreveszi az ember, ha átsodródik a másik sávba. Szóval ki van ez találva rendesen, mondjuk rá is vannak kényszerülve, mert mindenki autózik, más közlekedési eszköz nem is nagyon van, komolyan veszik. Azt is komolyan veszik, hogy ha „tow away” területre parkolsz, akkor elhurcolják a kocsidat, nem nagyon vacakolnak. Ha lejárt a parkolójegyed, az 12 dollár, de a következő alkalom már 40…