kalandos szülinap

Kata szülinapjára az Új Zélandi állam kellemetlen meglepetéssel készült, erősen megszigorodtak a bevándorlási feltételek. Egyeőre még nem látunk tisztán, az már biztos, hogy eddig sosem látott szakértelmek is belekerültek a hiányszakmák listájába, remélem a hétvégéig kiderül, hogy ez számunkra milyen következményekkel jár és ezeket hogyan lehet enyhíteni, ha szükséges.

Ugyanakkor további kaland, hogy az ajándékot amit vásároltam Katának, elejtette a boltosnéni és ezért eltürt, de ez sajna már csak akkor derült ki, mikor átadtam az ünnepeltnek. (nem a boltosnénit) Úgyhogy kénytelen voltam visszamenni a bótba a cuccal, ahol a néni legott siránkozásba kezdett, hogy hát ezt valószínűleg ő törte el és elnézést kér és hogy most mihez kezdjünk, mert ez az utolsó darab volt ebből. A bolt egyébként a fair trade hálózat tagja, szuper jó cuccok vannak, tulajdonképpen nem is szemtelen árakon. Miután a néni felajánlotta, hogy visszaadja a pénzt vagy vásároljam le, vagy hétfőre tud hozatni másik ilyent, felhívtam a bolt telefonjáról Katát, hogy minek örülne a legjobban, úgyhogy hétfőn megyek egy hibátlan darabért.

Miután örvendeztünk, hogy a nej egy évvel öregebb lett (ennek miért örülünk? na sebaj 🙂 kicsit húztam az időt, mert nagyon le akartak menni a lányok a tengerhez, végül megjelent a kertben egy rém kedves maori srác, kezében egy szépséges virágcsodával, (vázában!) átadta és lelépett. Igen, ezt a virágot a lányok küldték Katának, amivel nem is tudják mennyire meghatották az én nejecskémet, borzasztóan örvendezett neki(k). Nagyon hiányoztok neki lányok!

ezt küldtétek

Mindezek után lementünk a tengerpartra, ahol másfél órát hevertünk és úszkáltunk, az általunk eddigi legmelegebb tengerben, simán volt 25-26 fokos, hatalmas ringató hullámokkal, nagyot hancúroztunk a gyerekkel, akit alig lehetett kirángatni a habokból. Előttegondosan elolvastuk azt a papírt ami tegnap még nem volt kirakva, amely arról szólt, hogy medúzaveszély van és a mikroszkopikus kis medúzák belemennek a ruhába és ott csípnek és ha igen, akkor menjünk a patikába hidrokortizonért. Úgy tűnik, hogy se mi, se az a másik többszáz fürdőző nem jártunk pórul.

Itthon vacsiztunk, majd a szülinapos említette, hogy el kéne mennünk a spotlight-ba, kötőtűt vásárolni, meg fonalat, és akkor ő kötögetne itthon csendeskén, mire beállítottak Csanádék egy palack kiváló borral, egy tortával és szülinapi kötőtűkkel meg fonallal 🙂

Na itt tartunk, Csanáddal és Krisztivel elsörözgettünk-borozgattunk a verandán, közben Kriszti elvitte lefektetni Esztert és szépen el is altatta. Ennyi volt a szülinap, már csak háromnegyed óra van belőle, úgyhogy megyek is!

Boldog Szülinapot Katinka!