Az erdei vadak vadászatáról és a hozzá való fegyverekről volt már szó a blogon, most jöjjön a sport másik ága, a madarak vadászata.
Pukekók a Pukekónak
Drímsz kám trú
A születésnapi ajándékeső prolongálódott és két újabb fontos dologgal lettem gazdagabb, hála a barátaimnak.
El és tovább
Vasárnap reggel sajnos elhagyták a zátonyt Pukekóék, hogy további változatos tortúráknak vesse alá őket a bevándorzási hivatal, így kora reggel gyönyörű napfelkeltét tekinthettem meg a 16 autópályáról, útban Te Atatu félszigete felé. Onnan a reptérre, gyors búcsú és haza. Remélem mielőbb visszajönnek, immár rezidensként.
Megejtettünk némi újabb húsfelhalmozást, mert kifutottunk az egyhavi adagból, az utolsó kiló darált marhából még gyorsan megcsináltam életem első lasagna-ját ami nagyon fonom lett, de a tésztalapokkal való zsonglőrködést és a megfelelő sütőedény kiválasztását még gyakorlonom kell.
Este a magyar klubban voltunk, ahol még sosem, sajnos elég későn értünk oda, így már szinte csak a fiatalok voltak a dán kultúra házában, de így is találkoztunk pár ismerőssel, meg mégtöbb ismeretlennel.
Reggel a nej gyalog ment dolgozni és 20 perc alatt odaért, ráadásul újra süt a napocska, szóval a hűvös éjszaka után megint pulcsis idő van. Kabát nélkül kerekedtünk fel a gyerekkel, hogy kérjünk nekem is adószámot, meg feladjunk egy levelet, vettünk a péknél minimite-ot és hazajöttünk ebédelni. Ha szép idő lesz, akkor megyünk sétálni és csinálok szép téli képeket.
Nyerj Pukekót!
Egyik kedvenc blogom a Pukekó Kaka blog, amely nemcsak, hogy NZ orientált, de madárorientált is és számos érdekes témát feszeget.
Szerzője Tamás, most egy remek játékkal rukkolt ki, annak alkalmából, hogy a blogja egy éves lett, a játék nem tét nélküli, egy szuper design pukekó figurát lehet nyerni, ehhez csak tippelni kell, klikkeljetek a második linkre!
Pukekó blogévfordulós nyereményjáték
És itt a nyeremény is, hogy ösztönzőbb legyen a dolog:
vasárnap délután
Miután hazatértünk a hajókázásból a gyermek evett és lefeküdt aludni, mi is pihiztünk egy sort. Mivel a héten már megbeszéltük Pukekó Tamásékkal, hogy elmegyünk sétázni valahova délután, rövid egyeztetés után a Western Springs lett a célpont, ahol a tervek szerint a gyermek majd pukekót etet (nem Tamást), sétál, és egyébként is élményeket szerez, hogy jellemfejlődése gördülékenyen haladjon.
A western springs egy nagy park két tóval a közepén és elképesztő mennyiségű aprómarha szaladgál benne, kacsák, libák, vizicsibék, kakasok, mejnók, pukekók. Mivel a látogatók a józan ésszel felfoghatónál sokkal több kaját hordanak nekik, az állatok nemhogy nem félnek, hanem falkákban rohannak a sétálók felé, akiknél némi tápot sejtenek.
Később már bátrabban etetett Eszter, meg azt játszotta, hogy kenyeret dob a pukekónak, aztán odarohan, hogy megfogja. Hát ezért nem voltak hálásak a madarak, különös tekintettel arra, hogy a pukekó amúgy is elszalad a falattal, nem szereti a nyílt terepet és amúgy is a legbájosabban idióta madár, amit valaha. Alig tud repülni. Úgy úszik, mint aki még sose látott vizet. Amikor menekül akkor csak a popsiján világító hófehér folt segít az üldözőnek és emellett olyan kis gizda hangja van. A pukekót bizottság tervezte. Viszont láujjai közé fogja a kaját és onnan eszegeti ki a csőrével, nagyon ügyesen.