az új doktor

Lelkes hívei vagyunk a Dr Who sorozatnak, legalábbis a felújított verziónak, volt is erről már szó a blogban. Mint minden lelkes hív, mi is nagyon vártuk a tavalyi négyrészes izé után a rendes sorozatot az új dokival, nem is akartam az elején írni róla, mert a doktorváltás igényel némi megszokást a nézőtől, de most pár rész után kezd összeállni a kép.

“az új doktor” bővebben

Társadalmi problémák – dohányzás

Új-Zéland élharcosa a dohányzásellenességnek, hosszú évek óta küzd a dohányfogyasztás ellen. Már 1990-ben megszületett az ún. Füstmentes környezet törvény, amely erős korlátozásokat vezetett be a dohányosokkal szemben, kizárva a dohányzást a közintézményekből, tömegközlekedésről, éttermekből és bárokból iskolákból és óvodákból, és javasolta a munkahelyeken a dohányzási szabályzat létrehozását a nemdohányzók védelmében.

2003-ban született meg ennek a törvénynek a kiegészítése, amely már egészen komoly tiltásokkal operált, ez alapján 2004 január elsejétől tilos dohányozni szinte mindenhol, iskolák és óvodák egész területén, kórházakban, nyugdíjasotthonokban, alkoholforgalmazó helyeken (ide értendő minden szórakozóhely gyakorlatilag) közintézményekben és minden egyéb munkahelyen. 2004 decemberétől pedig ahol cigarettát lehet kapni, ott ki kell helyezni egy figyelmeztető feliratot, 2007-óta dohánytermékek csomagolásán is elrettentő képeket és feliratokat helyeznek el, valamint tilos lett dohányterméket 18 éves kor alattinak értékesíteni.

Jelenleg a zátonyon megközelítőleg a felnőtt lakosság (15+ évesek) ötöde dohányzik rendszeresen, ami 700ezer embert jelent, évente ötezer haláleset következik be a dohányzás következtében és megközelítőleg 350 esetben a halál oka a passzív dohányzásra vezethető vissza.A rászokási életkor folyamatosan csökken, ami elég aggasztó.

Miután a közös zárt terekben mindenhol tilos lett a dohányzás, fontosnak gondolta a minisztérium megmagyarázni, hogy mit ért “nyílt tér” alatt, ahol dohányozhat az ember, egzakt, képletekkel operáló számítási metódust dolgoztak ki, hogy vita ne legyen. Aki szeretne közelebbről megismerkedni a dologgal, az innen letöltheti az excel táblát, ami helyettünk elvégzi a számítást.

Az állam komolyan azt gondolja, hogy füstmentes országot csinál, ami igen okos gondolat, remélem sikerül is nekik egyszer. Ennek érdekében az egészségügyi minisztérium 2004-ben kidolgozott egy öt éves stratégiát, amely elsődlegesen az alábbi célkitűzései voltak:

  • jelentősen csökkenteni a dohánytermékek fogyasztását és a dohányzási gyakoriságot
  • csökkenteni a maori populáció dohányzási gyakoriságát, minimum arra a szintre amit a nem maori populáció gyakorol
  • csökkenteni minden kiwi passzív dohányzásnak való kitettségét

2005-ben egy meglehetősen átfogó elemzést adtak ki, amely alaposan körbejárta a dohányzáskérdést, fogyasztás, árak, egészségügyi következmények tekintetében.Részletes információval szolgál a minisztérium onlájn része a témában.Tanácsok, következmények, kezelési módok, leszokás, minden.

Ekkor már működött a ma is aktív, Quit / Me Mutu Group nevű közhasznú alapítvány, amely leszokássegítő programokkal igyekszik a leszokni vágyók segítségére. Ugyanők üzemeltetik a quitline nevű telefonos segítőkét, a leszokássegítő sms-eket a telefonodra és benne volt a kezük számtalan online banner-, és tv kampányban, amelyek a füstmentességért küzdenek (elég kemény, torokrákos megmondja). Ugyanők szerveznek és építettek online közösséget a leszokókból, amely rendületlenül működik és tagjainak száma egyre nő.

Meglehetősen ügyesek, nem csak, hogy dollárban kiszámolják a leszokni vágyóknak hogy mennyit fognak spórolni, ha leszoknak, hanem lehet az emberből leszokássegítő is, aki az úgynevezett QuitCard-ok segítségével támogatott tapaszhoz meg leszokássegítő rágóhoz juttathatja a leszokni próbálókat. Ők üzemeltetik azt a segélyvonalat is, amelyet ingyenesen lehet hívni (Quitline) és a gyártóknak minden cigarettásdobozon fel kell tüntetni, kötelezően.

A számtalan civil kezdeményezés mellett, természetesen az állam is kiveszi a részét, nem állt meg a szimpla tiltásnál, még legalább hétszázezer oka van folytatni a küzdelmet. Az aktív dohányosok mellett a passzív dohányzás szerepéről sem felejtkeznek meg, meglepően komoly kutatási eredmények és publikációk lelhetőek fel az erre létrehozott weboldalon.

A passzív dohányzás elleni kampány videói kétnyelvű formában elérhetők itt (mpg) amely mellesleg a “legyen füstmentes a kocsid/lakásod” szubkampányt is tartalmazza. Kia auahi kore o tatou waka – Make your car/home smokefree.

A főleg fiatalokat megszólító nagy kampány, amelynek elemeivel gyakran lehet találkozni buszmegállókban, óriásplakátokon és televíziós spotokban, a “not our future” névre hallgat meglehetősen ügyesen szólítja meg a célcsoportot, mind hangulatában, mind koncepciójában nagyon eltalált és okos kampány.

Mivel a fiatalok mintakövetése meg rajongósága úgyis adott, érdemes velük, rajtuk keresztül megszólítani őket. Ezt felismerve alkották meg a “nem a mi jövőnk” szlogennel ellátott kommunikációt, amelyben népszerű emberek, zenészek, rádiósok, tévések, egyéb celebritások mondják ki, hogy cigizni egyáltalán nem menő dolog, sőt.

Ehhez társul egy ritka jól kinéző weblap, ami követi a trendeket, látványos, hangványos, tele mindenféle hasznos és érdekes infóval a dohányzással kapcsolatban, az egészségügyi következményektől a dohyágyárakról szóló ismertetőig. Nekem nagyon szimpatikus, hogy nem egyszerű, portás-szemléletű tiltással operálnak és nem leugatnak, hanem igyekszenek megtalálni a hangot amin megszólítják a fiatalokat és megtalálni azokat akire jobb eséllyel hallgatnak, mint egy öltönyös alakra aki a minisztériumból jött osztani az eszet.

Mennek mellé a tévé-spotok, ilyen anticigista plakátokkal vannak tele a buszmegállók és a leszokós kalandhoz elég sok szatellita csapódik, mint a STUB.IT ami valami tudományos fantasztikus módon multimédiás leszokós-mobileszközös varázslat, de itt vannak a szokásos gyógyszergyártók tapaszai meg pirulái, amelyek egy-sok lépcsőben garantálják a leszokást. A tévében – gondolom hatékonyságnövelési szándékkal – az állami kampány után a blokkben nem ritka egy tapaszt vagy pirulát reklámozó hirdetés. Ezek mellett számos egyéb szervezet, alapítvány, iskolaközösség dolgozik az ügyön, a fontosabbak egyike az 1982-ben alakult ASH (action on smoking and health) aki ma alapítványi formában működik, célja a füstmentes újzéland elérése. Ezt orvosok, egészségügyi dolgozók alapították, működtetik, az oldalon mindenféle tudományos eredmények, leszokási tippek és sajtóanyagok találhatók, tisztességes munka.

Az állam a kampányokon kívül minden egyéb szokott módszerrel igyekszik rávenni a népeket, hogy hagyjanak fel rusnya szokásukkal, ideértve a dohányárukat sújtó észbontó adókat, amitől a cigi nagyon drága, plusz elkapják a csempészeket és igen drága pénzekre büntetik őket. Érdekes módon a kiülős helyeken lehet cigizni a nyitott részben, sokan dohányoznak a kocsikban és az utcán menet közben, de mégis sokkal kevesebb dohányost látni, a szórakozóhelyekről, fodrászatból pedig haza lehet érni úgy, hogy nem kell elásni az ember ruháját. Látványos valahol, ha belegondolok, hogy 2-3 éve Barcelonában még a banki ügyintéző is cigizett, vagy a reptéren a biztonsági őr taposta a márványba a csikket, iotthon a buszsofőrök simán cigiztek a fülkéjükben, itt viszont egyszer sem láttam szabályszegőt, aki mondjuk zárt helyen rápöffentett volna.

Alapvetően nagyon okosnak gondolom a dohányzással kapcsolatos egészségpolitikát, nem csak azért, mert a kampányok modernek és szólnak valamiről, hanem mert egy ilyen pici társadalomnak nagyon sok az a kár amit a dohányzás okoz. Tetszik a józanság is, hogy nem kriminalizálnak elsőre, hanem megértik a problémát és célokat tűznek ki maguk elé, elsőre nem is megvalósíthatatlanokat. Azt nem tudom femérni, hogy mennyire hatékony a dolog és mibe kerül, de gyanítom, hogy annyiba nem, mint amennyibe az egészségügynek kerülnek a dohányzással kapcsolatos közvetlen és közvetett hatások.

Mi egyelőre már annak is örülünk, hogy az iskolákban, óvodákban nem lát a gyerek dohányzó felnőttet/gyereket és nem szipákolja a füstöt. A kiwiket elnézve egyszer, a nem is túl távoli jövőben tényleg teljesen füstmentes lesz Új-Zéland.

Társadalmi problémák – szoptatás kampány


Célok

Az izélandi egészségügyi minisztérium által indított kampány a szoptatás fontosságát és előnyeit igyekszik hangsúlyozni, célja elsődlegesen az, hogy a zátonyon születő gyerekek legalább az első hat hónapban anyatejet egyenek (igyanak?),de ha lehet, akkor az anyatejes periódus legyen ennél hosszabb.

Nem titkolt cél, hogy a családi élet és összetartás elősegítését is hangsúlyozzák, itt nincs másfél évig gyesen az anyuka, illetve csak akkor, ha apuka el tudja tartani a családot, tehát az anyák hamar visszamennek dolgozni, ha előtte dolgoztak, úgyhogy nem, vagy csak rövid ideig szoptatják a gyerekeket.

A kampány célkitűzései az anyák érzelmi, információs és egészségügyi támogatása szoptatásügyben. Nyilván nem véletlenül vállal ilyesmit magára az állam, a szoptatás jó dolog (már aki tud, és van teje) jó a babának, jó a mamának és hosszútávú társadalmi haszna van. (most különösen, a kínai tápszerbotrány idején, szemmel láthatóan több tévéspot van)

Kampány

Amellett, hogy a minisztérium weboldalán külön rész foglalkozik alaposan a szoptatással, az állam nem átallott szervezetet létrehozni, tévé, rádió és sajtómegjelenéssel megtámogatva a kezdeményezést, emellett a védőnők és körzeti orvosok is kaptak szóróanyagokat, plakátokat.

A kampány Augusztus elsejétől indult, a “Szoptatási Világhét” kezdőnapján, és azóta is tart. A kiadványok, plakátok maori és angol nyelven is megjelennek, ez nem véletlen, a kampány arca egy maori család, a szoptatás a maori (és egyéb szigeti) családoknál tart a legrövidebb ideig, a rövid szoptatási idő leginkább az alacsony keresetűeket, a leányanyákat és a szigeti népeket jellemzi. A kezdeményezés kieszelői szerint komoly ellenérzés van a társadalomban a közterületen szoptató anyával szemben, ami ellen szintén fel kívánnak lépni, szerintük – és ezzel hajlamos vagyok egyetérteni – a szoptatás a legtermészetesebb dolog a világon, bárhol is történjen.

Akit a szoptatás érdekel, annak külön ajánlom a minisztérium szoptatásügyi weboldalát, ahol minden össze van szedve a témában, gyakorlati tanácsok, eszközök, módszerek, (igen, itt is van a káposztalevél, még ha megjegyzik, hogy nincs tudományos bizonyíték a hasznosságára) és azok a szervezetek akikhez az anyuka fordulhat akármilyen szoptatást érintő témában, zöld számokkal meg címekkel.

Csendben jegyzem meg, hogy ilyesmi lenne a dolga egy minisztériumnak, voltam bátor a magyar EÜ Minisztérium honlapján beírni a szoptatás szót a keresőbe, hát igen, végül is vannak találatok. Konkrétan tíz. (amúgy is csókoltatom őket, minden találat, ideértve a 2004-es cikket is, 2006 május 29.-i és jobbára sajtóközlemények)

Civil támogatás

Ha szoptatásról van szó, akkor természetesen mindenütt ott van a La Leche Liga nevű szervezet, amely teljesen internacionális módon, frankó szoptatásnépszerűsítő világösszeesküvést hozott létre. Ötven év kemény munkájával már odáig jutottak, hogy szinte minden országban működnek, dolgoznak és igyekeznek együttműködni olyan intézményekkel, mint az egészségügyi minisztériumok, orvoskamarák, védőnői hálózatok, emellett ingyenes tanácsadásokat szerveznek, felesleges anyatejet juttatnak azoknak, akiknek nincs, lobbiznak a szoptatásért és népszerűsítő kampányokat folytatnak.

Új-Zélandi manifesztációjuk is van, amely szorosan együttműködik a miniszteriális kampánnyal, fel is vannak tüntetve, mint akihez tanácsért lehet fordulni, és szerveznek csoportokat, akik kisközösségi módszerekkel segítik egymást és persze az újszülötteket. Emellett létrehoztak egy tanácsadói rendszert, amelynek lényege, hogy a gyakorlott szoptatós anyukák elmennek a friss anyukákhoz és jól elmesélik mi van, hogy megy, öntik a lelket beléjük és tekerik a káposztalevelet a cicikre. Ehhez részt vehetnek egy képzésen, ahol megtanítják őket tanácsadónak lenni, (nincs ingyen) és eztán 3 évig dolgozhatnak ezzel a laktációs “franchise” módszerrel.

A magyar szisztéma az, hogy az egész témát ráhagyja a civilekre, az anyukák majd megtanulnak szoptatni a kórházban a csecsemős nővértől, vagy a más anyukák által ajánlott helyi LLL szervezettől vagy ahogy akarnak. Gyanítom, hogy ott ez kisebb probléma, mert az anyukák jóval tovább otthon lehetnek a gyerekekkel, mint itt. Itt viszont a civilek támogatása az állami szándékkal együtt elég hatékonynak látszik, de majd jól megkérdezek gyakorló anyukát, aki része volt a szisztémának.

Áthallások

A szoptatós kampányt ügyesen összehúzták az egyébként csendesebb, de elterjedt “egészséges kaját a gyerekeknek” kampánnyal, amelynek szlogenje: etessük a jövőnket! Ennek célja, hogy a szülők egészséges táplálékkal tömjék a leszármazottakat, ez szintén az egészségügyi minisztérium munkája, amely része  a “Healthy Eating-Healthy Action” (HEHA) stratégiának amely nem csak gyerekekről szól és amelyről még szándékozom írni később, mert az egészségi problémák között hangsúlyos a túlsúly kérdésköre is, de a táplálkozás kérdése erősen jelen van az egészségügyi információs stratégiában és a tudatos social marketingben.

Akit a kampány részletei érdekelnek, az klikkeljen ide, olvassa a hírlevelet, vagy okosságos publikációkat a témában, amelyekből kiderül, hogy igencsak komolyan háttérrel álltak neki kampányozni, nem csak úgy. A spotok megtekinthetőek itt.

.