Társadalmi problémák – dohányzás

Új-Zéland élharcosa a dohányzásellenességnek, hosszú évek óta küzd a dohányfogyasztás ellen. Már 1990-ben megszületett az ún. Füstmentes környezet törvény, amely erős korlátozásokat vezetett be a dohányosokkal szemben, kizárva a dohányzást a közintézményekből, tömegközlekedésről, éttermekből és bárokból iskolákból és óvodákból, és javasolta a munkahelyeken a dohányzási szabályzat létrehozását a nemdohányzók védelmében.

2003-ban született meg ennek a törvénynek a kiegészítése, amely már egészen komoly tiltásokkal operált, ez alapján 2004 január elsejétől tilos dohányozni szinte mindenhol, iskolák és óvodák egész területén, kórházakban, nyugdíjasotthonokban, alkoholforgalmazó helyeken (ide értendő minden szórakozóhely gyakorlatilag) közintézményekben és minden egyéb munkahelyen. 2004 decemberétől pedig ahol cigarettát lehet kapni, ott ki kell helyezni egy figyelmeztető feliratot, 2007-óta dohánytermékek csomagolásán is elrettentő képeket és feliratokat helyeznek el, valamint tilos lett dohányterméket 18 éves kor alattinak értékesíteni.

Jelenleg a zátonyon megközelítőleg a felnőtt lakosság (15+ évesek) ötöde dohányzik rendszeresen, ami 700ezer embert jelent, évente ötezer haláleset következik be a dohányzás következtében és megközelítőleg 350 esetben a halál oka a passzív dohányzásra vezethető vissza.A rászokási életkor folyamatosan csökken, ami elég aggasztó.

Miután a közös zárt terekben mindenhol tilos lett a dohányzás, fontosnak gondolta a minisztérium megmagyarázni, hogy mit ért „nyílt tér” alatt, ahol dohányozhat az ember, egzakt, képletekkel operáló számítási metódust dolgoztak ki, hogy vita ne legyen. Aki szeretne közelebbről megismerkedni a dologgal, az innen letöltheti az excel táblát, ami helyettünk elvégzi a számítást.

Az állam komolyan azt gondolja, hogy füstmentes országot csinál, ami igen okos gondolat, remélem sikerül is nekik egyszer. Ennek érdekében az egészségügyi minisztérium 2004-ben kidolgozott egy öt éves stratégiát, amely elsődlegesen az alábbi célkitűzései voltak:

  • jelentősen csökkenteni a dohánytermékek fogyasztását és a dohányzási gyakoriságot
  • csökkenteni a maori populáció dohányzási gyakoriságát, minimum arra a szintre amit a nem maori populáció gyakorol
  • csökkenteni minden kiwi passzív dohányzásnak való kitettségét

2005-ben egy meglehetősen átfogó elemzést adtak ki, amely alaposan körbejárta a dohányzáskérdést, fogyasztás, árak, egészségügyi következmények tekintetében.Részletes információval szolgál a minisztérium onlájn része a témában.Tanácsok, következmények, kezelési módok, leszokás, minden.

Ekkor már működött a ma is aktív, Quit / Me Mutu Group nevű közhasznú alapítvány, amely leszokássegítő programokkal igyekszik a leszokni vágyók segítségére. Ugyanők üzemeltetik a quitline nevű telefonos segítőkét, a leszokássegítő sms-eket a telefonodra és benne volt a kezük számtalan online banner-, és tv kampányban, amelyek a füstmentességért küzdenek (elég kemény, torokrákos megmondja). Ugyanők szerveznek és építettek online közösséget a leszokókból, amely rendületlenül működik és tagjainak száma egyre nő.

Meglehetősen ügyesek, nem csak, hogy dollárban kiszámolják a leszokni vágyóknak hogy mennyit fognak spórolni, ha leszoknak, hanem lehet az emberből leszokássegítő is, aki az úgynevezett QuitCard-ok segítségével támogatott tapaszhoz meg leszokássegítő rágóhoz juttathatja a leszokni próbálókat. Ők üzemeltetik azt a segélyvonalat is, amelyet ingyenesen lehet hívni (Quitline) és a gyártóknak minden cigarettásdobozon fel kell tüntetni, kötelezően.

A számtalan civil kezdeményezés mellett, természetesen az állam is kiveszi a részét, nem állt meg a szimpla tiltásnál, még legalább hétszázezer oka van folytatni a küzdelmet. Az aktív dohányosok mellett a passzív dohányzás szerepéről sem felejtkeznek meg, meglepően komoly kutatási eredmények és publikációk lelhetőek fel az erre létrehozott weboldalon.

A passzív dohányzás elleni kampány videói kétnyelvű formában elérhetők itt (mpg) amely mellesleg a „legyen füstmentes a kocsid/lakásod” szubkampányt is tartalmazza. Kia auahi kore o tatou waka – Make your car/home smokefree.

A főleg fiatalokat megszólító nagy kampány, amelynek elemeivel gyakran lehet találkozni buszmegállókban, óriásplakátokon és televíziós spotokban, a „not our future” névre hallgat meglehetősen ügyesen szólítja meg a célcsoportot, mind hangulatában, mind koncepciójában nagyon eltalált és okos kampány.

Mivel a fiatalok mintakövetése meg rajongósága úgyis adott, érdemes velük, rajtuk keresztül megszólítani őket. Ezt felismerve alkották meg a „nem a mi jövőnk” szlogennel ellátott kommunikációt, amelyben népszerű emberek, zenészek, rádiósok, tévések, egyéb celebritások mondják ki, hogy cigizni egyáltalán nem menő dolog, sőt.

Ehhez társul egy ritka jól kinéző weblap, ami követi a trendeket, látványos, hangványos, tele mindenféle hasznos és érdekes infóval a dohányzással kapcsolatban, az egészségügyi következményektől a dohyágyárakról szóló ismertetőig. Nekem nagyon szimpatikus, hogy nem egyszerű, portás-szemléletű tiltással operálnak és nem leugatnak, hanem igyekszenek megtalálni a hangot amin megszólítják a fiatalokat és megtalálni azokat akire jobb eséllyel hallgatnak, mint egy öltönyös alakra aki a minisztériumból jött osztani az eszet.

Mennek mellé a tévé-spotok, ilyen anticigista plakátokkal vannak tele a buszmegállók és a leszokós kalandhoz elég sok szatellita csapódik, mint a STUB.IT ami valami tudományos fantasztikus módon multimédiás leszokós-mobileszközös varázslat, de itt vannak a szokásos gyógyszergyártók tapaszai meg pirulái, amelyek egy-sok lépcsőben garantálják a leszokást. A tévében – gondolom hatékonyságnövelési szándékkal – az állami kampány után a blokkben nem ritka egy tapaszt vagy pirulát reklámozó hirdetés. Ezek mellett számos egyéb szervezet, alapítvány, iskolaközösség dolgozik az ügyön, a fontosabbak egyike az 1982-ben alakult ASH (action on smoking and health) aki ma alapítványi formában működik, célja a füstmentes újzéland elérése. Ezt orvosok, egészségügyi dolgozók alapították, működtetik, az oldalon mindenféle tudományos eredmények, leszokási tippek és sajtóanyagok találhatók, tisztességes munka.

Az állam a kampányokon kívül minden egyéb szokott módszerrel igyekszik rávenni a népeket, hogy hagyjanak fel rusnya szokásukkal, ideértve a dohányárukat sújtó észbontó adókat, amitől a cigi nagyon drága, plusz elkapják a csempészeket és igen drága pénzekre büntetik őket. Érdekes módon a kiülős helyeken lehet cigizni a nyitott részben, sokan dohányoznak a kocsikban és az utcán menet közben, de mégis sokkal kevesebb dohányost látni, a szórakozóhelyekről, fodrászatból pedig haza lehet érni úgy, hogy nem kell elásni az ember ruháját. Látványos valahol, ha belegondolok, hogy 2-3 éve Barcelonában még a banki ügyintéző is cigizett, vagy a reptéren a biztonsági őr taposta a márványba a csikket, iotthon a buszsofőrök simán cigiztek a fülkéjükben, itt viszont egyszer sem láttam szabályszegőt, aki mondjuk zárt helyen rápöffentett volna.

Alapvetően nagyon okosnak gondolom a dohányzással kapcsolatos egészségpolitikát, nem csak azért, mert a kampányok modernek és szólnak valamiről, hanem mert egy ilyen pici társadalomnak nagyon sok az a kár amit a dohányzás okoz. Tetszik a józanság is, hogy nem kriminalizálnak elsőre, hanem megértik a problémát és célokat tűznek ki maguk elé, elsőre nem is megvalósíthatatlanokat. Azt nem tudom femérni, hogy mennyire hatékony a dolog és mibe kerül, de gyanítom, hogy annyiba nem, mint amennyibe az egészségügynek kerülnek a dohányzással kapcsolatos közvetlen és közvetett hatások.

Mi egyelőre már annak is örülünk, hogy az iskolákban, óvodákban nem lát a gyerek dohányzó felnőttet/gyereket és nem szipákolja a füstöt. A kiwiket elnézve egyszer, a nem is túl távoli jövőben tényleg teljesen füstmentes lesz Új-Zéland.

13 hozzászólás “Társadalmi problémák – dohányzás” bejegyzéshez

  1. Képzeljétek, én a szülőszoba folyosóján is szívhattam a füstöt szülés után!
    Nem semmi!

  2. tavaly decemberben tettem le a bagót, 17 év után. nem volt egyszerű, de megérte.

    sajnos azonban a dohánybizniszben óriási pénz van még mindig, és az állam ebből rengeteget kap. biztos, hogy jó lesz neki, ha senki sem fog dohányozni?

  3. Ma van 13 hete, hogy egy slukkot se szívtam. Elképesztő mennyivel többnek érzem magam. Érdekes, hogy míg sokan abban látják a dohányellenes kampány lényegét, hogy terjesztik, hogy „Ha szívsz: megdöglesz”, szerintem sokkal hatásosabb lenne így megközelíteni: „Ha nem szívsz, akkor élhetsz igazán”. Sokan abszolút nem is tudnak róla, hogy a dohányzás szépen lassan mennyi mindent vett el tőlük. Ez a NZ ANTISMOKE kampány szerintem kiválló, nagyon beletaláltak. Az emberben a lelki függőség ugye sokszor élete végéig megmarad, de az ilyen plakátok segíthetnek erősíteni (akár tudat alatt is) az elhatározást, hogy „nem, soha többé egy slukkot se”.
    Tulajdonképpen én aszondom, hogy mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál magával, de ugye ott a passzív dohányzás na az egy szemét dolog és ezért megértem az agresszív antidohányos akciókat.

  4. Sokszor latom, hogy a Trade Me-n odairjak, hogy az eladasra szant dolog fusmentes otthonbol valo.

  5. Szia! Nem a temahoz vag, de rendszeres olvasoja vagyok a blogodnak, kommentelni is szoktam es szemelyesen is ismerjuk egymast. Legy szives linkeld be a blogomat az oldaladon, lehetoleg vastag piros betukkel (villogjon, ha lehet kernem!) es a lap tetejen, hogy ne kelljen lefele gorgetni az oldalt!
    Kosz!:-)

  6. A zíreknél sem szabad már cigizni nyilvános helyen, így most mindenki a kocsma előtt szívja, tegyék. Mikor mentünk Bp-re látogatóba, fura volt cigis vendéglőben ülni! Nem dohányzom, nem is akartam, miután apám átfújt nekem egy slukk füstöt egy szalvétán, s megmutatta utána a sárga karikát a papíron. Komolyan aggaszt a szüleimmel töltött első 23 esztendő, amikor folyton az orrom alá bagóztak. Anyám ágya a galériám alatt volt, jött fel a füst a fal mentén… a könyveim büdösek voltak a kezétől.. vannak dolgok, amiket nem bocsátok meg, ez az egyik.

  7. Kinga!
    De csak azért mert nem volt egy hozzám hasonló apuka aki szájba vágta volna azt aki rá mer gyújtani. Te miért nem tettél panaszt írásban, fényképekkel igazolva? A szivét kitéptem volna annak aki rábagóz a gyermekemre szülés után.

    Süti!
    Azt hiszem rátapintottál egy alapvető mentalitásbeli különbségre a magyar és izélandi kormány meg úgy általában az emberek között.

    -CS-!
    Én is átmentem ezen, el is felejtettem h milyen jó illata lehet egy tavasznak. De nekem több év után is hiányzik a cigi, szóval szép az a 13 hét de ne bízd el magad! 🙂 Azért gratulálok.

    „az állam is kiveszi a részét, nem állt meg a szimpla tiltásnál, még legalább hétszázezer oka van folytatni a küzdelmet”
    Gyönyörű volt ez a mondat. Épp meg akartam kérdezni mennyire tojják le a tiltást de ezek szerint komolyan veszik.

    Kösz a cikket!

  8. Bud: Ó én tudom, hogy a lelki függőség örökké is tarthat éppen ezért nem hívom magam leszokott embernek. Azt mondom, hogy egy év után talán minden dolgon túleshetek amihez kötődött dohányos „szertartás” (fesztivál, nyaralás és még sok sok évszaktól, időjárástól függő akármi). Amúgy meg elég jól tudatosítottam magamban, hogy a leszokás nem pár hetecske vagy hónapocska, hanem akár több év is lehet, mivel kezdete nem az utolsó cigi letétele után számítandó, hanem az első gondolattól ami arról születik, hogy nekem ezt nem kéne tovább csinálnom. Na mind1 nem akarom a saját történetemmel traktálni a tisztelt nagyérdeműt. Ez a blog sokkal szebb dolgokról szól. 🙂

  9. -CS-
    Én szívesen elolvasnám a történeted, ne fogd vissza magad, ez a blog mindenkiről szól, akit érdekel és veszi a fáradtságot, hogy megossza a gondolatait a többi olvasóval és a tisztelt szerkesztőségel!
    Szóval nyomjad!

  10. -CS-
    Nagymamám fogalmazta meg asszem jól a lényegét, 40 év cigimentes időszakkal a háta mögött: „Leszokni nem lehet csak abbahagyni”.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.