miért jó magyarnak lenni? – útlevél saga III.

Csak eljött ez  pillanat is, valami csoda folytán a magyar állam hirtelen (hat év után) képessé vált a külföldön élőknek a Mo-n élőkkel azonos útlevelet produkálni. Na lett is haddelhad, senki nem akar kimaradni, ki tudja mit hoz a jövő, amit ma megtehetsz ne halaszd.

Szóval az a mese, hogy átjön valami tisztviselő Canberrából és magával hozza az ujjlenyomat és fénykép felvételező masinát, és kihelyezett okmányirodaként folyamodhatunk újabb útlevélért itt, nem kell sokezer dollárért és sok szabadnapért Magyarországra utazni. Arról nem szól a fáma, hogy mennyi időbe fog telni, hogy kézbe kapjuk az új útleveleinket, de hát kaland az élet. Útlevélügyben már kétszer posztoltam (egyik, másik), most harmadszorra sem lesz kevésbé abszurd. Az egész folyamat olyan édesen magyaros, szerintem felnőtt országok állampolgárainak tikkelni kezdene a szeme, ha meghallanák, hogy hogy megy az ilyesmi egy eu tagországban, de szerencsére szégyelljük annyira, hogy ne nagyon beszéljünk a dologról.

Ott kezdődik a kaland, hogy én, mint magyar állampolgár, arról, hogy jön ide az útlevélhosszabbítós lehetőség, pletykákból értesültem, annak ellenére, hogy két tiszteletbeli konzul is tud arról, hogy idén ötödik éve élünk a zátonyon. A főkonzul asszony nem méltatott válaszra egyébként, de hát sebaj, a helyi tiszteletbeli konzullal sikerült kommunikálni. Biztos nehéz lenne az irtózatos számú itteni magyart követni.

A konzul úr által küldött ismertetőt olvasván gyorsan lemondtunk arról, hogy a kisebbik gyereknek magyar állampolgárságért folyamodjunk, ezzel valószínűleg várunk tizenpár évet, szegénykének semmilyen előnye nem származna belőle most, gondunk viszont több is, ráér homályos magyar adatbázisokba bekerülni, ha nagyobb lesz. Maradtunk az útleveleknél. Kell egy a nejnek, kell a nagyobbiknak és nekem.

Mielőtt idejöttünk volna lakni, az összes hivatalos papírunkat beszkenneltem (csomószor jól jött!), hogy meglegyen, igazolványokat, anyakönyvi kivonatokat, mindent, elképesztő, hogy hányféle módon tartják nyilván a népet, teljesen értelmetlenül, jegyzem meg, a nyilvántartások nagyrésze nem fut össze sehol sem, párhuzamos univerzumok, különböző időpontokban lejáró kártyák…

Na mindegy, fogtam a fájlokat és bementem a gyárba kinyomtatni őket, mert az útlevéligényléshez kell ám csomó minden, nem lehet azt csak úgy. A kollégám nézte, hogy a soksok papírt amit kinyomtattam/fénymásoltam rakosgatom, megkérdezte, hogy mik ezek, úgyhogy végigmentünk a dolgon, végül is nem bonyolult. Van ugyebár egy születési anyakönyvi kivonat, az oké, olyan van mindenhol, a miénk ráadásul három (3) nyelven készül, hát nem hiába, Európa, ugyebár. Van aztán a lakcímkártya (lakcímet igazoló hatósági igazolvány), azt kicsit nehezebb elmagyarázni, mert ugye mi a fenének külön igazolás arról, hogy hol lakik az ember, de ilyenkor mondhatjuk, hogy na igen-igen, de hát ott a személyi számunk, amit igazából nem ér használni, de az állam mégis az egy kártyát amin rajta van, ha kéne mégis. Itt már kezdett dülledni a szeme szegénynek.

Aztán ott a személyi igazolványunk, amelynek száma természetesen egy másik, különböző valami, ráadásul nekünk még a lapozgatós személyink van, klassz pecsétekkel meg fekete-fehér fotóval, amit tizenhét évvel ezelőtt állítottak ki nekünk, sok kézírással. (Innen köszönöm Kálmám Istvánnénak az igazgatásrendészettől) Aztán van taj-kártya, amely a társadalombiztosítási azonosító jelünket tartalmazza, ez a hangzatos HATÓSÁGI IGAZOLVÁNY névre hallgató sajtcetli, és persze van egy adószámunk (adóazonosító jel) is, amit természetesen az adókártyánk hordoz. (nem kell mind az útlevélhez, csak mesélem) No és ott az útlevél, meg a házassági anyakönyvi kivonatunk, ami nélkül nem hiteles a házasságunk meg egy kicsit a gyerekek se. És mindezek tetejébe ott a jogosítványunk, amely szintén arcképes igazolvány, ez legalább már kártya formátum, nem a lapozós. Most nyugodtan képzeld el a kollégám arcát, miután végighallgatta mindezt.

Ezekhez jönnek még az iskolák által kibocsájtott mindenféle oklevelek és bizonyítványok meg a gyerek oltási könyve, de ezek persze már nem hatósági izék, hanem csak jó ha megvannak az embernek kéznél. Sajnos a konzul úr leveléből nem derült ki egyértelműen, hogy mely dokumentumok másolataira van szükség, úgyhogy viszünk mindent, aztán majd lehet válogatni ott.

Amióta Új-Zélandra költöztünk és a státuszunk már nem turista, ez az állam két módon tart nyilván bennünket, létezünk a bevándorlási hivatalnál és van adószámunk. Eddig ez a két nyilvántartás elég volt minden ügyünk elintézésére, gyerekszüléstől a szavazásig. Amióta megkaptuk a letelepedési engedélyünket, az útleveleink kizárólag akkor kellett, amikor Ausztráliába mentünk. Személyinek a jogosítványunkat használjuk, a lakcímünket pedig a tévéelőfizetésünk számlaértesítőjével igazoljuk, de bármelyik közüzemi megfelelne, ha azok nem emailban/pdf-ben érkeznének. A gyakorlatban a jogsi elég a felmerülő ügyintézések 99%-ára, a maradékra meg az adószám való. A jogsi tízévenként jár le, az adószám soha. Aki ennél bonyolultabb rendszert tart üzemben az gátlástalan tolvaj gazember, vagy sötét erőket szolgál.

A hab a tortán, hogy nem elég, hogy hat évet kellett várni arra, hogy az útlevelek igényelhetőek legyenek külföldről is, mivel mi külföldön élő magyarok vagyunk, nekünk bizony ugyanaz az útlevél sokkal drágább is. Figyi:

Az útlevél készítés ára 2012. évben alapesetben 6 éves alatti és 6-18 év közötti gyermek esetében 2500 forint, 18-70 év közötti személyeknek az érvényességi idő függvényében: 5 évre szóló útlevél esetében 7500 forint, a 10 évre szóló pedig 14000 forintba kerül. 70 év felettiek 2500 forint illeték fejében készíttethetnek útlevelet. A 6 év alatti gyermekeknek 3 évente, a 6-18 év közöttieknek 5 évente kell megújíttatni. 70 év felett az útlevél érvényességi ideje 10 év.

Tetszik érteni, felnőttnek, tíz évre tizennégyezer (14 000) forint, ha nem sürgősen vagy azonnal kérjük, ilyesmit úgyis csak Mo-n lehet. Ehhez képest nekünk egy 10 évre érvényes útlevél NZD 219.-  (AUD166) ami ma pont 40 489 (negyvenezer négyszáznyolcvankilenc) forint. Amúgy, ha besétálunk a Visegrádi utcába és azonnali elkészítést kérünk (24 órán belül megkapjuk az útlevelünket)  akkor 39000 forintot kell a 14000-re ráfizetnünk, vagyis mi itt egy azonnali kiállítási felárért (úgy kell mondani: igazgatási szolgáltatási pótdíj) fogunk útlevélhez jutni. Csak senki sem tudja megmondani mennyi idő alatt lesz kész és mikor ér ide. Saccra április közepe.

A gyerek útlevele a 2500 forint helyett 24 485 rénes forint. Huszonnégyezer négyszáznyolcvanöt. Még kiskorú, úgyhogy a nevében én üzenem, hogy köszi. A pitiánerség csúcsa, hogy az utolsó email értesítő szerint minden ügymenet drágult kb. AUD33-al, (anyakünyvi kivonatok, válás, névcsere, stb.) az eleddig külön fizetendő postaköltséget (mert Canberrából ide kell majd küldeni az útleveleket) most már beleszámítják az útlevélbe árába, úgyhogy mi háromszor fogjuk kifizetni azt a 16 Ausztrál dollárt. Elméletben, mert gyakorlatban más összeg jött ki fizetéskor.

Meggy a habon, hogy mi még szerencséseknek is mondhatjuk magunkat, hiszen az útleveleink még nem jártak le, ugyanis lejárt okmánnyal már nem lehet csak úgy újat igényelni, előbb át kell esni egy un. állampolgársági vizsgálaton, ugyanis:

A magyar állampolgárság érvényes személyi igazolvánnyal, érvényes magyar útlevéllel, vagy állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható. A magyar születési anyakönyvi kivonat nem bizonyítja az állampolgárság fennállását. Az állampolgársági vizsgálatot a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Állampolgársági Igazgatósága, Állampolgárság Megállapítási Osztályán végzik.

Hát azt is fejberúgnám, aki ilyen hivatalnevet talál ki, bár meglepve nyilván nem vagyok. Ugyanakkor az már elég kemény, hogy lejár az útleveled és ahelyett, hogy kapnál másikat, alá kell vetned magad egy  hosszas procedúrának, és amikor azt írom, hogy hosszas, akkor azt úgy is értem:

Az állampolgársági vizsgálat átlagosan 6 hónapot vesz igénybe, amelyet a nagykövetségnek nem áll módjában meggyorsítani. Ha csak az állampolgársága fennállását kéri igazolni, az eljárás eredményeként egy évig érvényes állampolgársági bizonyítványt állít ki a magyar hatóság.

Persze a fél év az csak átlag, lehet, hogy simán megvan öt hónap alatt, bár belecsúszhat a kilenc hónapba is, amennyi mondjuk elegendő egy átlagos petesejtnek a zigótától a megszületésig. Az, hogy az állampolgárság igazolására alkalmas állampolgársági bizonyítvány is lejár egy év alatt, hát ezt inkább elütném azzal, hogy én ehhez nem értek.

Inkább nem példálóznék azzal, hogy egy német vagy lengyel állampolgár hogyan juthat itt Új-Zélandon új útlevélhez, mert az ember ne hasonlítgasson, sose sül ki abból semmi jó. Tulajdonképpen még az sem zavar, hogy mióta jeleztem a konzulnak, hogy kéne útlevél (ha már ő nem tart nyilván minket vagy legalábbis értesítésre érdemesnek nem) azóta egyszer változott az időpont és egyszer az ár. Az sem, hogy azért, mert van pofám Magyarország területén kívül élni, rám és családomra pénzbüntetést kell kiróni (75 dollár helyett 219-et fizetek és utazási terveim saccolhatatlan ideig nem lehetnek). Az sem, hogy jó magyar módra kizárólag készpénzzel lehet elintézni bármit, erre már csak legyintek.

Csak az ilyenektől az ember óhatatlanul számolgatni kezdi, hogy pontosan hány nap múlva kérhet másik színű útlevelet. Sosem fogom megérteni, hogy ez miért jó Magyarországnak.

utóirat: a legkevésbé sem haragszom az itteni konzulokra egyébként, ugyanis ők mind tiszteletbeli konzulok, ami azt jelenti, hogy ők maguk vállalták az itteni magyarkákkal való foglalkozást, szabadidejük és adózott keresetük terhére. Nincsenek külügyminisztériumi vagy külképviseleti állományban, eddig mindig kaptunk segítséget, ha szükség volt rá, tényleg nincs egyetlen szavunk se rájuk. Még a Canberrai követségre sem haragszom, ők is csak azt csinálják amit mondanak neki, és az előző ottani brigád segítőkész és profi volt, most meg személyesen jött egy tisztviselő és körbehaknizta Új-Zélandot az ujjlenyomatgéppel, aki szintén kedves és segítőkész volt, szóval nem a végeken van a hiba.

27 thoughts on “miért jó magyarnak lenni? – útlevél saga III.”

  1. Valamibol ki kellett gazdalkodni a repjegy arat Canberrabol+szallast+kajat+az olcsonak tuno irodahazat stb. Igy lesz a 75 dolcsibol 219, na.
    Es vegul is meg mindig sokkal olcsobb, mint full csaladnak ropkodni Mo-ra. 🙂

    1. olcsóbbnak tényleg olcsóbb…

      de azért az finom, hogy kapsz egy papírt, amire rá van írva, hogy fizettél 14ezret forintban, miközben…

      na mindegy

      1. Szia a baj csak az hogy ez az útlevél nem sokáig lesz jó mert megváltozott a Magyar Köztársaság, Magyarországra úgyhogy minden okmányt cserélni kell… Sajna nagy öröm…

  2. Ha jol szamolom, akkor ilyen akciora soha tobbe nem lesz szuksegetek!

    Standard passport applications can take up to 10 working days
    NZ$153.30 Adult
    NZ$81.70 Child

    Mindezt postan, embert nem latsz kozben 🙂

    1. dícséretes optimizmus, ugyanakkor elsőszülöttünk természetesen 3 évre kap útlevelet most, (a rendszer nem adott neki ötévest) tehát pont kell mégegyet csináltatni neki, mielőtt lehet neki olyan, mint a húgának.

  3. Ha pl. annak az okát keressük, hogy miért nem élünk Magyarországon (egyre nagyobb számban, ugye), akkor ez a sztori egynek jó.
    Magyarország magára vessen.

  4. Az elmúlt négy év alatt sikeresen abszolváltuk a Németországban illetve Hollandiában született gyermekeink magyar anyakönyvezését – nem kaphattak helyi állampolgárságot, csak magyart – majd az útlevél-ügyintézést, az adott ország magyar nagykövetségen keresztül, kaland az élet jeligével. Minden dokumentumért kellett konzuli díjat fizetni, és a anyakönyv plusz útlevél röpke négy hónap múlva a kezünkben is volt.
    Amikor egyeske útlevelét akartuk a két éves futamidő lejárta előtt intézni Pesten a Visegrádi utcában, kiderült, hogy azt hivatalosan nem lehetne, mert az anyakönyvezéssel a gyerek nem került be “A nyilvántartásba”. Azt máig nem értem, hogy ez pontosan mit jelent, de egy hetvenes éveket idéző nyolcker irodában ülő mogorva néninél meg kellett jelennünk, aki felháborodva tudatlanságunkon nagy kegyesen bevitte a gyereket a számítógépes adatbázisba. Természetesen a megfelelő, helyben kitöltött, netről nem letölthető űrlap kitöltése után, mindkét szülő jelenlétében -ha és amennyiben egyikük nem tud megjelenni, hivatalosan valakit megbízva az ügyintézéssel.

  5. Mostanaban ingerszegeny kornyezetben dolgozom (festek), igy van idom gondolkodni.
    A mi gyerekkorunkban ugye voltak az ’56-os diszidensek. Azok mind a rendszert utalva rohantak, amig a labuk birta. Nem mind 56-ban ment el, de mindet igy hivja az utza nepe.
    Vajon 10-20-30 ev mulva a Magyarorszagrol mostanaban elvandorolt kepzett ertelmisegi tomegeket Gyurcsany-menekultnek, esetleg Orban-menekultnek fogjak hivni? Vagy egyszeruen a “tele volt a faszuk generacionak”.
    Mert mostmar akkora a letszam, hogy akar kulon nevet is kovetelhetunk!

  6. azért lassanként de történik valami…. szóval már ez a helyzet is haladás. na asszem ez a tragikus az egészben. hogy még ennek is örülnünk kéne.
    sok sikert, remélem, mostmár legalább sínen van a dolog, nem küldik vissza, hogy mondjuk elmaszatolódott a digitális ujjlenyomat 🙂
    nekem még egy évem van, míg muszáj lesz nekifutni megint.

    1. az igazsághoz tartozik, hogy maga a processz teljesen fájdalommentes, gyors és heg nélkül gyógyul. A követség embere kedves és segítőkész volt, akkor is, amikor a nagyobbikra rájött a rapli, a kisebbik meg összeszarta magát.

      Szóval nem itt van a baj.

      1. a követségi emberekkel nekem se volt bajom. a négy hónap várakozás meg a csak személyesen ügyintézés kétszer is (4 nap szabadság, összesen 3200 km vonatozás) az kicsit megviselt. és persze örüljek, hogy mostmár nem kell repülni haza. ja, mert más állampolgárságom nekem soha nem lesz 🙁

  7. Na akkor egy kis csemege Kanadabol. Kedves kis orszagunk ugy dontott, hogy nincs szukseg a Magyar Konzulatusra Torontoban. Csak jeleznem, hogy a 2011-es felmeresek alapjan kozel 50 ezer magyar el Torontoban, na jo plusz ketto az asszony meg en. Szoval a Fokonzulatus be lette zarva es elvittek Ottawa-ba ami egy konnyed 4 oras kocsiut. Na ezzel meg nem is lenne semmi gond, de a nyitvatartas az termeszetesen user friendly. Szoval mindent csak szemelyesen lehet intezni ezert hat okosan csak kilenctol delig vannak nyitva. De ha termeszetesen, ha kerdesed vannak akkor heti kep napban delutan, megegyszer DELUTAN lehet oket hivni. Kerdem en, hogy a rakba erjek en oda 450 km-rol deloelottre???? Es ha nem erek oda 12:00-ig akkor persze johetek haza es probalkozhatok egy masik nap, de semmi gond, ha van kerdesem akkor delutan nyugodtan telefonalhatok:) de mi a raknak, ha mindent szemelyesen lehet csak intezni delelott.
    Komolyan az eszem megall. Most szuletett a kisfiunk, de ha meg ha akarnam sem tudom elintezni neki az allampolgarsagot es vagy utlevelet.

  8. Es ezt meg lehet fokozni is…
    Talald ki mivel fizetsz az utlevelert Szingapurban. Nem, nem SGD. Ilyen hulyeseget! Miert lenne jo fizetni helyi fizetoeszkozzel? 98EUR!
    98. Nem 95, nem 100. 98. Miert is lenne jo ha nem maradna “hasznalhatatlan” apro a zsebedben? A 2EUR-t bedobtam a Szent Antal-perselybe, igy majdcsak hasznositva lesz.
    Bandi

  9. aztán megkapjátok az útlevelet, és már nem is lesz jó, mert már nem is magyar köztársaság, hanem magyarország, és akkor lehet újat igényelni.

  10. hello Pappito,

    Elolvatastam az “utlevel – saga”-dat fgyelmesen es had fuzzek hozza valamit aminek nem biztos,h orulni fogsz:

    1. minden (ismetlem minden egyes orszag) igy jar el akkor ha nem a teruleten kerik az okamnyokat. Mindehol tobbe kerul. Sehol sem adjak “belfoldi” aron.

    2. En Lengyelorszagban “elek” most es ha tudnad,hogy itt milyen a burokracia baratom, sirva rohannal el innen, ha a magyar szar. kb. ilyen koroket kell lefutni egy lengyel allampolgarnak (aszony az nem en) ha pl. szemelyit, utlvelet, stb akar mert az orszag kozigazgatasa olyan prmitiv,hogy a Te torturad NZ-n az semmi amit itt egy lengyelnek le kell futnia a sajat orszagaban. Pl. teljesen egyet ertek,hogy van lakcimkartya. Egy lengyelnek nincs lakcimkartyaja.Helyette le kell cserelnie az egesz szemelyit es elmegy fotoztatni magat (nincs am digitalis kamera es nincs am okmanyiroda), helyette elmegy a sajat lakcime szerinti polgarjeno hivatlaba es var 1 hetet mire felveszik az ugyet!!!!!!!es csakis a lakcim szerinti polgarjeno hivatalba mehet. tehat ha ebben a pirinyocska orszagban vki kb. 900 km-rel arrebb lakik, akkor annyit fog utazni ezekert az ugyekert!!!!!!

    3. Minden civilizalt orszagban van utlevel, szuletesi, hallotti, hazassagi bizonyitvany.Tehat nem ertem,h ezen mit lepodott meg az NZ kollegad?Szemelyi angolszasz orszagokban nincs. ez teny, de ezt se ertem,mert egyszerubb igazolni 1 plasztik flekoval magad mindenhol mint 1 szamlaval.Szerintem.

    4. Akarsz-e meg cserelni mas nepekkel? mert en nem szeretnek lengyel lenni, latva az irdatlan es ertelmetlen “primitiv” szopatast itt.Osszeteszem a ket kezem,hogy magyar allampolgar vagyok es enis kertem mar magyar konzuli segitseget (gyereknek inteztuk a papirokat) es olyan flottul csinaltak a magyar kovetsegen,hogy majd behugyaltam. Amugy a magyar allmpolgarsag megallapitasara nekunk is 6 honapot igertek es mar kb. 2 het utan jott a level a BAH-tol,hogy el van intezve es a gyerek fel van veve az allampolgarok listajara.

    5. megvedem a magyar “burokraciat” mert sok orszag allampolgaraval beszeltem mar ilyen dolgokrol es elkerekedett szemmel neztek,hogy nalunk milyen fejlett a rendszer es mennyivel konnyebb nekunk. nemcsak utlevel, szemelyi intezese, hanem barmi. De nemcsak lengyelekkel peldaloznek neked mint burokracia. menj el es nezz szet irorszagban (eltem am ott is majd 5 evet) na azt amit ott kapnal azt nem koszonned meg azt garantalom.A szovjetunio az semmi hozzajuk kepest es sirva rohannal vissza magyarorszagra.
    Amugy sok sikert es gratulalok az eletedhez, gyerekekhez es bocs,ha egy kicsit negativ voltam,de kikivankozott belolem.

    Udv,

    El chango

    1. Hm… arra magam is emlékszem, hogy tartózkodási engedélyt hetente egyszer floppy-n továbbítottak még 2004-ben is (azóta talán javult a helyzet) az ír Immigration Office-ban, de Szovjetúniót – vagy Mao-t idéző hivatali tortúrában sosem volt részem, sőt. A magyar hivatalokhoz képest toronymagasan emberségesebb elbánást és ügyintézést kaptam, de lehet, hogy csak mázlim volt? Már annak is örülök, hogy nem harapja le a fejem egy hivatalos csak azért, mert elé merek kerülni, míg ez Mao-n szinte elkerülhetetlen volt. Lehet, hogy bénák az ügyintézésnél, de legalább nem ellenségesek.

    2. Érdekes, mert nekem épp a lengyel tartózkodási engedéllyel kapcsolatban voltak megdöbbentően jó tapasztalataim. Egy átlagos magyar okmányirodához képest villámgyorsan kiállították a papírt.
      Az adóbevallástól pedig leesett az állam, PIT testvér kitöltötte minden papírunkat, anélkül hogy akár csak értettük volna miről van szó, két hónapra rá pedig visszakaptuk az internetelőfizetésünk adóját, anélkül hogy tudtam volna, hogy ezt kérelmeztem.

      Ehhez képest előre rettegek az idei adóbevallástól, lévén 3 hónap lengyel, 7 hónap magyar és 2 hónap szlovák munkabér adójáról kell nyilatkoznom.

  11. Én már annak is örülök hogy végre el lehet intézni külföldről is az új útlevél igénylését. Amúgy picit Anglia is büntibe van itt 25484 forint egy útlevél a mostani árfolyamon.

  12. Update!
    05/01/2012 – lefotoztak az utlevelhez
    12/01/2012 – az utlevel kiallitasi datuma
    23/02/2012 – kezemben az utlevel
    Igy utolag ugy erzem, hogy folosleges volt ennyit sirnom es fikazni mindent. Buntiben vagyunk, lassu egy kicsit, de legalabb nem kell Mo.-ra utazni miatta.

    1. hát ez sacc/kb két hónap, az még valóban nem olyan nagy cucc, legalábbis, ha lehet kalkulálni azzal, hogy ez ennyi mindig. És ne felejtsd el, hogy ott van iroda, ahova be tudsz menni akármikor, itt nincs.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.