Új-Zéland
Amikor a szép, almazöld-metál nissanunk végleg megtagadta a további együttműködést, akkor vásároltunk egy szinte teljesen hibátlan, fiatal mazdát. Kicsi híján két évet használtuk gond nélkül, a wofokon is javítgatás nélkül szökkent át, most azonban – gondos mérlegelés után – fájó szívvel válunk meg tőle.
Új-Zéland autós társadalom, az autó a nagy töbségnek semmiféle státuszt nem jelez, hanem egy eszköz amivel jön-megy. A szabályozás se túl bonyolult, legalábbis személyautós szinten, most viszont komoly változásoknak nézünk elébe. A viták már most elég élénkek, meglátjuk mi sül ki belőlük.
A gyárban megkérdezték, hogy lenne-e kedvem segíteni elltározni. Mondtam, persze, csináltam időt is rá, úgyhogy pénteken előnyös testtatásban megjelentem az irodista előtt, aki átadott nekem egy autókulcsot, egy listát és egy marék fehér krétát. Azt hittem a raktárba megyek alátétet számolgatni, de kiderült, hogy nem erről van szó, raktárba, de nem alátétet.
Hetekkel ezelőtt kaptam egy bazi nagy követ a szélvédőmbe, amint hazafele iparkodtam, szerető családomhoz. Hosszas ignorálás után, egy erre szakosodott céghez fordultam.
Új-Zéland nem a sofőrjeiről híres, hosszas rágódás és élénk viták után mától életbe lép egy újabb kresz változás, amiről augusztusban már hírt adtunk.
Új-Zéland egészségügyi rendszere kissé eltér a számunkra eddig megszokottól. Az egyik legnagyobb horderejű változás az ACC-t érinti, amely szervezet működése leginkább a biztosítókéra hasonlít, ám nem teljes egészében. Az elmúlt évtizedben egyre emelkedtek az ACC-n keresztül kifizetett pénzek, mára már alaphangon másfél milliárdos a hiány, ezt pedig kezelni kell.
Pár napja észrevettem, hogy a kocsi rendellenesen mozog az úton, de nem látszott rajta semmi különös, cseles, önszivató módon mindig úgy álltam meg, hogy a beteg rész nem látszott. De aztán!
Köszönöm mindenkinek, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy egy hete nem blogozok, nekem is feltűnt, most a türelmet megköszönve, pótolom a hiányt. Természetesen az elmúlt blogtalan hét alatt is működött az ország (oké, ez engem is meglepett) és mindenféle események is történtek, ezekról még esik szó a későbbiekben. Most ugorjunk vissza az időben a tegnapot megelőző vasárnapig, amikor is Muriwai beachre látogattunk, edukációs céllal. Képek, videók.
Két ügyben is előrelépést követtem el a hétvégén, az egyik az autóval kapcsolatos, ugyanis szegény dömpikén, amikor megvásároltam, nem volt meg a két, tradicionális szúrófény elöl, ellenben mindig is sajnáltam pénzt kiadni arra, hogy legyen ilyen marhaság, amire – tegyük a kezünket a szívünkre, vagy bárki más szívére – semmi szükség, ám most úgy alakult, hogy mégis lett ilyesmi. A másik pedig a telefonkérdés, mert szegény nagyifónom nem ugrott meg egy akadályt, kispadra kerül.
Az üzemanyagokat terhelő adók emelkednek holnaptól. Itt egy kis háttér.
