Bevándorlás III. – munkakeresés

Ez a legkényesebb pont és amennyire látom, kevés szó esik róla a blogokon. Sok bevándorló, ahogy mi is, abban bízik, hogy a szakmai tapasztalata, rátermettsége és nyelvtudása megnyitja a kapukat a munkaerőpiacon. Ez sok esetben hiú remény. Saját tapasztalatból kiindulva leginkább szerencse kérdése az egész, ami így visszatekintve eléggé kockázatossá teszi azt a tervet amit még otthon főztünk ki az itteni eseményekre.

Röviden, (aki követi a blogot elejétől, azt tudja) megérkeztünk, szállást váltottunk, beköttettük a netet meg a telefont és nekiálltunk feltérképezni a lehetőségeket és CV-kkel bombázni boldog-boldogtalant. Alapvetően a munkaerőpiac a fejvadászokon alapszik, minden szakmának van egy rahedli fejvadásza, plusz az általánosak, akik mindennel foglalkoznak, jézuskától géppuskáig.

Ez azért van, mert egyrészt jó biznisz fejvadászni, másrészt pedig itt nagyon sokminden out van sourcolva, IT, HR, stb. Így a cégek csak kieszelik ki kéne nekik és a szokott fejvadásznak szólnak, hogy kerítsen egyet. A Lelkes Bevándorló (továbbiakban LB) persze nekimegy a seek-nek, vagy a trademe álláskeresős részének és csicsás önéletrajzát széjjelküldi és vár.

A CV-k szinte kivétel nélkül fejvadászhoz futnak be, akik nagyrészt egyből leveszik, hogy az embernek nincs work permitje, vagy ha egyből nem, akkor rákérdeznek és utána utasítanak el. Általánosságban elmondható, hogy itt válaszolnak a pályázóknak, még ha nem is azonnal, nekem például nagyjából egy kétkötetes hiánypótlóra futná az elutasító válaszokból, bőrkötésben, “összegyűjtött visszautasításaim” címmel.

A visszautasítások legnépszerűbbje, a “nincs NZ munkatapasztalatod” duma, ami persze részben érthető, mert a sok pundzsáb meg ázsiai tényleg kissé más munkaetikával és tempóval rendelkezik, de egyszerűbb, ha nem kockáztat az egyszeri fejvadász, majd lesz helyi vagy olyan aki már dolgozott itt, így nincs kockázat. Persze, így sosem lesz NZ munkatasztalatod, ugyebár, mert mindig kell egy első hely, aki felvesz. 

A második indok a “nincs munkavállalási engedélyed” azért jó, mert amúgy ha skilled migrant lennél, shortlistes pozícióra a megfelelő végzettséggel és/vagy tapasztalattal, akkor a cégnek csak egy job offert kéne adnia neked és igazolni, hogy te kellesz neki és hirdette az állást. De ez rengeteg papírmunka, amit itt se szeretnek, no és ugye az időhúzás nagymesterei azt nem nagyon állhatják, ha más húzza azt a bizonyos időt. Mivel egy ilyen job offeres munkavállalási engedélyre, ha minden klassz, akkor kb egy hónapot vár a LB, ennyit a cégek nem akarnak várni. (a feketemunka gyakorlatilag felejtős) Ez akkor is igaz, ha egy egyszerű állásra két és fél hónap alatt találnak embert, mert kapkodásról azért szó sincs. Itt a munkatempó elég komótos az otthonihoz képest, holnap is van nap, ha most mindent megcsinálnak, akkor holnap unatkozni fognak, és persze a fejvadásznak már van állása, tehátneki nem sürgős.

Én 5 hónap alatt több, mint 250 állásra pályáztam, nej is 100 körül járt, amikor beesett egy, ahonnan elsőre elutasították. A mi roadmapunk úgy szólt, hogy ha 6 hónap alatt nem lelünk állást, amire kapunk munkavállalási engedélyt, akkor megyünk haza, nem is hosszabbítottuk meg a turistavízumunkat csak egyszer 3 hónappal és repjegyünk is volt. 10 nappal a repcsi indulása előtt ajánlották fel mégis az állást a nejnek, megemelve az éves bért arra a szintre amire simán ad permitet az immigration.

Összefoglalva: nagyon nehéz munkát találni, annak ellenére, hogy meghirdetve tízezerszámra van állás, sokkal több múik a szerencsén, mint amit egy átlagos kisgyerekes család (vagy egy nem átlagos, hanem mi) kockázattűrő képessége lenne. Ha valaki ide akar jönni dolgozni és élni, akkor nagyon drukkolok, de csak akkor induljon el, ha már otthonról talált munkahelyet és elintézte a papírokat. Vagy, ha olyasmihez ért, amihez öten az egész világon és itt is szükség van rá, mert akkor sima ügy.

Ami a lényeg, itt szükség van autószerelőre, ácsra, virágkötőre és grafikusművészre, programozóra és még sokmindenki másra, de ez nem azt jelenti, hogy sima ügy állást találni. 

7 Replies to “Bevándorlás III. – munkakeresés”

  1. “de csak akkor induljon el, ha már otthonról talált munkahelyet és elintézte a papírokat. Vagy, ha olyasmihez ért, amihez öten az egész világon és itt is szükség van rá, mert akkor sima ügy.”

    Nekem nagyon nehez elkepzelni azt, hogy lehet munkahelyet talalni ugy is, hogy nem vagy ott az orszagban. Talalkoztal mar olyan emberrel, akinek ez sikerult? Ha igen, o is csak siman jelentkezett egy meghirdetett munkahelyre (mikozben nem volt NZ-n)? Mennyire lehet az ugynokoket kikerulni? Ugy ertem, ha vannak cegek akik mar hirdettek egy munkat, ami eppen nekem megfelelo lenne, de most nem tudom elvallalni, de amikor mar NZ-on vagyok kuldom nekik a resume-mat, az kozvetlenebb. Tudom nem biztosabb modszer, de a kemyelmes ugynokok kilove. Egyebkent majd C# (.NET) programozokent akarok elhelyezkedni, most is ezt csinalom Irorszagban.

  2. Igen, ez a 22-es csapdája. Ha itt vagy, akkor turista vízumod van, tehát nem vállalhatsz állást és nem ad senki job offert. Ha nem vagy itt, hogy tutira gyere, akkor nem tudsz interjúra menni.

    Ugyanakkor léteznek telefonos, sőt skype interjúk is, és tudok olyat, aki úgy jött ide, hogy már permitje volt. (shortilst, nem IT-s)

    Szerintem érdemes felvenni a kpacsolatot itt cégekkel, otthonról a te esetedben, .Net kódoló folyton kell, ha van 5 év szakmai tapasztalatod, akkor szerintem sima ügy a residency is akár, és azzal ugyanúgy elhelyezkedhetsz, mint a helyi erők.

    Irország jó ugródeszka lehet.

  3. Szia Pappito,
    Elárulnád,hogy a feleségednek mi a foglalkozása amire kapott work
    permitet?Egy keresetből meg lehet élni Aucklandon már?
    Neked mi a szakmád,hogy nem kapsz munkát?
    Szia Vili

  4. nejem marketinges közgazda, de fmcg tapasztalat miatt kapott munkát.
    én IT-s vagyok, win-es rendszergazda főleg.

    Egy keresetből is meg lehet élni, ha az a kereset elég magas 🙂 Annyiból, amire talent vizát adnak, szűken meg lehet. Nem nagylábon.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.